Search Results

You are looking at 11 - 20 of 34 items for

  • Author or Editor: Krisztina Kovács x
Clear All Modify Search

Abstract

The processing of any noisy stimuli requires extra means from the nervous system. Several electrophysiological studies have proved that the processing of noise starts approximately 150–200 milliseconds after stimulus onset. This is suggested by the fact that the amplitude of the face-selective N170 component has been reduced and its latency prolonged by adding Gaussian noise to a face stimulus while the earlier P100 component is not influenced by added noise. While previous studies tested the electrophysiological correlates of noisy face perception in humans, the nature of added noise has not been studied yet in relation to face processing. Our goal was to distinguish the effects of added phase-noise from that of another irrelevant, overlapping non-face object (a car) on the electrophysiological correlates of human face processing. Subjects performed a two-alternative gender discrimination task with seven levels of difficulty, equalised between the phase-noise and overlapping object conditions. We found that the first component where an amplitude reduction took place was the N170 component when adding phase-noise to the face stimuli but not in the overlapping object condition. The amplitude of the later positive P220 component, on the other hand, increased significantly in both noisy conditions. Our results suggest that the processing of phase-noise starts in the time range, reflected by the N170 component, while the interaction of a face and of another overlapping irrelevant stimulus does not happen until the P220 component.

Restricted access

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén a műemléki és történeti épületek felmérése évszázados múltra tekint vissza. Az oktatásban is rendkívül fontos szerepet betöltő felmérőtáborok hagyományát oktatóink, dr. Istvánfi Gyula és dr. Kalmár Miklós hosszú évtizedeken keresztül éltették tovább megszerettetve hallgatóikkal – így velünk is – a régi házak, szerkezetek megfigyelését, rajzolását és kutatását. Tanulmányunkban a Tanszék által 2017-ben a Pest megyei Ipolytölgyesen szervezett nyári felmérőtábor emlékét és tanulságait történeti és néprajzi kitekintéssel szeretnénk összefűzni. A tábor során felmért tíz portát főleg építészeti szempontból vizsgáltuk és dokumentáltuk, de ahogyan az minden épület tanulmányozása esetén fennáll, betekintést nyerhettünk a falu mindennapi életébe és értékeibe is.

Surveying monuments and historical buildings at the Department of History of Architecture and Monument Preservation of Budapest University of Technology and Economics dates back to age-old traditions. The tradition of survey camps, that played an all-important educational role, had been kept alive for decades by our tutors Gyula Istvánfi and Miklós Kalmár, thus winning the affection of the students – and so ours – towards observing, drawing and studying historical buildings and structures. In our study, we wish to incorporate the memory and lessons of the 2017 survey camp organized by the Department in Ipolytölgyes, Pest county, with a historical and an ethnographical outlook. During the camp, we studied, surveyed and documented ten vernacular houses with their service buildings, mainly from an architectural point of view, but we could also inspect the everyday life and values of the village.

Open access
Cereal Research Communications
Authors: Krisztina Végh, Kálmán Rajkai, Tibor Szili-Kovács, Imre Cserni and Tamás Németh
Restricted access

Binding of fluorescein isothiocyanate-labeled concanavalin A to a series of molecular species of lipopolysaccharide (LPS), purified from pathogenic bacteria, was studied via agarose gel precipitation experiments and the results were compared with available structural data.The LPS species could be divided into ConA-reactive and non-reactive ones. Reactivity resided in the O-specific chain of LPS, and binding to the lipid A or core moieties of LPS could not be demonstrated by the present methods. The α-D-glucose or α-D-mannose residues of the repeating O-specific oligosaccharide units appeared to be recognized by ConA, except when blocked by steric hindrance. Specificity of the reaction was verified by inhibition with 2% D-glucose. Binding by bacterium-specific sugar-residues could not be demonstrated.For precipitation to occur, polyvalency was required both for LPS and ConA, and the resulting precipitation appeared to be promoted by hydrophobic interactions between the lipid A moieties of LPS molecules. The LPS species were differently retained by the agarose gel, which can be explained by differences in their micellar structure in aqueous solution. E. coli O83 LPS did not readily diffused in 1% agarose gel, but its precipitation with ConA could be demonstrated either at elevated temperature or mixing it previously with molten agarose (Mancini’s arrangement).

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Krisztina Laub, Adrienn Tóthpál, Eszter Kovács, Judit Sahin-Tóth, Andrea Horváth, Szilvia Kardos and Orsolya Dobay

We collected nasal samples from 1,390 healthy 3–7 years old children in Szolnok city, Hungary, in 2012. We detected 476 Staphylococcus aureus isolates from 474 children. In two occasions, two different S. aureus were isolated, based on hemolysis type and pulsed-field gel electrophoresis pattern. S. aureus carriage rate was calculated to be 34.1% similar to others studies. Male gender was found to be a risk factor for carriage by statistical analysis. Altogether, four methicillin-resistant S. aureus (MRSA) strains were detected by mecA polymerase chain reaction, which means 0.8% community-acquired MRSA prevalence among the S. aureus isolates. All MRSA strains harbored the SCCmec type IV cassette (typical for CA-MRSA) and belonged to ST45 by multilocus sequence typing. During antibiotic susceptibility testing, we measured the following resistance rates: 0.0% for mupirocin, 0.2% for ciprofloxacin, 0.6% for gentamicin and oxacillin, 3.4% for tetracycline, 9.5% for clindamycin, 10.3% for erythromycin, and 91.4% for penicillin, which are generally lower compared with Hungarian clinical isolates.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kalincsák, Péter Gőcze, József Bódis, Krisztina Kovács, Ágnes Stefanovits, Noémi Bohonyi, Sándor Péntek and Szilárd Papp

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A közlemény célja ismertetni a méhdaganatok egy meglehetősen ritka, klinikailag igen agresszív típusának, a malignus kevert Müller-cső-eredetű daganatnak, más néven carcinosarcomának a jellegzetes prognosztikai faktorait, kezelésének lehetőségeit. Módszer: 2009 és 2017 között 29 beteget kezeltünk malignus Müller-cső-eredetű tumor miatt. I. stádium esetén műtétet és posztoperatív sugárkezelést végeztünk. II–IV. stádium esetén trimodális kezelés történt (műtét, kemoterápia és sugárkezelés). Eredmények: A betegek átlagéletkora 68,51 (49–90) év, átlagos BMI: 30,22 (20,90–37,22). Komplett reszekció utáni recidívát 6 esetben diagnosztizáltunk (ebből 4 beteg nem fogadta el a sugárkezelést), átlagosan 15,52 (6–36) hónap elteltével, távoli metasztázist 5 esetben, átlagosan 19,2 (8–32) hónap múlva. A teljes túlélés átlag 11,92 hónap (1–75). Hat beteg jelenleg is daganatmentes. Következtetések: Jelenleg nincs egységes konszenzus a daganat terápiás ellátására vonatkozóan. A kezelésben standard a műtéti eljárás, mely teljes hasi méheltávolítást és kétoldali adnexectomiát jelent, azonban a helyi recidívák és távoli metasztázisok nagy előfordulási aránya miatt felmerült a regionális nyirokcsomó-eltávolítás és posztoperatív kezelés szükségessége. Bár a posztoperatív sugárkezelés a lokoregionális kontrollt javítja, túlélésre vonatkoztatott előnye továbbra sem bizonyított. Az adjuváns kemoterápia mind a kismedencei, mind az extrapelvicus recidívák arányát csökkenti, azonban továbbra sincs egyértelmű ajánlás a leghatékonyabb kemoterápiás szerre vonatkozóan. A teljes túlélést kombinált citosztatikus kezeléssel sem sikerült javítani az elmúlt évtizedekben, ezért azt gondoljuk, hogy a multimodális kezeléstől várhatók jobb eredmények. A hatékonyabb ellátás céljából – az onkológia más területeihez hasonlóan – biológiai terápiával és target kezeléssel kapcsolatban is folynak vizsgálatok; az alacsony betegszám miatt releváns következtetés csak hosszú évek múlva vonható le. Orv Hetil. 2018; 159(19): 741–747.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Célunk annak meghatározása volt, hogy a műfogsorragasztó folyamatos használata hogyan befolyásolja a nyugalmi kevert nyálszekréciót, a palatinalis és labialis kisnyálmirigy-szekréciót, illetve a szubjektív orofacialis sicca tüneteket. Módszer: 28, felső teljes lemezes fogpótlást viselő pácienst (átlagéletkor: 70 ± 10 év) vizsgáltunk. A háromhetes vizsgálat során a páciensek műfogsorragasztó krémet használtak, gyártói utasítás szerint. A szubjektív orofacialis sicca tünetek értékelésére 16 kérdéses kérdőívet alkalmaztunk. A nyugalmi kevert nyálszekréció meghatározása köptetéses módszerrel, a palatinalis és a labialis szekréció mérése Periotron® eszközzel, szűrőpapír korongokkal történt a kezdeti alkalommal, majd az első, második és harmadik hét végén. Statisztikai analízis: Az elemzéshez a következő próbákat alkalmaztuk: szubjektív adatok – χ2-teszt; nyálszekréciós adatok – ANOVA, Student-féle egymintás t-próba. Eredmények: A kérdőívre adott válaszok alapján a xerostomia gyakorisága, illetve intenzitása nem változott. A vizsgálat végére szignifikánsan nőtt a nyálukat sűrűnek érző páciensek aránya (p = 0,027), a többi szubjektív paraméter változatlan maradt. A nyugalmi kevert szekréció értékében sem tapasztaltunk szignifikáns változást (0. hét: 0,37 ± 0,36 ml/min; 3. hét: 0,39 ± 0,35 ml/min). A palatinalis szekréció szignifikánsan csökkent a harmadik hét végére (0. hét: 4,21 ± 3,96 µl/cm2/min; 3. hét: 2,21 ± 2,30 µl/cm2/min; p = 0,024), míg a labialis szekréció értékei nem változtak (0. hét: 3,99 ± 3,75 µl/cm2/min; 3. hét: 2,58 ± 3,39 µl/cm2/min). Következtetések: A kapott eredmények alapján a 3 hetes műfogsorragasztó-használat nem befolyásolja jelentősen sem az intraoralis, sem az extraoralis szárazsági tüneteket, így a szájszárazság érzetét sem. A palatinalis kis nyálmirigyek szekréciójának jelentős csökkenése kimutatható. Azonban, összhangban a korábban kapott eredményekkel, ez a jelenség nem befolyásolja szignifikánsan a nyugalmi kevert nyálszekréció értékét, annak ellenére, hogy a műfogsorragasztót használók megváltozott nyálkonzisztenciáról (sűrűbb nyál) számolhatnak be. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1637–1644.

Open access

Korábbi kutatások megmutatták, hogy versengő helyzetben a nagyobb jutalom megnövekedett fiziológiai arousallal jár. Mégis kevés tanulmány érintette a jutalmazás hatását a tesztoszteron (T) szintre, annak ellenére, hogy ez a hormon érzékenyen reagál a versengő helyzetekre és státuszváltozásokra. A jelen kutatás versengő helyzetben vizsgálta a nyáltesztoszteron és fiziológiai arousal (szívritmus, szívritmusvariabilitás) változásait fiatal felnőtt férfi mintán (N = 40, átlag életkor = 21.7 ± 2.3 év). A résztvev ők egy videojátékban versengtek egymással, ahol a páros egyik tagja nyert, a másik veszített a képességeknek és erőfeszítésnek megfelelően. A párosok véletlenszerű csoportosítása alapján résztvevők vagy egyenlő pénzjutalmat kaptak, vagy a győztes több jutalmat kapott, mint a vesztes (egyenlőtlen jutalom). A pszichofiziológiai és endokrinológiai méréseken túl a résztvevők versengéssel kapcsolatos attitűdjeit (hiperversengés, önfejlesztő versengés) és a versengő helyzetben mutatott hangulati változásait is felmértük kérdőívek segítségével. Az eredmények azt mutatták, hogy a versengés mindkét csoportban növelte mind a szubjektív, mind a fiziológiai arousalszintjét, ám a jutalom mértéke nem volt szignifikáns hatással a T szintre. A T szint csak a vesztes hiperversengőkben növekedett szignifikánsan. A kompetitív teljesítmény korrelált a győztesek és vesztesek T szintjével, illetve annak változásával, alátámasztva azt a korábbi megfigyelést, hogy a versengő teljesítmény és a T egymást kölcsönösen meghatározó kapcsolatban állnak. A kapott eredmények összefüggésben vannak a státuszinstabilitás-hipotézissel.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Klára Nedvig, Györgyi Szabó, Domokos Csukás, József Sándor, József Németh, Krisztina Kovács, Dóra Reglődi, Ágnes Kemény, György Wéber and Andrea Ferencz

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemia-reperfusióval szembeni fokozott érzékenysége a szerv transzplantációjakor is jelen lévő probléma. Ismert a hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) sejtvédő hatása. Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy PACAP-38-at tartalmazó University of Wisconsin (UW) oldatban történő konzerválás hogyan befolyásolja a szöveti PACAP- és citokinszinteket. Anyag és módszer: Wistar-patkányokon (n = 56) vékonybél-autotranszplantációt végeztünk. A graftokat 4 °C-os UW oldatban tároltuk 1 (I. csoport), 3 (II.) és 6 órán (III.), illetve 100 μg PACAP-38-at tartalmazó UW oldatban 1 (IV.), 3 (V.) és 6 órán (VI.) át. A reperfusio 3 óra volt. Bélmintákból a PACAP-38- és PACAP-27-szinteket radioimmunassayjel határoztuk meg, míg a citokinexpressiót kemilumineszcens módszerrel és Luminex Multiplex Immunoassayjel mértük. Eredmények: A szöveti PACAP-38-szint a kontrollhoz (57,32 ± 3,5 fmol/mg) képest a konzerválás idejével csökkent, és 6 óra után szignifikáns volt (III.: 32,6 ± 3,9 fmol/mg, p < 0,05), míg a IV–VI. csoportoknál szignifikánsan nőtt. A PACAP-27 szöveti értéke is hasonló tendenciával változott. Az sICAM-1, L-selectin és a metalloproteáz-1 szöveti inhibitorának emelkedett expressióját mértük a III. csoportban, és jelentős csökkenés volt a VI. csoportban. Következtetés: UW oldathoz adott PACAP-38 növelte a szöveti PACAP-38- és PACAP-27-szinteket, és csökkentette a citokinexpressiót. Mindez a PACAP-38 citoprotektív és anti-inflammatórikus hatását jelzi bél-autotranszplantációs modellben. Támogatta: OTKA (PD77474, 104984, CNK78480), MTA Bolyai-ösztöndíj és Lendület program.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Tibor Szili-Kovács, Ágnes Bálint, Györgyi Kampfl, Krisztina Kristóf, György Heltai, Sándor Hoffmann, András Lukács and Attila Anton

Az utóbbi időben az atmoszférába irányuló folyamatosan növekvő üvegházhatású gázok kibocsátása fokozott figyelmet érdemel. Míg a talaj felszínéről történő gázemissziót széleskörűen tanulmányozzák, viszonylag kevesen vizsgálják a talajprofilon belül az üvegházhatású gázok transzportját és koncentrációváltozását. Vizsgálatunk célja ezeknek a folyamatoknak a tanulmányozása volt bolygatatlan talajoszlopokban. Mivel a talajlevegő mintavétele gyakran körülményes, különösen vízzel átitatott és nedves talajokban, egy szilikoncsöves talajlevegő mintavevőt fejlesztettünk ki bolygatatlan talajoszlopok számára. Hat bolygatatlan talajoszlopot preparáltunk a Pannon Egyetem Georgikum Mezőgazdaságtudományi Karának keszthelyi tartamkísérleti területének művelés alól kivont részéről. A talajlevegő mintavételezéséhez szilikoncsöveket helyeztünk el a talajoszlop három eltérő mélységében (20, 40 és 60 cm). Mivel a szilikoncső falán keresztül a gázok diffúzióval könnyen átjutnak, a szén-dioxid és dinitrogén-oxid koncentrációját mérni tudtuk. A talajoszlopokba kukoricát vetettünk és a növények növekedése során közel egyenlő időközökben vizsgáltuk a talajgáz összetételét. Míg a CO 2 koncentrációja a talajmélységgel szignifikánsan változott, addig a N 2 O eloszlása alig változott. A talajlevegő CO 2 - és N 2 O-tartalma időben jelentősen változott. A tenyészidőszak alatt a CO 2 -koncent-ráció két csúcsot mutatott, ezek közül az első csúcs a 20 cm-es mélységben korábban jelent meg, mint a 40 és 60 cm-es mélységben. A 20 cm-es mélységben a CO 2 -koncentráció időbeli ingadozása sokkal kisebb volt. A második csúcs után a CO 2 koncentrációja mind a három mélységben fokozatosan lecsökkent. A N 2 O-koncentráció egy maximumot mutatott a kísérlet kezdeti szakaszában, ami egybeesett a kezdeti intenzív gyökérnövekedéssel, és feltehetően a talajlégzés általi jelentős O 2 -fogyasztás miatt növekedett az anaerob talajtérfogat, ami a denitrifikáció fokozódásához vezetett. Ezt követően a N 2 O-képződés fokozatosan lecsökkent. A talaj gázösszetétel dinamikájában nyomon követhető változások a gyökérlégzés intenzitásával, a talajnedvesség és a hőmérséklet változásával állhattak kapcsolatban, amire közvetett módon a csapadék- és léghőmérséklet adatok alapján következtettünk.

Restricted access