Search Results

You are looking at 21 - 30 of 32 items for

  • Author or Editor: László Fodor x
Clear All Modify Search

Five Actinobacillus pleuropneumoniae strains isolated from pathological lesions of porcine pleuropneumonia in Hungary could not be assigned to any of the accepted 15 serovars. Using hyperimmune serum raised against these unty-pable-serovar A. pleuropneumoniae strains in rabbits, indirect haemagglutination tests proved that they form a distinct group and there is no cross-reaction between them and the type strains of A. pleuropneumoniae. All five strains harboured the toxin-associated genes for the production (apxIA) and secretion (apxIB) of ApxI, the gene for the expression of ApxII and the largest-size (2800 bp) apxIV gene. The carbon source utilisation pattern and the sequence analysis of the 16S rRNA gene confirmed the species identification of the suggested type strain, A. pleuropneumoniae A-85/14. A new serovar of A. pleuropneumoniae — serovar 16 — is proposed with A. pleuropneumoniae A-85/14 as reference strain.

Restricted access
Authors: Zsuzsa Kreizinger, Kinga Mária Sulyok, László Makrai, Zsuzsanna Rónai, László Fodor, Szilárd Jánosi and Miklós Gyuranecz

The susceptibility of 29 Bacillus anthracis strains, collected in Hungary between 1933 and 2014, was tested to 10 antibiotics with commercially available minimum inhibitory concentration (MIC) test strips. All strains were susceptible to amoxicillin, ciprofloxacin, clindamycin, doxycycline, gentamicin, penicillin, rifampicin, and vancomycin. Intermediate susceptibility to erythromycin and cefotaxime was detected in 17.2% (5/29) and 58.6% (17/29) of the strains, respectively. Correlations were not observed between the isolation date, location, host species, genotype, and antibiotic susceptibility profile of strains.

Restricted access
Authors: Csaba Polgár, András Csejtei, Gabriella Gábor, László Landherr, László Mangel, Árpád Mayer, György Németh and János Fodor
Restricted access
Authors: László Mangel, László Sipos, Imre Fedorcsák, Árpád Viola, Jenő Julow, András Bajcsay, György Németh and János Fodor

Bevezetés: A háromdimenziós CT/MRI alapú besugárzástervezés és a konformális sugárterápiás technikák bevezetése lehetővé tette az elsődleges rosszindulatú agydaganatok újabb kezelési formáinak, például az újrabesugárzási (reirradiációs) módszereknek a kidolgozását. Célkitűzés: Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán frakcionált külső reirradiációs kezelésben részesült agydaganatos betegeknél a túlélés és a kezelés mellékhatásainak vizsgálata. Módszer: A szerzők 2002 és 2006 között tizenegy, előzetesen teljes dózisú (50–64 Gy) sugárkezelésben részesített agydaganatos betegnél végeztek teljes (50–54 Gy) vagy csökkentett (34–40 Gy) dózisú ismételt frakcionált külső besugárzást. A kezelések között eltelt időszak 7 és 30 év között volt. Minden esetben kihasználták a háromdimenziós sugártervezés és besugárzás adta lehetőségeket, a frakcionálás konvencionális (napi 1,8–2 Gy) volt. Eredmények: A betegek az újrabesugárzást minden esetben jól tolerálták, a kezelés közben, illetve az azt követő napokban komoly (Grade 3–4) neurológiai toxicitást nem észleltünk, a későbbiekben az érdemi kontaktust is megnehezítő, és nem a daganatos progresszióval kapcsolatos Grade 3 mentális hanyatlás egy esetben mutatkozott. Szövettanilag igazolt és ismételt műtétet szükségessé tévő radionekrózis egyszer fordult elő, illetve egy esetben valószínűsíthettünk komoly funkciókárosodást okozó kiterjedt agyszöveti károsodást. A medián progressziómentes időszak 8 (2–33) hónap, a medián túlélés 13 (4,5–33) hónap volt. A vizsgálat lezárásakor 3 túlélő beteg volt. Következtetések: A központi idegrendszer elsődleges daganatainak kiújulásakor más terápiás alternatíva hiányában a közel teljes dózisú frakcionált reirradiáció megfelelő feltételek mellett elvégezhető. Az optimális kezelési stratégia kidolgozásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.

Restricted access

Kutatásaink során tételesen megvizsgáltuk három tiszántúli mintaterület (Mikepércs, Hajdúsámson és Nyírbogát) erdős- és kontrollfúrásának felső egy méterén húsz cm-enként vett minták 0,1–0,2 mm-es homokfrakcióinak szemcséit, összesen 22.508 db szemcsét. Megállapítottuk a homokszemcsék ásványi összetételét, alakját és a felületükön látható bélyegeket. A vizsgálat célja az erdő- és kontrollterületi fúrásminták különbségeinek kimutatása, és a talajban végbemenő folyamatokkal történő összefüggésbe hozása.Mivel a területek földtani szempontból homogénnek tekinthetők, statisztikai módszerekkel vizsgáltuk, hogy a minták mennyiben hasonlóak fúrás és mintaterület szinten, és melyek azok a paraméterek, amelyek alapján az erdős és a kontrollminták elkülöníthetők.Az ásványi összetétel esetében összehasonlítottuk a kvarc/földpát részarányt (q/fp), a vas-hidroxidok és a gipsz mennyiségét. A szemcsemorfológia alapján a szögletes (éles, koptatásmentes) szemcsék részaránya, a szemcsefelület morfológiája esetében pedig a kioldás (korrózió), a gipszbevonatok és a szemcséket bevonó barna, limonitos/humuszos hártya gyakorisága hordoz információt a talajosodás során történő változásokról.Az erdővel huzamosan fedett területen az intenzívebb mállás miatt a q/fp arány nagyobb, mint a füves kontrollterületeken. A vas-hidroxid akkumuláció lényegesen nagyobb a folyamatosan tölgyerdővel borított területen, míg az akác- és a fiatal nyárerdő esetében csak a gyepterületek gyenge felszín közeli vasakkumulációja volt észlelhető. A tölgyes és a nyaras fás növényzet gyökérzónája alatt a szulfátok kismértékű feldúsulása észlelhető.A szemcsemorfológiailag éles-hegyes szemcsék az „in situ” felaprózódást jelzik, amelyek végig jelen vannak mind a hat fúrásmintában. A mikepércsi kontroll esetében pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) vizsgálattal is valószínűsíthető a fagyhatás. A nyírbogáti 2. fúrás anyagában viszont feltételezhető, hogy a nyárerdővel való fedettség esetében a biológiai felaprózódás került előtérbe. A kontrollterületek fúrásaiban jól láthatók az eredeti (folyóvízi szállításra utaló) felületet felülíró korróziós kimarások, üregek, amelyek a hajdúsámsoni akácos 60 cm alatti mintájában is jelen vannak.Vizsgálatunk eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a homokos vázanyag részletekre kiterjedő vizsgálata felhívja a figyelmet a talajban végbemenő változásokra, ezen belül az erdős és a füves területek közötti különbségekre. Így az ilyen jellegű vizsgálatok jól kiegészítik a területekre vonatkozó cönológiai, talajtani és vízföldtani kutatásokat.Jelen munkát az OTKA NN79835 számú pályázata („Sekély talajvizű területen telepített ültetvények által a talajban és altalajban okozott sófelhalmozódás statisztikai és hidrológiai modellezése”) támogatta. Köszönet a NYÍRERDŐ Zrt-nek, hogy hozzájárult az általuk kezelt mikepércsi erdőterületen kitűzött fúrások kivitelezéséhez, valamint a jelen munkában szereplő további mintaterületek tulajdonosainak, akik engedélyezték a vizsgálatok elvégzését.

Restricted access
Authors: Ilona Dóczi, Zoltán Pető, Eleonóra Fodor, László Bereczki, Elisabeth Nagy and Edit Hajdú

The incidence of Candida species causing bloodstream infections in the University Hospital of Szeged, Hungary, between 1996 and 2009, and the susceptibilities of these isolates to antifungal agents were evaluated.Automated blood culture systems (Vital, bioMérieux, Marcy-l’Etoile, France; and BACTEC 9120, Becton-Dickinson Diagnostic Systems, Sparks, USA) were used. The in vitro susceptibilities of the yeast isolates to antifungal agents were determined by the Etest method (AB Biodisk, Solna, Sweden).Bloodstream infections were caused by yeast strains in 231 cases during this period, and 226 Candida strains were cultured from 216 candidaemia patients. Bloodstream infections caused by multiple Candida spp. were diagnosed almost every year. Of the 216 patients, 67 were children; and 55 infants needed intensive care. In 2005, C. glabrata caused an increase in the incidence of invasive fungal infections in the Neonatal Intensive Care Unit. The PFGE analysis of 12 isolates distinguished 4 different karyotypes. The incidence of bloodstream infections caused by fungi did not change during the 14-year study period. The most frequent species cultured from blood samples were C. albicans and C. glabrata. The incidence of resistant isolates remained constant. The local trends of fungaemia must be monitored and compared with global reports.

Restricted access

Összefoglalás

Az 1960 és 2000 között beállított hazai szabadföldi trágyázási tartamkísérletek adatbázisából származó összefüggésekre alapozva egy új, költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszert hoztunk létre. Az új rendszer célja, hogy a lehető legkisebb műtrágyahasználat mellett érjünk el nagy terméseket, és a területegységre jutó nettó jövedelem a lehető legnagyobb legyen. A Nemzetközi Foszfor Intézet (IMPHOS) anyagi finanszírozásával a különböző hazai trágyázási szaktanácsadási rendszerek tesztelését (az új MTA TAKI - MTA MGKI költség-, és környezetkímélő rendszer, a ‘Talajerőgazdálkodás’ integrált rendszer és az intenzív MÉM NAK rendszer) egy hároméves program keretében őszi búza, kukorica és tavaszi árpa növényekkel, három jellegzetes talajon (barna erdőtalaj, csernozjom, réti talaj) végeztük el. A kísérletek első öt kezelése egy klasszikus trágyázási hiánykísérletet reprezentált, amelynek célja a trágyázási szaktanácsadási rendszerek talaj NPK ellátottsági határértéke helyes voltának ellenőrzése volt. Az IMPHOS tesztkísérletek mindhárom talajon, valamennyi növénynél igazolták az MTA TAKI - MTA MGKI költség- és környezetkímélő szaktanácsadási rendszer alapelveinek, műtrágya adag számítási módszerének helyes voltát: Az új MTA TAKI - MTA MGKI rendszer a MÉM NAK intenzív ajánlásával azonos, nagy terméseket eredményezett a MÉM NAK rendszer által javasolt adagok esetenként 40–60%-ának kijuttatása mellett is. Mindezek eredményeképpen, a területegységre jutó legnagyobb jövedelmeket is az új költség- és környezetkímélő rendszer ajánlásaival kaptuk. A szemtermés eredményekről, és a gazdaságossági számításainkról korábbi közleményeinkben számoltunk be. Jelen dolgozatban a diagnosztikai célú növényvizsgálati, talajvizsgálati és NPK mérleg eredményekről számolunk be. Legtöbb esetben, mind a hat szaktanácsadási kezelésben, a búza és tavaszi árpa hajtás, valamint a kukorica levél NPK tartalmak meghaladták a jó ellátottság alsó határát. A növényi NPK tartalmak a ‘Talajerőgazdálkodás’ és a ‘MÉM NAK’ kezelésekben (amelyek nagyobb NPK adagokat javasoltak) legtöbbször nagyobbak voltak, mint az MTA TAKI - MTA MGKI rendszer 4 szintjén kapottak, ugyanakkor a jobb növényi NPK ellátottság a korábbi kezelésekben nem eredményeztek szignifikáns szemtermés többletet. Figyelembe véve, hogy hasonlóan nagy terméseket sokkal kisebb NPK adagokkal lehetett elérni az MTA TAKI - MTA MGKI rendszer és a Talajerőgazdálkodás rendszer ajánlásaival, mint az intenzív MÉM NAK rendszerével, előbbiek mind agronómiai, mind környezetvédelmi, mind gazdaságossági szempontból kedvezőbbek voltak az utóbbinál. A kísérletek 3. éve után a PK mérlegértékekben kimutatott különbségek jó összefüggést mutattak a talajok AL-PK tartalmában megnyilvánuló eltérésekkel.

Restricted access
Authors: László Fodor, István Fehér, György Szabados, Éva Júlia Varga, Róbert Herold and Tamás Tényi

Absztrakt:

A Capgras-féle téveszme lényege, hogy a beteg elképzelése szerint a páciens életében fontos valamely személy nem ’valódi’, hanem ’hasonmás’, ’helyettesítő’, amely csere a páciens számára a legtöbbször veszélyeket rejt. Ismertek közlések, amelyek a Capgras-féle tünet esetében a violens magatartás gyakoribb megjelenésére vonatkoznak. Dolgozatunkban két férfi esetét ismertetjük: paranoid szkizofréniában szenvedő betegek követtek el szülőgyilkosságot, amely cselekmények hátterében a Capgras-féle tünet volt azonosítható. Fontos rámutatni, hogy az általunk megfigyelt esetekben a kezeléssel kapcsolatos együttműködési nehézségek (nonadherencia) jelentős szerepet játszottak az erőszakos magatartás, szülőgyilkosság megjelenésében. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1673–1676.

Open access
Authors: Erzsébet Burgettiné Böszörményi, István Barcs, Gyula Domján, Katalin Bélafiné Bakó, András Fodor, László Makrai and Dávid Vozik

Absztrakt

Bevezetés: A folyamatosan megjelenő multirezisztens kórokozók és a bevetett új antibiotikumok között állandó „harc” folyik. A klinikumban és az állatgyógyászatban használt antibiotikumok jelentős része már nem hatékony. Eltérő hatásmechanizmusú antibakteriális peptidek alkalmazása alternatív megoldást jelenthet. A rovarpatogén Xenorhabdus budapestensis baktérium szintetizálni képes különböző antimikrobiális hatású fehérjekomponenseket (bicornutin-A, fabclavin). Célkitűzés: Xenorhabdus budapestensis antibakteriális hatásának mérése zoonózist okozó baktériumokon in vitro. Módszer: Gram-pozitív (Rhodococcus equi, Erysipelothrix rhusiopathia, Staphylococcus aureus, Streptococcus equi, Corynebacterium pseudotuberculosis, Listeria monocytagenes) és Gram-negatív (Salmonella gallinarum, Salmonella derbi, Bordatella bronchoseptica, Escherichia coli, Pasteurella multocida, Aeromonas hydrophila) tesztbaktériumokon sejtmentes fermentlé és a tisztítottfehérje-biopreparátum antibakteriális hatásának mérése agardiffúzióval véres agaron. Eredmények: A Xenorhabdus budapestensis fehérjéket termel, amelyek hígításaitól függően erős antibakteriális aktivitást fejtettek ki a tesztelt baktériumokon. A tisztított frakció hatása erősebb volt, mint a sejtmentes fermentlé. A Gram-pozitív baktériumok érzékenyebbek voltak. Következtetések: A Xenorhabdus budapestensis antimikrobiális hatású fehérjéi hatékonyságot mutattak a zoonózist okozó baktériumokon, és potenciális esélyük lehet e szervezetek elleni bevetésre, illetve azok megelőzésében a jövőben. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1782–1786.

Open access
Authors: Miklós Szabó, László Borhy, László Kocsis, István Fodor, Siegmar von Schnurbein, Paula Zsidi, Pál Raczky and Dénes Jankovich-Bésán

Szabó Miklós: Doktori képzés az ELTE Régészettudományi Intézetében; Borhy László: Válogatás a Régészeti Doktori Program doktori témáiból (ELTE BTK Régészettudományi Intézet); Kocsis László: ROMEC XV. világkonferencia Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban; Fodor István: A X. Nemzetközi Finnugor Kongresszus (Joskar-Ola, 2005. augusztus 15-21.); Siegmar von Schnurbein: A magyarországi régészeti kutatás és a Römisch-Germanische Kommission kapcsolata; Zsidi Paula: Beszámoló a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának 2003-2005. évi tevékenységéről; Szabó Miklós, Raczky Pál, Zsidi Paula: Az MTA Régészeti Bizottságának szakmai javaslatai; Raczky Pál: A régészeti lelőhely fogalmának tudományfilozófiai alapon történő axiomatikus meghatározása; Jankovich-Bésán Dénes: Magyar Régész Szövetség alakult

Restricted access