Search Results

You are looking at 21 - 30 of 61 items for

  • Author or Editor: Attila Nemes x
Clear All Modify Search

A háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia egy új kardiális képalkotó diagnosztikus eljárás, amelynek segítségével a myocardialis mozgások a tér három irányában noninvazív módon elemezhetőek. Az összefoglaló közlemény célja ennek az új módszernek a bemutatása oly módon, hogy áttekintse a benne rejlő diagnosztikus lehetőségeket és a jelenleg még fennálló korlátozó tényezőket is. Orv. Hetil., 2012, 153, 1570–1577.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Attila Nemes, Balázs Nemes, Zoltán Oláh, Dániel Pál and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dénes Görög, Imre Fehérvári, Attila Doros, Balázs Nemes, Zoltán Máthé, László Kóbori and Jenő Járay

Absztrakt

Májtranszplantáció után a graft subcapsularis haematomája és/vagy rupturája, mely kialakulhat spontán, sérülés vagy invazív radiológiai beavatkozásokat követően, ritkán előforduló, súlyos szövődmény. Szerzők 350 májátültetés során észlelt négy esetből három ismertetésével illusztrálják a szövődmény súlyosságát. Az első esetben graftbiopszia utáni álaneurysma halálos kimenetelű májrupturát eredményezett. A második esetben a donormáj felszínes sérülésének transzplantáció után mély ruptura lett a következménye, amely miatt májresectiót kellett végezni. A beteg septicus állapotban meghalt. A harmadik beteg műtét során észlelt subcapsularis haematomáját sikeresen kezelték, és a beteg meggyógyult. Eddigi tapasztalataik és az irodalmi ajánlások alapján a szerzők javaslatot fogalmaznak meg a műtét során keletkező májtok alatti vérömlenyek kezelésére, melynek lényegi részét képezi az argon-diathermia és a fibrinogennel és thrombinnal bevont kollagénszivacs alkalmazása.

Restricted access

Bevezetés: A bal pitvar egy dinamikus mozgást végző, a mitralis billentyűn és annak anulusán keresztül a bal kamrával közlekedő szívüreg. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja annak elemzése volt, milyen összefüggések mutathatók ki a bal pitvar és a mitralis anulus morfológiai és funkcionális paraméterei között egészségesekben háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia segítségével. Módszer: A tanulmányba 35 egészséges önkéntest vontak be. Valamennyi esetben meghatározták a maximális (Vmax) és minimális (Vmin), valamint a pitvari kontrakció előtti bal pitvari térfogat (VpreA) értékét, volumetrikus adatokon alapuló funkcionális paramétereket, valamint a mitralis anulus morfológiai és funkcionális jellemzőit. Eredmények: Míg a Vmax a szisztolés és a diasztolés mitralis anulus paraméterekkel is korrelált, addig a Vmin-VpreA csak a szisztolés paraméterekkel mutatott összefüggést. Míg a teljes bal pitvari stroke volume a szisztolés és a diasztolés mitralis anulus paraméterekkel is korrelációt mutatott, addig a passzív bal pitvari stroke volume csak a diasztolés értékekkel. Következtetések: Korreláció mutatható ki a bal pitvar és a mitralis anulus morfológiai és funkcionális jellemzői között egészségesekben. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1517–1523.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Attila Nemes, Csaba Lengyel, Tamás Várkonyi, Ferenc Rárosi, Csilla Keresztes, Aurél Ottlakán and György Lázár

Absztrakt:

Bevezetés: A vesetranszplantáció utáni májfunkcióromlás az egyik leggyakoribb szövődmény, melynek oka a hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés mellett az alkalmazott immunszuppresszív terápia és hyperlipidaemia. Módszer: A beválasztási kritériumokat követően (n = 59) vizsgáltuk az alkalmazott immunszuppresszív terápiát, a betegek alapadatait, további a HCV és a májfunkció romlása közötti összefüggést. A betegeknél éhomi laboratóriumi vizsgálat történt, melynek során néztük a szérumionokat, húgysav-, albuminszintet. Az immunszuppresszív terápia lipidekre (TG, TC, HDL, LDL), valamint májenzimekre (GOT, GPT, ALP, GGT) gyakorolt hatását néztük. Vizsgálatunk részét képezte a lipidek és a májenzimek közötti kapcsolat elemzése is. Eredmények: A betegek alapadatait vizsgálva a takrolimuszt (n = 50) és a ciklosporint (n = 9) szedők körében szignifikáns különbséget nem találtunk. A laboratóriumi eredmények tekintetében a Mg-szint szignifikánsan eltért a két csoport között (p = 0,044). A HCV-fertőzés májenzimekre gyakorolt hatását nézve a GGT (p = 0,008) szignifikánsan különbözött. A lipideket vizsgálva a takrolimusz- és a ciklosporinalapú immunszuppresszióban részesülő betegek között az összkoleszterin (p = 0,005), valamint a májenzimek közül a GOT (p = 0,05) szignifikánsan eltért a két betegcsoport között. A hyperlipidaemia a takrolimuszalapú immunszuppressziót szedők körében 26%-ban, míg a ciklosporint szedőknél 89%-ban fordult elő, melyek között a különbség szignifikáns volt (p = 0,002). A hyperlipidaemia májenzimekre gyakorolt hatását nézve az ALP (p = 0,006) és a GGT (p = 0,0001) szignifikánsan magasabb volt. Következtetés: A májenzimek, az ALT és a GGT emelkedése utal a májsejtek sérülésére. A májfunkció romlásának a legfőbb rizikófaktora a HCV talaján kialakult hepatitis mellett az alkalmazott immunszuppresszív terápia és a hyperlipidaemia, mely az allograftfunkció romlásához és hosszú távon graftvesztéshez vezet. Orv Hetil. 2019; 160(5): 186–190.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Ambrus, Kálmán Havasi, Krisztina Berek, Anita Kalapos, István Hartyánszky, Gábor Bogáts, Tamás Forster and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus szívelégtelenségben és congenitalis szívbetegségekben etiológiától függetlenül igazolták a B-típusú natriureticus peptid (BNP)-szint prognosztikai szerepét is. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a klinikai rutinban mérhető N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) és a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott felnőtt korú congenitalis szívbetegekben. Módszer: Összesen 70 beteg adatait dolgoztuk fel. A diagnózis 34 betegnél korrigált Fallot‑tetralógia és 19 esetben korrigált teljes nagyér-transzpozíció volt. Tizenhét esetben egyéb congenitalis vitiumos beteg tartozott a vizsgálati csoportba. Valamennyi esetben ambuláns vizsgálat történt elektrokardiográfiával, echokardiográfiával és NT‑proBNP-méréssel kiegészítve. Meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti stádiumát, és a betegek az életminőségükkel kapcsolatos kérdőívet is kitöltötték. Eredmények: A magasabb NT‑proBNP-szint rosszabb életminőséggel (visual analogue scale, VAS) és nagyobb jobb kamrai végdiasztolés átmérővel járt együtt, és az arrhythmiák előfordulása is magasabb volt. Negatív korreláció volt igazolható az NT‑proBNP-szint és a betegek VAS-pontszáma (r = –0,45, p = 0,0001), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (BK-EF) között (r = –0,67, p<0,0001). A ROC-analízis során az NT‑proBNP≥668 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságú határértéknek a NYHA III–IV. stádium előrejelzésében (szenzitivitás 93%, specificitás 63%, görbe alatti terület 80%, p = 0,001). Hasonlóan, az NT‑proBNP≥184,7 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságúnak az 55%-nál kisebb BK-EF előrejelzésében (szenzitivitás 66%, specificitás 67%, görbe alatti terület 77%, p = 0,02). Következtetések: Az NT-proBNP-nek jelentősége van a felnőtt korú komplex congenitalis szívbetegséggel bíró betegek megítélésében, prognózisuk meghatározásában, és a betegek utánkövetésére alkalmazott egyéb vizsgálómódszerek mellett segíthet a reoperáció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv Hetil. 2018; 159(4): 141–148.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A mitralis anulus (MA) morfológiája és funkciója számos valvularis (például mitralis regurgitatióban) és nem valvularis betegségben (például bizonyos cardiomyopathiákban, cardialis amyloidosisban) eltéréseket mutathat. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja az MA morfológiai és funkcionális jellemzői és a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával (3DSTE) számított bal kamrai (BK) ejekciós frakció (EF) összefüggéseinek vizsgálata volt normális és határérték-BK-EF-fel bíró esetekben. Módszer: A jelen vizsgálatba 146 olyan önkéntes eredményeit válogattuk be (átlagos életkor 32,0 ± 11,4 év; 74 férfi), akiknél teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás vizsgálat történt negatív eredménnyel, melyet 3DSTE-vel egészítettünk ki. A vizsgált populációt két további alcsoportra bontottuk a 3DSTE-vel számított BK-EF-nek megfelelően (határérték 50–54% versus ≥55%). Eredmények: A határérték-BK-EF-fel bíró esetekben magasabb BK-i végszisztolés térfogatot és alacsonyabb BK-i longitudinális straint lehetett mérni. A végszisztolés és végdiasztolés MA-átmérő-, -area- és -kerület-értékek nagyobbnak bizonyultak a határérték-BK-EF-fel bíró esetekben, ekkor az MA funkcionális paraméterek is kisebbek voltak. A fenti összefüggések ellenére a BK-EF nem mutatott korrelációt sem a végszisztolés és végdiasztolés MA-méretekkel, sem az MA funkcionális paraméterekkel. Következtetések: A 3DSTE-vel meghatározott határérték-BK-EF együtt jár az MA tágulásával és funkciójának romlásával. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2129–2135.

Restricted access

Absztrakt:

A bal pitvari fülcse egy alakban és méretben változó előfordulású üreg a szívben, melynek állapota összefüggést mutat a pitvari aritmiákkal és a thrombus jelenlétével. Tekintettel a bal pitvari fülcse nehézkes ábrázolhatóságára, a jelen összefoglaló célja a különböző echokardiográfiás módszerek szerepének bemutatása. Orv Hetil. 2018; 159(9): 335–345.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka P. Szabó, Attila Kertész, Tamás Szerafin, Imre Fehérvári, Lajos Zsom, József Balla and Balázs Nemes

Absztrakt

Az infektív endocarditis a szervtranszplantált betegek körében aluldiagnosztizált kórkép. A kórokozók spektruma különbözik az átlagpopulációt érintőtől. A szerzők az 58 éves nőbetegben atípusos kórokozó által okozott, atípusos megjelenésű infektív endocarditis eredményes kezeléséről számolnak be. A betegnél alkoholos májcirrhosis talaján kialakult májelégtelenség miatt 2000. februárban májátültetést végeztek. Egy évvel a májátültetést követően krónikus hepatitis B-vírus-fertőzést állapítottak meg, és a beteg antivirális kezelésben részesült. Kalcineurintoxicitás miatt veseelégtelenség alakult ki, ezt követően a beteg 2007 júliusában vesepótló kezelésre szorult. 2013 novemberében rövid ideig tartó afázia jelentkezett. A transoesophagealis echokardiográfia az aortabillentyűn vegetációt talált, a mágneses rezonanciás vizsgálat agyi embolisatiót mutatott ki. A laboratóriumi vizsgálatok enyhén emelkedett C-reaktív protein- és normális prokalcitoninszinteket igazoltak, vérképében leukopenia volt látható. Kezdeti antibiotikus terápiaként naponta 2 g ceftiraxont és 60 mg gentamycint iv. alkalmaztak a dialízisek után. A hemokultúravizsgálatok negatívak voltak, a szerológiai vizsgálat Chlamydia pneumoniae-fertőzést igazolt. Moxifloxacinnal kiegészített kezelést követően a neurológiai tünetei visszatértek, ezért műtétre került sor (koronarográfiát követően valvulotomia és coronariabypass-műtét). A beteg állapota a műtét után javult, a neurológiai tünetek nem ismétlődtek. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 896–900.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A szívciklus részét képező szisztolé és diasztolé során a szívüregek összetett mozgást végeznek. Célkitűzés: A vizsgálat célja annak elemzése volt, milyen fiziológiás összefüggések mutathatók ki a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával vizsgált jobb pitvari és a rutin kétdimenziós echokardiográfiás bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek között egészségesekben. Módszer: A jelen tanulmányba 20 egészséges önkéntest vontak be. Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós echokardiográfiás és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiás vizsgálat történt. Eredmények: A bal kamrai ejekciós frakció mind a szisztolés, mind a diasztolés jobb pitvari térfogatértékekkel, valamint a diasztoléban mérhető, a pitvari aktív kontrakciót jellemző area strainnel mutatott korrelációt. A szívciklusnak megfelelő jobb pitvari térfogatértékek csak a bal kamrai végszisztolés átmérővel és térfogatértékkel korreláltak, hasonló összefüggést a végdiasztolés paraméterekkel kimutatni nem tudtak. Következtetések: Összefüggések mutathatók ki a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával elemzett jobb pitvari és a rutin kétdimenziós echokardiográfiával vizsgált bal kamrai volumetrikus és funkcionális paraméterek között egészségesekben. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 972–978.

Restricted access