Search Results

You are looking at 31 - 40 of 84 items for

  • Author or Editor: Tamás Kovács x
Clear All Modify Search
Authors: Tamás Bödecs, Boldizsár Horváth, Lajos Kovács, Marietta Diffellné Németh and János Sándor

Hazánkban nem történt átfogó vizsgálat a várandósság alatti depresszió és szorongás gyakoriságának feltérképezésére. Célkitűzés: A szerzők a hiányzó adatok megállapításán túl célul tűzték ki azok szociodemográfiai összefüggéseinek vizsgálatát is. Módszer: Szombathely 10 védőnői körzetében populációs alapú monitoringot hoztak létre minden nőről, aki 2008. február 1. és 2009. február 1. között került terhességi nyilvántartásba. Háromszázhét fő kora terhességi várandóson a depressziót a rövid Beck-depresszió-kérdőívvel, a szorongást a Spielberger-féle vonásszorongás-kérdőívvel mérték. Eredmények: A várandósok 17,9%-a (95%MT: 13,0–21,5%) jelzett depressziós tüneteket, 1,0%-uk súlyos depressziót mutatott. A szorongásos tüneteket mutatók aránya 14,6% (95%MT: 10,7–18,6%) volt, míg 4,2% kifejezetten szorongott. Szignifikánsan magasabb szintű depressziót és szorongást jeleztek a szakmunkás képesítésnél kevesebbel rendelkezők, a legalacsonyabb jövedelműek és a munkahellyel nem rendelkezők. Ezenfelül szignifikánsan magasabb depressziót jeleztek a 18 évnél fiatalabbak és az élettársi kapcsolatban élők. Következtetések: A vizsgált mintában a kora terhességi depresszió és szorongás prevalenciája lényegében megegyezik a fejlett piacgazdaságú országokban megfigyelhető gyakoriságokkal.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az első TEM (transanal endoscopic microsurgery) műtétet Magyarországon Nagy Attila professzor végezte osztályunkon 1992-ben. Azóta 2016. augusztus 1-jéig éves átlagban 60, összesen 1385 ilyen műtét történt, 992 esetben jóindulatú és 393 esetben rosszindulatú elváltozás miatt. Közleményünkben egy év (2013) beteganyagát, azon belül pedig a carcinomás eseteket dolgoztuk fel. Betegek és módszer: 2013-ban 118 betegnél összesen 121 esetben végeztünk TEM-műtétet (három betegnél kétszer). Ebből 70 betegnél jóindulatú, 48 betegnél rosszindulatú elváltozás miatt végeztük a beavatkozást. Az átlag utánkövetési idő: 32,06 (12–39) hónap volt. Az eseteket az egyedi betegsorsok részletes bemutatásával retrospektíve elemeztük. A carcinomák patológiai stádiumai a következők voltak: nyolc in situ carcinoma, 14 T1, 12 T2, kilenc T3 és öt Tx. Preoperatív RCT-t 17 beteg kapott (négy ypT0, kettő ypT1, három ypT2, nyolc ypT3). Eredmények: A pTis stádiumú betegcsoportban nyolcból hét beteget tudtunk utánkövetni. Recidíva: 2/7, ebből malignus egy (14,28%), távoli áttét: 0, DFS: 85,71%; OS: 100% volt. A pT1 stádiumú csoportban egy beteget csak négy hónapig tudtunk utánkövetni. Recidíva 13-ból két esetben (15,38%), távoli áttét 1/13 (7,69%) alakult ki. DFS: 84,61%, OS: 84,61% volt. A pT2-csoportban három malignus recidívát észleltünk: 3/11 (27,2%.). Távoli áttét egy esetben igazolódott: 1/11 (9,09%). DFS: 81,81%, OS: 81,81% volt. A pT3-csoport eredményei: lokális recidíva: 2/8 (25%), távoli áttét: 3/8 (37,5%), DFS: 62,5%, OS: 75%. A pTx-csoportban öt betegből négy esetben neo-RCT-t követően teljes patológiai regressziót észleltünk, egy beteg szövettani eredménye carcinoid lett. A neo-RCT-t kapott betegek közül összesen 10 esetben észleltünk downstaginget. Következtetések: A részletes esettörténetek bemutatásával a rectumcarcinomák TEM-mel történő ellátásának komplexitására és az egyénre szabott ellátás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A vizsgált betegcsoport alapján messzemenő következtetéseket a kis esetszám és az ellátás sokfélesége miatt nem lehet levonni. A TEM és hasonló módszerek hatékony alkalmazásához a rectumcarcinomák ellátásában elengedhetetlen mind a preoperatív diagnosztika, mind a patológiai alcsoportok részletekbe menő pontosítása. A neo-RCT-vel TEM-re alkalmassá tehető betegek számát a korai esetek kiszűrésén túlmenően a reszponder, nonreszponder státusz egzakt meghatározhatóságával lehetne növelni.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Célunk annak meghatározása volt, hogy a műfogsorragasztó folyamatos használata hogyan befolyásolja a nyugalmi kevert nyálszekréciót, a palatinalis és labialis kisnyálmirigy-szekréciót, illetve a szubjektív orofacialis sicca tüneteket. Módszer: 28, felső teljes lemezes fogpótlást viselő pácienst (átlagéletkor: 70 ± 10 év) vizsgáltunk. A háromhetes vizsgálat során a páciensek műfogsorragasztó krémet használtak, gyártói utasítás szerint. A szubjektív orofacialis sicca tünetek értékelésére 16 kérdéses kérdőívet alkalmaztunk. A nyugalmi kevert nyálszekréció meghatározása köptetéses módszerrel, a palatinalis és a labialis szekréció mérése Periotron® eszközzel, szűrőpapír korongokkal történt a kezdeti alkalommal, majd az első, második és harmadik hét végén. Statisztikai analízis: Az elemzéshez a következő próbákat alkalmaztuk: szubjektív adatok – χ2-teszt; nyálszekréciós adatok – ANOVA, Student-féle egymintás t-próba. Eredmények: A kérdőívre adott válaszok alapján a xerostomia gyakorisága, illetve intenzitása nem változott. A vizsgálat végére szignifikánsan nőtt a nyálukat sűrűnek érző páciensek aránya (p = 0,027), a többi szubjektív paraméter változatlan maradt. A nyugalmi kevert szekréció értékében sem tapasztaltunk szignifikáns változást (0. hét: 0,37 ± 0,36 ml/min; 3. hét: 0,39 ± 0,35 ml/min). A palatinalis szekréció szignifikánsan csökkent a harmadik hét végére (0. hét: 4,21 ± 3,96 µl/cm2/min; 3. hét: 2,21 ± 2,30 µl/cm2/min; p = 0,024), míg a labialis szekréció értékei nem változtak (0. hét: 3,99 ± 3,75 µl/cm2/min; 3. hét: 2,58 ± 3,39 µl/cm2/min). Következtetések: A kapott eredmények alapján a 3 hetes műfogsorragasztó-használat nem befolyásolja jelentősen sem az intraoralis, sem az extraoralis szárazsági tüneteket, így a szájszárazság érzetét sem. A palatinalis kis nyálmirigyek szekréciójának jelentős csökkenése kimutatható. Azonban, összhangban a korábban kapott eredményekkel, ez a jelenség nem befolyásolja szignifikánsan a nyugalmi kevert nyálszekréció értékét, annak ellenére, hogy a műfogsorragasztót használók megváltozott nyálkonzisztenciáról (sűrűbb nyál) számolhatnak be. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1637–1644.

Open access
Authors: Gábor Somlyai, Miklós Molnár, Gábor Laskay, Mariann Szabó, Tamás Berkényi, Imre Guller and András Kovács

A felszíni vizekben a deutérium (D) koncentrációja több mint 16 mmol/l (150 ppm), az élő szervezetekben 10 mmol/l fölötti. A csökkentett deutériumtartalmú (30±5 ppm) vízzel folyó kutatások során korábban azt tapasztalták, hogy a deutériummegvonás gátolta a sejtosztódást in vitro különböző tumoros sejtvonalakban (PC-3, humán prosztatatumor; MDA, humán emlőtumor; HT-29, humán vastagbéltumor; M14, humán melanoma). A csökkentett deutériumtartalmú víz tumorregressziót idézett elő humán eredetű tumorral xenotranszplantált, immunszuppresszált egerekben (MDA és MCF-7 humán emlőtumor, PC-3 prosztatatumor), és apoptózist indukált in vitro és in vivo . A csökkentett deutériumtartalmú víz (25±5 ppm) részleges vagy teljes tumorregressziót idézett elő spontán tumoros kutyákban és macskákban. A készítményt 1999-ben daganatellenes állatgyógyszerként törzskönyvezték (Vetera-DDW-25 A.U.V., 13/99 FVM). Injekciós változatát klinikai vizsgálatban sikeresen tesztelték. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet 5621/40/95 számú engedélye alapján, a GCP-elvek betartásával lefolytatott randomizált, kettős vak elrendezésű humán fázis II klinikai vizsgálat szignifikáns különbséget igazolt a kontroll- és a kezelt csoport között a vizsgált paraméterek vonatkozásában. Egyéves utánkövetés során a csökkentett deutériumtartalmú víz szignifikánsan csökkentette a prosztatatumoros betegek halálozási arányát, miközben a túlélés hosszát szignifikánsan növelte. Az eredmények azt igazolják, hogy a sejtek képesek szabályozni a deutérium/hidrogén (D/H) arányát és ennek változtatásával elindítani bizonyos molekuláris folyamatokat, amelyeknek kulcsszerepük van a sejtciklus szabályozásában. Feltételezzük, hogy nem az intracelluláris pH változása, hanem az azt kísérő D/H arány változása adja meg a sejteknek a jelet az S-fázisba lépéshez. A D-koncentráció csökkenése beavatkozik a szignáltranszdukciós folyamatokba, így idézve elő a tumor regresszióját. A D szerepének felismerése a sejtosztódás szabályozásában új lehetőségeket nyit meg a daganatterápia és a megelőzés területén, hozzájárulva ezzel a jelenlegi daganatellenes terápiák hatékonyságának növeléséhez.

Open access

Absztrakt:

A szulfonamidszármazékok („sulpha drugs”) széles körben és változatos indikációval alkalmazott gyógyszerek hatóanyagát képezik. Az elmúlt néhány évtizedben számos közlemény jelent meg a fenti szerek, különösen az acetazolamid általános alkalmazása mellett, szemészeti idioszinkráziás hatásként jelentkező sugártest- és érhártyaleválásról, amit minden publikált esetben tranzitórikus myopia és/vagy akut szemnyomás-emelkedés megjelenése kapcsán diagnosztizáltak. Jelen közleményben két olyan esetet ismertetünk, ahol a gyógyszermellékhatásként jelentkező chorioidealeválás véletlen lelet volt, és ahhoz sem a refrakció változása, sem a szemnyomás kiugrása nem társult. Tudomásunk szerint ez az első közlemény, amely az acetazolamid okozta chorioideaablatio ezen speciális, „néma” formájáról számol be. Tekintve, hogy az érhártya érintettsége változó mértékű lehet, és – eseteink alapján – nem feltétlenül jár együtt akut glaucomával és rövidlátással, feltételezzük, hogy az acetazolamid szemészeti mellékhatásainak egy része felfedezetlen marad. Cikkünkkel szeretnénk felhívni a társszakmák figyelmét a szemészeti vizsgálat fontosságára szulfonamidtartalmú gyógyszert szedő és látásromlást panaszoló betegeik esetében. Orv Hetil. 2017; 158(50): 1998–2002.

Open access
Authors: Gábor Sohár, Andrea Györkös, Tamás Dóczi, Béla Kajtár, Zalán Piski and Mónika Kovács

Absztrakt:

A tirotropintermelő hypophysistumor a hyperthyreosis ritka oka, a hypophysisadenomák 1 százalékában fordul elő. Az utóbbi években a felismert esetek száma nőtt az ultraszenzitív immunometriás esszék elterjedésének köszönhetően. A klinikai gyakorlatban a normál- vagy emelkedett tirotropinérték mellett észlelt emelkedett perifériás pajzsmirigyhormonszintek esetében kell felvetni a tirotropintermelő tumor lehetőségét. A szerzők egy középkorú nőbeteg esetét ismertetik, akinél a centrális hyperthyreosis hátterében tirotropintermelő hypophysis-macroadenoma igazolódott. Átmeneti thyreostaticus kezelést követően a tumor radikális idegsebészeti eltávolítása megtörtént. A műtétet követően a beteg hyperthyreosisa megszűnt, a residualis hypophysisfunkció megtartott maradt. Gondozása során recidívára utaló eltérést nem észleltünk. Esetismertetésünkben a kórkép felismerése kapcsán felmerülő differenciáldiagnosztikai nehézségeket is taglaljuk. Orv Hetil. 2020; 161(12): 474–478.

Open access
Authors: Boldizsár Horváth, Lajos Kovács, Mária Riba, György Farkas, Tamás Bödecs and József Bódis

A metabolikus szindróma jellemzői a hasi elhízás, a magas vérnyomás, az éhhomi glükóz és dyslipidaemia együttes előfordulása. A vizsgálat célja, hogy feltárja a metabolikus anyagcserezavar és egyes terhességi szövődmények kapcsolatát. Anyag és módszer: A releváns kódok alapján retrospektíve leválogatott digitális adatbázisból a 2005–2008 közötti vizsgált időszakban (4 év) a kórházi dokumentációkban 5869 várandós anya gondozási adataival rendelkeztek. Százhetvenkettő anya (2,9%) esetében a várandósságuk első harmadában a metabolikus tünetegyüttes jellemzői szerepeltek. Ezen betegek adatait részletesen megvizsgálták, feldolgozták és releváns adataikat a többi várandós hasonló dokumentációival összehasonlították. Eredmények: A metabolikus tünetegyüttes tüneteit mutató csoportban a koraszülési arány 15,1% (26/172) volt, míg a metabolikus szindrómától mentes esetekben az idő előtti születés csupán 11,7% volt [OR: 1,52 (95%-os CI: 0,996–2,33) p=0,051]. Az anyagcserezavarban érintettek csoportjában 32 anyánál intrauterin növekedési zavart észleltek, míg ezen tünetegyüttes nélküli esetekben ez csupán 3,6%-ban (205/5697) fordult elő [OR: 6,38 (95%-os CI: 4,24–9,61) p<0,001)]. A vizsgált csoportban 47 praeeclampsiával szövődött várandósságot észleltek (27,3%), szemben a beteganyaguk további részével, ahol a terhességi mérgezés előfordulása 4,7% volt [OR: 7,93 (95%-os CI: 5,54–11,33) p<0,001]. A metabolikus tünetegyüttesben szenvedők körében 67 (38,2%) olyan beteg volt, aki több mint egy, a betegségre jellemző szülészeti szövődményben szenvedett. A kontrollcsoportban ugyanez az arány 17,0%-nak adódott [OR: 3,11 (2,27–4,26) p<0,001]. A metabolikus szindróma által érintett csoportban csupán 47 (27,3%) olyan esetet találtak, akik várandósságuk és szülésük alatt tünetmentesek voltak, míg az 5697 anyából, akiknél az első terhességi harmadban a metabolikus tünetegyüttes jeleit nem észlelték, szignifikánsan kedvezőbb arányban (74,1%, 4220 várandós) voltak olyan anyák, akik minden szövődmény nélkül viselték várandósságukat [OR: 0,132 (0,09–0,18) p<0,001]. Következtetések: A metabolikus szindróma irodalmi adatok alapján és saját megfigyeléseik szerint is jelentős szerepet játszik a szövődményes várandósságok kialakulásában, elsősorban a gyulladásos faktorok és a fokozott trombóziskészség provokálásával. Számos irodalmi adat utal arra, hogy a metabolikus tünetegyüttes esetén a már a koncepció idején alkalmazott heparinkezelés eredményes lehet. 2007-ben prospektív vizsgálatot indítottak azzal a céllal, hogy megismerjék, vajon az alacsony molekulatömegű heparin megelőző célú kezelés, segít-e elkerülni ennek az anyagcserezavarnak a kedvezőtlen következményeit? Reményeik szerint a 2010-es évektől a heparinkezelés eredményeiről adatokkal rendelkeznek.

Open access
Authors: Imre Boncz, Andor Sebestyén, Lajos Döbrőssy, Attila Kovács, András Budai and Tamás Székely

A dolgozat célja annak meghatározása, hogy Magyarországon a nők hány százaléka vesz részt nőgyógyászati citológiai vizsgálaton (lefedettség), akár a szervezett szűrővizsgálat keretében, akár az egyéb nőgyógyászati vizsgálatok során. Adatok és módszerek: Az elemzés az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) rutinszerűen gyűjtött finanszírozási adatokat tartalmazó adatbázisára épül. A vizsgálatban a 2000 és 2002 közötti 3 éves periódus volt az opportunisztikus szűrés referencia-időszaka, míg a 2003 és 2005 közötti 3 év a szervezett szűrés első szűrési ciklusa. Eredmények: Míg a 2000 és 2002 közötti 3 évben 1 667 618 nőnél végeztek citológiai vizsgálatot, addig ez a szám 2003 és 2005 között 1 749 498 főre emelkedett. A 25–64 év közötti női korosztályban 2000 és 2002 között az 1 éves lefedettség 22,0–23,3% között változott, ami 2003 és 2005 között 23,4–24,3%-ra emelkedett. A 2000 és 2002 közötti 3 éves lefedettség pedig 48,9%-ról 2003 és 2005 között 52,6%-ra emelkedett a szervezett szűréssel érintett célpopulációban (+3,7%). Következtetés: A szervezett szűrés kismértékben növelte a citológiai vizsgálaton részt vevő nők számát. Ahhoz azonban, hogy érdemi mortalitáscsökkenést eredményezzen a program, a részvételi mutatókat növelni szükséges.

Restricted access
Authors: József Klem, Dóra Dömötör, György Schneider, Tamás Kovács, András Tóth and Gábor Rákhely

The emergence of the multi-drug-resistant Staphylococcus aureus strains has prompted interest in alternatives to conventional drugs. Among the possible options one of the most promising is the therapeutic use of bacteriophages. Over the recent decades, increasing amount of literature has validated the use of bacteriophages for therapy and prophylaxis against drug-resistant staphylococci. This work attempts to review the current knowledge on bacteriophages and their usages for treatment of staphylococcal diseases.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Lóránd Barabás, Róbert Tamás, Zoltán Lóderer, István Kovács and Pál Ondrejka

Absztrakt

A recurráló subareolaris abscessus ritka benignus betegség, melynek hátterében gyakran eltérő etiológiájú periductalis mastitis áll. A kórkép kezelésében fontos az adekvát sebészi ellátás a gyakran alkalmazott többszöri antibiotikus és felszínes feltárások helyett. Helyes diagnózis mellett a radikális ductectomia vezet a gyógyuláshoz. Azon esetekben, ahol ez is kevésnek bizonyul, a pectoralis izomból képzett lebeny nyújthat megoldást. Egy 34 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a többszöri radikális kimetszések és ductectomiák ellenére is recurrált a betegség. Végül az izomlebennyel végzett műtéti megoldás hozta meg a gyógyulást.

Restricted access