Search Results

You are looking at 31 - 40 of 52 items for

  • Author or Editor: László Harsányi x
Clear All Modify Search

A rectum középső és alsó harmada válogatott daganatainak ellátására kifejlesztett transanalis endoscopos mikrosebészeti (TEM) eljárás alacsony recidíva- és szövődményrátájú, így a hagyományos műtéti technikák alternatívája lehet, ha az onkológiai radikalitás szempontjából nem jelent kompromisszumot. A TEM-eljárás 2013 őszétől érhető el – Magyarországon második centrumként, de jelenleg a legkorszerűbb felszereltségű − a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Jelen vizsgálatunkban célul tűztük ki, hogy az utóbbi egy év klinikopatológiai adatait elemezzük. 2013. szeptember és 2014. szeptember között TEM-technikával operált betegek adatait elemeztük retrospektív módon. 44 beteg került TEM-eljárással ellátásra rectumneoplasia miatt. Szövettani vizsgálattal az elváltozások között 12 low grade adenoma, 14 high grade adenoma, 17 invasiv adenocarcinoma és 1 neuroendokrin tumor volt. A low grade és high grade adenomák, illetve adenocarcinomák mérete között nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni (p = 0,210). A 30 mm alatti és feletti elváltozások között a szövettani diagnózisok tekintetében szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk (p = 0,424). A 44 esetből 13 esetben a praeoperativ szövettani vizsgálat kedvezőbb prognózisú elváltozást jelzett, mint a TEM-excisiós preparátumon végzett végleges szövettani elemzés (p < 0,001). A szövettani vizsgálat 41 esetben (95,3%) igazolta az épben történő kimetszést. Mindazonáltal a több darabban vagy mucosectomiával történő polypectomia – különösen nagyméretű adenomák esetében – nem tekinthető elegendő kezelésnek, ezért – más kutatócsoportokhoz hasonlóan – javasoljuk a TEM-technikával a teljes rectumfalra kiterjedő excisiót. A pT2 stádiumú daganatok esetében a választandó eljárás tekintetében a jelenleg is zajló prospektív klinikai vizsgálatok fognak bizonyosságot adni.

Restricted access
Authors: Péter Ónody, Olivér Rosero, Tibor Kovács, Dávid Garbaisz, Viktor Hegedüs, Gábor Lotz, László Harsányi and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Egyre több irodalmi adat utal a thrombocyták és a metasztatikus tumorsejtek kapcsolatára, illetve a pre- és posztoperatív thrombocytosis prediktív markerként való alkalmazhatóságára. Mind colorectalis daganatokban, mind 2-es típusú diabetesben jellemzőek a thrombocyták mennyiségi és/vagy minőségi károsodásai. 2-es típusú diabetesben a colorectalis tumorok emelkedett incidenciája ismert. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának Onkológiai Ambulanciáján az elmúlt három évben kezelt colorectalis tumoros betegekben a 2-es típusú diabetes gyakoriságának meghatározása, illetve a daganatos betegség felismerésekor és a primer daganat műtéti eltávolítását követően a thrombocytaszámok, valamint további laboratóriumi és anamnesztikus adatok felmérése, továbbá statisztikai modellek segítségével vizsgálni a cukorbetegség túlélést befolyásoló hatását. Módszer: 86, random kiválasztott colorectalis tumoros beteg pre- (86 fő) és posztoperatív (66 fő, műtétre alkalmas, párosított) adatait dolgoztuk fel. A betegeket legkésőbb 2017. szeptember 30-ig vagy haláluk bekövetkeztéig követtük. Eredmények: Emelkedett (400 giga/l feletti) thrombocytaszámokat figyeltünk meg a betegek 22,1%-ában (323,5 ± 128,63 giga/l, átlag ± SD), melyek a primer tumor műtéti eltávolítását követően 10,6%-ra csökkentek (χ2-teszt: p = 0,0351; 289,2 ± 82,45 giga/l, p = 0,0232). Az emelkedett thrombocytaszámokhoz rövidebb túlélési idők tartoztak (R: –0,35, p = 0,0085). Diabetes a betegek harmadában volt igazolható. A diabeteses és a nem diabeteses személyek vizsgált laboratóriumi paraméterei (például vérkép, vesefunkció, májenzimek) nem különböztek. A primer tumor sebészi eltávolítását követően a diabetes ötszörös kockázati tényezője a rövidebb túlélésnek (relatív kockázat: 5,1612, p = 0,0165). Az átlagos túlélési idő 30,6 ± 26,78 hónap. Következtetés: A következményes, tartósan fennálló thrombocytosis a műtét után kedvezőtlen túlélési időre utal. Megfigyeléseink alapján a colorectalis daganatok felismerésekor az emelkedett thrombocytaszám és a 2-es típusú diabetes prognosztikai markerek lehetnek. Orv Hetil. 2018; 159(19): 756–767.

Open access
Authors: Zoltán Nagy, József Pánovics, László Harsányi, Attila Szendrői, Miklós Szűcs and Imre Romics

Absztrakt

Cél: Vesedaganat és vénás tumorthrombus miatt operált betegeink adatainak feldolgozása, tapasztalataink összegzése, ennek alapján további tevékenységünk tervezése. Módszer: 1998 és 2010 között a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikán 21 vesetumoros beteget operáltunk, akiknél a vesedaganat a vena cava inferior tumorthrombusával szövődött. Ismertetjük a preoperatív tüneteket, a tumorstádium-beosztást, az alkalmazott műtéti megoldásokat, a szövődményeket, a posztoperatív kezelést és a túlélési eredményeket. Az átlagos vizsgálati idő 39 hónap (3–101) volt. Eredmények: 3. szintű tumorthrombus eltávolítására öt esetben májmobilizálást és egy esetben endoluminalis occlusiót alkalmaztunk. Műtéti halálozás: 9,5%. A műtét idején metastasisos betegek medián túlélése 12,1 hónap (3–19). A metastasis nélküli betegek közül három a követési időszakban meghalt, átlagos túlélési idejük 26,7 hónap (22–31) volt. Nyolc (73%) beteg él, átlagos túlélési idejük 67,1 hónap (39–101), azaz 5,6 év. Következtetések: Fenti eredményeinkkel megerősítjük azt a megállapítást, hogy a 3. szintű tumorthrombusszal szövődött vesedaganatos betegek kevésbé agresszív módon, mellkasmegnyitás nélkül is sikerrel operálhatók.

Restricted access
Authors: Zoltán Langmár, László Harsányi, Eszter Székely, Balázs Járay, Sándor Csömör and Zoltán Kazy

A rectovaginalis sövény elsődleges adenocarcinomája igen ritka kórkép, amely az esetek jelentős részében endometriosis talaján keletkezik. A szerzők egy 68 éves, sikeresen kezelt páciens esetét ismertetik, akinél a rectovaginalis septum adenocarcinomája nem társult endometriosis egyidejű fennállásával. A diagnosztikában és a kezelésben eddig alkalmazott eljárásokat ismertetik, kiemelve a korai diagnózis nehézségét és az elsődleges sebészi ellátás szerepét.

Restricted access
Authors: Judit Futó, László Harsányi, Péter Sahin, Ernő Dárdai, Attiláné Aradán and Katalin Darvas

A bélelégtelenségben szenvedő betegek az 1960-as évek vége óta részesülhetnek tartós otthoni parenteralis táplálásban a világ számos országában. Hazánkban a jelenleg is érvényben lévő jogi szabályozás és finanszírozási rendszer a bélelégtelenségben szenvedő, de családi körben élni tudó, sőt megfelelő körülmények között akár munkaképes betegeknek ez az ellátása kizárólag fekvőbeteg-ellátási körben lehetséges. A rendszer ezért rendkívül gazdaságtalan, szükségtelenül foglal le kórházi ágyakat, és ellentétes az európai gyakorlattal. Az elmúlt évek publikációi alapján a szerzők áttekintik a tartós otthoni parenteralis táplálásban részesülő betegek várható élettartamát, életminőségét, a parenteralis tápláláshoz kapcsolódó szövődményeket, illetve a világszerte alkalmazott rendszereket. A tartós táplálás költségeit a nemzetközi adatok alapján magyar viszonyokra vetítve becsülik meg. Az otthoni parenteralis tápláláshoz szükséges szaktudás Magyarországon is maradéktalanul rendelkezésre áll; a szükséges készítmények, technikai felszerelések a magyar piacon is hozzáférhetők. A táplálásterápia iránt elkötelezett hazai szakemberek ezért hivatalos szakmaközi együttműködést kezdeményeztek a tartós otthoni parenteralis táplálás eddig mostohán kezelt kérdésének rendezése érdekében, a rutinszerű otthoni parenteralis táplálás rendszerének kialakítására.

Restricted access
Authors: Marcell Szabó, Anna Bozó, Sándor Soós, Katalin Darvas, László Harsányi and Ákos Csomós

Absztrakt

Bevezetés: Az Enterococcusok növekvő antibiotikum-rezisztenciájukkal jelentős kórokozók az intenzív osztályokon; a törzsek új kihívást jelentenek. Célkitűzés: A szerzők célja a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikájának intenzív osztályán a vancomycinrezisztens törzsek halmozott előfordulása kapcsán szerzett tapasztalok ismertetése. Módszer: Eset-kontroll tanulmányban 2013. január 1. és június 30. közötti időszakban vizsgálták az Enterococcus-incidenciát mikrobiológiai mintákban és a vancomycinrezisztens Enterococcusszal kezelt betegek demográfiai, kórházi tartózkodási, mortalitási adatait. Eredmények: 114 betegnél azonosítottak Enterococcust, közülük 14-nél vancomycinrezisztens törzset. Az Enterococcus-incidencia a vancomycinrezisztens izolátumok megjelenése előtti és utáni időszakok között nem változott. A demográfiai adatokban sem találtak különbséget a két csoport között. A vancomycinrezisztens Enterococcusokat hordozó betegek halálozása meghaladta a vancomycinérzékeny Enterococcusok jelenlétében észleltet (42,9% vs. 30,0%; p = 0,005), a kórházi tartózkodás ideje azonban nem különbözött. A vancomycinrezisztens csoportban a társbetegségek, valamint az akut műtétek gyakoribbak voltak. Következtetések: A vancomycinrezisztens Enterococcusok jelenlétében észlelhető magasabb halálozás felhívja a figyelmet a megelőzés és infekciókontroll jelentőségére, de a vancomycinrezisztencia oki szerepe kérdéses a nagyobb mortalitásban. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 779–784.

Open access
Authors: Emese Irma Ágoston, Evelin Horváth, Balázs Győrffy, László Harsányi and A. Marcell Szász

Absztrakt:

A colorectalis daganatra ma már igen heterogén betegségként tekintünk, mely heterogenitást a kialakulásában szerepet játszó genetikai faktorok, molekuláris eltérések, különböző jelátviteli útvonalak, valamint mikro- és makrokörnyezeti tényezők okoznak. A korábban ismert „klasszikus” adenoma-carcinoma szekvencia mellett az elmúlt évtizedben egy másik, alternatív útvonal is felismerésre került. Ezt „fogazott” útvonalnak nevezzük, mely az elváltozások kb. egyharmadáért felelős. Ezek a laesiók a molekuláris tulajdonságaikon felül makroszkópos és mikroszkópos képükben és progressziós hajlamukban, illetve prognózisukban is eltérnek a klasszikus útvonal daganataitól. Az alábbi összefoglaló közlemény ezen eltérések molekuláris tulajdonságait, makroszkópos és szövettani jellegzetességeit, illetve klinikai jelentőségét szemlélteti. Orv Hetil. 2018; 159(6): 206–214.

Open access
Authors: Bánk Keczer, Nándor Csuja, András Fülöp, Damján Pekli, László Harsányi, István Hritz and Attila Szijártó

Absztrakt:

A laparoszkópos cholecystectomia (LC) a leggyakrabban végzett műtétek egyike. A beavatkozás ritka, ugyanakkor nagyon súlyos szövődménye az epeúti sérülés. Célunk az LC, valamint laparoszkópos kezdés után konvertált műtétek során bekövetkezett epeúti sérülések és szövődményeik, valamint ezek ellátásának vizsgálata volt.

Vizsgálatainkat a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2006–2016 között epehólyag-eltávolításra került betegek dokumentációjának retrospektív elemzésével végeztük.

Tizenegy év alatt 4 885 cholecystectomiát végeztünk. Ebből 4 558 (93,3%) laparoszkópos műtét, melyből 30 betegnél fordult elő valamilyen szövődmény, ami az összes LC 0,66%-a. A konvertált műtétek közül 7,95%-ban (26/327) lépett fel szövődmény. Más intézményből 22 szövődményes beteget utaltak Klinikánkra. Epeút-, illetve érsérülés 41 esetben fordult elő (61%, 41/78). Epeúti sérülés ellátása során 25 esetben került sor epeúti intervencióra (ERCP), 92%-os siker aránnyal. Reoperációra az epeúti sérült betegek 68%-nál volt szükség (28/41), melynek során a végleges epeúti rekonstrukció 82%-ban hepaticojejunostomia segítségével történt.

Következtetés: A laparoszkópos cholecystectomia a XXI. században is rutin beavatkozásának tekinthető, ugyanakkor a szövődmények terápiás megoldása továbbra is nehéz. A szövődményes esetek ellátása csak nagy gyakorlatú, multidiszciplináris háttérrel rendelkező intézményekben javasolt.

Open access
Authors: Zoltán Czigány, Zsolt Turóczi, Orsolya Bulhardt, Viktor Hegedüs, Gábor Lotz, Zoltán Rakonczay, Zsolt Balla, László Harsányi and Attila Szijártó

Bevezetés: Az ischaemiás-reperfúziós károsodások mérséklésére kipróbált módszerek között újszerű elképzelés a célszervi ischaemia alatt alkalmazott távoli szervi ischaemiás perkondicionálás. Célkitűzés: Patkánymáj ischaemiás-reperfúziós modellben alkalmazni ezen újszerű kondicionálási technikát. Módszer: Hím Wistar patkányok (n = 30, 10/csoport) 60 perc parciális ischaemiában, majd 60 perc reperfúzióban részesültek. Egy csoportban perkondicionálás került alkalmazásra a májischaemia utolsó 40 percében, az infarenalis aortán. A máj és az alsó végtag mikrokeringésének regisztrálása lézeres Doppler-áramlásmérővel történt. A reperfúziót követően a máj szövettani elváltozásainak analízise és a májszöveti hősokkfehérje-72-expresszió mérése mellett a szérumtranszamináz-aktivitások, továbbá a redox-homeosztázis állapotának meghatározása történt. Eredmények: A máj és az alsó végtag mikrocirkulációt jellemző paraméterei szignifikáns (p<0,05) javulást mutattak a perkondicionált csoportban a kontrollhoz képest. A szérum-alanin-transzamináz-aktivitás és a májszövettani vizsgálatok, továbbá a májszöveti redox-homeosztázis vonatkozásában egyaránt szignifikánsan enyhébb károsodás volt megfigyelhető a perkondicionált csoportban a kontrollhoz képest. Következtetés: A perkondicionálás alkalmas lehet a máj ischaemiás-reperfúziós károsodásának mérséklésére. Orv. Hetil., 2012, 153, 1579–1587.

Open access