Search Results

You are looking at 11 - 20 of 110 items for

  • Author or Editor: Zoltán Tóth x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Számos hiedelem van az orvosok elvándorlásával kapcsolatban. A legfontosabb az, hogy szinte kizárólag az anyagiakról lenne szó. Számos kevésbé anyagi jellegű, így talán könnyebben megoldható tényező is szerepet játszhat az elvándorlásban. Módszer: Egy 37 kérdésből álló kérdőívet küldtünk ki a korábban Debrecenben végzett kollégáknak. Összesen 82-en küldtek vissza értékelhető kérdőívet. Eredmények: Kollégáink átlagosan 32 évesen távoztak. A legnépszerűbb célország az Egyesült Államok volt, de oda sokan mentek kutatni is. Európában a legnépszerűbb öt ország sorrendben: Svédország, Németország, Egyesült Királyság, Svájc és Norvégia volt. Felmérésünkben a legnépszerűbb öt szakma sorrendben: családorvos, belgyógyász, aneszteziológia/intenzív terápia, laboratóriumi orvos/patológus, sebész voltak. Ami a kinti munka tervezett időtartamát illeti, a kimenetelkor a kollégák körülbelül negyede egészen rövid távra (<2 év) tervezett. Amikor most megkérdeztük őket, jelentősen nőtt a hosszabb távot, sőt végleges kint maradást (most 38%) tervezők aránya. Amikor az eltávozás okait kutattuk, az életpálya/jövőkép hiánya volt a legfőbb ok. A fizetés, az életminőség, családi okok és a kalandvágy csak ezt követte. Az elégedettséget okozó (optimális) havi bért átlagosan 1,3 millió Ft-ra, a reális bért átlagosan 486 ezer Ft-ra becsülték. Következtetések: Bár a visszatérést a megkérdezettek jelentős része nem látja reálisnak, nem mondható el, hogy a fizetés lenne a legfőbb vagy az egyetlen oka az elvándorlásnak. Számos nem anyagi jellegű tényező áll az eltávozás és a „vissza nem térés” hátterében, amit pozitív hozzáállással relatíve könnyebben meg lehetne változtatni. Orv Hetil. 2017; 158(37): 1458–1468.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Ruzsa, Ferenc Kuti, Balázs Berta, Károly Tóth, Zoltán Bánsághi, Zoltán Vámosi and Kálmán Hüttl

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A sebészi tibialis bypassműtétnek kritikus végtagischaemiában limitált a kivitelezhetősége, míg a percutan angioplastica széles körben elérhető és jó rövid távú eredményei vannak. Regiszterünk célja az volt, hogy kritikus végtagischaemiában a térd alatti angioplastica hosszú távú eredményeit vizsgáljuk. Módszer: Prospektíven dolgoztuk fel 2008–2011-ben kritikus végtagischaemia miatt térd alatti angioplasticán átesett 281 betegünk adatait. A beavatkozás célja az egyeres kiáramlás biztosítása volt ballonos angioplasticával. Stentimplantációt csak akkor végeztünk, ha a ballonos tágítás után jelentős residualis szűkület vagy dissectio maradt vissza. A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai siker (a fájdalom enyhülése, sebgyógyulás, végtagmentés) és a major események előfordulása volt. A major események közzé tartozott a halál, a myocardialis infactus, a major nem tervezett amputáció, a sebészi revascularisatio szükségessége és a major vérzés. Másodlagos végpontok voltak a beavatkozás sikere, proceduralis adatok és az eszközfelhasználás. Vizsgáltuk a beavatkozás sikerének és a diabeteses láb szindrómának a végtagmentésre kifejtett hatását. A major amputáció hosszú távú halálozásra kifejtett hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 72,5 ± 10,6 év és a vizsgálati periódus átlaga 40,8 ± 9,7 hónap volt. Jó angiográfiás eredményt 255 végtagban (90,7%) értünk el egy egyenes, térd alatti artériában. Ballonos angioplasticát 278 (98,9%) betegnél végeztünk, két betegnél (0,7%) rotációs atherectomiát és 74 betegnél (26,3%) stentimplantációt. Az elsődleges végpontok tekintetében hosszú távú nyomon követés során (klinikai siker) a nyugalmi fájdalom 56,6%-ban szűnt meg, a fekély 73,5%-ban és a gangraena pedis 46,5%-ban gyógyult be. A hosszú távú végtagmentés 73,5% volt; 65,8% diabeteses és 89,6% nem diabetes láb szindrómában (p = 0,001). A major nemkívánatos események előfordulása a hosszú távú kontroll során 122 (43,4%) volt. A hosszú távú nyomon követés során 57 (20,3%) beteg hunyt el: 38 (13,5%) diabeteses és 19 (6,8%) nem diabeteses láb szindróma esetén (p = 0,932). Sikeres intervenció esetén a betegek 72,3%-ában, míg sikertelen intervenció esetén a betegek 84,6%-ában értünk el végtagmentést (p = 0,225). Következtetés: A térd alatti angioplasticának jó hosszú távú klinikai eredményei vannak, azonban a betegekben a major események előfordulása magas. Diabeteses láb szindrómában magasabb a hosszú távú amputációszám és a mortalitás. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 418–425.

Open access

Kationos felületaktív anyag, a hexadecilpiridinium-klorid (CPC) adszorpcióját vizsgáltuk különböző talajokon, üledékeken és ásványi őrleményeken. Valódi talajokon történő adszorbeálódásáról kevés irodalmi adat található. Célunk volt megha-tározni, hogy mely talajtulajdonságok befolyásolják leginkább a tenzid megkötődé-sét.

A minták ásványos összetételének meghatározása röntgen-pordiffrakcióval (XRD) történt. Ez alapján hat csoportra tudtuk elkülöníteni: 1. Szmektites (kis rétegtöltésű montmorillonitos) talajok; 2. Vermikulitos talajok; 3. Szmektitet is tartalmazó illites minták; 4. Klorit/vermikulit tartalmú talajok; 5. Illit és klorit tartalmú talajok; 6. Nagy kvarctartalmú minták.

A minták felületaktív anyaggal történő kezelése az ún. „elárasztásos módszerrel” (static equilibrium experiments) valósult meg.

A CPC oldat koncentrációjának függvényében ábrázoltuk a minták által adszor-beált tenzidmennyiségét, majd a mérési pontokra Langmuir-típusú izotermát illesz-tettünk. Az adszorpciós izotermák segítségével meghatároztuk a vizsgált adszorbensek hidrofóbizálásához szükséges fajlagos tenzidmennyiségeket, amely mellett feltételeztük, hogy a talajszemcsék felületén monomolekuláris tenzidborítottság alakul ki. Az illesztett görbe telítődő jelleget mutat és első szakasza nagy affinitású H-típusra utal. Logaritmikus skálán ábrázoltuk a tenzidadszorpciós értékeket és megállapítottuk, hogy az egyes minták monomolekuláris rétegborítottságához szükséges tenzidmennyiségek mintánként általában szignifikánsan eltérőek. A fajlagos CPC mennyiségét a nagy agyagtartalmú, szmektites minták esetében találtuk a legnagyobbnak, a kvarchomok mintáét pedig a legkisebbnek.

Vizsgáltuk, hogy a minták mely tulajdonságai állnak kapcsolatban a monomolekuláris telítettségnél adszorbeált fajlagos tenzid mennyiségekkel. Számítottuk továbbá a Pearson-féle korrelációs együtthatókat.

A fajlagos tenzid mennyiségével szoros összefüggést mutatott a higroszkóposság (hy1), az agyagtartalom, a fajlagos felület (BET-felület) és a kationcserélő képesség (T-érték). A CPC adszorpcióját leíró regressziós egyenletek szerint öt paraméter határozza meg a fajlagos tenzid mennyiségét: agyag-, humusz-, mésztartalom, pH(H2O) és a BET-felület.

Restricted access

The negative samples of a collection, established originally for seeking new adeno- and herpesviruses in lower vertebrates, were screened for the pres-ence of circoviruses by a consensus nested PCR targeting the gene coding for the replication-associated protein. Six fish samples representing five species, namely asp (Aspius aspius), roach (Rutilus rutilus), common bream (Abramis brama), round goby (Neogobius melanostomus) and monkey goby (Neogobius fluviatilis), as well as three frog samples were found positive for circoviral DNA. Sequence analysis of the amplicons indicated the presence of three novel putative circo-like viruses and a circovirus in Hungarian fishes and one novel circovirus in a common toad (Bufo bufo), and another one in a dead and an alive specimen of green tree frog (Litoria caerulea), respectively. In phylogeny reconstruction, the putative bream circovirus clustered together with circoviruses discovered in other cyprinid fishes recently. Three other piscine circoviral sequences appeared closest to sequences derived from different environmental samples. Surprisingly, the nucleotide sequence derived from two fish samples (a bream and a monkey goby) proved to be from porcine circovirus 2 (PCV2), almost identical to a sequence detected in Sweden previously. This is the first report on the detection of PCV2 in fish and circoviral DNA in amphibian hosts.

Open access

Sensitive detection methods, such as DNA PCR and RNA PCR suggest that vertical transmission of human immunodeficiency virus (HIV) occurs at three major time periods; in utero, around the time of birth, and postpartum as a result of breastfeeding (Fig. 1). Detection of proviral DNA in infant's blood at birth suggests that transmission occurred prior to delivery. A working definition for time of infection is that HIV detection by DNA PCR in the first 48 h of life indicates in utero transmission, while peripartum transmission is considered if DNA PCR is negative the first 48 h, but then it is positive 7 or more days later [1]. Generally, in the breastfeeding population, breast milk transmission is thought to occur if virus is not detected by PCR at 3–5 months of life but is detected thereafter within the breastfeeding period [2]. Using these definitions and guidelines, studies has suggested that in developed countries the majority, or two thirds of vertical transmission occur peripartum, and one-third in utero [3–6]. The low rate of breastfeeding transmission is due to the practice of advising known HIV-positive mothers not to feed breast milk. However, since the implementation of antiretroviral treatment in prophylaxis of HIV-positive mothers, some studies have suggested that in utero infection accounts for a larger percentage of vertical transmissions [7]. In developing countries, although the majority of infections occurs also peripartum, a significant percentage, 10–17%, is thought to be due to breastfeeding [2, 8, 9].

Restricted access
Restricted access
Restricted access