Search Results

You are looking at 11 - 20 of 22 items for

  • Author or Editor: László Damjanovich x
Clear All Modify Search
Authors: Lukács Veres, Sándor Sz. Kiss, Regina Kiss, Attila Enyedi, Tamás Végh, László Damjanovich and István Takács

Absztrakt

A spontán nyelőcsőruptura kezelése magas morbiditással és mortalitással jár. Primer sebészeti ellátást követően számos szövődménnyel szembesülhetünk. Egy 29 éves Boerhaave-syndromás férfi beteg esetében a suturázott nyelőcsőszakasz insufficientiáját a stentelés sem oldotta meg, ezért transgastricus drainage-t alkalmaztunk. Ezzel lassan, fokozatosan letapadt a sérült terület, a beteg nem szorult újabb műtétre, nyelőcsövét meg lehetett őrizni. Strictura sem alakult ki. A transgastricus nyelőcsődrainage válogatott esetekben eredményes kezelési eszköz lehet.

Restricted access
Authors: Dezső Tóth, Sándor Kathy, Tibor Csobán, Zsolt Kincses, Miklós Török, János Plósz and László Damjanovich

Absztrakt

Bevezetés: Gyomorrák miatt operált betegek közel 40 százaléka feleslegesen esik át kiterjesztett nyirokcsomó-dissectión R0 resectio során. Sikeres sentinelnyirokcsomó-biopszia segíthet elkerülni ezt, így csökkenthető a műtéti morbiditás és mortalitás. A gyomortumorok őrszemnyirokcsomójának jelölésére számos metódus ismert. Anyag és módszerek: 40 betegnél történt gyomorresectio vagy teljes gyomoreltávolítás sentinel-nyirokcsomó kék festékkel történő jelölésével és módosított D2-es lymphadenectomiával. 16 betegnél (A csoport) a festék injektálását endoscopos végezte submucosusan, míg 24 beteg (B csoport) őrszemnyirokcsomó-jelölése a sebész által történt subserosusan. Az intraoperatív jelölést és a lymphadenectomiát egyazon sebész felügyelte. Eredmények: A 40 beteg vonatkozásában összesen 795 nyirokcsomó került eltávolításra és szövettani vizsgálatra. Az A csoportban betegenként átlagosan 4,1, a B csoportban 4,8 nyirokcsomó jelölődött meg a kék festékkel. A találati arány 100%-nak (A csoport), illetve 96%-nak (B csoport) bizonyult. Az álnegatív arány az endoscopos jelölés során 0%-nak, míg a subserosus jelölés után 7,7%-nak igazolódott. A submucosus jelölés specificitása és szenzitivitása egyaránt 100%, a subserosus vizsgálat specificitása 100%, szenzitivitása 92,3% lett. A kétfajta jelölési metódus 90% konfidencia-intervallumnál ekvivalensnek bizonyult a találati arány, a szenzitivitás és a specificitás tekintetében. Következtetések: Eredményeink alapján a kizárólagosan kék festékkel történő őrszemnyirokcsomó-jelölés biztonságos eljárásnak bizonyult, magas specificitása és szenzitivitása miatt alkalmazhatónak tűnik T1-es és T2-es tumorok műtétei során.

Restricted access
Authors: Zoltán Garami, Zsolt Hascsi, Ildikó Garai, Miklós Tanyi, Géza Lukács and László Damjanovich

Absztrakt

Bevezetés: A PET/CT-vizsgálat széles körű elterjedése alapjaiban változtathatja meg az onkológiai diagnosztikát. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy emlőrák tervezett műtétje előtt elvégzett PET/CT-vizsgálat mennyiben képes az axillaris nyirokcsomók állapotát megítélni, és milyen mértékben változtatja meg a hagyományos vizsgálóeljárások ismeretében felállított előzetes kezelési tervet. Beteganyag és módszer: A DEOEC Sebészeti Intézetben 2008. február és 2009. február között 52 primer operábilis emlőrákos betegnél végeztettünk 18-FDG-PET/CT-vizsgálatot a tervezett műtét előtt. Minden esetben egésztest-leképezés történt, a képeket két szakember értékelte elsődlegesen vizuálisan, majd szemikvantitatíve testtömegre korrigált laesio-SUV-max értékekre alapozva. A leletet összevetetettük az axilla UH-vizsgálatának és a végleges szövettani vizsgálatnak az eredményével. Eredmények: Két beteg további kezelésre nem jelentkezett, így őket kizártuk a vizsgálatból. Az 50 beteg eredményeinek értékelése alapján az axillaris nyirokcsomóáttétek megítélésében a PET/CT szenzitivitása 80%-os, specificitása 100%-os, a pozitív prediktív érték 100%, a negatív prediktív érték 84,6% volt. Az axilla UH-vizsgálatával ugyanezen értékek ugyanebben a sorrendben 30%, 81,8%, 60% és 56,2% voltak. A PET/CT-lelet birtokában 9 betegnél (18%) változtattunk a hagyományos vizsgálómódszerek ismeretében felállított előzetes kezelési terven. Következtetések: Pozitív axillaris PET/CTlelet birtokában felesleges SNB-t végezni, azonnali axillaris blockdissectio javasolt. A PET/CT-lelet birtokában könnyebben kijelölhető a neoadjuváns kezelésre javasolandó betegek köre. A preoperatív PET/CT-vizsgálat mintegy 15–20%-ban módosíthatja az eredeti terápiás tervet. Az axilla sebészi kezelésének biztonságos elhagyása negatív PET/CTlelet birtokában további vizsgálatokat igényel.

Restricted access
Authors: Klaudia Balog, Adrienn Csiszkó, Nóra Krasnyánszky, Máté Farkas, Mariann Berhés, István László, Károly Palatka, László Damjanovich, Péter Sápy and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt:

Bevezetés: Akut pancreatitis miatti necrectomiát ideálisan a betegség kezdetétől számított 4–6. héten javasolt elvégezni, amikor az ún. demarkált necrosis (walled-off pancreatic necrosis –WOPN) már kialakult. A szerzők ismertetik a kiterjedt WOPN miatt végzett sebészi transgastricus necrectomiák során nyert tapasztalataikat. Betegek és módszer: Kiterjedt WOPN miatt 2012. január 1-től 2017. december 31-ig terjedő időszakban 17 (12 férfi, 5 nő, átlag életkor 64,00 ± 15,14 év) betegnél végeztek sebészi transgastricus necrectomiát. Valamennyi betegnél a műtétet megelőzően konzervatív és szemikonzervatív kezelés történt átlagosan 61,00 ± 33,47 napig. A WOPN mérete átlagosan 14,00 ± 5,23 cm volt és valamennyi esetben a retrocolicus, retroduodenalis terekbe is beterjedt. A necrosis minden esetben bakteriálisan kontaminált volt. Eredmények: A műtétekkel kapcsolatos szövődmény nem volt. Az ápolási napok száma a műtétet követően 10,00 ± 3,08 nap volt. A mortalitás 5,9% volt. Késői műtét vagy egyéb beavatkozás pseudocystaképződés, vagy pancreas fistula miatt nem volt. Két betegnél a WOPN és a gyomor közötti anastomosis-endoszkópos tágítása és öblítése történt lázas állapot miatt. Frissen kialakult diabetest nem, a meglévő súlyosbodását 6,3%-ban észleltük. Következtetés: A kiterjedt, fertőzött demarkált necrosis kezelésében a sebészi transgastricus necrectomia jó eredménnyel alkalmazható. A műtét előnye, hogy a necrectomia után nem alakulhat ki külső pancreas sipoly és pseudocysta.

Open access
Authors: Gergely Kóder, Judit Olasz, László Tóth, Hilda Urbancsek, Csilla András, Tamás Bubán, Károly Palatka, László Damjanovich and Miklós Tanyi

Absztrakt:

Bevezetés: A hereditaer nonpolyposus colorectalis carcinomára jellemző mutációk (HNPCC) autoszomális domináns öröklődésmenetet mutatnak. Leginkább vastagbéldaganatok kialakulásáért felelősek. Célkitűzés: A HNPCC-szindrómás betegek szűrésének és követésének fontosságát szeretnénk hangsúlyozni egy igazolt MMR-gén-mutációt hordozó betegünk jelenlegi és 10 évvel korábbi családfájának összehasonlításával. Betegek és módszer: Hazánkban előforduló, HNPCC-re gyanús családok kiszűrése érdekében alapos családi anamnézist veszünk fel. Amennyiben az immunhisztokémiai és mikroszatellitainstabilitás-vizsgálatok HNPCC-szindrómára utalnak, elvégezzük az MMR-gének szekvenálását. Eredmények: Betegünknél egy, a hMSH2-gén 6. exon két bázispárt érintő deletiója (c.969–970delTC) igazolódott. Tízéves utánkövetés során betegünknél és rokonainál újabb, a HNPCC-re jellemző tumorok jelentek meg. Következtetés: A veszélyeztetett családtagok követése során a szekunder prevenció a jól együttműködő betegeknél hatékony volt. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1182–1187.

Restricted access
Authors: Lukács Veres, Regina Kiss, Miklós Boros, Attila Enyedi, István Takács, Sándor Kollár, László Damjanovich and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

A baleseti és ortopéd sebészek gyakran használnak tűződrótot a clavicula és a humerus rögzítésére. A fémanyagok mellüregbe történő elvándorlása ritkán fordul elő. Egy idős nőbeteg humeroscapularis ízületét ismételt jobb vállficama miatt 6 héttel korábban Kirschner-drótokkal tűzték meg. Kontrollröntgen során fedezték fel, hogy a tűződrótok a jobb mellüregbe vándoroltak. Videothoracoscopos úton technikailag nem lehetett őket eltávolítani, ezért jobb oldali thoracotomia történt. Pneumolysist követően a 2-es tüdősegmentumból és a kupolánál, medialisan a gerinccsatornába fúródó Kirschner-drótot távolítottak el. A posztoperatív időszakban sebészeti komplikáció nem volt. A szerzők áttekintik ennek a ritkán előforduló szövődménynek az irodalmát és felhívják a figyelmet, hogy a mellüregbe vándorolt tűződrótok eltávolítása szükséges a fenyegető súlyos szövődmények megelőzésére.

Restricted access
Authors: Károly Gábor Szabó, Adrienn Csiszkó, László Sasi-Szabó, Sándor Bányai, Zoltán Szentkereszty, Zsigmond Varga, Károly Fekete, Péter Sápy, László Damjanovich and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők két sikeresen operált beteg esetét ismertetik. A 79 éves anticoagulált nőbeteg többszörös mellkasi és hasi szúrt sérülést szenvedett, a jobb tüdő IV. szegmentumának és a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának szúrt sérülését látták el. Az első műtét során a cava sérülését nem ismerték fel. A második műtét során a máj anterograd, finger-fracture technikával történt szétválasztását követően sikerült a cava sérülését feltárni és elvarrni. A máj állományának sebét perihepaticus packing módszerrel tamponálták. A 3. posztoperatív napon újabb műtét során a tampon eltávolítását végezték. A beteg meggyógyult. Egy másik, 25 éves férfi beteg tompa hasi sérülést szenvedett. Első ellátásként a májruptura tamponálása történt. Ezt követően sorozatos (7×) tamponcserékre került sor. Ismételten jelentkező hasüregi vérzés és epefolyás miatti reoperációkor az epehólyagon lévő kb. 1 mm-es perforatiós nyílás miatt cholecystectomia történt. Két nappal később ismételt vérzés miatt végzett haematomaevakuálás után a vena cava inferior retrohepaticus szakaszán lévő, kb. 3 mm-es sérülés elvarrása történt. Posztoperatív epefolyás miatt EST történt. A beteg gyógyultan otthonába távozott. Megbeszélés: Az áthatoló retrohepaticus vena cava sérülések mortalitása magas, mintegy 78%-ra tehető. A sérülés ellátása nemcsak érsebészeti, hanem májsebészeti jártasságot is igényel. A máj szúrt és tompa sérülésének ellátása során gondolni kell a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának sérülésére is. A sérülés elvarrása gyógyuláshoz vezet. A parenchyma szétválasztása utáni vérzés perihepaticus „packing” módszerrel megbízhatóan kezelhető. A posztoperatív epefolyás EST-vel sikeresen kezelhető.

Restricted access
Authors: Fruzsina Tóth, Gergely Zádori, Roland Fedor, Dávid Ágoston Kovács, Zsolt Kanyári, Zsolt Kincses, Csaba Ötvös, László Damjanovich, László Asztalos and Balázs Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A graftectomia indikációja és pontos időzítése bizonyos esetekben vita tárgya, elsősorban a tüneteket nem okozó, már nem működő graftok esetén. Célkitűzés: A szerzők átfogó képet kívántak adni a debreceni veseátültetési programban elvégzett graftectomiákról. Módszer: Retrospektív vizsgálattal elemezték a 2004. január 1. és 2015. december 31. között veseátültetett betegek adatait. Áttekintették a graftectomiák indikációit, időzítését, szövődményeit, továbbá összehasonlították a korai és késői graftectomiákat. Eredmények: A vizsgált időszakban 480 veseátültetés történt. Közülük 55 betegnél (11%) történt graftectomia. A gyakoribb indikációk a következők voltak: krónikus allograft-nephropathia (47%), artériás keringési zavar (13%), ureterszövődmények (9%). A grafteltávolítás 22 betegnél (40%) akut, 33-nál (60%) tervezett volt. A graftectomiák 24%-a a transzplantáció után 30 napon belüli, 76%-a késői volt. Korai graftectomiát túlnyomórészt artériás keringészavar (31%), a későiek többségét (62%) krónikus allograft-nephropathia miatt végezték. Következtetések: A vizsgált időszakban a graftectomiák leggyakoribb oka krónikus allograft-nephropathia volt. Az esetek döntő többségében elektív műtét történt. A szakirodalomban közöltekhez hasonlóan a szerzők a korai és késői graftectomiák jellemzőit eltérőnek találták. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 964–970.

Restricted access
Authors: Balázs Nemes, Roland Fedor, Zsolt Kanyári, Lajos †Lőcsey, Ferenc Juhász, Dávid Ágoston Kovács, Gergely Zádori, Ferenc Győry, Réka P. Szabó, Lajos Zsom, Tamás Szabó, Lóránt Illésy, Marcell Szabó-Pap, Zsolt Kincses, László Szabó, László Damjanovich, József Balla and László Asztalos

Absztrakt

Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz. Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat. Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték. Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt. 2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2 testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és 5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84% voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 925–937.

Restricted access
Authors: Kornélia Szluha, Kornélia Lazányi, Ákos Horváth, János Szántó, Judit Tóth, Zoltán Hernádi, Róbert Póka, László Damjanovich, Zoltán Garami, Balázs Fülöp and Péter Molnár

Absztrakt

Az egészségügyi dolgozóknak mindennapi munkájuk során gyakran meg kell változtatniuk valós érzelmeiket. Ezt a cselekvést a szakirodalom érzelmi munkavégzés névvel illette. A jelen cikkben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum 50 onkológiai szakdolgozója által önkéntesen kitöltött, feleletválasztós kérdéseket tartalmazó kérdőív eredményei alapján mutatja be az érzelmi munkavégzés lehetséges negatív következményeinek leginkább kitett szakdolgozók jellemzőit. Az általunk vizsgált szakdolgozók közel 90%-a megváltoztatja munkája során a valós érzelmeit. Igen nehéz azonban meghatározni azok körét, akiket az érzelmi munka negatív pszichés hatásai fenyegetnek. Vizsgálatunk során érdekes munkamotivációs különbségeket találtunk, melyek szoros kapcsolatban voltak a válaszadók érzelmi munkavégzésével és az észlelt szerep/érzelmi elvárásokkal is. Sikerült három típuscsoportot körülhatárolnunk, melyeknek egyenként meghatároztuk a jellemzőit. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a vizsgált szakdolgozók alig több mint fele igazi “segítő foglalkozású”. 45%-uk nem, vagy alig érzékelte a betegek munkájukra vonatkozó elvárásait. Fontosnak tartjuk ezért, hogy a szakdolgozók munkáját a munkahelyi környezet ne csak szakmai, de érzelmi dimenziók mentén is támogassa.

Restricted access