Search Results

You are looking at 21 - 30 of 42 items for

  • Author or Editor: Zoltán Mátrai x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Mátrai, Csaba Polgár, Eszter Kovács, Alexandra Bartal, Gábor Rubovszky and Gusztáv Gulyás

A „nyugati világ” népességének elöregedésével, a magas színvonalú egészségügyi ellátórendszernek köszönhetően, az időskori emlőrák általában jó állapotú, aktív életvitelű nőket érint. Az elmúlt évtizedben világossá vált, hogy az életkor önmagában nem kontraindikálja a standard kezeléseket, és nem kompromisszumos kezelgetés szükséges, hanem a teljes gyógyulást célzó multidiszciplináris terápia. A sebészi kezeléseknél számos speciális szempontot is figyelembe kell venni, mint a várható élettartam, társult betegségek, szellemi állapot, ami a kezelési tervet speciálisan módosíthatja. Az objektív megítélés a társszakmák szoros együttműködését szükségelteti. Érdekes módon, az onkológia bizonyítékokon alapuló vezérfonalai az időskori emlőrák területén gyakran csak általánosításból erednek, mert a klinikai vizsgálatokban a szépkorúak jellemzően alulreprezentáltak. A jövőben szükséges az időskorúakra is kiterjeszteni a klinikai vizsgálatokat. A szerzők áttekintik az időskori emlőrák speciális sebészeti szempontjainak szakirodalmát, mint az emlőmegtartó sebészet versus mastectomia, az őrszemnyirokcsomó-biopszia, a blokkdissectio vagy a műtét elhagyása az axillaris stagingben, illetve az implantátumalapú és az autológ rekonstrukciók kérdéseit. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 931–938.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Csaba Kunos, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Gusztáv Gulyás and Miklós Kásler

A bőrtakarékos és emlőbimbó-megtartó mastectomiák az onkológiai emlősebészetben lehetővé tették a rendszerszintű azonnali emlő-helyreállítást. A nők leggyakoribb daganatos megbetegedése okán jelentkező tömeges rekonstrukciós igényt az implantátumalapú technikák képesek kielégíteni, kiváló kozmetikai eredményt és magas szintű betegelégedettséget garantálva. Ezen postmastectomiás rekonstrukciók számára a kihívást már nem a bőrpótlás, hanem az implantátum jól vascularizált, megfelelő minőségű lágy szövettel történő fedése jelenti. Az onkoplasztikus emlősebészet napjainkra képes arra, hogy a hónaljárokban ejtett 6–10 cm-es bőrmetszésből onkológiailag radikális komplett mirigyeltávolítást végezzen, az emlő természetes bőrpalástjának hegmentes, illetve minimális heggel történő megtartásával, emellett adekvát axillaris staginget (őrszemnyirokcsomó-biopszia/axillaris lymphadenectomia) folytasson, majd ugyanebből a feltárásból egy- vagy többlépéses emlő-helyreállítást végezzen. Az ilyen komplex beavatkozásoknál kis térfogatú emlők teljes autológ rekonstrukciójára, a megkímélt bőrpalást alá az implantátumok komplett izomfedésére, a korábbi gyenge minőségű, elvékonyodott vagy sugársérült emlőbőr revitalizálására jól alkalmazható az endoszkópos technikával asszisztáltan kialakított – háti heg nélkül – és a hátról az elülső mellkasfalra rotált latissimus dorsi izomlebeny. Jelen közleményben a szerzők – először hazánkban – 4, endoszkóposan asszisztált széles hátizomlebennyel történt emlőrekonstrukciós eset bemutatása mellett részletesen ismertetik a műtéti technikát és irodalmi áttekintést folytatnak. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 106–113.

Restricted access
Authors: Viktor Smanykó, Norbert Mészáros, Mihály Újhelyi, Georgina Fröhlich, Gábor Stelczer, Tibor Major, Zoltán Mátrai and Csaba Polgár

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Második emlőmegtartó műtét és nagy dózisteljesítményű szövetközi sugárkezelés eredményeinek bemutatása azonos oldali emlődaganat kiújulása miatt kezelt betegeknél. Módszer: Korai invazív emlőrák előzetes emlőmegtartó kezelése után jelentkező helyi daganatkiújulás miatt 1999 és 2015 között 33 betegnél végeztünk második emlőmegtartó műtétet perioperatív szövetközi sugárkezeléssel. A második emlőmegtartó műtét során a tumorágyba átlagosan 8 (tartomány: 4–24) darab flexibilis katétert ültettünk be. A perioperatív időszakban a tumorágy és annak 1–2 cm-es biztonsági zónájának területére adott összdózis 22 Gy volt (5 × 4,4 Gy, 3 nap alatt). Adjuváns szisztémás kezelésként 24 beteg (73%) egyedüli endokrin kezelésben, 6 beteg (18%) pedig kemoterápiában részesült. A túlélési eredményeket a Kaplan–Meier-módszerrel elemeztük. A késői mellékhatásokat és a kozmetikai eredményeket feljegyeztük. Eredmények: A második emlőmegtartó kezeléstől számított követési idő középértéke 61 hónap (tartomány: 26–189 hónap) volt. A követési idő alatt 4 betegnél (12,1%) alakult ki második lokális recidíva. A második helyi daganatkiújulás, a regionális daganatkiújulás és a távoli áttétképződés ötéves valószínűsége 6,3%, 6,1% és 14,9% volt, azonos sorrendben. Az ötéves betegségmentes, daganatspecifikus és teljes túlélés 76,2%, 92,4% és 89,2% volt. Kiváló, jó, megfelelő és rossz kozmetikai eredményt 4 (12%), 19 (58%), 4 (12%) és 6 (18%) betegnél állapítottunk meg. Grade 2-es és 3-as fibrosis 9 (27%) és 1 (3%) betegnél alakult ki. Tünetmentes zsírnekrózist 7 (21%) betegnél figyeltünk meg. Következtetés: A második emlőmegtartó műtét perioperatív szövetközi sugárkezeléssel biztonságos lehetőség az emlődaganat helyi kiújulásának kezelésére. A szövetközi sugárkezelés elfogadható kozmetikai eredmények és kevés késői mellékhatás mellett csökkentheti a második lokális kiújulás valószínűségét, így válogatott esetekben a standard mastectomiát helyettesítheti. Orv Hetil. 2018; 159(11): 430–438.

Open access
Authors: Antal Salamon, Erzsébet Toldy, Csaba Biró, Ákos Mátrai, Tibor Balassa and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A D-vitamin fontos szerepet játszik a kalcium- és csontanyagcserében, hiánya rizikófaktora az osteoporosissal és a gyakoribb elesésekkel összefüggő csonttöréseknek. Időskorban a D-vitamin-hiány gyakori, a következményes parathormon-növekedés jelentős csontmátrixveszteséget okoz, ezért a D-vitamin- és kalciumpótlás különösen nagy fontosságú. Jelen dolgozat célja, hogy a számos, részben ellentmondó irodalmi adat áttekintésével tájékoztatást nyújtson. Sok szerző közölt adatot a csípőtáji törés megelőzésével kapcsolatban alkalmazott D-vitamin-dózisokról. Az irodalmi adatokból kitűnik, hogy a szerzők egy része megelégszik a D-vitamin-pótlással, míg mások a D-vitamin és kalcium együttes adásával szereztek jó tapasztalatokat. Egyes metaanalízisek helyenként eltérő eredményekről számolnak be és további prospektív, jól definiált klinikai tanulmányok szükségességét javasolják. Vizsgálni kell még a különböző korcsoportokban a D-vitamin- és kalciumdózisok hatását. Mérlegelni kell a betegek táplálkozási szokásait, életstílusát, továbbá a társuló cardiovascularis és más olyan krónikus betegségek meglétét, amelyek a D-vitamin metabolizmusát befolyásolhatják. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1699–1707.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Pál Pesthy, Gusztáv Gulyás, Éva Szabó, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Az autológ zsírátültetés az esztétikai plasztikai sebészetben gyakran alkalmazott eljárás, ami az utóbbi időben az onkológiai sebészeti beavatkozásokat követő lágyrész-hiányok rekonstrukciójában is egyre népszerűbb. A zsírátültetés máig nem standardizált technikája a daganatos emlő rekonstrukciós sebészetében is rohamosan teret nyer. Figyelembe kell azonban venni, hogy az eljárás nem passzív térfogatpótlás, hanem biológialag aktív, endokrin, parakrin, exokrin funkcióval bíró szövet átültetését jelenti, úgynevezett zsíreredetű őssejtekkel, számos kérdést felvetve az onkológiai biztonsággal és az alapbetegség diagnosztikus utánkövetésével kapcsolatban. Bár a módszerről prospektív, randomizált vizsgálatokon alapuló, hosszú távú eredmények nem állnak rendelkezésre, az irodalmi tapasztalatok reménykeltőek, és megfelelő indikációval, valamint technikával hatásos és sebészeti szempontból biztonságos eljárásról árulkodnak. A szerzők széles körű irodalmi áttekintést nyújtanak, először magyar nyelven, az emlőrák rekonstrukciós sebészetében alkalmazott autológ zsírátültetés indikációit, technikáját, molekuláris kölcsönhatásait, klinikai eredményeit és potenciális veszélyeit is bemutatva. Kezdeményezik továbbá, hogy az autológ zsírátültetéssel rekonstruált emlőrákos esetek megfelelő hosszú távú utánkövetését nemzeti regiszter létrehozásával segítsék elő a beavatkozást végzők. Orv. Hetil., 2012, 153, 1816–1831.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Napjainkban egyre több klinikai tapasztalat kerül ismertetésre az emlőbimbó-megtartó mastectomiákról. A műtét a tumorosan nem érintett bőr és emlőbimbó-areola komplex megőrzésével nagyban elősegíti az azonnali rekonstrukciót és az esztétikai eredményességet. A beavatkozás azonban komoly onkológiai aggályokat is felvet az emlőbimbóban és retroareolarisan visszamaradó parenchyma esetleges okkult vagy új primer tumoros rizikójával kapcsolatosan. A módszer egyre fokozódó népszerűsége ellenére nem áll rendelkezésre bizonyítékon alapuló igazolás. Az irodalmi adatok alapján az emlőbimbó-megtartó mastectomia onkológiai megbízhatóságáról egyértelmű következtetést nem lehet levonni, így az eljárás jelenleg általánosan nem képezi alternatíváját a standard mastectomiának. A kockázatcsökkentő indikációkban a beavatkozás létjogosultsága megalapozottnak tűnik és várhatóan elősegíti, hogy a nagy kockázatú betegek nagyobb arányban elfogadják a sebészi profilaxist. Az eljárás jól szelektált betegeknél, megfelelő pre- és intraoperatív vizsgálatokkal, precíz technikával a beteg adekvát felvilágosítása mellett, a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, lehetőség szerint klinikai vizsgálatok kereteiben folytatandó. Az érdemi véleményalkotáshoz további hosszú távú eredmények szükségesek. A szerzők közleményükben magyar nyelven elsőként ismertetik részletesen a műtét technikáját és adnak széles körű irodalmi áttekintést. Orv. Hetil., 2011, 152, 1233–1249.

Restricted access
Authors: Viktória Fésüs, Ediz Eyupoglu, Richárd Kiss, Emma Ádám, András Kozma, Zoltán Mátrai and Csaba Bödör

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt években megjelent új célzott terápiás szereknek köszönhetően nagy áttörés történt a krónikus limfocitás leukémia kezelésében, különösen a magas rizikójú betegcsoportban. Az optimális kezelés megválasztásának elősegítése céljából egyre több biomarker kerül be a nemzetközi ajánlásokba, melyek rutinszerű vizsgálata értékes prognosztikus vagy prediktív információt szolgáltat. Jelenleg a legmegbízhatóbb paraméterek közé sorolják a szérum β-2-mikroglobulin szintet, a TP53-státuszt és az immunglobulin-nehézlánc gén (IGHV) mutációs státuszt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja az IGHV mutációs státusz eloszlásának vizsgálata, továbbá, az IGHV-státusz prognosztikai és prediktív szerepének, valamint hazai rutinszerű vizsgálatának ismertetése volt. Anyag és Módszer: Az IGHV mutációanalízist Sanger-szekvenálással végeztük el 173 krónikus lymphocytás leukémiában szenvedő beteg esetében a legújabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően. A kapott eredményeket online platformok segítségével értékeltük. Eredmények: A betegek 54%-ában nem mutált, 40%-ában mutált és 6%-ában borderline IGHV-t azonosítottunk. A mutált IGHV génnel rendelkező betegcsoport teljes túlélésben és az első kezelésig eltelt időben egyaránt szignifikánsan kedvezőbb (p < 0,0001) kimenetellel bírt a nem mutált csoporttal összehasonlítva. Következtetések: Az IGHV mutációs státusz megbízható prognosztikus biomarker, melynek rutinszerű vizsgálata a nemzetközi ajánlásokban is kötelező elemként szerepel már. A mutációanalízis elvégzésével magas rizikójú betegek azonosíthatók, akik számára a közeljövőben ígéretes választás lehet majd az újonnan megjelent célzott terápiák egyike.

Restricted access
Authors: Dóra Aczél, Zoltán Mátrai, Richárd Kiss, Alexandra Balogh, Sarolta Illés, Csaba Bödör and Donát Alpár

Absztrakt:

A krónikus limfocitás leukémia a nyugati világban leggyakrabban előforduló felnőttkori leukémiatípus, mely heterogén klinikai lefolyással és változatos genetikai háttérrel társul. A széles körben alkalmazott kemo-immunoterápiák mellett az elmúlt években új, célzott kezeléseket biztosító kis molekulájú gyógyszerek váltak elérhetővé, mint a kinázgátló ibrutinib, acalabrutinib és idelalisib, valamint a BCL2 antagonista venetoclax. Jelenleg hazánkban a krónikus limfocitás leukémia terápiáját forradalmasító, korszerű kezelések közül az ibrutinib monoterápia nemcsak relabáló vagy refrakter betegeknél, hanem rossz prognózisú, TP53-defektust hordozó betegeknél első vonalban is alkalmazható. A látványos klinikai sikerek ellenére a betegek egy részében rezisztencia alakul ki ibrutinibkezelés mellett, melynek hátterében álló genetikai változásokhoz és molekuláris mechanizmusokhoz kapcsolódóan egyre több adat áll rendelkezésre a nemzetközi irodalomban. Közleményünkben ismertetjük a B-sejt receptor jelátviteli útvonalnak a krónikus limfocitás leukémia patogenezisében betöltött szerepét, mely egyúttal az ibrutinibkezelés célpontjaként is szolgál. Továbbá bemutatjuk az ibrutinibterápia hatásmechanizmusát és sajátosságait, valamint a kezelés során megjelenő, klinikai rezisztenciát kísérő genetikai változásokat. Végül áttekintjük a terápiás rezisztencia molekuláris módszerekkel való monitorozásának és korai kimutatásának lehetőségeit és korlátait, valamint a rezisztencia megjelenését követően alkalmazható kezelési lehetőségeket.

Open access
Authors: György Lázár, Attila Bursics, Zoltán Farsang, László Harsányi, Csaba Kósa, Róbert Maráz, Zoltán Mátrai, Attila Paszt, Gábor Pavlovics and Róbert Tamás

Absztrakt

Az emlőrák sebészi terápiáját napjainkban és a jövőben is az egyre precízebb diagnosztikus módszerek és az egyre hatásosabb onkológiai kezelési eljárások határozzák meg. Az emlőmegtartás és az onkoplasztikai elvek alkalmazása egyre szélesebb körű; az axilla sebészi kezelésében az őrszemnyirokcsomó-biopszia az elsődleges, az axillaris blokkdissectio (ABD) indikációja tovább szűkült, és a sugárkezelés bizonyos esetekben az ABD alternatívája lett. Közleményünkben a III. Emlőrák-konszenzuskonferencia tartalmára épülve, a legfrissebb nemzetközi tanulmányok és szakértői javaslatokat figyelembe véve foglaljuk össze az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásainkat.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal, Éva Szabó and Miklós Kásler

Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.

Restricted access