Search Results

You are looking at 21 - 30 of 88 items for

  • Author or Editor: Zsolt Tulassay x
Clear All Modify Search

A szerzők a vastagbélszűrés módszereinek áttekintése során a kolonoszkópia szerepét mutatják be. Ez a módszer kiemelten érzékeny és fajlagos a colorectalis rákok és adenomák kimutatásában. Lehetőséget ad arra is, hogy a vizsgálat során a rákelőző állapotnak megfelelő adenomát eltávolíthassák, ezáltal a rák kialakulásának alapját szüntetik meg. A kolonoszkópia a vastagbélszűrés elsődleges egylépcsős költséghatékony módszere.

Open access

A nyelőcsőrák a hatodik leggyakoribb daganatos halálok, gyakorisága nő. A nyelőcsőrákok 95%-a laphámrák vagy adenocarcinoma. Bár a nyelőcsőlaphámrák és az adenocarcinoma szövettana és előfordulása különböző, számos kockázati tényezőjük (dohányzás, táplálkozási szokások), valamint a daganatkialakulás folyamata hasonló. A nyelőcsőrák több mint 90%-ban előrehaladott állapotban derül ki. A felismerés és a kezelés lehetőségeinek fejlődése ellenére kórjóslata rossz, az ötéves túlélés 10–13%. A kórélettani háttér pontosabb megértése a megelőzést segítheti, részben természetes hatóanyagok, részben nemszteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával.

Open access

Az endoszkópos vizsgálatok során gyakran alkalmaznak nyugtató és fájdalomcsillapító hatású gyógyszereket. A szedáció növeli a betegek együttműködését, segítve ezzel a vizsgálatok elvégzését és biztonságos befejezését, hátránya azonban, hogy növeli a vizsgálatok időtartamát, költségét, illetve szövődményeket okozhat. Szedatív gyógyszeres előkészítés alkalmazására felső panendoszkópia, kolonoszkópia és endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia során egyaránt sor kerülhet. A szedáció egyes formái, a használt gyógyszerek mellett az összefoglalás áttekinti az endoszkópos gyógyszeres előkészítés során alkalmazható újabb módszereket, valamint bemutatja a hazánkban elterjedt gyakorlatot. Orv. Hetil., 2011, 152, 428–436.

Open access
Authors: Dóra Lippai and Zsolt Tulassay

Az eosinophil oesophagitis (EO) olyan, többnyire orális antigénmediált, idült, reverzíbilis, eosinophil granulocyták okozta nyelőcsőgyulladás, amely dysphagiához, fokozódó nyelőcsőszűkülethez és falatelakadáshoz vezethet. A tünetek gyakran emlékeztetnek a gastrooesophagealis refluxbetegségre (GORB). A betegség főként a fiatal férfiakat érinti, gyakran társul atópiás kórképekkel és orális antigénekkel szembeni érzékenységgel. Az EO kialakulásában szerepe van a környezeti (például: ételallergének) és genetikai tényezőknek (például: eotaxin-3) egyaránt. A megfelelő ételallergének kiküszöbölése, illetve gyulladáscsökkentő kezelés mellett a tünetek és a szövettani kép reverzíbilisek. A remisszió fenntartására gyakran hosszan tartó kezelés szükséges. A panaszt okozó szűkületek ballonos tágítást igényelnek.

Open access

A hepatocellularis carcinoma kórjóslata rossz. A felismeréskor a betegek 85%-a nem alkalmas a kuratív kezelésre, ezekben az esetekben a palliatív módozatok, a transarterialis kemoembolisatio, a rádiófrekvenciás ablatio és a szisztémás kemoterápia alkalmazhatóak. A szisztémás kemoterápia eredményei kiábrándítóak. Molekuláris biológiai ismereteink a célzott kezelési lehetőségek tárát bővíthetik a jövőben. Jelenleg a multikinázgátló sorafenib van csak törzskönyvezve hazánkban, de ígéretesek lehetnek még a VEGF-gátlók (bevacizumab, sunitinib), az EGFR-útvonal gátlása (erlotinib), valamint az mTOR-gátlók (rapamycin és származékai). Előnyös lehet a sorafenib vagy más érképződést gátló együttes adása helyi ablatív eljárásokkal (transarterialis kemoembolisatio, rádiófrekvenciás ablatio) vagy kuratív hepatectomiával. A jövő további lehetőségei közé tartoznak a Wnt-útvonalat módosítók, a retinoid vegyületek, a sejtciklusgátlók, a proteoszómagátlók és az epigenetikus kezelés. Orv. Hetil., 2010, 43, 1763–1768.

Open access
Authors: Gábor Lakatos and Zsolt Tulassay

A hasnyálmirigyrák ugyan ritka betegség, jelentős halálozási aránya miatt azonban a daganatos eredetű halálozás gyakori oka. Hatékony szűrőmódszer nem áll rendelkezésre. A hasnyálmirigyrák döntően az idős emberek betegsége, előfordulása gyakoribb férfiakban, mint nőkben. A daganat gyakorisága változó a különböző országokban, ami a környezeti tényezők fontosságát sejteti a betegség kialakulásának hátterében. A dohányzás a betegség ismert kockázati tényezője, az étrendi tényezők szerepe kisebb jelentőségű. A rák kialakulásának esélyét fokozza továbbá az idült hasnyálmirigy-gyulladás és az elhízás. A cukorbetegség szerepe nem egyértelmű. Számos öröklött csírasejt-mutációt hoztak összefüggésbe a hasnyálmirigyrák kialakulásával. A legnagyobb kockázatot a herediter pancreatitis fennállása jelenti, míg a BRCA2 gén eltérései a leggyakoribbak. Úgy tűnik, hogy a genetikai polimorfizmus szerepe a betegség kialakulásában igen jelentős. Orv. Hetil., 2010, 44, 1816–1822.

Open access
Authors: Krisztina Hagymási and Zsolt Tulassay

A peptikus fekélybetegség kóroktana és klinikai megjelenési formái átalakulóban vannak. A H. pylori -fertőzés mellett a nem szteroid gyulladáscsökkentők és a kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés kóroki szerepe ismert. A H. pylori -pozitív fekélybetegség a baktérium eradikációjával gyógyítható. Az NSAID-fekély megelőzésére a savszekréció-gátló adását pedig a gyomor-bél rendszeri, valamint szív-ér rendszeri kockázati tényezők határozzák meg. A számos kóroki tényező és az új, hatékony kezelési módok alkalmazása ellenére továbbra is vannak megválaszolatlan kérdések. Előtérbe kerültek az NSAID- és a H. pylori- negatív fekélyek, amelyek száma növekszik, kezelésük tisztázásra vár. A H. pylori -eradikáció sikertelensége is gyakoribbá vált, az optimális kezelési mód hiányzik.

Open access
Authors: László Herszényi, Emese Mihály and Zsolt Tulassay

A szomatosztatin az emésztőrendszerre sokrétűen hat. Gátolja az emésztőrendszeri hormonok felszabadulását, a gyomor, a hasnyálmirigy és az epe exokrin működését, csökkenti a motilitást és befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását is. E sokirányú hatás alapján fokozott várakozás előzte meg a szomatosztatinkezelés eredményességét különböző emésztőrendszeri betegségekben. A szomatosztatinkezelés realitását az elhúzódó hatású analógok (octreotid, lanreotid) kialakítása teremtette meg. Az elmúlt negyed században kiterjedt vizsgálatok tisztázták a szomatosztatinanalógok eredményességét és helyét különböző emésztőrendszeri betegségek kezelésében. A tanulmány az eredmények rövid összefoglalására és értékelésére tesz kísérletet. A kezelés az emésztőrendszer számos kóros állapotában hatékony, a klinikai gyakorlat részévé azonban csak a neuroendokrin daganatok elsődleges konzervatív, valamint a nyelőcsővisszér-vérzések és a hasnyálmirigysipolyok kiegészítő kezelésében vált. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540.

Open access

Introduction: Hormonally inactive carcinoids represent a significant proportion of all carcinoids tumours. Classical biochemical and hormonal parameters are not suitable for the diagnosis and follow-up of these tumours. However, the tumour marker chromogranin A that is characteristic for several neuroendocrine tumours and secreted by the majority of these tumours as well, may offer a better means of diagnosis and follow-up. Somatostatin receptors are expressed by hormonally inactive carcinoids and the presence of these receptors has important diagnostic and therapeutic consequences. Case report: The authors present the history of a patient with a hormonally inactive bronchial carcinoid tumour. After surgical removal of the bronchial carcinoid, liver metastases developed which were found to be somatostatin receptor positive. Somatostatin analogue treatment was introduced, followed by Yttrium-isotope labelled somatostatin analogue therapy. Serum chromogranin A was elevated before somatostatin treatment, and gradually decreased in parallel with therapy. The size of liver metastases remained unchanged during treatment. Conclusions: Chromogranin A can be efficiently applied for the clinical follow-up of hormonally inactive carcinoid tumours. Somatostatin analogues may be effective for preventing tumour progression not only in hormone-secreting but also in hormonally inactive carcinoid tumours.

Restricted access
Authors: Gabriella Lengyel, Zsuzsa Aszalós and Zsolt Tulassay

Approximately 170 million people worldwide suffer from chronic hepatitis C. Depression is more prevalent among people with chronic viral hepatitis C as compared to the normal population; it can be identified in about 58% of patients. Based on the literature, the authors review the aetiology of depression occurring in hepatic disease, with regard to the neuropathogenic activity of hepatitis C virus (HCV). They report research results that may serve as evidence for alterations caused by the hepatitis C virus in the central nervous system. Depression is one of the side effects of interferon-α used for treating HCV infection. The authors discuss the biologic bases, the development and the consequences of depression caused by interferon in chronic hepatitis C, and they review the course of assessing patients with depression. They summarise the steps of psychiatric pharmacotherapy in chronic liver diseases. It is important to consider, whether a patient with chronic hepatitis C and depression can be treated with interferon. Missing interferon therapy may lead to a fatal outcome of the hepatic disease. In order to come to a prudent decision an appropriate cooperation is needed between physician and psychiatrist.

Restricted access