Search Results

You are looking at 11 - 20 of 55 items for

  • Author or Editor: Zoltán Szabolcs x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Oláh, Zoltán Szabolcs, Kálmán Hüttl, Miklós Pólos, Ferenc Rényi-Vámos, Katalin Széphelyi, Péter Sótonyi and György Acsády

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők 53 éves vesetranszplantált férfi betegről számolnak be, akinél fulladás és nehézlégzés miatt készült mellkasröntgen, majd mellkasi CT-angiographia bal oldali haemothoraxot okozó, rupturált aortaív-descendens aneurysmát igazolt. Acut műtét során sternotomiából ascendo-anonymo-caroticus Y-áthidalást, majd femoralis feltárásból stentgraft-implantációt végeztek. A bal mellkasfélben kialakult, a tüdő kompressziós atelectasiáját okozó haematomát és a szervülő fibrines felrakódásokat második lépésben, thoracotomiából távolították el. A kontroll során a beteg panaszmentes, a bifurcatiós protézis és a stentgraft jó helyzetben rögzült, az aneurysmazsák megkisebbedett, a tüdők expandáltak. Megbeszélés: Az aortaív-aneurysmák ellátásában a hagyományos műtét cardiopulmonalis bypass védelmében és teljes keringésleállítás mellett történik. A műtét alatt kialakuló cerebralis szövődmények magas kockázatát – a mély hypothermia cerebroprotektív hatásán túl – újabban az izolált cerebralis perfusio létesítésével tudták eredményesen csökkenteni. A tisztán sebészi megoldás alternatíváját jelentik a hybrid műtétek, amelyek során a supraaorticus ágak keringésének biztosítása (debranching) után történik stentgraft-implantáció. E beavatkozások kisebb megterhelést jelentenek, ugyanakkor állandó utánkövetést igényelnek, és hosszú távú eredmények még nem állnak rendelkezésre. Acut esetben az aortaív hybrid rekonstrukciója kis számban végzett beavatkozás, azonban a feltételek megléte esetén a magas kockázatú betegek ellátásának valós alternatívája. Jelen esetben fontos további szempont, hogy e metódus alkalmazásával a jól működő transzplantált vese keringése mindvégig biztosítva volt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Imre Barabás, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Levente Fazekas, Zoltán Oláh, Endre Zima, Erzsébet Paulovich, Andrea Kőszegi and Zoltán Szabolcs

Az epicardialis pacemakerek ritka, de akár életet veszélyeztető szövődménye a generátortelepnek a subcostalisan kialakított zsebből a hasüregbe történő elvándorlása. A szerzők 69 éves nőbetegük esetét ismertetik, aki aspecifikus hasi panaszokkal jelentkezett a klinika sürgősségi osztályán. Anamnéziséből kiemelendő, hogy korábbi mitralisműbillentyű-műtétét követően kialakult III. fokú atrioventricularis blokkja miatt epigastrialis pacemakert helyeztek be úgy, hogy a pacemakergenerátort a subcostalisan kialakított intramuscularis zsebben helyezték el. Mellkasátvilágítás igazolta, hogy a telep – eredeti helyétől messzire – a Douglas-üregbe vándorolt. A szokatlan helyre és távolságra vándorolt készüléket hasi feltárásból távolították el, közvetlenül azt követően, hogy új endocardialis pacemakerrendszer került beültetésre. A beteg szövődménymentesen, a 7. posztoperatív napot követően otthonába távozott. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 154–157.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zoltán Szelényi, Dorottya Győri, Szabolcs Boldizsár, Levente Kovács, Attila Répási, László Molnár and Ottó Szenci

The aim of this study was to examine the effect of twin pregnancy, fetal laterality, the number of corpora lutea (CL) and cavitary CL on pregnancy losses in Holstein-Friesian cows with a positive pregnancy diagnosis based on ultrasonography between days 29–42 after AI. Pregnancy was confirmed by transrectal palpation between days 57–70 after AI and at the time of drying-off as well. Twin pregnancy rate was 8.4% at the time of the early pregnancy examination. Pregnancy loss did not differ between singleton- and twin-carrying animals either between days 57–70 of gestation or at drying-off. More losses occurred in singletons between days 29–42 and 57–70 in cows with cavitary than in cows with noncavitary CL (12.1% vs. 3.6%; P < 0.05) and in cows with double CL than in cows with single CL (7.3% vs. 3.6% %; P < 0.05). Between days 57–70 of gestation and drying-off this difference was still significant (20.7% vs. 3.7%; P < 0.001), while it was non-significant between cows with one CL (5.7%) vs. double CL (3.7%). Cavity occurrence was not affected by hormone therapy prior to AI (either PGF2α or OvSynch; 4.4% vs. 5.4%, respectively); however, the number of CL was reduced by the treatments (11.6 vs. 19.6%; P < 0.0005). In twin pregnancies there was no difference in the pregnancy losses between bilateral and unilateral pregnancies at any time point. The length of gestation was 278.2 ± 10.5 (singleton) and 267.4 ± 31.2 (twin) days, respectively (P < 0.01). The stillbirth ratio was higher in twin carriers than in singleton carriers (19.5% vs. 5.3%; P < 0.001).

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Szabolcs Vigvári, Áron Vincze, Jenő Solt, Dávid Sipos, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács, Ágnes Kappéter and Zoltán Péterfi

Dramatic changes in the epidemiology of Clostridium difficile infections have been reported from the western world in the past decade. The proportion of severe cases is significantly elevating and clinicians now have to contend with the problem of additional and more frequent episodes of recurrences including an upward trend in the mortality rate. This situation led us to investigate the possibility of the fecal microbiota transplantation (FMT). An amount of 100 ml of fecal microbiota solution was instilled into a nasojejunal (NJ) tube in 16 cases and into a nasogastric (NG) tube in 44 cases. In all of the cases, where the solution was instilled via nasojejunal tubes, the symptoms resolved within 24 h. We did not note any recurrences in this group. When the material was flushed in through nasogastric tubes, the symptoms resolved in 39 (88.64%) cases within 24 h. In this group, we have experienced a recurrent episode of C. difficile infection in five (11.36%) cases. Three of them were cured with a second transplantation. We have found that in our practice the upper gastrointestinal tract methods had the primary cure rate of 91.67%, whereas the secondary cure rate is 96.67%. When we compared the NJ and NG methods, we have found that the differences in the outcomes are not significant statistically (p = 0.3113 using Fisher’s exact probability test). In conclusion, FMT proved to be very effective, particularly in recurrent infections and in cases where conventional treatment had failed.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Szabolcs, Endre Moravcsik, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Astrid Apor, Elektra Bartha, Miklós Kertai and Elek Bodor

Absztrakt

A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 2006. szeptember 28-án megtörtént a 100. szívátültetés, majd 15 évvel a magyar szívátültetési program 1992. évi elindítását követően. Ez adja az aktualitását az elmúlt 15 év eredményei áttekintésének. A viszonylag magas műtéti halálozás (15,68%) leggyakoribb oka az akut graft elégtelenség. A Kaplan-Meier túlélési görbe alapján 56%-os 5 éves, és 46%-os 10 éves túlélés találtak. A jelenleg is élő 63 beteg 95% a New York Heart Assotiation (NYHA) I. stádiumban van. A késői halálokok sorában a rosszindulatú betegségek előfordulása a leggyakoribb. Szerzők megállapítása szerint a műtéti szám emelkedésének legfőbb akadálya a várólistára kerülő kevés beteg.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Tivadar Hüttl, Imre Kassai, István Hartyánszky, László Daróczi, Orsolya Friedrich, Katalin Széphelyi and Zoltán Szabolcs

Absztrakt

Felkartörések ellátásánál használt tűződrótok dislocatióját és elvándorlását találták az első kontrollvizsgálaton mindössze 13 nappal a traumatológiai ellátást követően. Észleléskor az egyik tűződrót a lateralis mellkasfal izomzatában helyezkedett el, míg a másik, hegyével a szívcsúcs izomzatába fúródva, a szívkontrakciókkal szinkron mozgott. Eltávolításukra szívsebészeti műtőben, bal oldali anterolateralis thoracotomiából került sor.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Sugár, Bence Forgács, Gábor Bognár, Zoltán Szabolcs, Attila Zalatnay and Pál Ondrejka

Absztrakt

A szerzők egy 50 éves férfi esetét ismertetik, akinek masszív gastrointestinalis vérzése kiterjedt jejunalis polyposisból származott. Ismertetik a diagnosztikus nehézségeket, majd az eredményes műtéti kezelést. A raritásnak tartható eset kapcsán saját tapasztalataik és az irodalmi ismeretek alapján összefoglalják a vékonybél-eredetű, heveny gastrointestinalis vérzés diagnosztikájának és terápiájának lehetőségeit.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Szabolcs Vigvári, Dávid Sipos, Ágnes Kappéter, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

In the past decade, Clostridium difficile infections (CDIs) have become a major public health challenge. Their epidemiology has radically changed with a significant rise in the number of cases and an increase in severe episodes. Recurrence and failure of conventional treatments are very common. Furthermore, a spread of CDI has emerged in general population without the usual risk factors (unexposed to antibiotic treatment, young people, etc.). The conventional treatments (metronidazole and vancomycin) are still effective and are the first-line antibiotics with new recommendations. New therapeutic strategies are now available. Recent studies show a better efficacy of vancomycin compared with metronidazole for severe episodes. Fidaxomicin is a novel antibiotic drug with an efficacy similar to vancomycin and a lower risk of recurrence. Finally, for relapsing forms, fecal microbiota transplantation (FMT) seems to be the best option. We determined risk factors for CDI among patients treated at the infectious diseases ward of our hospital in Pécs. The study included 886 patients with CDI from 2009 to 2014. The average number of recurrent episodes was 2.16 and the proportion of severe cases was 66%. Among our patients, 726 (82%) had taken antibiotics and 769 (86.8%) had been hospitalized in the prior 3 months before developing CDI. We have found that prior statin use could be a significant risk factor of CDI (OR: 1.7765, 95% CI: 1.3966–2.2597, p < 0.0001). Finally, we present the comparative efficacy of different types of treatment (metronidazole, vancomycin, fidaxomicin, and FMT).

Restricted access

Az akut „A” típusú aortadissectio sikeres kezelésének kulcsa a gyors diagnosztika és a késedelem nélküli műtét. A gyors diagnózis felállítását számos szövődmény (myocardialis ischaemia, akut aortainsufficientia, szervperfúziós zavarok, pericardialis tamponád) és az azokhoz kapcsolódó, a klinikai képet olykor uraló tünetek nehezíthetik. A szerzők egy 72 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, aki újraélesztés után került intézetükbe ST-elevációs myocardialis infarctus EKG-jeleivel. A katéterasztalon készített echokardiográfiás vizsgálat akut „A” típusú dissectiót és pericardialis tamponádot igazolt. Akut műtét során aortaascendens-reszekció, gyökrekonstrukció történt. A beteg kórházba érkezésétől a műtét végéig 6 óra telt el. A kontrollvizsgálat jó balkamra-funkció mellett kompetens aortabillentyűt mutatott. A beteg jelenleg jó általános állapotban, panaszmentesen, a rehabilitációs kezelés után, otthonában tartózkodik. A szerzők feltételezik, hogy a diagnosztikus és terápiás lehetőségek fejlődésével a jövőben az akut dissectiók során szükséges beavatkozások gyorsabban és kisebb invazivitással lesznek elvégezhetők, ami tovább javíthatja az akut aortadissectiók esetén még jelenleg is magas mortalitási és morbiditási mutatókat. Orv. Hetil., 2014, 155(44), 1763–1767.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Wettstein, Mátyás Hamar, Orsolya Cseprekál, Szabolcs József Tóth, Balázs Rózsa, Ádám Remport and Zoltán Máthé

Absztrakt:

A modern transzplantációban a marginális szervek gépi perfúziója jelenthet egy lehetséges választ a várólistán lévő betegek növekvő halálozása és morbiditása miatt világszerte fokozódó szervigényre. A szervek beültetését megelőző aktív szervkonzerválás, a tárolás körülményeinek optimalizálása az utóbbi évek transzplantációs kutatásainak középpontjába került. A gépi perfúzió lehetőséget teremthet a szervek prezervációs károsodásának csökkentésére, rekondicionálására, a funkcionális paraméterek és biomarkerek beültetést megelőző értékelésére, a konzerválás időtartamának növelésére, valamint további terápiás eljárások egyidejű alkalmazására. Az új technológiák célja a transzplantációt követő szervfunkció javítása és a biztonsággal beültethető donorszervek számának növelése. A gépi perfúzió rövid és hosszú távú eredményeit multicentrikus vizsgálatok kutatják, a különböző módszerek előnyeiről számos kérdés maradt még megválaszolatlan. Közleményünkben összegezzük a gépi szervkonzerválás eddigi vívmányait, a közelmúlt legfontosabb preklinikai és klinikai kutatási eredményeit, melyek alapján a gépi perfúziót a transzplantáció újabb mérföldkövének tekinthetjük. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1882–1890.

Open access