Search Results

You are looking at 11 - 20 of 34 items for

  • Author or Editor: András Papp x
Clear All Modify Search
Authors: Örs Péter Horváth, Gábor Varga, Zsanett Biró, András Papp, Laura Bognár and András Vereczkei

Absztrakt

A belgyógyászati módszerekkel panasz- és tünetmentessé nem tehető gastrooesophagealis refluxbetegségben szenvedő betegek kezelésére bevált módszer a laparoszkópos antireflux-sebészet. Gyakorlatot szerzett sebészek nagy biztonsággal végzik a műtétet, mégis fellépnek intraoperativ, korai postoperativ és késői szövődmények, amelyek reoperációt tehetnek szükségessé. A Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 1998 és 2015 között 407 laparoszkópos antirefluxműtétet végeztünk. A periódust két szakaszra osztottuk. Az elsőben 1998 és 2006 között 241 beteget operáltunk és a vizsgálat prospektív volt; minden diagnosztikus eljárást magunk végeztünk. A második periódusban 166 beteget kezeltünk minimálisan invazív módszerrel és az eredményeket retrospektíve elemeztük. Az összbeteganyagban a férfi/nő arány 161/246 volt. A betegek átlagéletkora 53,1 év volt. A 407 műtétet kiegészítettük 27 esetben ligamentum teres plasztikával, 28 esetben hálóbeültetéssel és négy esetben fascia lata plasztikával, mert a hiatus direkt zárását nem tartottuk megbízhatónak. 16 esetben (4%) végeztünk konverziót, a halálozás 0,5% volt. 39 esetben végeztünk laparoszkópos reoperációt és hat esetben thoracolaparotomiás reoperációt (12%). Ehhez még öt reoperáció járul, amelynél a primer műtét nem klinikánkon történt. A 4%-os konverziós ráta, a 12%-os reoperációs arány, valamint a 0,5%-os halálozás megfelel az irodalomban talált arányoknak. Összességében megállapíthatjuk, hogy a laparoszkópos antirefluxműtét biztonsággal és nagyon jó eredménnyel végezhető beavatkozás. A tartós szövődmények (elsősorban reflux- és sérvkiújulás), illetve a reoperációk szinte kizárólag csak a nagyméretű hiatusherniák sebészi kezelése kapcsán fordultak elő.

Restricted access
Authors: Edit Rápolti, András Szigeti, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei, Árpád Boronkai, András Papp, Éva Gömöri, Örs Péter Horváth and László Mangel

Neoadjuváns, szimultán radiokemoterápiával elérhető terápiás választ és a kezelési mellékhatásokat vizsgáltuk lokoregionálisan előrehaladott rectumtumoros betegeknél. A pécsi Onkoterápiás Intézetben 2005 és 2007 között 112 klinikailag II–III. stádiumú rectumtumoros beteg részesült neoadjuváns radiokemoterápiában. A kezelést megelőző staging részeként hasi-kismedencei CT (112), transzrektális UH (49), kismedencei MR (10), és PET-CT (1) vizsgálat történt. A sugárkezelés hason fekvő pozícióban, belly-board vékonybél-védelemmel, 18 MV fotonenergiával, 3D-CRT technikával, 45 Gy összdózissal (napi 1,8 Gy) történt, az irradiáció 1. és 5. hetében 5-FU és Ca-folinát kezeléssel. A radiokemoterápiát követő negyedik héten készült CT-t a RECIST-kritériumok alapján értékeltük. A radiokemoterápia után 6–9 héttel sebészeti beavatkozás történt, és a szövettant a Mandard-féle regressziós beosztás szerint értékeltük. Mellékhatásokat CTCAE v 3,0 szerint rögzítettük. Akut grade 1, 2 és 3-as gasztrointesztinális mellékhatás a betegek 12%-ánál, hematológiai toxicitás 9,5%-ban jelentkezett. A kontroll CT-vizsgálatok 64,85%-os válaszrátát mutattak. A Mandard-féle grádus 15%-ban TRG1, 30,4%-ban TRG2, 28%-ban TRG3, 24%-ban TRG4 volt, míg TRG5 2,6%-ban fordult elő. Műtéti megoldásra 89 betegnél került sor, 72 esetben R0 reszekcióval. Szövettanilag 46%-ban T, 34,5%-ban N kategóriában tapasztaltunk downstaginget. Fokozott műtéti szövődményrátáról nincs tudomásunk. A neoadjuváns kezelést követően 86 beteg követését végeztük el. 2009 márciusáig követett betegeink közül 48-an jelenleg is progressziómentesek (55,8%). Lokális recidíva 3 esetben fordult elő, 25 esetben pedig távoli áttét miatt progrediált a betegség, bár a lokális kontroll megtartott volt. 10 esetben lokális recidívát és távoli áttétet is diagnosztizáltunk. A betegek közül 17 hunyt el. A II–III. stádiumú rectumtumoros betegek neoadjuváns radiokemoterápiája alacsony toxicitású kezelés, mely eredményes és magas R0 reszekciós arányt tesz lehetővé.

Restricted access
Authors: Rita Temesi, László Sikorszki, János Bezsilla, Ákos Botos, Attila Berencsi, András Papp, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access

Arsenic affects large populations and attacks, among others, the nervous system. Waterborne or occupational exposure causes electrophysiological alterations and motor disturbances in humans, and analogous effects were found in animals. Certain phytochemicals may be protective against As-caused damages. In the present study it was investigated whether the flavonoid rutin, applied via the drinking water (2 g/L), ameliorates the effects of arsenic given by gavage (10 mg/kg b.w., in form of NaAsO2) on open field motility, evoked cortical and peripheral electrophysiological activity, and body weight gain in adult male Wistar rats. Body weight gain was significantly reduced from the 4th week of the 6 weeks arsenic treatment and this effect was largely abolished by rutin in the combination treatment group. Rats treated by arsenic alone showed decreased open field motility; latency of the cortical evoked potentials increased and peripheral nerve conduction velocity decreased. These functional alterations were also counteracted by co-administration of rutin, and both the antioxidant and the chelating activity of rutin might have contributed to the ameliorative effect. These results are apparently novel and support the potential role of natural agents in preserving human health in a contaminated environment.

Restricted access

Functional role of calcium-activated potassium (KCA) channels on the basal and agonist-elevated arterial tones was investigated in isolated rabbit aorta, porcine and canine coronary arteries as well as in human internal mammary artery. The vascular tones enhanced by contractile agents were increased further by preincubation of these conduit blood vessels with selective (charybdotoxin or iberiotoxin) or non-selective (tetraethylammonium) inhibitors of KCA channels. The basal tone (without an agonist) was increased only in the canine coronary artery. The results indicate a feed-back regulatory role of KCA channels counteracting the vasospasm of conduit arteries.

Restricted access
Authors: Imre Czinkota, János Szanyi, Balázs Kovács, András Sebők, Ildikó Hajdok and Márton Papp

This paper aims at determining the behavior of thermal water brought to surface and how this might impact reinjection wells and the rock during reinjection. The biggest problem is that reinjection wells are predisposed to choking. We searched for a method to examine this process, including a model for physico-chemical changes in the water—rock interaction. Two different samples of powdered rock (designated α and β) were analyzed using thermal water samples from production and reinjection wells. The pH shows significant differences between the samples from wells where free water treatment was carried out, and those from the aerated thermal waters, as well as for the rock sample. Basically, a decrease in sediment volume can be obtained by increasing the pH. The salt effect was more coherent. Its result was an interesting case of W-shaped graphs from the producing well. On the other hand there is virtually no difference between the samples with acid titration.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A gastrooesophagealis refluxbetegség a fejlett országokban a leggyakoribb gastrointestinalis betegségek közé tartozik. Terápiájában a konzervatív kezelés mellett dedikált esetekben ma is nagy szerep jut a sebészeti beavatkozásoknak. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007 és 2014 között Nissen-féle fundoplicatión átesett betegek műtéti és 6 hónapos követéses eredményeinek feldolgozása, irodalmi eredményekkel való összehasonlítása (quality control) és a sikerességet befolyásoló faktorok (elsősorban a pszichiátriai társbetegség dokumentált jelenléte és antidepresszánsszedés) felderítése volt. Módszer: 166 beteg összesen 183 műtéti és posztoperatív adatai kerültek kigyűjtésre a Pécsi Tudományegyetem betegadatbázisából. Statisztikai analízis: Az adatok elemzése leíró statisztikával – relatív gyakoriság – és odds ratióval 95%-os valószínűségi szinttel történt. Eredmények: Vizsgálatunk kimutatta, hogy a primer fundoplicatiók leggyakoribb indikációja a protonpumpagátló (PPI)-refrakteritással társuló hiatus hernia volt (54%). A reoperációk indikációi gyakoriság tekintetében jelentős eltéréseket mutattak az irodalmi adatokhoz képest, azonban a reoperációs ráta centrumunkban (8%) megfelelt a nemzetközi tapasztalatoknak (5–10%). A műtétet követően a betegek 62%-ának volt valamilyen panasza. A puffadás kivételével ezek gyakoribbak voltak a nők körében. Operáció után 93,67% tapasztalt valamilyen szintű javulást a refluxos tüneteiben. Ismételt PPI-kezelésre 37%-nak volt szüksége 6 hónapon belül. Különböző posztoperatív beavatkozásokra az esetek 9%-ában került sor. A női nem és pszichiátriai társbetegség rontotta, az utóbbi esetben az antidepresszánsszedés javította a műtét eredményességét. A reoperációk eredményessége elmaradt a primer operációétól. Következtetések: Megfigyeléseink alapján elmondható, hogy a centrumunkban alkalmazott fundoplicatiók eredményessége megfelel a nemzetközi eredményeknek, a szorongásos-depressziós pszichiátriai társbetegségek okozta rosszabb posztoperatív eredmények (tünetjavulási arány) feltehetően kivédhetők vagy mérsékelhetők megfelelően beállított antidepresszáns kezeléssel, de ebben a kérdésben további tanulmányok szükségesek. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1013–1023.

Restricted access
Authors: Miklós Schneider, Orsolya Szekeres, Huba Kiss, Mária Kis, András Papp and János Németh

Célkitűzés: Retinavastagság-értékek összehasonlítása spectral-domain (Cirrus HD-OCT) és time-domain (Stratus OCT) optikai koherencia tomográfiás készülékkel. Módszer: Retinavastagság-mérések történtek a kilenc ETDRS macularis almezőben 20 egészséges személy azonos oldali szemén mindkét készülékkel. A Cirrus HD-OCT esetében a Macular Cube 512×128 és a Macular Cube 200×200 protokollt, a Stratus OCT készülékkel a Fast Macular Thickness Map protokollt használtuk. Vizsgáltuk mindhárom mérési sorozat reprodukálhatóságát, és a mérések átlagértékeit minden almezőben összehasonlítottuk egymással. Eredmények: A Stratus OCT-vel végzett mérési eredmények minden almezőben szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a Cirrus esetében (p<0,001). A Cirrus HD-OCT két különböző protokolljával végzett mérések eredményei között a korrelációs együttható 0,977 volt. Következtetések: A Cirrus HD-OCT használatával lényegesen jobb reprodukálhatóságot figyeltünk meg, mint a Stratus OCT esetében. A Cirrus HD-OCT használatával a mérési értékek szignifikánsan magasabbak minden almezőben, mint a Stratus OCT esetében. Különböző OCT-készülékek használatával jelentősen különböző mérési eredményekhez juthatunk, ezért az adatok összehasonlításakor óvatosság szükséges. Orv. Hetil., 154(52), 2059–2064.

Open access
Authors: László Sikorszki, Örs Péter Horváth, András Papp, László Cseke and Gábor Pavlovics

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők a PTE KK Sebészeti Klinikán korrozív nyelőcsősérülés után 44 évvel a bőrcső-colon anastomosis területén, a nyakon kialakult vastagbél-adenocarcinoma operatív megoldását ismertetik. Megbeszélés: Betegüknél ezen műtétet megelőzően 44 évvel sósav ivását követően kialakult középsúlyos nyelőcső-, gyomor- és gégesérülés után sorozatos gégeplasztikák, majd végleges tracheostomia, illetve nyelőcső-eltávolítás történt, pylorus plasztikával, két ülésben végzett ileocolon transzpozíciójával. A műtét során antethoracalis nyelőcsőképzést végeztek ileocolonnal és bőrcső-kiegészítéssel. A felvitt colonban 44 évvel később kifekélyesedett adenocarcinoma igazolódott, melyet resecáltak és mikro-éranastomosisok alkalmazásával izolált jejunumszegmentum átültetésével állították helyre a beteg nyelésképességét.

Restricted access
Authors: Alajos Takáts, Ildikó Garai, Gábor Papp, Tímea Hevér, Emese Csiki, Csilla András and Zoltán Csiki

A Raynaud-jelenséget az ujjak hideg, illetve pszichés stressz hatására kialakuló vasospasmusa jellemzi, amely az ujjak bőrszínének jellegzetes elszíneződéséhez vezet. A jelenség hátterében a vasoconstrictor és vasodilatator faktorok egyensúlyának megbomlása áll. Megkülönböztetünk primer, illetve a különböző alapbetegségekhez, köztük autoimmun kórállapotokhoz társuló szekunder formát. A diagnózis fizikális, kapillármikroszkópos, képalkotó és immunológiai vizsgálatok alapján állítható fel. A kezelés során alapvető feltétel a hideghatás, az érzelmi stresszhelyzetek és bizonyos gyógyszerek elkerülése. Roham esetén különféle vasodilatatorok, prosztaglandinanalógok, illetve antikoagulánsok lehetnek hatékonyak. Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen áttekintik a betegség jellemzőit, továbbá az elérhető diagnosztikai és terápiás lehetőségeket. Orv. Hetil., 2012, 153, 403–409.

Open access