Search Results

You are looking at 11 - 20 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében a gyógyszeres kezelés mellett döntő jelentősége van a betegoktatásnak. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknek nyújtott csoportos edukáció fejt-e ki pozitív addicionális hatást a cukorháztartásukra és életvezetésük egyes jellemzőire. Módszer: A beavatkozással nem járó vizsgálatba 18–75 év közötti betegeket vontak be. Az edukált betegeket a betegedukációt biztosító centrumok, a kontrollbetegeket a hagyományos cukorbeteg-tanácsadást végző centrumok vonták be a vizsgálatba. Eredmények: Kiinduláskor az edukációs csoport betegei fiatalabbak voltak, rövidebb volt a diabetesanamnézisük és jobb vércukorháztartással rendelkeztek. A kontroll- és az edukációs csoportban a HbA1c változása –1,41% vs. –1,23% (p = 0,277), az éhomi vércukorszinté –1,89 mmol/l vs. –1,88 mmol/l (p = 0,854) volt. A postprandialis vércukorszintben a kontrollcsoportban lehetett szignifikánsan nagyobb csökkenést kimutatni: (–2,88 mmol/l vs. –2,26 mmol/l; p = 0,010). A kontrollcsoport betegeinek testtömegindex-értéke lényegében változatlan maradt, míg az edukációs csoporté szignifikánsan csökkent. Az edukációs csoportban az 1. és a 3. edukációs alkalom között nőtt az önellenőrzési napok száma és a betegek fizikai aktivitása. Következtetések: Az induláskor meglévő különbségek valószínű magyarázata, hogy az edukációs csoportokba a fiatalabb, motiváltabb, jobb anyagcsere-állapotban lévő betegek léptek be. Az edukáció a vércukorháztartásban nem, de a testtömegindexben kedvező változással járt együtt. Az edukált betegek körében javuló önellenőrzési aktivitást és több testmozgást lehetett kimutatni. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1713–1721.

Restricted access

Absztrakt:

A primer immundefektusok (PID) ritka, veleszületett, többnyire öröklődő immunhiányos állapotok. Körülbelül 350 gén érintettsége mutatható ki ezen betegségeknél, amelynek következménye az immunsejtek számbeli és/vagy funkcionális csökkenése. A primer immunhiány gyakorisága napjainkban egyre nő. A PID kezelésében jelentős eredményeket értek el az immunglobulinpótlás és az őssejtterápia bevezetésével, ennek köszönhetően ezen betegek hosszú távú túlélése is megnövekedett. Mivel a PID-es betegek tovább élnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, több rosszindulatú daganatos megbetegedést is diagnosztizálunk náluk. PID-ben szenvedő gyermekek és felnőttek körében is a malignitás áll a fertőzések után a halálokok között a második helyen. Jelen munkánk során bemutatjuk a PID-es betegségekben előforduló gyakoribb rosszindulatú betegségeket és azok klinikai jellemzőit. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2073–2078.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az inzulinanalógok bázis-bolus kezelési rendszerként 2-es típusú cukorbetegek körében történő alkalmazásának gyógyszerár-támogatási szabálya előírja, hogy a 100%-os ártámogatás megtartása érdekében a HbA1c-értéknek megadott időtartam-különbséggel mérve két ízben <8,0%-nak kell lennie, a humán inzulinnal folytatott kezelésről történő átállást követő 12 hónapon belül. Ha a cél teljesül, a kezelés finanszírozói szempontból eredményesnek minősül. Célkitűzés. A jelen vizsgálat célja a bázis-bolus kezelésként alkalmazott glargin és glulizin inzulin finanszírozói szempontú eredményességének, valamint a glykaemiás kontroll fenntartásának a megítélése volt. Módszer: A beavatkozással nem járó, 1 éves obszervációs vizsgálatban 2-es típusú diabeteses, korábban humán bázis-bolus kezelésben részesülő, rossz glykaemiás kontrollú (HbA1c >9,0%) felnőttek vettek részt. A fő értékelési végpont a finanszírozói szempontú eredményesség elérése, valamint a hatodik hónapra finanszírozói célértéken (HbA1c <8,0%) lévők célértékmegtartási aránya volt a vizsgálat végén. Biztonságossági paraméterként a hypoglykaemiás eseményeket regisztráltuk. Eredmények: A bevont 557 betegből a hatásossági elemzésben 287 beteg adatait lehetett értékelni, közülük 169 (58,9%) érte el a finanszírozási szabályok szerint előírt glykaemiás kontrollt. A hatodik hónapban az előírt HbA1c-célértékkel (<8,0%) rendelkező 167 beteg közül 152 (91%) maradt célértéken a vizsgálati periódus további hat hónapjában is. Nem súlyos hypoglykaemiás esemény 1221 alkalommal, súlyos hypoglykaemiás esemény 6 alkalommal fordult elő. Következtetések: A glargin és glulizin inzulinnal újonnan megkezdett bázis-bolus kezelési rendszer a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek több mint felében biztosította azt az eredményességet, amelyet a finanszírozási szabályok a folyamatos 100%-os támogatás feltételéül jelölnek meg. Az eredmények azonban azt is feltárták, hogy a betegek figyelemre méltó részében az anyagcsere-állapot ellenőrzése a HbA1c-szint mérésével nem a finanszírozási szabályoknak megfelelően történt. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2122–2128.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A humán inzulinok és az inzulinanalógok hatékonysága hasonló, de az utóbbiaknak kedvezőbb a farmakokinetikájuk, amivel kevesebb hypoglykaemia és az élettanihoz hasonlóbb inzulinprofil érhető el. Célkitűzés: Annak igazolása, hogy a humán bázis-bolus inzulinkezelésről glargininzulin-alapú bázis-bolus kezelésre váltva jobb glykaemiás kontroll biztosítható. Módszer: A 12 hónapos retrospektív adatgyűjtéssel kiegészített 3 hónapos prospektív, beavatkozással nem járó vizsgálatba olyan betegek kerültek, akiket a beválasztáskor váltottak glargininzulin- – 100 E/ml – alapú bázis-bolus inzulinkezelésre, nem volt megfelelő a vércukorháztartásuk, és a bevonást megelőző 12 hónapból legalább további egy HbA1c-eredménnyel rendelkeztek. Az 1513 bevont beteg közül 1181 betegnek álltak rendelkezésre a hatásossági elemzéshez szükséges adatai. Eredmények: A bevonáskor átlagosan 58,3 éves betegek 48,1%-a volt férfi. Az analóg inzulinra váltást megelőző évben a betegek átlagos HbA1c-szintje lényegében stagnált: a váltás előtt 12 hónappal 8,8 ± 1,4%, a váltáskor 8,8 ± 1,2% volt, a váltás után 3 hónappal viszont szignifikánsan csökkent 7,7 ± 1,0% értékre (p<0,001). A váltás és a 3. hónap között szignifikánsan csökkent az éhomi vércukorszint (10,0 ± 3,2 mmol/l-ről 7,4 ± 1,9 mmol/l-re, p<0,001) és a postprandialis vércukorszint is (11,1 ± 2,8 mmol/l-ről 8,8 ± 1,7 mmol/l-re, p<0,001). Az inzulinok dózisát a váltást megelőzően és azt követően is növelték. Következtetések: A glargininzulin-alapú bázis-bolus kezelés szignifikáns javulást tudott elérni olyan betegek glykaemiás állapotában, akik nem voltak megfelelően beállítva a váltást megelőzően. Orv Hetil. 2018; 159(29): 1201–1207.

Restricted access

This article is a case study about the investigation of various technologies in a relatively small footprint to achieve a constant reliable quantity and quality of treated water suitable for municipal and boiler feed applications as well, while inlet raw water sources can be very much different causing a wide range of quality fluctuation.

Restricted access
Authors: Attila Keresztes, Gábor Kovács and István Fekete

DavidS. Gorfein, C__

Restricted access
Authors: József Kovács, László Márkus and Gábor Halupka

The fluctuation of underground karstwater levels constitutes an inherently random, very complex time-dependent phenomenon further complicated when human interference disturbs the natural course. However, its structure can be explored by identifying only a few latent effects or factors (usually of significantly simpler dynamic structure), that are the driving forces behind it. The correct statistical tool to determine latent effects from the temporally interdependent observations is dynamic factor analysis (DFA). Analogously to ordinary factor analysis, DFA also determines loadings representing the measure of intensity of the latent effect corresponding to the factor. The obtained factor-intensities provide essential information on the geologic environment, improving the chance of correct decisions when environmental issues are on the agenda. In the given case the factors correspond to the infiltration and water extraction; hence, the intensities appear to be connected to aquifer vulnerability. Intensive water extraction increases the danger of contamination of an aquifer, since overpumping may establish contact with a distant, already polluted storage. High-intensity infiltration also increases vulnerability by helping local entry of any surface contaminant into the aquifer. Hence, the loadings and the measure of intensity can be regarded as important markers of vulnerability of the aquifer.

Restricted access

Bevezetés: A daganatos betegségeknél alkalmazott kemoterápia során vénagyulladás alakulhat ki, és a vérvétel is nagy fájdalommal, sok nehézséggel járhat. Mindezek elkerülhetők, ha a beteg vénás porttal rendelkezik. Megfelelő tűvel szúrva a port membránját, 2000–2500 alkalommal is használható. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a vénás port beültetésével szerzett tapasztalataik áttekintését, és annak elemzését, hogy a rászoruló betegeknél a vénás port beültetése optimális időpontban történt-e. Módszer: 2005 és 2012 között vénás porttal rendelkező 63 beteg kórelőzményét retrospektív módon vizsgálták, figyelembe véve a szövődményeket, valamint a portimplantáció időpontját. Eredmények: A 63 beteg közül 22-nél vették ki a portot, ebből 14 esetben azért, mert már nem volt szükség rá, 8 esetben pedig valamilyen szövődmény miatt történt a porteltávolítás. 24 beteg az alapbetegség következtében meghalt. 17 beteg jelenleg is porttal él. Következtetések: A vizsgált periódusban a vénás porttal rendelkező betegek életminősége jelentősen javult, azonban a szerzők kiemelik, hogy a portok beültetése nem az optimális időpontban történt. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 986–992.

Restricted access

A vékonybél betegségeinek diagnosztikájához eddig is számos eszköz állt rendelkezésünkre, de endoszkóppal e bélszakasz jelentős része nem volt vizsgálható. A 2002-es világpremier óta széles körben terjedt el a kapszulás endoszkópia használata, mely egyelőre elsősorban éppen a vékonybél-nyálkahártya direkt vizualizálásában hozott jelentős áttörést. A vizsgálat egyik legfőbb indikációs területe a Crohn-betegség, használata mind a feltételezett, mind a korábban más vizsgálatokkal már igazolt, mind a műtéten átesett betegek esetében komoly diagnosztikus jelentőségű. Klinikai vizsgálatok sora bizonyítja a módszer előnyeit és hasznát a többi vizsgálati metódussal szemben. Bár kezdetben a fiatal életkor még a vizsgálat kontraindikációját jelentette, számos esetben igazolták a módszer biztonságosságát és előnyeit a gyermekkori Crohn-betegség diagnosztikájában is. A kapszulás endoszkópia szövődményei ritkák, és elsősorban a kapszula elakadását és a következményes vékonybélileust jelentik. A szövődmény megelőzhető a másfél nap után lebomló tesztkapszula előzetes lenyelésével és mozgásának követésével.

Restricted access