Search Results

You are looking at 11 - 13 of 13 items for

  • Author or Editor: Ildikó Király x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.

Restricted access

Absztrakt

Szakirodalmi eredmények szerint a téri és az idői információk összekapcsolása kognitív erőfeszítéssel jár. Tanulmányunkban a háttérben álló folyamatokat fejlődési megközelítésben elemezzük. A kérdés vizsgálatának érdekében hoztuk létre az alkalmazott tér-idői emlékezeti terjedelmet mérő eljárást, amely által a tér-idői kontextuális összeillesztés (epizodikus binding) fejlődését követtük 6 és 10 éves gyerekek, illetve fiatal felnőttek teljesítményét összehasonlítva. Az egyszerű feladatok elkülönülten mérik a képek téri lokalizációjára (tisztán téri feladat) és a tárgyak fogalmi sorrendjére való emlékezést (tisztán sorrendi feladat). Az összetett feladatok megtervezésénél szem előtt tartottuk az idő kettős természetét: összehasonlítottuk a tételek téri szerveződését (szekvenciális feladat) és az önálló azonosságú tárgyak téri szekvenciális és fogalmi sorrendi szerveződését (szekvenciális-sorrendi feladat). A terjedelem tekintetében folyamatos életkori fejlődés figyelhető meg mind a négy feladatban. Emellett, gyermekeknél az összetett tér-idői feladatokban a téri információk előnye jelentkezik, akár az idői információk figyelmen kívül hagyásának árán is. A mind a négy információt (tárgyidentitás, tárgylokalizáció, szekvenciális és sorrendi szerveződés) magában foglaló komplex feladat esetében a téri és idői hibamutatók különbségére építettük az értelmezést. Az eredmények felhívják a figyelmet az időbeliség kettős természetére: a fogalmi sorrendi és a téri szekvenciális szerveződés elkülönülésére és e kettő integrálásának nehézségére.

Restricted access
Authors: Katalin Egyed, György Gergely and Ildikó Király

Absztrakt

A csecsemőkori megismerés kutatói hosszú ideig a tárgyakra irányuló érzelmeknek csak a személyközpontú értelmezésével foglalkoztak. Ez a megközelítés az érzelmet az adott személy tárggyal kapcsolatos egyedi, személyspecifikus viszonyaként reprezentálja. Feltételezésünk szerint azonban a kommunikatív helyzetekben megjelenített referenciális érzelemkifejezések esetében egy tárgyközpontú értelmezés érvényesül, amely a kifejezett érzelem valenciatartalmát a tárgyra vonatkoztatja és a tárgy saját tulajdonságaként kezeli. Kísérletsorozatunkban azt vizsgáltuk, hogy másféléves korban 1) működik-e a tárgyközpontú megközelítés és 2) mi szabályozza a tárgyközpontú és személyközpontú értelmezés szelektív alkalmazását. Kérdéseinkre a Természetes Pedagógiai elmélet Univerzalitás hipotézisének (Gergely és Csibra, 2006; Csibra és Gergely, 2007a) operacionalizálásával kerestük a választ. Támogatást nyert az a feltételezés, hogy 18 hónapos korban osztenzív-kommunikatív jegyek jelenléte előhívja a referenciális érzelemkifejezések tárgyközpontú értelmezését, hiányukban viszont a személyközpontú interpretáció érvényesül, amely az érzelemkifejezést az adott személy tárggyal kapcsolatos specifikus viszonyaként reprezentálja. Kísérletsorozatunk rávilágít arra a fontos fejlődési eredményre, hogy 18 hónapos korban mind a tárgyközpontú, mind a személyközpontú interpretáció működik, illetve a Természetes Pedagógia elképzeléseinek megfelelően – az osztenzív-kommunikatív jegyek jelenlététől függően – történik a két értelmezési szisztéma rugalmas és szelektív alkalmazása.

Restricted access