Search Results

You are looking at 11 - 20 of 23 items for

  • Author or Editor: János Farkas x
Clear All Modify Search
Authors: János Győri, Anna Farkas, Oksana Stolyar, András Székács, Mária Mörtl and Ágnes Vehovszky

There is a great concern about the decline of pollinators, and neonicotinoids emerging bee disorders are assumed to play a significant role. Since changes in learning ability has been observed in honey bees exposed to some acetylcholine esterase (AChE) inhibitors, we therefore, tested in vitro the effect of four neonicotinoids on purified eel AChE. AChE activity was inhibited in a concentration-dependent manner, and calculated IC50 values for thiamethoxam (IC50 = 414 μM) and clothianidin (IC50 = 160 μM) were found to be much higher compared to acetamiprid (IC50 = 75.2 μM) and thiacloprid (IC50 = 87.8 μM). The Lineweaver–Burk reciprocal plots for acetamiprid shows unchanged V max and increased K m values with inhibitor concentrations, while analysis of Michaelis–Menten plots shows predominantly competitive mechanism. The inhibition constant value (K i = 24.3 μM) indicates strong binding of the acetamiprid complex to AChE. Finally, the four tested neonicotinoids are not a uniform group regarding their blocking ability. Our results suggest a previously not established, direct AChE blocking mechanism of neonicotinoids tested, thus the neuronal AChE enzyme is likely among the direct targets of the neonicotinoid insecticides. We conclude, that these AChE inhibitory effects may also contribute to toxic effects on the whole exposed animal.

Restricted access
Authors: Zsolt Vendégh, András Melly, Balázs Tóth, Konrad Wolf, Tamás Farkas, Jolán Józan, János Hamar and István Kádas

Previous studies have demonstrated a dynamic ingrowth of vessels into the developing callus. In this study, maturation and development of the regulation of microcirculation were followed in the callus of rabbits. In the first series, the effects of vasoactive substances on blood flow velocity, perfusion pressure, duration of effects and peripheral vascular resistance of the bone marrow in the femur and tibia were compared. In the second series, the same parameters were measured in the femur and in the developing callus 10 and 15 days following gap osteotomy of the tibia. There were no significant differences between the microcirculatory reactions of the intact femur and tibia. Basal blood flow could be verified in the callus on the 10th postoperative day. No vascular reactions could be elicited. Basal blood flow velocity was higher on the 15th day, when compared to the measurements on the 10th day. The substances elicited statistically significant differences in flow velocity, resistance and 50% recovery time in the callus on the 15th day. Blood flow reactions of the ipsilateral femoral and tibial bone marrow are identical, thus the femur can serve as a reference site for blood flow measurements in the callus. Regulation and maturation of callus microcirculation develop rapidly between the 10th and 15th days.

Restricted access
Authors: János Gál, Míra Mándoki, Endre Sós, Péter Kertész, Viktória Koroknai, Krisztián Bányai and Szilvia L. Farkas

A male kowari (Dasyuroides byrnei) originating from a zoo facility was delivered for post mortem evaluation in Hungary. Acute lobar pneumonia with histopathologic changes resembling an adenovirus (AdV) infection was detected by light microscopic examination. The presence of an AdV was confirmed by obtaining partial sequence data from the adenoviral DNA-dependent DNA-polymerase. Although the exact taxonomic position of this novel marsupial origin virus could not be determined, pairwise identity analyses and phylogenetic calculations revealed that it is distantly related to other members in the family Adenoviridae.

Restricted access
Authors: Zoltán Pál Szűcs, János Farkas, Péter Schimert, Zsolt Baranyai and Elek Dinya

Absztrakt:

Bevezetés: Az általános anesztézia szerves része a légútbiztosítás, melynek helytelen végzése súlyos rövid és hosszú távú szövődményekhez vezethet. Célkitűzés: Azt mértük fel, hogy a légútbiztosítás lépéseit ellenőrző lista alkalmazása csökkenti-e a szövődmények számát intézetünkben. Módszer: Obszervációs, prospektív, kontrollált vizsgálatunk keretében ellenőrző listát és adatgyűjtő lapot készítettünk. Egy hónapig ellenőrző lista nélkül, egy hónapig az ellenőrző lista birtokában történt az összes légútbiztosítás. A légútbiztosítási manőverek kimenetelét és az ehhez köthető korai szövődmények előfordulását értékeltük az ellenőrző lista bevezetése előtt és után. Elsődleges végpont: a váratlan nehéz légút incidenciája. Másodlagos végpontok: a nehéz intubáció, a sikeres első intubáció, az aspiráció, a keringésleállás, a posztindukciós hipotenzió és deszaturáció, a lágy részek, fogak sérülései. Eredményeinket a szövődmények kockázatát ismerten befolyásoló tényezőkre (a beavatkozások sürgőssége, az orvosok tapasztalata) is korrigáltuk. Eredmények: Az ellenőrző lista bevezetése előtti (n = 439) és az azt követő (n = 423) időszak eseteit értékelve az akut szövődmények gyakoriságában nem találtunk különbséget. Az elsődleges végpontban (7,29% és 6,14%) nem volt érdemi differencia (1,15%, 95% CI: –2,26%–4,56%, p = 0,5). A másodlagos, illetve járulékos végpontok tekintetében sem találtunk különbséget. A kockázati tényezőkre való korrekció után sem volt hatása az ellenőrző listának a szövődmények gyakoriságára. Következtetés: Intézetünkben az ellenőrző lista bevezetése önmagában nem eredményezett érdemi változást a légútbiztosítás rövid távú szövődményeinek kockázatában. Orv Hetil. 2019; 160(26): 1025–1035.

Open access
Authors: Linda Varga, Zoltán Bajory, László Pajor, János Révész, Farkas Sükösd and Anikó Maráz

Absztrakt:

Bevezetés: A korszerű diagnosztikus és kezelési lehetőségek igénybevételével a prosztatarák mortalitása jelentősen csökkenthető. A korai stádiumú daganatos betegek radikális műtéttel vagy sugárkezeléssel is meggyógyíthatók. Célkitűzés: A jelenlegi kivizsgálási és a terápiás módszerek áttekintése és összehasonlítása a korábbi gyakorlattal a diagnózis pontossága, a hatékonyság javítása és a mellékhatások csökkentése szempontjából, valamint általános összefüggések megvilágítása súlyos szövődményes esetek kapcsán. Módszer: Két prosztatadaganatos eset mentén ismertetjük a pontos szövettani diagnózis jelentőségének és változásának, a megfelelő képalkotó vizsgálatok alkalmazásának, a besugárzás hagyományos és modern paramétereinek, valamint a sugárkezelés akut és késői szövődményeinek részleteit. Elemzésre kerülnek a korábbi és a napjainkban alkalmazott módszerek lényegi különbségei és ezek konzekvenciái is. Eredmények: Betegeink diagnózisában napjainkra módosult a szövettani vélemény. Mindkét esetben 2009–2011-ben hagyományos, 3 dimenziós konformális technikával definitív sugárkezelés történt, melynek hatására meggyógyultak prosztatatumorukból. Az egyik beteg besugárzást kapott a hólyagra is, mivel a daganat beszűrte azt. A másiknál a biztonsági zóna kiterjesztése miatt, a kor színvonalán álló besugárzás a hólyagalapot is kiterjedtebben érintette. Bár mindkét esetben hetek alatt szanálódott a hevenyen jelentkező kettes fokozatú cystitis, mégis késői szövődményként zsugorhólyag alakult ki. Ezek elhárítására – az első esetben a vérzés megállítására, a második esetben az incontinentia megszüntetésére – a hagyományos eljárások kudarca miatt radikális cystoprostatectomiára volt szükség. Következtetések: A prosztatadaganatok diagnosztikai és terápiás fejlődésének összetett lépései együttesen vezetnek a súlyos szövődmények elkerüléséhez. Az adatok szintézise azonban akkor lehet még sikeresebb, ha azokat a korábbi tapasztalatok birtokában is elemezzük. Orv Hetil. 2018; 159(32): 1317–1325.

Restricted access
Authors: Mária Mátyus, István Horváth, János Fehér, Róbert Farkas, Veronika Wolf, Rita Galántai, Andrea Kis and András Gachályi

Munkánk célja a Guardien Angel (GA, azaz Őrangyal) pezsgőpor véralkoholszintet befolyásoló hatásának vizsgálata volt egészséges önkénteseken. Az összeállított protokoll szerint két méréssorozatot készítettünk, amelynek során (modellezve egy családi vagy társadalmi összejövetel étkezési, ivási szokásait) 70 g tiszta szesznek megfelelő alkoholmennyiséget kellett a vizsgált személyeknek elfogyasztani egy bőséges étkezéssel párosítva. A vizsgálatban részt vevők először nem kaptak GA pezsgőport az étel-ital mellé, míg a második sorozatban közvetlenül a vizsgálat megkezdése előtt és étkezés közben 1-1 tasak, vízben oldott granulátumot ittak meg. Az önkontrollos kísérleti körülmények között végzett vizsgálat során az önkéntesektől óránként, összesen ötször vettünk vért véralkohol-meghatározás céljából. A méréseket gőztérből vett mintavételezéssel, szilárd fázisú mikroextrakciós (SPME) módszerrel, GC-MS eljárással végeztük el. A sorozatmérések eredményei alapján megállapítható, hogy a véralkoholszint a két tasak granulátum elfogyasztása után jóval alacsonyabb volt a pezsgőpor nélküli alkoholfogyasztáshoz képest. A GA pezsgőpor hatására a vizsgálat második órájától kezdve mindenkinek jelentősen csökkent a véralkoholszintje. Ez az eredmény arra utal, hogy a GA pezsgőpor véralkoholszintet csökkentő képességét az egészséges személyek egyéni metabolizmusa csak kismértékben befolyásolta. Az eddigi eredményeink alapján érdemes további vizsgálatokat végezni annak eldöntésére, hogy a GA pezsgőpor hatásmechanizmusában az alkohol felszívódásának vagy/és az alkohol metabolizmusának befolyásolása játszik-e szerepet.

Open access
Authors: János Gál, Csaba Jakab, Zoltán Szabó, Péter Pazár, Roland Psáder, Florian Roeber, Árpád Hegyi, Kinga Lefler, Balázs Farkas and Míra Mándoki

A haemangioma developing in the wall of the oesophagus and protruding into its cavity is reported for the first time from a Red-eared Slider ( Trachemys scripta elegans ). As the tumour mechanically hampered swallowing, the animal was unable to eat and consequently developed a poor condition. Histopathology of the tumour revealed all characteristics of a haemangioma: the blood-filled blood-vessels having an irregular cross-section were lined with endothelial cells. Claudin-5 immunohistochemical antibodies were employed for characterising the tumour, and this examination confirmed our initial diagnosis of a haemangioma.

Restricted access
Authors: János Tajti jr., Zsolt Simonka, Attila Paszt, Szabolcs Ábrahám, Klaudia Farkas, Zoltán Szepes, Tamás Molnár, Ferenc Nagy and György Lázár

Absztrakt

Bevezetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát, azonban hosszú távú magyarországi eredményekkel eddig még nem rendelkeztünk. Célkitűzés: A szerzők célja a hagyományos és a minimálisan invazív módszerrel operált betegek műtéti és 47,8 hónapos utánkövetési eredményeinek összehasonlítása. Módszer: 2005. január 1. és 2014. december 31. között összesen 56 beteg került műtétre colitis ulcerosa diagnózissal, akik közül 20-at sürgősséggel, 36-ot tervezetten műtöttek. Laparoszkópos technikával 33, nyitottan 23 műtétet végeztek. Eredmények: A perioperatív időszakban az ápolási idő, passzázsmegindulás, az intenzív osztályos és transzfúziós igény és szövődmények terén a csoportok között különbséget nem észleltek. Hosszú távú szövődmények tekintetében az intestinalis obstrukció, a szeptikus állapot és az egyéb komplikációk előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt a laparoszkópos műtéten átesett betegek csoportjában. Mindkét csoport életminőségében szignifikáns javulást tapasztaltak a műtétet követően. Következtetések: A colitis ulcerosa kezelésében a laparoszkópos módszer biztonságosan alkalmazható, amely jó életminőséget, kedvezőbb kozmetikai eredményt biztosít és hosszú távon alacsonyabb a szövődmények aránya a nyitott műtétekkel összehasonlítva. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1585–1592.

Restricted access
Authors: György Lázár, János Tajti Jr., Melinda Látos, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Kornél Kovách, Klaudia Farkas and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A colitis ulcerosában szenvedő betegpopuláció 20–30%-a szorul élete során sebészi kezelésre. Napjainkban a proctocolectomia ileoanalis pouch képzésével az általánosan elfogadott műtéti módszer, melynél egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát. Célkitűzés: Az elmúlt 13 évben szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be colitis ulcerosa kezelésében a hagyományos és a minimálisan invazív technika vonatkozásában. Módszer: 2005. január 1. és 2018. május 31. között 89 beteg (48 nő és 41 férfi) került műtétre intézetünkben colitis ulcerosa miatt. A betegek átlagéletkora a laparoszkópos és a nyitott csoportban 45,06 ± 14,4, illetve 39,8 ± 13,4 év volt. Vizsgáltuk a műtétre kerülő betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői eredményeit, különös tekintettel a szövődményekre és az életminőség változásaira. Eredmények: Perioperatív időszakban a két csoport ápolási napjainak számában (10,3 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7) és transzfúziós igényében (2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk, azonban a laparoszkópos műtéteket követően az intenzív osztályon töltött napok száma (2,1 ± 0,9 vs. 2,5 ± 1,6) és a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7) szignifikánsan rövidebb volt. Hosszú távú szövődmények, mint a passzázszavar, a septicus állapot, a posztoperatív sérvek és az „egyéb” komplikációk száma a laparoszkópos csoportban szignifikánsan kevesebb volt. Az akut műtéteket vizsgálva a laparoszkópia szignifikáns előnye igazolódott a műtét utáni passzázsrendeződés napjainak kapcsán (1,2 ± 0,4 vs. 1,8 ± 0,7). Következtetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében a minimálisan invazív technika a nyitott műtétekhez képest kedvezőbb perioperatív eredményeket és hosszú távon jobb életminőséget biztosít, a kevesebb késői szövődmény megjelenésének és a betegek stabilabb pszichés állapotának következtében. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1363–1372.

Open access
Authors: Gabriella Inczédy-Farkas, Judit Benkovits, Nóra Balogh, Péter Álmos, Beáta Scholtz, Gábor Zahuczky, Zsolt Török, Krisztián Nagy, János Réthelyi, Zoltán Makkos, Ákos Kassai-Farkas, Anikó Égerházy, Judit Tűzkő, Zoltán Janka, István Bitter, György Németh, László Nagy and Mária Judit Molnár

A multifaktoriális betegségek patogenezisének vizsgálata a posztgenomiális éra nagy kihívása. Egyes pszichiátriai kórképek – mint például a szkizofrénia – hátterében erős genetikai determináció figyelhető meg. A pszichiátriai betegségek kezelésére használatos antipszichotikumok és antidepresszánsok gyakran nem kívánt mellékhatásokat eredményeznek, amelyek alapjai szintén genetikailag kódoltak. A krónikus multifaktoriális betegségek vizsgálatában fontos szerep jut a nagyszámú minta tárolására és azok klinikai adatokkal való összekötésére lehetőséget adó biobankoknak, amelyek építése világszerte folyik. Hazánkban is számos ilyen gyűjtemény kialakítása van folyamatban. Az első hazai neurológiai és pszichiátriai biobankhálózat a Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság által működtetett NEPSYBANK volt. A hazai biobankok hálózattá formálása a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal NEKIFUT programjának szervezésében jelenleg zajlik. Közleményünkben egy olyan konzorciális biobankról (SCHIZOBANK) számolunk be, amelynek építését a hazai akadémiai szféra és gyógyszeripar kezdeményezésére a Schizo-08 Konzorcium vezetése mellett öt nagy hazai pszichiátria centrum klinikusai végzik. A SCHIZOBANK felépítése, logisztikája, informatikai háttere ismertetése mellett áttekintjük a biobankok jelentőségét, és számba vesszük a nemzetközi szkizofréniabiobank-kezdeményezéseket. A SCHIZOBANK erőssége a betegek rendkívül részletes fenotipizálása mellett, hogy egyes biológiai minták (RNS és plazma) levétele az akut pszichózis és a remisszió állapotában is megtörténik. Így nemcsak statikus genomikai jellegzetességek, hanem a betegség kórlefolyása során dinamikusan változó génexpressziós, proteomikai és metabolomikai markerek vizsgálatára is lehetőség nyílik. A SCHIZOBANK nemcsak a konzorcium tagjai, hanem külső kutatók számára is elérhető. Célunk a más országok biobankjaival való harmonizálás is.

Open access