Search Results

You are looking at 31 - 40 of 70 items for

  • Author or Editor: Péter Molnár x
Clear All Modify Search
Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry
Authors: Mihály Molnár, László Palcsu, István Futó, Éva Svingor, Zoltán Major, Mihály Veres, Péter Ormai and István Barnabás

Abstract  

To obtain reliable estimates of the quantities and rates of the gas production in L/ILW a series of measurements was carried in the last 7 years in Hungary. The typical gas production rates were 0.05–0.2 STP litre gas/day for CO2 and CH4 generation, and less for H2. No explosive gas mixture was indicated in the L/ILW drums during the investigated storage period. Compositions of headspace gases in closed L/ILW vaults were in agreement with gas generation processes observed in L/ILW drums. The stable carbon isotope measurements show that the main source of the CO2 gas is the degradation of organic matter and indicates microbial degradation processes as the main sources of CH4. Typical tritium activity concentrations were <10 Bq/l gas in the drums and <1,000 Bq/l gas in the vaults. Typical 14C activity values of the headspace gases were <2.0 Bq/l gas in the drums and <1,000 Bq/l gas in the vaults.

Restricted access

Az autoszomális domináns öröklődésű facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSHD) betegség hátterében a 4q35-régióban található D4Z4 makroszatellita-ismétlődések kontrakciója áll. A patomechanizmusban számos tényező, így epigenetikai módosító hatások is szerepet játszanak. Célok: Új diagnosztikai panel bevezetése Magyarországon a betegség teljes körű molekuláris genetikai vizsgálatára, amellyel a fenotípus hátterében álló módosító tényezőkről is teljesebb kép adható. Módszerek: Összesen 185, klinikailag FSHD-beteg és 71, tünetmentes hozzátartozó molekuláris genetikai vizsgálata történt meg. A molekuláris diagnosztika a megrövidült 4q35-régió detektálásán alapszik, EcoRI és BlnI restrikciós emésztést követő Southern blot analízissel, p13-E11-próba felhasználásával. Az FSHD-betegséghez kapcsolódó további vizsgálatokhoz a 4qA és 4qB allélasszociációs, a proximalis D4Z4-ismétlődés G/C SNP, valamint a metiláció-szenzitív enzimatikus analízisek járultak hozzá. Eredmények: A vizsgált betegcsoportból 115 betegnél igazolódott a D4Z4-ismétlődés kontrakciója, míg a 71, tünetmentes hozzátartozó közül öt esetben igazolódott a patológiás fragmentumméret öröklődése. Nyolc, FSHD-betegséggel diagnosztizált családnak kellett magzati vizsgálatot felajánlani és négy magzati mintában igazolódott a kóros fragmentumméret. A D4Z4-ismétlődések metilációs vizsgálata 31 igazolt FSHD-betegben történt meg, és minden betegben hipometilált állapot igazolódott. Mind a 115 igazolt FSHD-betegben a 4qA- és a G-polimorfizmust hordozó allél asszociációja volt kimutatható. Ezenfelül a 4q35 és a homológ, de nem patogén 10q26 kromoszomális locus közötti transzlokációs események is detektálásra kerültek. Következtetés: Az FSHD-betegség molekuláris diagnosztikája hazánkban is rutinná vált, a klinikus munkáját, a betegek életvitelét és a családok genetikai tanácsadását segítve. A kutatási eredmények igazolják továbbá, hogy a betegség kialakulásában komplex epigenetikai módosító tényezők kulcsszerepet játszanak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1576–1585.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Botond Lakatos, Géza Prinz, Csilla Sárvári, Katalin Kamotsay, Péter Molnár, Anita Ábrahám and József Budai

A központi idegrendszeri tuberkulózis az ötödik leggyakoribb, egyben legsúlyosabb lefolyású extrapulmonalis tuberkulózisforma. A nem specifikus tünetekkel kezdődő kórkép korai diagnózisa és a terápia elkezdése kulcsfontosságú a betegség kimenetele szempontjából. A szerzők egy esetismertetés és tizenöt beteg kórtörténetének retrospektív feldolgozása által mutatják be a kórkép jellemzőit, összefoglalják a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. Betegek és módszerek: 1998. január 1. és 2009. szeptember 1. között az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Neuroinfektológiai Osztályán 15 központi idegrendszeri tuberkulózissal kezelt beteg orvosi dokumentációinak elemzése történt meg retrospektív módon. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,5 év, 40%-uk nő volt. A kezdeti kémiai liquorparaméterek emelkedett fehérjét [1,54 g/l; 95%-os konfidenciaintervallum (KI): 1,01–2,05] és sejtszámot (átlag: 337/μl; KI: 171,9–502,5), csökkent cukorindexet (0,32; KI: 0,15–0,52) mutattak. A betegek 93,3%-ánál (15/14 beteg) hyponatraemiát észleltünk. Átlagosan 16,3 (1–40) napos kezdeti panaszokkal érkeztek a betegek. Fizikális vizsgálattal kilenc betegnél (60%) meningealis izgalmi jeleket nem lehetett észlelni. Fejfájás és tudatzavar 53%-ban, míg fejfájás, láz, tarkókötöttség együttesen 33,3%-ban volt jelen felvételkor. Az esetek 46,7%-ában támasztotta alá a diagnózist tenyésztés és/vagy a polimerázláncreakció-vizsgálat. A betegek kétharmadát tudták követni legalább egy éven át, kilenc betegnél tapasztaltak neurológiai maradványtünetet. A szerzők megállapították, hogy kezdetben jellegtelen tünetek vezetik be a betegséget, amelyhez később progrediáló tudatzavar, agyidegbénulás, konvulziók társulhatnak. A betegek között a fejfájás és alterált tudat bizonyult vezető tünetnek. A diagnosztikában az arany standard eljárás ma is a tenyésztés szilárd és folyékony táptalajon. A polimeráz láncreakciós módszer érzékenysége átlagosan 27–85%-os. A korai diagnózishoz segít a hajlamosító tényezők (immunhiány, HIV-fertőzés, korábbi tbc-expozíció) feltérképezése. A négyes kombinációban alkalmazott gátlószeres kezelés 12 hónapig való alkalmazása a betegeket meggyógyította, de még a korán felismert és megfelelően kezelt megbetegedések esetén is változó súlyosságú idegrendszeri maradványtünetekkel, esetenként halállal kell számolni. Következtetések: A központi idegrendszeri tuberkulózis ritka, de rendszeresen előforduló, jellegtelen tünetegyüttessel jelentkező kórkép, aminek felismerése nehéz. Minden szubakut jellegű, fejfájással, tudatzavarral, emelkedett liquorfehérjével és alacsony liquorcukorértékkel járó betegség kapcsán a központi idegrendszeri tuberkulózisnak szerepelnie kell differenciáldiagnosztikai gondolkodásunkban. Orv. Hetil., 2011, 152, 588–596.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Korsós, Szilvia Kupcsulik, András Lovas, Péter Hankovszky, Tamás Molnár, Zsolt Szabó and Barna Babik

Absztrakt:

2019 decemberében új koronavírus okozta járvány ütötte fel a fejét a kínai Wuhanban. Az azonosított kórokozó egy új koronavírus, melyet „severe acute respiratory syndrome coronavirus 2”-nek, azaz SARS-CoV-2-nek neveztek el, az általa kiváltott légzési tünetegyüttes pedig a „coronavirus disease 2019”, azaz COVID–19 nevet kapta. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járványt 2020 márciusában pandémiává minősítette. Áttekintettük a jelenleg elérhető nemzetközi irodalmat a COVID–19-járvány vonatkozásában. Írásunkban az új koronavírus diagnosztikájára és prognosztikájára vonatkozó releváns információkat összegezzük. Részletezzük a klinikai gyanú felvetéséhez szükséges anamnesztikus tényezőket és kezdeti vizsgálati eredményeket, a mikrobiológiai mintavétel módját, a molekuláris diagnosztikai tesztre – az arany standardnak minősülő ’real-time’ reverztranszkriptáz polimeráz-láncreakcióra (RT-PCR) – vonatkozó alapvető információkat, különös tekintettel a diagnosztikus tesztelést érintő, jelenleg érvényben lévő népegészségügyi szabályozásra. Hangsúlyt fektetünk továbbá a nagy rizikójú betegek paramétereire és felismerésük módjára. A COVID–19-pandémia Magyarországon is jelentős járványügyi és egészségügyi következményekkel járhat. A járvány lassítására irányuló epidemiológiai intézkedéseken túl a már fertőzött személyek időbeli felismerése és megfelelő kórházi ellátása mortalitási szempontból is kulcskérdés. A kritikus állapotú betegek esélyeit csak magas minőségű, körültekintő intenzív terápiás ellátással lehet javítani, s hogy a legjobbat tudjuk nyújtani, hasznos, ha felhasználjuk a már endémiás országokban dolgozó orvoskollégák tapasztalatait. Orv Hetil. 2020; 160(17): 667–671.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Lovas, Péter Hankovszky, Anita Korsós, Szilvia Kupcsulik, Tamás Molnár, Zsolt Szabó and Barna Babik

Absztrakt:

A legújabb koronavírus-járvány a nagy esetszámban előforduló hypoxiás légzési elégtelen beteg miatt komoly kihívás elé állítja a gyakorló intenzív terápiás orvosokat. Mivel a COVID–19-megbetegedés kritikus állapotot okozó patomechanizmusában kiemelkedő helyen áll a tüdőgyulladás, a képalkotó vizsgálatok első helyen szerepelnek mind a diagnosztikában, mind a betegség lefolyásának utánkövetésében, illetve a lehetséges szövődmények felderítésében. Az eddigi irodalmi adatokat áttekintve bemutatjuk a mellkas-CT, a mellkasröntgen és a mellkasfali ultrahang jellemző eltéréseit, illetve ajánlásokat fogalmazunk meg a különböző vizsgálati modalitások használatának indikációira. A vírusfertőzés kezdeti, atípusos megjelenési képe a CT-vel észlelt, jobb alsó lebenyi, perifériás, többgócú tejüveghomály, amely hamar kétoldali, a középső és az alsó tüdőmezőket érintő elváltozássá fajul. A betegség progressziójával nő a konszolidált területek aránya, majd fibroticus rajzolatfokozódás jelenik meg. A SARS-CoV-2 vírus miatti speciális infekciókontroll-szabályok miatt a betegágy melletti ultrahangvizsgálatnak komoly szerepe van abban, hogy a fertőzött betegek minél kisebb számú egészségügyi személyzettel kerüljenek kontaktusba. Orv Hetil. 2020; 161(17): 672–677.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: F. Tamás Molnár, Örs Péter Horváth, László Farkas, Imre Gerlinger, László Pajor, Dezső Kelemen, Károly Kalmár Nagy, György Tizedes, Gábor Pavlovics, József Bódis, Péter Gőcze and György Szekeres

Absztrakt

A modern onkológiai sebészetben elengedhetetlen a lokoregionális nyirokcsomók műtéti eltávolítása szövettani vizsgálatra stádiummeghatározás végett, mely a pTNM besorolás egyik feltétele is. Az egyes nyirokcsomók eltávolításának terápiás és/vagy prognosztikus értéke ellentmondásokkal teli, a protokollok pedig szervenként, szubspecialitásonként különböznek. Nemzetközi jelenség, hogy a műtéti területről a mikroszkópig vezető út számos csapdával terhes, az információvesztés veszélye nagy, melynek kiküszöbölése közös érdek. A felhasi, retroperitonealis (urológiai, nőgyógyászati), emlő- és nyaki dissectio során eltávolítandó nyirokcsomók azonosítására dolgoztunk ki egy közös elvű integrált rendszert, az adott régiók anatómiai jellegzetességeinek figyelembevételével.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, F Tamás Molnár, István Benkő, Károly Kalmár Nagy, Zalán Szántó, László Pótó and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.

2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.

A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.

A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Sahin, Andrea Molnár, Mária Varga, Ilona Bíró, Csilla Kőmíves, Csaba Fejér, Judit Futó, Erika Tomsits and Lajos Topa

A kijelölt centrumokban gondozott rövidbél-szindrómás betegek otthoni parenteralis táplálásterápiája 2013 januárjától Magyarországon is finanszírozott. A szerzők a rövidbél-szindrómás betegek diagnosztikai kérdéseit, kezelését, táplálásterápiáját ismertetik a személyre szabott orvoslás elvei szerint. A rövidbél-szindróma legsúlyosabb tünetei jejunostomás betegeknél alakulnak ki, akiknek kezelését külön tárgyalják. Részletesen bemutatják az otthoni parenteralis táplálás módszerét és annak lehetséges szövődményeit, kimenetelét, valamint a maradék bél adaptációját. Ismertetik saját centrumuk működését, ahol 12, otthoni parenteralis táplálás módszerével kezelt rövidbél-szindrómás beteg gondozását végzik. A kezelt betegek átlagéletkora 51,25 ± 14,4 év, 5 nő és 7 férfi. Otthoni parenteralis táplálásuk kezdetekor testtömegindexük 19,07 ± 5,08 kg/m2, vázizomtömegük 25,7 ± 6,3 kg és testzsírtömegük 14,25 ± 8,55 kg volt, jelenleg testtömegindexük 20,87 ± 3,3 kg/m2, vázizomtömegük 26,45 ± 5,38 kg és testzsírtömegük 11,77 ± 2,71 kg. A rövidbél-szindróma hátterében 4 betegnél daganat, 4 betegnél bélischaemia, 3 betegnél műtéti szövődményként kialakult állapot, 1 betegnél Crohn-betegség és 1 betegnél Crohn-betegség és daganat állt. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2054–2062.

Open access

Abstract

The Madaras brickyard section found at the northernmost fringe of the Backa loess plateau is one of the thickest and best-developed last glacial loess sequences of Central Europe. In the present work high-resolution magnetic susceptibility measurements (at 2 cm) were implemented on samples from the 10 m-section corresponding to a period between 29 and 11 KY cal b2K. One aim was to compare the findings with the ice core records of northern Greenland in order to establish a high-resolution paleoclimatic record for the last climatic cycle and with findings documented in other biotic and abiotic proxies so far. Our results revealed a strong variability of loess/paleosol formation during MIS 2. Millennial time-scale climatic events that characterize the North Atlantic during the last climatic cycle have been identified. From 29 ka up to the start of the LGM, the recorded MS values show a weak, negative correlation with the temperature proxy, and a weak positive correlation with the dust concentration of Greenland. A strong correlation was observed with the local paleotemperatures. Local climatic factors must have had a more prominent effect here on loess/paleosol development than the climate shifts over Greenland. During the LGM the same pattern is seen with a stronger correlation with the dust concentrations and a weaker correlation with the local temperature. Local climatic factors, plus dust accumulation, must have had a prominent influence on loess/paleosol development here. From the terminal part of the LGM a strong positive correlation of the MS values with the temperature proxy for Greenland accompanied by a strong negative correlation with the dust concentration values is observed. Correlation with local paleotemperatures is positive and moderate, strong. Here climate shifts over Greenland, as well as local endowments equally had an important role on the development of the MS signal.

Restricted access

Abstract

The Mesozoic complex of Darnó Hill area in NE Hungary, according to well core documentation, is made up of two units. The upper unit, the Darnó Unit s.s., consists predominantly of blocks of ophiolitic rocks (pillow and massive basalt, gabbro) and subordinate abyssal sediments (red radiolarite and red pelagic mudstone of either Ladinian-Carnian or Bathonian-Callovian age, as well as bluish-grey, sometimes blackish siliceous shale of the latter age). The basalt is geochemically of MOR type, based on earlier evaluations. However, it comes in two types: reddish or greenish amygdaloidal pillow basalts with peperitic facies containing reddish micritic limestone inclusions, and green basalts without any sedimentary carbonate inclusion. The former type is probably Middle- Triassic, advanced rifting stage-related basalt, whereas the latter is probably of Jurassic age, corresponding to the Szarvaskõ-type basalt of the western Bükk Mountains. Pre-Miocene presence of an ultramafic sheet above the complex is indicated by serpentinite pebbles in the Lower Miocene Darnó Conglomerate.

The lower unit, corresponding to the Mónosbél Unit of the western Bükk Mountains, consists of lower slope and toe-of-slope type sediments: dark grey shale and bluish-grey siliceous shale of Jurassic age, both showing distal turbiditic character, with frequently interbedded carbonate turbidites and debris flow deposits containing cm- to dm-sized limestone and micaceous sandstone clasts. One to ten m-sized slide blocks of reddish, siliceous Triassic Bódvalenke-type limestone associated with the above-mentioned reddish, amygdaloidal basalt also occur. In one of the studied cores a block comprising evaporitic siliciclastics akin to those of the Middle Permian Szentlélek Formation and black, fossiliferous limestone similar to the Upper Permian Nagyvisnyó Limestone Formation of the Bükk Mountains, was also encountered.

A preliminary comparison with similar Triassic advanced rifting-type basalt and limestone/radiolarite of the western ophiolite zone of the Balkan Peninsula is presented (Fig. 1): the Zagorje region of NW Croatia, the Zlatibor-Zlatar Mountains of SW Serbia, and the North Pindos and Othrys Mountains, as well as Euboea Island, of Northern Greece. We propose the terms “Loggitsi Basalt” for such Triassic basalt containing peperitic facies, after the village of Loggitsion located in the central part of the Othrys Mts, and “Bódvalenke Limestone” for the transitional facies between Hallstatt Limestone and Triassic red radiolarite, after the village of Bódvalenke located in the Rudabánya Hills. The northwesternmost occurrence of both of these typical Neotethyan formations can be found in NE Hungary (Darnó Hill and Bódva Unit of Rudabánya Hills, respectively).

Restricted access