Search Results

You are looking at 11 - 20 of 32 items for

  • Author or Editor: László Fodor x
Clear All Modify Search
Authors: László Makrai, Béla Dénes, István Hajtós, László Fodor and János Varga

Two hundred and twelve Rhodococcus equi strains were isolated from soil, nasal and rectal swabs of horses and immunocompromised human patients in Hungary and serotyped using Prescott’s serotyping system. One hundred and forty-seven strains (69.3%) belonged to serotype 1, 22 strains (10.4%) to serotype 2, 6 strains (2.8%) to serotype 3 and 1 strain (0.5%) to serotype 4. Serotypes 5, 6 and 7 were not found and 36 strains (17%) could not be typed. Serotype 1 (72%) was the type most commonly isolated from clinical samples of foals or from the soil of horse facilities. Six out of 8 R. equi strains from humans belonged to serotype 2, and two human strains were untypable. The data show that the prevalence of R. equi serotypes varies in different geographic areas of the country.

Restricted access
Authors: Krisztina Eleki, Richard Cruse, László Fodor, Lajos Szabó and Sándor Holló
Restricted access
Authors: Erika Fodorné Fehér, István Varga, László Fodor and Péter Lefler
Restricted access

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (K S ). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS -értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta K S -értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm·nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S -értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.

Restricted access
Authors: László Gyarmathy, Géza Varjas, Tibor Major, János Fodor and Miklós Kásler

Absztrakt

Hazánkban ötven évvel ezelőtt, 1958-ban az Országos Onkológiai Intézetben egy Gravicert típusú készülékkel kezeltük az első beteget telekobalt-besugárzással. Az évforduló alkalmából áttekintjük a hazai kobalt-teleterápia első 50 évének a történetét és tárgyaljuk annak mai szerepét. Az első hazai kobaltágyú (Gravicert) Bozóky László tervei alapján készült, hét évvel a világon elsőként Kanadában üzembe helyezett kobaltágyú után. A Co-60-sugárforrás megavoltos (átlagenergia: 1,25 MeV) gammasugárzása lehetővé tette a mélyebben fekvő daganatok eredményesebb kezelését a röntgenterápiához képest. A következő két-három évtizedben, a nagyenergiájú lineáris gyorsítók elterjedéséig, a Co-60-teleterápia jelentette a korszerű sugárkezelést az egész világon. A besugárzási technika minőségi javulása szükségessé tette a daganatok pontosabb lokalizálását és a besugárzástervezési módszerek továbbfejlesztését is. Kezdetben a lokalizálás röntgenkészülékkel, a dóziseloszlás-számolás manuális módszerrel történt. 1965-ben egy Rotacert típusú kobaltágyút telepítettek intézetünkben, mely már többirányú és forgó besugárzásra is alkalmas volt. Hazánkban, több lépésben a többi sugárterápiás központban is telepítettek kobaltágyúkat, kezdetben Gravicerteket, majd később már külföldi készülékeket. A kezelések minőségét lényegesen javította a számítógépes besugárzástervezés bevezetése, melynek fontos eleme volt az 1978-ban a NAÜ támogatásával létrejött Országos Besugárzástervezési Hálózat. A következő jelentős fejlődést a CT-képekre alapozott dózistervezés bevezetése jelentette 1981-ben. A korszerű lineáris gyorsítók elterjedésével a kobaltágyúk szerepe ma már jelentősen csökkent, de napjainkban még közel 2500 kobaltágyú működik világszerte. Technikai fejlesztésekkel a használatukat azonban még tovább lehetne növelni. Jelenleg hazánkban még nyolc sugárterápiás központban végeznek sugárkezelést kobaltágyúval.

Restricted access
Authors: Andrea Fodor, András Győrffy, László Orosz and Tamás Major

Az összefoglaló közlemény irodalmi adatokra hivatkozva a terhesség alatti haemorrheologiai változásokat és azok praeeclampsiában mutatott klinikai jelentőségét ismerteti. A praeeclampsia proteinuriával (legalább 0,3 g/nap) kísért, a 20. gesztációs héttől a post partum 6. hétig fellépő magas vérnyomásos állapot (RR ≥140/90 Hgmm). Etiológiája összetett, a patomechanizmus középpontjában a vegetatív idegrendszer, a placenta és a keringési rendszer közötti együttműködési zavar húzódik. A placenta szolúbilis faktorainak segítségével a keringés változását közvetíti, amelyhez fiziológiás esetben mind a vegetatív idegrendszer, mind a keringés adaptálódik. Ennek kisiklása azonban fokozott turbulenciához vezet, amelynek nyomán a keringésben részt vevő elemek kezdetben lokális, majd generalizált progresszív károsodása figyelhető meg. Később a károsodott elemek saját maguk is tovább erősítik a kórfolyamatot, végeredményként instabil keringési állapotot és szervkárosodásokat okozhat. Orv. Hetil., 2011, 152, 205–211.

Restricted access

Systematic structural and anisotropy of magnetic susceptibility (AMS) measurements were carried out on Cenozoic clay-rich deposits from the Transdanubian Range, central part of the Alcapa Unit. The aim was to improve the knowledge of the Neogene tectonic evolution of the area and of the connection of the stress field and the magnetic fabric of the sediments. The measurements of AMS revealed dominant foliation with weak lineation for Middle Eocene-Lower Miocene sediments. The directions of AMS lineation are aligned either with the direction of NNE-SSW extension of a strike slip phase (30–19 Ma) or with the direction of NE-SW extension of the main rifting phase of the Pannonian Basin (19–14 Ma).The studied Late Miocene sediments have foliated AMS fabric, maximum and intermediate AMS directions are intermixed, and the AMS fabrics do not show any sign of tectonic deformation. In contrast, joints and faults were observed in the same rocks. Detailed structural analysis shows two extensional phases between ca. 10–4 Ma, with E-W to WNW-ESE and with NW-SE extension, respectively, and the youngest neotectonic strike-slip phase. The contrast between the presence of markers of brittle deformation and the absence of tectonically-induced AMS lineation is striking, since the same types of sediments in the South Pannonian basin show just the opposite. The explanation may be that northward-moving and CCW-rotating Adria caused strong compression in the southern Pannonian Basin, resulting in ductile deformation of the clay-rich sediments and systematic reorganization of AMS texture, while in our study area sediments of similar character and age were at a larger distance from the strongly deforming basin part.

Restricted access
Authors: Katalin Jánosi, László Stipkovits, Róbert Glávits, Tamás Molnár, László Makrai, Miklós Gyuranecz, János Varga and László Fodor

The purpose of this study was to develop and evaluate an aerosol infection method with Histophilus somni that closely resembles the natural way of infection of calves. Another aim was to compare the virulence of two H. somni strains by collecting clinical and postmortem data of experimentally infected and control animals. Seventeen conventionally reared 3-month-old calves were divided into three groups. Two groups of six animals each were exposed to suspensions containing H. somni on three consecutive days using a vaporiser mask. The third group of five animals was used as control. The data of individual clinical examination were recorded daily. All animals were exterminated, and gross pathology of all lungs was evaluated on the 15th day after the first infection. Both H. somni strains caused an increase of rectal temperature, respiratory signs, decrease of weight gain, and severe catarrhal bronchopneumonia in both infected groups. Although some chronic lesions were detected in the lungs of the control animals as well, the histopathological findings in the infected and control groups were different. H. somni was recultured from all lungs in the challenged groups but it could not be reisolated or detected by PCR examination in the control group. This is the first paper on aerosol challenge of calves with H. somni using repeated infection and verified by detailed pathological, bacteriological and histopathological examination. The infection method proved to be successful. There was no difference in the virulence of the two H. somni strains used in the trial.

Restricted access
Authors: László Makrai, Csaba Nemes, Anna Simon, Éva Ivanics, Zoltán Dudás, László Fodor and Róbert Glávits

Enterococcus cecorum is the most frequently occurring enterococcal species in the intestine of chickens of over 12 weeks of age, and there are few reports on its isolation from the skeleton of broiler parent chicks. In the present study, observations on vertebral osteomyelitis and spondylolisthesis (‘kinky back syndrome’) showing high incidence in 8 broiler parent flocks in different parts of Hungary are summarised. Clinical signs were seen only in roosters between 5 and 13 weeks of age. Diseased birds were alert and remained sitting on their hocks with their feet slightly raised off the ground. Incidence of the disease among male birds ranged from 8% to 30% depending on flocks. Enlargement and distortion of the body of the 6th vertebra were seen as the main pathological lesions. The cavity of the spinal canal was constricted by the distorted vertebral bodies. Resorption of bone tissue and sequestrum formation, signs of increased osteoclast activity, proliferation of fibrotic tissues, infiltration with heterophils and formation of sclerotic layers were detected in the vertebral bodies. From all 24 samples collected from the vertebral lesions, Enterococcus cecorum was isolated and identified using metabolic fingerprinting as well as 16S rRNA gene sequencing. Demonstration of E. cecorum from the vertebral lesions in all examined broiler breeder roosters showing the same clinical and pathological findings in different flocks suggested the pathogenic role of this microorganism for the first time in Hungary.

Restricted access