Search Results

You are looking at 21 - 30 of 46 items for

  • Author or Editor: Béla Merkely x
Clear All Modify Search
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Marianna Srej, Gábor Szűcs, Levente Molnár and Béla Merkely

Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.

Restricted access
Authors: Zsófia Ocsovszky, Beatrix Rafael, Tamás Martos, Márta Csabai, Zsolt Bagyura, Viola Sallay and Béla Merkely

Absztrakt:

Bevezetés: A cardiovascularis megbetegedések vezető haláloki tényezőként évente 4 millió halált okoznak Európában. Az életmód mellett 25–40%-ra becsülik a pszichoszociális tényezők szerepét a betegség létrejöttében. A felnőttkori szociális izoláció a krónikus stressz forrása, és másfélszeres rizikót jelent a betegség kialakulására. A társas támogatás alacsony szintje és a társas izoláció növeli a depresszió, a magas vérnyomás és az elhízás valószínűségét, ezáltal növelve a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását is. Célkitűzés: A jelen kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan függ össze a vizsgálati személyek egészségmagatartása társas kapcsolataikkal. Továbbá a már korábban validált Multidimenzionális Társas Támogatás Skálát adaptáltuk az egészség területére. Módszer: Az online kérdőíves adatfelvétel 2018 őszén történt (n = 507). Felvételre került a Társas Támogatás Skála egészségre adaptált változata, a szubjektív egészségi állapot, a szubjektív anyagi helyzet, felvettük a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, valamint a WHO Rövidített Jóllét Kérdőívet és az Észlelt Stressz Kérdőívet. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés összességében igazolta az eredeti háromfaktoros struktúra meglétét (Cronbach-alfák = 0,945, 0,950 és 0,905). A regressziós modellek szerint az egészséggel kapcsolatban a barátoktól kapott társas támogatás tendenciaszerű pozitív összefüggést mutat az intenzív testmozgással (B = 0,205, béta = 0,096, p = 0,093). Logisztikus regressziós modellben vizsgálva, az egészséggel kapcsolatban kapott társas támogatás nem áll összefüggésben a dohányzással. Csupán az iskolai végzettség mutatkozott szignifikáns tényezőnek (B = –1,284, OR = 0,277, p = 0,000). Következtetés: A Társas Támogatás Skála egészséges életmódra adaptált változatának pszichometriai mutatói mintánkon megfelelőnek bizonyultak. A társas támogatás összefüggést mutatott a mentális egészség mutatóival (depresszió, stressz-szint, jóllét), valamint tendenciaszerű összefüggést a testmozgással. Orv Hetil. 2020; 161(4): 129–138.

Open access
Authors: Eszter Mária Végh, Gábor Széplaki, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Tamás Tahin, Béla Merkely and László Gellér

A 29 éves férfi beteg több alkalommal jelentkező és EKG-val is dokumentált palpitáció miatt kereste fel az ambulanciát. A szerzők az EKG alapján supraventricularis tachycardiát véleményeztek, elektrofiziológiai vizsgálatot és a ritmuszavar katéteres ablatióját javasolták. A vizsgálat során a katéterek pozicionálásakor a ritmuszavar spontán elindult. A sinus coronarius elektródán a ritmuszavar alatt distalistól proximalis irányba történő ingerületterjedést észleltek. A jobb pitvari entrainment ingerlése során hosszú return cycle-t kaptak, a sinus coronarius distalistól pacelve a return cycle a ritmuszavar ciklushosszánál 15 ms-mal volt hosszabb. Ezek alapján a ritmuszavar eredetét bal pitvarinak tartották és kettős transseptalis punctiót végeztek. Lasso diagnosztikus és hűtött fejű ablatiós katétert juttattak a bal pitvarba, majd elektroanatómiai és aktivációs térképezést végeztek CARTO3 rendszerrel. Az aktivációs térkép a tachycardia fókuszát a bal felső vena pulmonalisban proximalisan lokalizálta, a vénaszájadéktól distalisan. Rádiófrekvenciás ablatiót végeztek a legkorábbi aktiváció helyén, amelynek hatására kezdeti akceleráció után a ritmuszavar megszűnt. Ezt követően elvégezték az adott véna elektromos izolációját és bidirekcionális blokkot igazoltak a véna és a bal pitvar között. A ritmuszavar 30 perc várakozás után sem volt kiváltható. Három hónappal később a kontroll-Holter-vizsgálat sem mutatott ritmuszavart, a beteg az ablatio óta panaszmentes. A vena pulmonalis tachycardia a supraventricularis ritmuszavarok azon fajtája, amely minden életkorban előfordulhat, az EKG alapján a diagnózis nem mindig egyszerű. Az elektroanatómiai térképezőrendszerek használata az ilyen ritmuszavarok diagnosztikájában és terápiájában rendkívül hasznos lehet, bár ez konvencionális elektrofiziológiai módszerekkel is kivitelezhető. A fokális vena pulmonalis ritmuszavaroknál a fókusz ablatiója elegendő lehet, azonban a ritmuszavar kiújulása teljes vénaizoláció esetén ritkább. Orv. Hetil., 2011, 152, 1374–1378.

Open access
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Katalin Solymossy, Marianna Srej, Endre Zima, Tamás Tahin and Béla Merkely

Az idiopathiás fascicularis kamrai tachycardia fontos és nem nagyon ritka szívritmuszavar specifikus EKG-jelekkel és terápiás lehetőségekkel. A kamrai tachycardia EKG-képe relatíve keskeny QRS-morfológiát mutat a jobb-Tawara-szár-blokk morfológiájával. A QRS-tengelyállás attól függ, hogy melyik fasciculus része a reentry körnek. Baltengely-deviáció van jelen bal posterior fascicularis tachycardia, jobbtengely-deviáció bal anterior fascicularis tachycardia esetén. Bal septalis fascicularis tachycardia együtt járhat normális tengelyállással is. A fascicularis tachycardiák általában strukturális szívbetegség nélkül alakulnak ki. A fascicularis tachycardiák egyik fontos ismérve, hogy verapamilkezelésre jól reagálnak. Néhány esetben intravénás adenozin is hatékony lehet a ritmuszavar terminálásában. A fascicularis tachycardiában szenvedő betegek nagy részében sinusrhythmusban és a kamrai tachycardia alatt is a QRS-t megelőző preszisztolés vagy diasztolés potenciál regisztrálható, amely feltehetően a Purkinje-rostokból ered. Ez az úgynevezett P-potenciál szolgál segítségül a leghatékonyabb terápia, a katéterablatio során. A ritmuszavar azonnali felismerése és megfelelő helyre történő irányítása azért fontos, mert a ritmuszavar kitűnően ablálható, és az ablatio kuratív. Áttekintésünkben három fiatal idiopathiás fascicularis tachycardiában szenvedő betegünk kórtörténetét és sikeres ablatióját írjuk le, és az esetek kapcsán foglaljuk össze a speciális ritmuszavarral kapcsolatos jelenlegi ismereteinket.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: 2020. március végén a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (COVID–19-betegség) diagnosztizálására megjelentek Magyarországon a vírussal szembeni specifikus antitestek jelenlétét kimutató gyorstesztek. Célkitűzés: Munkánkban két gyorsteszt, az Anhui és a Clungene teszt diagnosztikai teljesítményét értékeltük a fertőzés kimutatásában arany standardnak számító ’real-time’ (valós idejű) PCR (a továbbiakban: PCR) vizsgálati eredmények alapján. Módszer: 2020. március 16. és április 14. között intézetünk 20 120, COVID–19-fertőzéssel kapcsolatos rekordot küldött be az országos adatszolgáltató rendszeren keresztül. Ebben 4140 személynél csak IgM és IgG jelenlétét kimutató gyorstesztvizsgálat történt; 3210 személynél csak PCR-teszt, 1654 személynél pedig PCR- és gyorstesztvizsgálat (Anhui: 625, Clungene: 1029) végzésére maximum 3 nap eltéréssel is sor került. PCR-pozitívnak azt a személyt tekintettük, akinél bármikor PCR-pozitivitás fordult elő, illetve antitestpozitívnak azt, akinél IgM- és/vagy IgG-pozitivitást észleltünk. (Megjegyzés: a Clungene tesztet Lungene néven is forgalmazzák.) Eredmények: A 4864, PCR-rel vizsgált személy közül 308 volt PCR-pozitív (a PCR-pozitivitás prevalenciája 6,3% volt). A PCR alapján az Anhui gyorsteszt szenzitivitása 33,3%, specificitása 72,85%; a Clungene gyorsteszt szenzitivitása 35,48%, specificitása 85,02% volt. 6%-os PCR-pozitivitási prevalencia esetén a pozitív és a negatív prediktív érték az Anhui gyorsteszt esetében 7,28%, illetve 94,48%, míg a Clungene gyorsteszt esetében 13,13%, illetve 95,38% volt. Következtetés: Az aktuális fertőzöttségi prevalencia melletti alacsony pozitív prediktív értékek alapján az általunk értékelt gyorstesztek jelenleg nem alkalmasak a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (PCR-pozitivitás) kimutatására az általános populációban. Az Anhui és a Clungene gyorstesztek negatív eredményei a jelenlegi 6%-os prevalencia mellett mintegy 95%-os valószínűséggel jelzik a SARS-CoV-2-vírusexpozíció hiányát. Az Anhui és a Clungene – SARS-CoV-2 vírus elleni IgM- és IgG-antitesteket kimutató – gyorstesztek alkalmazása a COVID–19-fertőzés differenciáldiagnosztikájában szakmailag vállalhatatlan. Orv Hetil. 2020; 161(20): 807–812.

Open access
Authors: H. Vágó, P. Takács, A. Tóth, L. Gellér, Sz. Szilágyi, L. Molnár, V. Kutyifa, T. Simor and Béla Merkely

Abstract

Cardiac electromechanical resynchronisation therapy (CRT) is an effective non-pharmacological treatment of patients suffering from drug refractory heart failure. However, approximately 20–30% of patients are non-responder. Cardiac magnetic resonance imaging (CMR) may play significant role in clarifying many questions in this patient population. Forty-five patients, suffering from severe drug refractory heart failure, underwent CMR before applying CRT. Left ventricular end-diastolic, end-systolic volumes, ejection fraction, myocardial mass, wall motion disturbances, localisation of non-viable myocardium were determined. Left ventricular dyssynchrony was determined by illustrating wall-time thickening in short-axis slices of left ventricle from basis to apex. CMR-proved underlying heart disease were postinfarction heart failure, dilated cardiomyopathy and non-compaction cardiomyopathy in 62, 27 and in 11%, respectively. Mean left ventricular ejection fraction was 24.5±10%, intraventricular dyssynchrony was 200±78 ms. In four patients, requiring surgical revascularisation after unsuccessful coronary sinus electrode implantation, optimal position for epicardial screw-in electrode was selected. According to the results of CMR, biventricular device was not implanted in 7 patients. During the follow-up of the 38 patients, 5 patients (13.16%) were non-responders, despite the approximately 22% non-responder ratio in our whole patient population treated by CRT but without performing previous CMR examination. In this patient population CMR may have a significant role in the selection of responder patient population.

Restricted access
Authors: Emin Evren Ozcan, Gábor Széplaki, Tamás Tahin, István Osztheimer, Szabolcs Szilágyi, Béla Merkely and László Gellér

Abstract

Early recognition of ventricular tachycardias (VTs) with epicardial circuits is crucial. Surface electrocardiogram (ECG) suggesting an epicardial origin could guide ablation procedures and increase success rates. A 35-year-old female patient with VT treated by combined epicardial and endocardial ablation approach is presented in this report, and the role of surface electrocardiogram and timing of epicardial access is discussed.

Restricted access
Authors: Valentina Kutyifa, Béla Merkely, Zoltán Pozsonyi, Krisztina Hosszú, Szabolcs Szilágyi, György Balázs, Attila Tóth, Pál Sármán and László Gellér

A primer cardialis tumorok ritka kórképek, amelyek sokszor sokáig tünetmentesek maradhatnak. Az áttétet még nem adó tumor kuratív terápiája a reszekció és a kombinált célzott kemoterápiás kezelés. A legtöbb olyan esetben azonban, amikor a terime már nem reszekálható, szükséges lehet a biopszia elvégzése a pontos szövettani diagnózis felállításához, valamint a terápiás terv kidolgozásához. A következőkben egy 56 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél ismétlődő pericardialis fluidum kivizsgálása során derült fény az intracardialis tumormassza jelenlétére. Az elváltozás nonreszekábilisnak bizonyult, így biopsziát és célzott kemoterápiás kezelést terveztünk. A beteg kisebb megterhelése érdekében a tumormassza-biopsziát nem thoracotomiából, hanem percutan katéteres módszerrel végeztük el. A biopszia pontosságát egy új módszer, az intracardialis ultrahang biztosította. Esetünk jól mutatja, hogy az intracardialis ultrahang vezérelte biopszia hatékony, biztonságos módszer, amely segíti a pontos mintavételt, és a beavatkozás biztonságosságát is növelheti.

Restricted access
Authors: Zoltán Ruzsa, Károly Tóth, Zoltán Jambrik, Nándor Kovács, Sándor Nardai, Balázs Nemes, Kálmán Hüttl and Béla Merkely

Abstract

Introduction

Percutaneous interventional procedures in the renal arteries are usually performed using a femoral or brachial vascular access. The transradial approach is becoming more popular for peripheral interventions, but limited data exists for renal artery angioplasty and stenting.

Methods

We have analyzed the clinical, angiographic and technical results of renal artery stenting performed from radial artery access between 2012 and 2013. The radial artery anatomy was identified with aortography using 100 cm pig tail catheter. After engagement of the renal artery ostium with a 6F Multipurpose or 6F JR5 guiding catheter, the stenosis was passed with a 0.014″ guidewire followed by angioplasty and stent implantation.

Results

In 27 patients (mean age: 65.4 ± 9.17) with hemodynamically relevant renal artery stenosis (mean diameter stenosis: 77.7 ± 10.6%; right, n = 7; left, n = 20), interventional treatment with angioplasty and stenting was performed using a left (n = 3) or right (n = 24) radial artery access. Direct stenting was successfully performed in 13 (48%) cases, and predilatations were required in ten cases 10 (37%). Primary technical success (residual stenosis <30%) could be achieved in all cases. The mean contrast consumption was 119 ± 65 ml and the mean procedure time was 30 ± 8.2 min. There were no major periprocedural vascular complications and in one patient transient creatinine level elevation was observed (3.7%). In one patient asymptomatic radial artery occlusion was detected (3.7%).

Conclusion

Transradial renal artery angioplasty and stenting is technically feasible and safe procedure.

Restricted access
Authors: L. Gábor Kovács, Noémi Nyolczas, Tamás Habon, Róbert Sepp, Zsolt Piroth, Ágota Hajas, Imre Boncz, János Tomcsányi, János Kappelmayer and Béla Merkely

Absztrakt

A szíveredetű natriureticus peptidek (B típusú natriureticus peptid, pre-prohormon B típusú natriureticus peptid) fontos szerepet játszanak a cardiovascularis homeostasisban, többek között vasodilatatiós, natriureticus, diuretikus és antiproliferatív hatásaik által. A natriureticus peptidek szakszerű mérésével dyspnoe esetén eldönthető, hogy respirációs vagy cardialis eredetű, lehetséges a szívelégtelenség korai diagnózisa, a szívbetegség súlyosságának elbírálása (prognózis) és a kezelés hatékonyságának monitorozása. Sok országban mérése nagyon elterjedt akár a szakvizsgálat első lépcsőjeként a szív érintettségének eldöntésére. Eddigi elméleti és klinikai vizsgálatok nemcsak megerősítették, hogy a natriureticus peptideknek helye van a mindennapi betegellátásban, hanem napjainkra nemzetközi ajánlások is rendelkezésre állnak ezen biomarkerek gyakorlati alkalmazásáról. A szerzők a dolgozatban áttekintik a natriureticus peptidek hazai mérésének problémakörét, beleértve a laboratóriumi, kardiológiai és egészség-gazdaságtani vonatkozásokat. Orv. Hetil., 2015, 156(31), 1235–1245.

Open access