Search Results

You are looking at 21 - 30 of 36 items for

  • Author or Editor: Edit Urbán x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A hemopoetikus őssejt-transzplantáció során fellépő fertőzéses komplikációk egyikét képezi a cytomegalovírus- (CMV-) infekció és -reaktiváció, amelynek előfordulási aránya alacsonyabb autológ őssejt-transzplantációt (ASCT) követően, összehasonlítva az allogén transzplantáció recipienseivel. Célkitűzés: A vizsgálat célja a cytomegalovírus-infekció és -reaktiváció gyakoriságának felmérése kvantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával autológ őssejt-transzplantált betegekben. Szükséges-e surveillance-szűrés, és mely betegcsoportban, vagy elegendő a klinikai tünetek vezérelte monitorozás? Módszer: A szerzők intézetükben 2014–2017 között autológ őssejt-transzplantációban részesült 123 beteg dokumentációját elemezték retrospektív vizsgálatban. A betegeket az alapbetegség szerint csoportosították (lymphomák, myeloma multiplex), valamint megkülönböztették a transzplantációt megelőző indukciós kezelés típusa szerint. Eredmények: Hasonló arányban történt ASCT myeloma multiplexes (MM) és lymphomás (NHL) betegek esetében [(66 (43,7%) vs. 57 (46,3%)]. A betegektől származó 1082 plazmaminta vizsgálata során 86 (7,95%) bizonyult pozitívnak CMV nukleinsav jelenlétére real-time (RT) PCR módszerrel. Cytomegalovírus-reaktiváció 44 (37,5%) betegnél alakult ki, ebből tünetmentes volt 38 beteg (30,8%), míg 6 esetben (4,9%) a reaktivációval összefüggésbe hozható tünetek voltak megfigyelhetők. A szerzők közel kétszeres gyakorisággal dokumentáltak CMV-reaktivációt a NHL betegcsoportban, mint a MM betegcsoportban (46 vs. 26%). Következtetés: Autológ őssejt-transzplantációban részesülő betegek esetében surveillance CMV-monitorozás végzése nem indokolt, azonban jól meghatározott betegcsoportban klinikai gyanú esetén elvégzett molekuláris teszt lehetővé teszi a vírusreaktiváció korai felismerését, így időben megkezdhető a preemptív kezelés, és ezáltal csökkenthető a mortalitás.

Open access
Authors: Anette Stájer, Edit Urbán, István Pelsõczi, Erzsébet Mihalik, Zoltán Rakonczay, Katalin Nagy, Kinga Turzó and Márta Radnai

Fluorides may affect the oxide layer on titanium surface. Caries preventive mouthwashes or gels contain fluorides and are applied at low pH. The aim of the present work was to study whether various concentrations of fluoride at acidic pH cause changes in the surface structure on the polished region of Ti implants, and alter the adherence and colonization of bacteria. Commercially pure Ti grade 4 discs with a polished surface were treated with a mouthwash containing 0.025% fluoride, a gel containing 1.25% fluoride or a 1% aqueous solution of NaF (pH 4.5). The change of surface roughness of the samples and the colonization of Porphyromonas gingivalis strains were studied by scanning electron microscopy after 5 days of anaerobic incubation. The quantity of the bacterial protein was determined by protein assay analysis. Agents with high fluoride concentration at acidic pH increased the roughness of the Ti surface. A slight increase in the amount of bacteria was found on the surfaces treated with 1% NaF and gel in comparison with the control surface. This study suggested that a high fluoride concentration at acidic pH may hinder the development of a healthy transgingival epithelial junction on Ti implants, due to bacterial colonization.

Restricted access
Authors: Elisabeth Nagy, Edit Urbán, J. Sóki, J. Sóki, Gabriella Terhes and Katalin Nagy

Anaerobic infections are common and can cause diseases associated with severe morbidity, but are easily overlooked in clinical settings. Both the relatively small number of infections due to exogenous anaerobes and the much larger number of infections involving anaerobic species that are originally members of the normal flora, may lead to a life-threatening situation unless appropriate treatment is instituted. Special laboratory procedures are needed for the isolation, identification and susceptibility testing of this diverse group of bacteria. Since many anaerobes grow more slowly than the facultative or aerobic bacteria, and particularly since clinical specimens yielding anaerobic bacteria commonly contain several organisms and often very complex mixtures of aerobic and anaerobic bacteria, considerable time may elapse before the laboratory is able to provide a final report. Species definition based on phenotypic features is often time-consuming and is not always easy to carry out. Molecular genetic methods may help in the everyday clinical microbiological practice in laboratories dealing with the diagnostics of anaerobic infections. Methods have been introduced for species diagnostics, such as 16S rRNA PCR-RFLP profile determination, which can help to distinguish species of Bacteroides, Prevotella, Actinomyces, etc. that are otherwise difficult to differentiate. The use of DNA-DNA hybridization and the sequencing of special regions of the 16S rRNA have revealed fundamental taxonomic changes among anaerobic bacteria. Some anaerobic bacteria are extremely slow growing or not cultivatable at all. To detect them in special infections involving flora changes due to oral malignancy or periodontitis, for instance, a PCR-based hybridization technique is used. Molecular methods have demonstrated the spread of specific resistance genes among the most important anaerobic bacteria, the members of the Bacteroides genus. Their detection and investigation of the IS elements involved in their expression may facilitate following of the spread of antibiotic resistance among anaerobic bacteria involved in infections and in the normal flora members. Molecular methods (a search for toxin genes and ribotyping) may promote a better understanding of the pathogenic features of some anaerobic infections, such as the nosocomial diarrhoea caused by C. difficile and its spread in the hospital environment and the community. The investigation of toxin production at a molecular level helps in the detection of new toxin types. This mini-review surveys some of the results obtained by our group and others using molecular genetic methods in anaerobic diagnostics.

Restricted access
Authors: Károly Péter Sárvári, József Sóki, Miklós Iván, Cecilia Miszti, Krisztina Latkóczy, Szilvia Zsóka Melegh and Edit Urbán

Members of the genus Bacteroides are important components of the normal microbiota of gastrointestinal tract; however, as opportunistic pathogens are also associated with severe or even life-threatening infections with significant mortality. Various species within Bacteroides fragilis group are phenotypically very similar; thus, their identifications with traditional-automated biochemical methods are frequently inaccurate. The identification of the newly discovered or reclassified bacteria can be doubtful because of the lack of biochemical profile in the database of these tests. The aim of this study was to determine the accuracy of matrix-assisted laser desorption/ionization time-of-flight mass spectrometry (MALDI-TOF MS) method by testing of 400 Hungarian Bacteroides clinical isolates. Inaccurate identification results with MALDI-TOF MS were confirmed by 16S rRNA gene sequencing and findings were compared with traditional-automated biochemical test rapid ID 32A method as well.

Restricted access
Authors: Maja Bogdan, Ljilijana Perić, Katalin Ördög, Dubravka Vuković, Edit Urbán and József Sóki

An imipenem-resistant Bacteroides fragilis strain was isolated from the blood of a 72-year-old male patient with a urinary bladder tumor in Osijek, Croatia. This strain was also resistant to ampicillin, piperacillin/tazobactam, cefoxitin, clindamycin, tetracycline, and harbored cfiA, ermF, and tetQ genes where the high-level expression of the cfiA carbapenem-resistant gene was driven by an IS1187 element. Interestingly, despite the carbapenem-resistant feature of the B. fragilis from blood, the patient relatively easily recovered from the bacteremia. It was the first characterized imipenem-resistant B. fragilis isolate with its case report from Croatia, which confirmed the appearance of carbapenem-resistant B. fragilis strains, that continues worldwide with low incidence and the molecular characteristics vary temporally and geographically.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A hematológiai betegek kemo-immun terápiás kezelése és az őssejt-transzplantáció során fellépő fertőzéses komplikációk egyikét képezi a cytomegalovirus-infekció és -reaktiváció. Célkitűzés: A szerzők célja a cytomegalovirus-fertőzés és -reaktiváció követése kvantitatív valós idejű polimeráz láncreakció módszerével. Módszer: A szerzők intézetében 2012–2014 között kezelt 96 beteg dokumentációját elemezték retrospektív vizsgálatban. A betegeket az alapbetegség szerint csoportosították (lymphoproliferativ betegségek, akut leukaemiák), valamint megkülönböztették aszerint, hogy történt-e autológ őssejt-transzplantáció vagy sem. Eredmények: Lymphoproliferativ betegség miatt kezeltek 83 beteget, közülük 63 (76%) részesült autológ őssejt-transzplantációban. A 604 plazmamintából 46 mintában (7,6%) igazolódott valós idejű polimeráz láncreakcióval cytomegalovirus-pozitivitás összesen 25 betegből (6 nem transzplantált [18%], 19 transzplantált [30,2%]). A valós idejű polimeráz láncreakcióval cytomegalovirus-pozitivitás kétszeres gyakorisággal fordult elő a transzplantált betegcsoportban, azonban 68%-ukban a reaktiváció tünetmentes volt és spontán oldódott. Következtetések: Rutinszerű cytomegalovirus-monitorozás nem szükséges a fenti betegcsoportban, azonban jól meghatározott betegcsoportban klinikai gyanú esetén elvégzett molekuláris teszt lehetővé teszi a korai preemptív kezelést, ezáltal csökkentve a mortalitást. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1403–1409.

Restricted access
Authors: Márk Fráter, Gábor Braunitzer, Edit Urbán, László Bereczki, Márk Antal and Katalin Nagy

The purpose of this in vitro study was to compare the antimicrobial efficacy of five different irrigating solutions against complex polymicrobial bacterial biofilms harvested from root canals to model actual endodontic irrigation as closely as possible, and to test the efficacy of these irrigants in these conditions. Two multi-species in vitro biofilms were generated from bacterial samples taken from patients presenting with acute pulpitis. The microbial composition of these samples was characteristic of the disease. The biofilms were incubated with 1000 p.p.m. Solumium Dental (ClO2), 0.2% chlorhexidine (CHX), 5.25% sodium-hypochlorite (NaOCl), 5.25% Neomagnol, 10% iodine and phosphate buffered saline (PBS) as control. After the microbiological preparation of the samples, colony forming units (CFU) were counted. NaOCl, iodine and Neomagnol were the most effective, whilst CHXand Solumium appeared to be less effective against these specific biofilms. The efficacy of the most effective agents differed according to biofilm and application time. All irrigants were efficient to some extent, but NaOCl proved to be the most efficient, while chlorine dioxide (ClO2) yielded the poorest results in these circumstances. The efficacy of NaOCl was already well-known, but our results also point out that iodine could have an important role in endodontic irrigation.

Restricted access

From year to year, it is important to get an overview of the occurrence of causative agents in febrile neutropenic patients to determine the empiric treatment. Thus our aims were to evaluate a four-year period regarding the prevalence of bloodstream infections and the most important causative agents. During this period, 1,361 patients were treated in our hematology ward because of various hematological disorders. 812 febrile episodes were recorded in 469 patients. At that time, 3,714 blood culture (BC) bottles were sent for microbiological investigations, 759 of them gave positive signal. From the majority of positive blood culture bottles (67.1%), Gram-positive bacteria, mainly coagulase-negative staphylococci (CNS), were grown. Gram-negative bacteria were isolated from 32.9% of the positive blood culture bottles, in these cases the leading pathogen was Escherichia coli. The high prevalence of CNS was attributed to mainly contamination, while lower positivity rate for Gram-negative bacteria was associated with the use of broad-spectrum empiric antibiotic treatment.

Open access
Authors: Dóra Illés, Edit Urbán, Andrea Lázár, Kamilla Nagy, Emese Ivány, Balázs Kui, Klára Lemes, Máté Tajti and László Czakó

Absztrakt:

Bevezetés: Az antibiotikumok (AB) nem megfelelő alkalmazása miatt számtalan kórokozó vált multirezisztenssé. Az egyik leggyakoribb kiindulási gócot az epeutak gyulladása képezi. A fatális kimenetel megelőzésében kulcsszerepet játszik a megfelelő AB-politika. Célkitűzés: A cholangitis leggyakoribb kórokozói AB-érzékenységének és a választott empirikus AB-kezelés hatásosságának vizsgálata. Betegek és módszer: Retrospektív kutatásunk során a 2006-os és a 2016-os év folyamán a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának I. Belklinikáján cholangitis indikációval végzett endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia (ERCP) során nyert epeminták mikrobiológiai eredményének áttekintése történt. Eredmények: 2006-ban 29, 2016-ban 111 epemintavétel történt, ezekből 22 (75%), illetve 106 (95%) volt pozitív. A betegek átlagéletkora 61 ± 14 vs. 71 ± 14 év, a nemek aránya közel azonos volt. 2006-ban 10 esetben indítottak empirikus AB-ot (ciprofloxacin és metronidazol, illetve imipenem), ezekre 9 esetben (90%) a tenyészett kórokozó érzékeny volt. 2016-ban 88 esetben indítottak AB-ot (ciprofloxacin és metronidazol mellett ceftriaxon és metronidazol, valamint imipenem és metronidazol is szerepelt). 29 esetben az empirikusan indított AB nem volt hatékony. A ciprofloxacin hatékonysága 64%-ra csökkent 2016-ra. A cholangitist okozó leggyakoribb kórokozók típusa (Escherichia coli, Enterococcus faecalis, Klebsiella pneumoniae) a két vizsgált évben nem változott, ciprofloxacinrezisztenciájuk azonban növekedett. A polimikrobás infekciók aránya rendre 73% és 64% volt. Következtetés: A pozitív epetenyésztések száma szignifikánsan emelkedett 2016-ban. A leggyakoribb kórokozók típusában nem adódott eltérés. Az empirikusan indított ciprofloxacin antibiotikum hatékonysága csökkent 2016-ban. Eredményeink a cholangitist okozó kórokozók típuseloszlásában megfelelnek a cholangitisre vonatkozó ajánlás (Tokyo Guideline) adatainak. Orv Hetil. 2019; 160(36): 1437–1442.

Open access
Authors: Dustin O'Neall, Emese Juhász, Ákos Tóth, Edit Urbán, Judit Szabó, Szilvia Melegh, Katalin Katona and Katalin Kristóf

Abstract

Our objective was to compare the activity ceftazidime-avibactam (C/A) and ceftolozane–tazobactam (C/T) against multidrug (including carbapenem) resistant Pseudomonas aeruginosa clinical isolates collected from six diagnostic centers in Hungary and to reveal the genetic background of their carbapenem resistance.

Two hundred and fifty consecutive, non-duplicate, carbapenem-resistant multidrug resistant (MDR) P. aeruginosa isolates were collected in 2017. Minimal inhibitory concentration values of ceftazidime, cefepime, piperacillin/tazobactam, C/A and C/T were determined by broth microdilution method and gradient diffusion test. Carbapenem inactivation method (CIM) test was performed on all isolates. Carbapenemase-encoding bla VIM, bla IMP, bla KPC, bla OXA-48-like and bla NDM genes were identified by multiplex PCR.

Of the isolates tested, 33.6% and 32.4% showed resistance to C/A and C/T, respectively. According to the CIM test results, 26% of the isolates were classified as carbapenemase producers. The susceptibility of P. aeruginosa isolates to C/A and C/T without carbapenemase production was 89% and 91%, respectively. Of the CIM-positive isolates, 80% were positive for bla VIM and 11% for bla NDM. The prevalence of Verona integron-encoded metallo-beta-lactamase (VIM)-type carbapenemase was 20.8%. NDM was present in 2.8% of the isolates.

Although the rate of carbapenemase-producing P. aeruginosa strains is high, a negative CIM result indicates that either C/A or C/T could be effective even if carbapenem resistance has been observed.

Open access