Search Results

You are looking at 31 - 40 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search

This is a preliminary report on the benefit of a weekly low glycemic load (GL) diet intervention designed to positively effect body weight (BW) and body composition by reducing satiety in overweight/obese (BMI=28.38±5.86 kg m −2 ) pre-pubertal children over a 12-week period. Thirteen otherwise healthy (11.46±1.94 years) children participated in the study. The low GL diet intervention included attending a weekly nutrition consultation, exchanging of at least 50% of the high glycemic index (GI) foods with low GI foods in the diet and portion control. Dietary changes were made based on weekly 4-day food-diaries over the 12-weeks. There were significant reductions in BW (68.08±22.03 vs. 65.64±22.12 kg), body mass index (BMI; 28.38±5.86 vs. 27.09±6.2 kg m −2 ), fat mass (26.02±12.8 vs. 23.64±12.8 kg) % body fat (36.82±6.1 vs. 33.81±7.4), and circumference measurements; waist (95.73±14.01 vs. 90.76±14.26 cm); hip circumference (97.23±13.37 vs. 93.34±18.80 cm); thigh circumference (59.08±7.9 vs. 56.80±8.1 cm). The significant reduction of self-reported hunger level (3.46±0.92 vs. 1.51±1.11) was also observed. The 12-week low GL diet seems to be a practical, effective approach to treat obesity in children.

Restricted access
Authors: Péter Tanos, József Kovács, Ilona Kovácsné Székely and István Gábor Hatvani

Abstract

The River Tisza is one of Central Europe's most important rivers. In the last one and a half century numerous anthropogenic activities have influenced its watershed. As a result measures need to be taken to protect its water quality, necessitating a comprehensive picture of the spatial and temporal variability of its processes, which this study aims to extend further. In this study five sampling locations were analyzed in the upper section of the Tisza over the time interval 1974–2005, dealing with 24 parameters using multi-variate data analysis methods. Employing time series analysis and taking the river's tributaries into account, the strong influence of the River Szamos was pointed out, while stochastic connections indicated the influence of the Tiszalök Water Barrage System on the spatial variation of the Tisza's processes. Finally, by using principal component analysis (PCA), the different background factors were revealed in space and time (seasonal separation) as well. During summer the processes tended to be nitrogen-related, while during winter inorganic compounds play a greater role. Most importantly, spatial variety was observable in the factors.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák and János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák and János Fehér

A coeliakia olyan autoimmun enteropathia, amelyet a genetikailag prediszponált egyénekben a gabonafélék gluténje indít el. A betegséget sokáig gyermekkori betegségnek tartották, mivel a klinikai tünetek a glutén étrendbe való beépítésekor jelentkeztek. A coeliakiára specifikus szerológiai markerek elterjedése megváltoztatta a kórkép epidemiológiájával és tünettanával kapcsolatos ismereteket. A diagnosztika nehézsége abból adódik, hogy a gluténszenzitív enteropathiás betegek több mint 50%-ának tünetei atípusosak, és az extragastrointestinalis manifesztációjú coeliakiában szenvedő betegek 90%-ának nincs gastrointestinalis tünete. Jelenleg a coeliakia diagnosztikája a specifikus autoantitestek kimutatásán és a duodenum szövettani értékelésén alapszik. Kezeletlen betegek esetén a felső standard endoszkópia során a nyombélben jól láthatók a boholyatrophia makroszkópos eltérései (Kerking-redőzet elsimulása, a nyálkahártyán áttűnő érrajzolat, a mucosa mozaikszerű rajzolata vagy granuláltsága és a fésűfogszerű redőzet kialakulása). A kapszulás endoszkópia (CE) a hagyományos endoszkópos módszerekkel szemben a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálatát teszi lehetővé. A vizsgálatok során a vékonybél-nyálkahártya 8:1 arányú nagyításban válik láthatóvá, ami gyakorlott vizsgáló számára lehetővé teszi a boholyatrophia megítélését. Az első tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a standard felső endoszkópia és a kapszulás endoszkópia szenzitivitása és specificitása azonos coeliakiában. A CE előnyét a felső endoszkópiával szemben a vékonybél teljes értékelhetősége jelenti, mert így a betegség kiterjedése és súlyossága is megítélhető. Hátránya a hisztológiai mintavétel hiánya. Bizonyítottan coeliakiában szenvedő betegek esetében, „alarm” tünetek jelentkezésekor a CE „first line” módszerként javasolható.

Restricted access

Absztrakt

Gyermekkori akut limfoid leukémiában a citogenetikai vizsgálat eredménye független prognosztikai tényező, különböző rizikócsoportokba történő besorolási szempont; a terápiás szerekkel szembeni érzékenységet vagy rezisztenciát is befolyásolhatja. Jelen tanulmányunkban 30 újonnan diagnosztizált vagy recidivált leukémiás gyermek G-sávos kariotípusát valamint a TEL/AML1 és az ABL/BCR fúziós gén, a p16 (9p21) tumorszuppresszor gén és az MLL gén interfázis-fluoreszcens in situ hibridizáció (I-FISH) vizsgálatát értékeljük. G-sávos kariotípus-analízissel az esetek felében találtunk klonális kromoszómaelváltozást. Az előbbi módszert I-FISH technikával kiegészítve, a betegek 70%-ában azonosítottunk kórjóslati szempontból jelentős számbeli vagy szerkezeti ALL-specifikus eltérést. Hét betegnél (19%) a hagyományos citogenetikai vizsgálat tárt fel olyan komplex szerkezeti eltérést, mely a célzott I-FISH vizsgálattal nem volt kimutatható. Az AML1 gén emelkedett kópiaszáma (30%) összhangban volt a G-sávval azonosított hiperdiploid kariotípusok 21-es kromoszómát érintő számbeli eltéréseivel. Egy betegnél az AML1 gén 5–6 kópiáját azonosítottuk, egy másiknál a der(21)-esen volt látható az AML1 gén amplifikációja, miközben a homológ kromoszóma AML1 génje a TEL/AML1 fúzióban vett részt. A gyermekkori B-sejtes ALL jó prognosztikai értékű rejtett transzlokációját, a t(12;21)(p13;q22)-et négy betegnél azonosítottuk, egynél a TEL gén deléciójával társult. Egy másik betegnél a TEL deléciója volt az egyedüli anomália. A 9p21 tumorszuppresszor régió mikrodelécióját 8 betegnél (23%) identifikáltuk, a G-sávos kariotípusban csak két betegnél volt detektálható a deléció. Egy betegnél a 9p21-deléció mellett Philadelphia kromoszómát és a 17-es kromoszóma monoszómiáját azonosítottuk. Az I-FISH és a hagyományos citogenetikai módszer együttes alkalmazása lehetőséget nyújt a citogenetikai kép részletesebb azonosítására, a gyermekkori leukémiák prognózisának pontosabb megítélésére és így az egyénre szabott és hatásosabb terápia kiválasztására.

Restricted access

A herediter intestinalis polyposisszindrómák és a nem polyposisos colorectalis carcinoma ritka, autoszomálisan dominánsan öröklődő kórképek. Az emelkedett vékonybél-karcinóma rizikó és a gyakori akut sebészeti beavatkozásokat eredményező obstrukció és intussusceptio megelőzése miatt szükséges a betegek követése és szűrése. Korábban a kisméretű vékonybélpolipok diagnosztikája nehéz volt, mert a hagyományos radiológiai módszerek diagnosztikus értéke alacsony ezekben az esetekben, és a tradicionális endoszkópos módszerekkel, mint felső endoszkópia, kolonoszkópia és push-enteroszkópia a vékonybél csak részlegesen vizualizálható. A „drót nélküli” kapszulás endoszkópiával lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. Az eddigi vizsgálati tapasztalatok igazolják a kapszulás endoszkópia hatékonyságát és biztonságosságát ezekben a kórképekben. Ismételt sebészeti beavatkozásokat követően is biztonsággal alkalmazható a módszer, a kapszularetenció veszélye alacsony. A familiáris adenomatosus polyposisban és a Peutz–Jeghers-szindrómában elvégzett összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján a kapszulás endoszkópia diagnosztikus érzékenysége lényegesen jobb a báriumos követéses röntgenvizsgálatnál és az MR-enterográfiánál. A vizsgálatok értékelése során viszont problémát jelent a polipok méretének és lokalizációjának meghatározása.

Restricted access
Authors: Zsófia Bence, Gábor Kovács, Zsuzsanna Jakab, Monika Csóka and Judit Müller

Absztrakt

Magyarországon évente 250–300 gyermeknél diagnosztizálnak malignus daganatot. Közülük megközelítőleg minden tizedik lymphomában szenved. Vizsgálatunk célja volt az adoleszcens korú (14–19 éves) Hodgkin- (HL) és non-Hodgkin-lymphomás (NHL) betegek adatainak feldolgozása, túlélési mutatóiknak összehasonlítása a 14 év alattiakéval, illetve a nemzetközi adatokkal. 1990 januárja és 2004 decembere között 281 HL-ban és 230 NHL-ban szenvedő gyermeket kezeltünk és gondoztunk a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat központjaiban. A HL-sok közül 107, a NHL-sok közül 51 volt 14 éves kor feletti. A HL-s betegeknél a két korcsoportban hasonló a stádiummegoszlás. A NHL-soknál a 14 évesnél fiatalabbak 55%-ának, a 14 évnél idősebbek 72%-ának volt előrehaladott stádiumú (III. vagy IV.) a betegsége. Mindkét betegség esetén a betegek egységes, a gyermekonkológiában elfogadott kemoterápiás protokolloknak megfelelően kapták a kezelést. A 14 évnél fiatalabb HL-s betegeink teljes túlélése (OS) 5 év után 92,5±2%, 10 év után 90,3±2% volt, míg a 14 év felettiek 5 éves OS-e 93,4±2%, 10 éves OS-e 90,7±3% volt (p>0,05). A 14 évnél fiatalabb NHL-s betegek 5- ill. 10 éves OS-e 78,2±3% volt, míg 14 év felettieknél 5- ill. 10 évnél 77,9±6% (p>0,05). Megállapíthatjuk, hogy az adoleszcensek túlélési mutatói egyik lymphoma-fajtánál sem térnek el szignifikánsan a 14 évnél fiatalabbakétól, ezért az adoleszcens korban fellépő lymphomák kezelésére megfelelőek a gyermekkorban alkalmazott terápiás protokollok.

Restricted access
Authors: Zoltán Hella, László Hodinka, Piroska Turbucz and Gábor László Kovács

Absztrakt:

A 65 éves férfi beteg rheumatoid arthritis miatt napi 4 mg methylprednisolon-bázisterápia mellé öt éven át heti 50 mg etanerceptkezelésben részesült. A betegnél nyaki fájdalom, gyengeség, láz, nyelészavar jelentkezett, amihez normális vérkép mellett gyorsult vörösvértest-süllyedés (88 mm/h), emelkedett CRP (49,3 mg/l) és hyperthyreosis (TSH 0,006 mIU/l, fT4 27,22 pmol/l, fT3 5,61 pmol/l) társultak. A normális tartományban lévő thyreoidea-peroxidáz elleni antitest és TSH-receptor elleni antitest értékei az autoimmun eredetet kizárták. Az ultrahangvizsgálat fokálisan csökkent echószerkezetű és vascularisatiójú pajzsmirigyet jelzett, amelyek alapján az etanerceptkezeléssel összefüggésbe hozható destruktív/szubakut thyreoiditisnek megfelelő betegséget diagnosztizáltunk. Az etanercept elhagyásával, valamint öt napig napi 16 mg, majd hét napig napi 8 mg, majd ezt követően napi 4 mg methylprednisolon adása mellett a beteg klinikai tünetei átmeneti javulás után romlottak, így a methylprednisolon-kezelést megismételtük (öt napig napi 16 mg, majd két hónapig napi 8 mg); ezután a pajzsmirigyfunkció és a gyulladásos állapot rendeződött. Esetismertetésünkben szeretnénk felhívni a figyelmet az etanercept egyik – Magyarországon elsőként leírt – esetleges mellékhatására, ami a pajzsmirigyfunkció időszakos ellenőrzését teszi szükségessé. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1550–1554.

Restricted access
Authors: Gábor Sohár, Mónika Kovács, Andrea Györkös and Beáta Gasztonyi

Absztrakt

A szerzők hyperthyreosis miatt gondozott beteg esetét ismertetik, akinél a kezelés során propiltiouracil indukálta vasculitis igazolódott renalis érintettséggel, amely a gyógyszerelhagyást követően, illetve kortikoszteroidterápia mellett rendeződött. Ezt követően tiamazolkezelés során agranulocytosis alakult ki lázas állapottal. A vérképeltérések normalizálódása után átmeneti lítium-karbonát terápiát követően a hyperthyreosis sikeres műtéti megoldására került sor. A hyperthyreosis kezelésében alkalmazott gyógyszerek ilyen súlyos mellékhatásainak halmozott előfordulása ritka, amely jól mutatja, hogy ezen gyakori kórkép kezelése is tartogat kihívásokat a klinikus számára. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 869–872.

Restricted access
Authors: Viktória Anna Kovács, Anita Gábor, Zsuzsanna Fajcsák and Éva Martos

A gyermekkori elhízás egyike korunk legjelentősebb népegészségügyi problémáinak. Az inaktív életmód és a csökkenő fizikai aktivitás a legfontosabb kiváltó tényezők közé tartoznak. Célkitűzés: Felmérésünkben Óbudán tanuló általános iskolások tápláltsági állapotát és életmódját vizsgáltuk. Módszer: A dolgozatban 3302 általános iskolás (1648 fiú, 1654 lány; 11,3±2,3 év) adatait elemeztük. Testsúly-, testmagasság- és derékkörfogat-mérések mellett a tanulók kérdőívet töltöttek ki az aktivitási szokásaikról. Eredmények: Az IOTF-kritériumok alapján a résztvevők 14,5%-a túlsúlyos, 4,6%-a elhízott volt. A nem sportolók aránya fiúknál 9 éves kortól (15,3%) folyamatosan nőtt, és 15 éves korra megduplázódott (31,0%). Lányoknál az arány 10 éves kortól (21,0%) emelkedett, és a 15 éves lányoknak már több mint fele (53,8%) nem sportolt. A tanulók hétköznap 2,2±1,9 órát, hétvégén 3,6±2,6 órát töltöttek képernyő előtt. Hétköznap a gyerekek egyharmada (32,2%), hétvégén majdnem kétharmada (61,8%) több mint napi 2 órát töltött képernyő előtt. Következtetések: Mind a nem sportoló, mind a képernyő előtt naponta több mint 2 órát töltő gyermekek aránya magas volt. Tekintettel arra, hogy mind a két kockázati tényező előfordulása az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb volt, javasoljuk, hogy a megelőző programok minél korábbi életkorban kezdődjenek meg.

Restricted access