Search Results

You are looking at 21 - 30 of 53 items for :

  • Author or Editor: László Harsányi x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógymódokhoz még nem vizsgált téma. Célkitűzés: Célunk volt felmérni a Semmelweis Egyetem hat, perioperatív ellátást végző klinikáján az egészségügyi szakdolgozók ismeretét és véleményét a természetgyógyászattal kapcsolatban. Módszer: Anonim, papíralapú kérdőíves felmérést végeztünk. 82%-os válaszadási arány mellett összesen 119 kérdőív adatait dolgoztuk fel leíró statisztikai elemzéssel és χ2-próbával. Eredmények: A válaszadók mindössze 25,2%-a tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68,1%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a természetgyógyászatról. A napi munka során 70,6%-uk szívesen alkalmazna komplementer terápiás gyógymódokat, szignifikánsan gyakrabban azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat (p = 0,0027). A legnépszerűbb gyógymódok a homeopátia, az alternatív masszázs- és mozgásterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Következtetés: A nemzetközi szakirodalommal egyezően idehaza is a vizsgálatunkban felmért szakdolgozók nyitottak és érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375.

Open access

Absztrakt:

A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease, IBD) olyan krónikus szomatikus betegségek, melyek prevalenciája világszerte növekvő tendenciát mutat. A tünetek megjósolhatatlansága, a betegséggel járó megváltozott életminőség, testkép, énkép, valamint a lefolyás kiszámíthatatlansága miatt a betegséghez való alkalmazkodásban kiemelt fontosságú a pszichés tényezők, megküzdési stratégiák szerepe. A szomatikus tünetek mellett a kutatások a pszichiátriai kórképekkel (elsősorban hangulat- és szorongásos zavarok) való magas komorbiditást jelzik.

A jelen esettanulmány célja bemutatni az eseten keresztül az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia (low-intensity psychosocial intervention – LIPI) eszközeit, a terápiás indikációt a krónikus szomatikus betegséghez társuló pszichés zavarok kapcsán. Tanulmányunk egy serdülőkorban Crohn-betegséggel diagnosztizált 21 éves férfi beteg esetét ismerteti, aki a farmakoterápiás nonadherencia mentén került pszichodiagnosztikai célú kivizsgálásra. A diagnosztika diszruptív hangulatszabályozási zavar mellett elkerülő személyiségzavart jelzett (személyiségvizsgáló eljárások: SCID-II és MMPI személyiségteszt, valamint betegségspecifikus kérdőívek: Beck Depresszió Kérdőív, Beck Reménytelenség Skála, Szociális Kogníció Kérdőív, Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, Kognitív Érzelemszabályozási Kérdőív, Rosenberg Önértékelés Kérdőív). A pszichoterápia elsődleges célja a Crohn-betegséghez való adaptív alkalmazkodás elősegítése és a farmakoterápiával való együttműködés kiépítése mellett az indulatszabályozás javítása volt, ezáltal pedig az adaptív megküzdési stratégiák kialakítása. A 25 üléses, alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia elemei között említhető a pszichoedukáció, a motivációs interjú, a kognitív terápia, a viselkedésterápiás intervenciók és a problémamegoldó tréning. A terápia krízisintervenciót és a szomatikus állapotrosszabbodás kapcsán szükséges operációra való felkészítést is magában foglalta. A terápia hatékonyságát az állapotkövető kérdőívek eredményei alátámasztották. A klinikailag jelentős szenvedést okozó pszichiátriai tünetek csökkenése a farmakoterápiás adherencia és az életminőség egyértelmű javulását eredményezték. Mindez alátámasztja tehát, hogy az alacsony intenzitású pszichoszociális intervenciók bizonyítottan hatékony pszichoterápiás formának tekinthetők. Orv Hetil. 2018; 159(9): 363–369.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Norbert Jeszenői, Katalin Darvas and László Harsányi

Absztrakt

Bevezetés: A nem konvencionális gyógymódok egyre emelkedő használata miatt tudnunk kell ezek igénybevételéről a perioperatív ellátás során is. Célkitűzés: A szerzők felmérték az elektív műtétre váró betegek viszonyulását a természetgyógyászati módszerekhez, valamint ezek esetleges igénybevételét és az ezt befolyásoló tényezőket. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztek a Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinikán 2014. július és 2016. április között. Eredmények: Az 519 kitöltő (21%-os válaszadás) 63,6%-a érdeklődött a nem konvencionális gyógymódok iránt. Természetgyógyászati gyógymódot a válaszadók 26,8%-a vett már igénybe: e csoportban szignifikánsan több volt a nő (p = 0,022; OR: 1,066–2,3635), a diplomás (p = 0,000315; OR: 1,3915–3,1132), a 40–49 éves (p = 0,012419; OR: 1,1451–3,2405) és a hormonális betegségben szenvedő (p = 0,039482; OR: 1,0186–5,7242). Élettartam-prevalenciát tekintve a hagyományos kínai orvoslás (8,9%), az alternatív mozgás- és masszázsterápia (7,5%), illetve a homeopátia (7,3%) voltak a legnépszerűbb gyógymódok. Mindössze a betegek 12,9%-a számolt be e módszerek használatáról kezelőorvosának. Következtetés: A sebészeti betegek érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban, és negyedük igénybe vesz ilyen gyógymódokat, akár a perioperatív időszakban is. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1483–1488.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Számos daganatban igazolták, hogy mind a thrombocytosis, mind a 2-es típusú cukorbetegség negatívan befolyásolja a tumoros betegek túlélését. A két tényező szerepét együttesen emlőtumorokban eddig még nem vizsgálták. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika, illetve az I. sz. Sebészeti Klinika szakambulanciáin 2014−2017 között emlőtumor miatt kezelt betegpopulációban a thrombocytosis és a 2-es típusú diabetes gyakoriságának és a daganatos betegség kimenetelére gyakorolt önálló és együttes hatásának felmérése volt. Vizsgáltuk az emlőtumor diagnózisakor a laboratóriumi és anamnesztikus adatokat a cukorbeteg és nem cukorbeteg csoportokban, túléléselemzéssel a thrombocytosis és/vagy a 2-es típusú cukorbetegség túlélést befolyásoló hatását. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 274, emlőtumoros beteg adatait elemeztük. A betegeket legkésőbb 2018. 12. 31-ig, az utolsó egyetemi megjelenésükig vagy haláluk bekövetkeztéig követtük. Eredmények: Emelkedett thrombocytaszámokat (400 G/l feletti) a betegek ~5%-ában figyeltünk meg. A betegek közel ötöde 2-es típusú cukorbeteg volt (52 fő). A cukorbetegek szignifikánsan idősebbek voltak a tumor felismerésekor (nem cukorbeteg: 56,8 ± 13,8 év, cukorbeteg: 67,8 ± 11,0 év, p<0,0001). A nem cukorbetegeknél gyakoribb a tripla negatív (p = 0,0366), illetve a T1-es stádiumú tumor (50%), míg cukorbetegekben a T2-es stádium a leggyakoribb (51,9%). A túlélési modell alapján az emlőtumoros betegek rövidebb túlélési idejét prognosztizálja, ha 2-es típusú cukorbetegségben is szenvednek (p = 0,0032). Vizsgálatunkban a betegek túlélését a thrombocytosis nem befolyásolta. Következtetés: A 2-es típusú cukorbetegekben az emlőtumor diagnosztizálásakor súlyosabb klinikai stádium valószínűsíthető, és rövidebb túlélés prognosztizálható. Javasoljuk, hogy a cukorbeteg nők kontrollvizsgálata alkalmával a nők figyelmét fel kell hívni a mammográfiai szűrővizsgálatok fontosságára, illetve 30 éves kor felett a diabetest rizikótényezőnek kell tekinteni, és a betegek szűrővizsgálata legalább kétévente javasolt. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2012–2020.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR® tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett el-végezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Gaál, László Harsányi, János Weltner and Attila Zaránd
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Rosero, Tibor Kovács, Péter Ónody, László Harsányi and Attila Szijártó

A gastrointestinalis traktus a táplálék feldolgozásában betöltött emésztő-, illetve felszívófunkcióján túl kiemelkedő jelentőséggel bír a béllumenben lévő patogénekkel szemben, megakadályozva azok keringésbe jutását, és fontos szerepet játszik az immunhomeosztázis fenntartásában. Bakteriális transzlokáció alatt a gyomor-bél rendszer életképes baktériumainak vagy bakteriális termékeinek különböző, extraintestinalis szövetekbe jutása értendő. A kóros jelenséget számos klinikai kórkép kapcsán azonosították. A bakteriális transzlokáció kialakulására prediszponáló, alapvető feltételek közé tartozik a bél mikroflórájának megváltozása, a nyálkahártya-integritás sérülése, valamint a gazdaszervezet immunhiányos állapota. A bakteriális transzlokáció fellépése megnövekedett szövődményekkel és mortalitási rátával párosul, ezért a jövőben fontos mérlegelendő szempontot kell képeznie a kockázati csoportba tartozó betegek terápiás algoritmusának felállítása során. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 304–312.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Ajándék Eőry, Ajándok Eőry, László Harsányi and László Kalabay

Absztrakt

Bevezetés: A nem-konvencionális gyógymódokat a betegek igénye tartja fenn, és alkalmazásuk gyakran rejtve marad a családorvosuk előtt. Célkitűzés: Felmérni a családorvosok véleményét a nem-konvencionális gyógymódokról, oktatásukról és integrációjuk lehetőségeiről. Módszer: Önkéntes, anonim kérdőíves felmérés a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének két továbbképző rendezvényén. Eredmények: A 194 háziorvos (39,8%-os válaszadási arány) 14%-a rendelkezett természetgyógyász végzettséggel és egynegyedük alkalmazott ilyen módszereket. A válaszadók 45%-a állította, ők vagy családtagjaik betegség esetén igénybe vesznek ilyen gyógymódokat. Döntő többségük (91,8%) tudni akart minden, a betegeik által igénybe vett módszerről, ugyanakkor 82,5%-uk nem tartotta magát elég tájékozottnak a nem-konvencionális gyógymódokkal kapcsolatban. Többségük (86%) szerint a nem-konvencionális gyógymódokat oktatni kellene az egyetemen. A női nem, húsz évnél rövidebb praxisgyakorlat és a személyes tapasztalat növelte a tanulás iránti igény valószínűségét. Következtetések: A megkérdezett családorvosok jelentős része szeretne tudni a betegeik által alkalmazott nem-konvencionális gyógymódokról, szükségesnek látná ezek oktatását az egyetemen, és speciális csoportjuk szívesen képezné magát ezen a területen. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1133–1139.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, András Papp, Péter Fuszek, Tibor Glasz, Hajnalka Győrffy, László Lakatos and László Harsányi

A duodenumra lokalizált Crohn-betegség az összes Crohn-betegség kb. 0,5–4%-át teszi ki. Leggyakoribb tünete a gyomorürülési zavar és a jelentős fogyás. Az endoszkópos biopszia eredménye gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyéb benignus szűkületektől való elkülönítését. A műtétet igénylő megbetegedés kezelése tekintetében a betegséggel foglalkozó európai konszenzusos nyilatkozat sem ad pontos irányelveket. Beteganyag: Eredménytelen konzervatív kezelés miatt a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 2002–2007 között három betegnél a gyomorürülési panasz megoldására műtétre volt szükség. Mindegyik betegnek a műtét előtt jelentős súlyvesztése (13–30 kg) volt. Két esetben sikerült a gyulladt bélszakasz eltávolítása a duodenum parciális reszekciójával, és az emésztőtraktus Billroth-II. szerint végzett rekonstrukciójával, egy esetben a leszálló duodenum érintettsége miatt csak bypassműtétre (gastro-jejunostomia) nyílt lehetőség. Eredmények: A betegek a műtét óta eltelt 45/24/9 hónap óta panaszmentesek, műtét előtti súlyukat visszanyerték. Sem korai, sem késői szövődményt nem észleltünk. Következtetések: A konzervatív kezelésre tartósan nem reagáló, szűkületet okozó duodenalis Crohn-betegség műtéti javallatot képez, azonban a fennálló malnutritio a műtét előtt kezelést igényel. A műtét típusa előre nem tervezhető, a kellően előkészített patkóbél-Crohn-beteg gyógyhajlama nem rosszabb, mint egyéb lokalizációjú sorstársaié.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Bánk Keczer, Nándor Csuja, András Fülöp, Damján Pekli, László Harsányi, István Hritz and Attila Szijártó

Absztrakt:

A laparoszkópos cholecystectomia (LC) a leggyakrabban végzett műtétek egyike. A beavatkozás ritka, ugyanakkor nagyon súlyos szövődménye az epeúti sérülés. Célunk az LC, valamint laparoszkópos kezdés után konvertált műtétek során bekövetkezett epeúti sérülések és szövődményeik, valamint ezek ellátásának vizsgálata volt.

Vizsgálatainkat a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2006–2016 között epehólyag-eltávolításra került betegek dokumentációjának retrospektív elemzésével végeztük.

Tizenegy év alatt 4 885 cholecystectomiát végeztünk. Ebből 4 558 (93,3%) laparoszkópos műtét, melyből 30 betegnél fordult elő valamilyen szövődmény, ami az összes LC 0,66%-a. A konvertált műtétek közül 7,95%-ban (26/327) lépett fel szövődmény. Más intézményből 22 szövődményes beteget utaltak Klinikánkra. Epeút-, illetve érsérülés 41 esetben fordult elő (61%, 41/78). Epeúti sérülés ellátása során 25 esetben került sor epeúti intervencióra (ERCP), 92%-os siker aránnyal. Reoperációra az epeúti sérült betegek 68%-nál volt szükség (28/41), melynek során a végleges epeúti rekonstrukció 82%-ban hepaticojejunostomia segítségével történt.

Következtetés: A laparoszkópos cholecystectomia a XXI. században is rutin beavatkozásának tekinthető, ugyanakkor a szövődmények terápiás megoldása továbbra is nehéz. A szövődményes esetek ellátása csak nagy gyakorlatú, multidiszciplináris háttérrel rendelkező intézményekben javasolt.

Open access