Search Results

You are looking at 31 - 40 of 42 items for

  • Author or Editor: Zoltán Mátrai x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal, Éva Szabó and Miklós Kásler

Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, László Tóth, Mária Bidlek, Éva Szabó, Emil Farkas, Ákos Sávolt, László Góbor, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Az emlőduktoszkópia modern, minimálisan invazív eljárás, amely lehetővé teszi a ductalis rendszer direkt, in vivo megfigyelését, elsősorban váladékozó emlőnél. A gyorsan fejlődő technika alkalmas a ductalis epithelium célzott mintavételére citológiai, valamint molekuláris vizsgálatok céljára. Egyes intraluminalis laesióknál a „high-tech” eszközök már a polypectomiát vagy a lézeres vaporizációt is lehetővé teszik, illetve fontos szerepet játszanak a ductus vagy az úgynevezett terminális ductolobularis egység irányított sebészi kimetszésében. A felsoroltak elősegíthetik a malignomák korai, még a képalkotó megjelenés előtti diagnózisát, illetve a nagy rizikójú betegcsoport kontrollját. Ductalis in situ tumoroknál a duktoszkópia anatómiai egységű sebészi eltávolítást és ezzel emlőmegtartó műtéteknél a radikalitás optimalizálását segítheti. A szerzők először magyar nyelven részletesen közlik az emlőduktoszkópia technikáját, valamint széles irodalmi áttekintést adnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1284–1293.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Mária Bidlek, Éva Szabó, Pál Pesthy, Csaba Kunos, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

Az összes emlőtumor 5–20%-a centrális elhelyezkedésű. Évtizedeken át, tradicionálisan ezen daganatok sebészi kezelése a mastectomiát jelentette. Az emlőbimbó nagy arányú tumoros érintettsége az emlőbimbó-komplexum radikális sebészi eltávolítását teszi szükségessé. Az onkoplasztikus sebészi technikák jól szelektált esetekben lehetővé teszik, hogy az emlőbimbóval együtt történő radikális centrális quadrantectomiát követően megfelelő esztétikai eredményt érjünk el. Közleményünkben összefoglaljuk a centrális tumorok emlőmegtartó műtéteinek indikációit, technikáit és eredményeit. Orv. Hetil., 151, 2105–2112.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Gabriella Liszkay, Vanda Plotár, Zsolt Orosz, Judit Székely, Erika Hitre, Alexandra Bartal, Zoltán Langmár, Katalin Bőcs, Ferenc Rényi Vámos, Ákos Sávolt and László Tóth

A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek.

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, János Papp, Csaba Polgár, Erika Hitre, István Köves, Edit Oláh, Judit Andi, Andrea Kiss, István Vámosi Nagy, László Tóth and Zsolt Orosz

Absztrakt

A Gardner-syndroma a familiaris adenomatosus polyposis klinikai altípusa, autosomalis dominánsan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa és extraintestinalis elváltozások jellemeznek, mint multiplex osteomák, valamint bőr- és lágyrésztumorok. A Gardner-syndromához társuló desmoid tumorok terápiás kihívást jelenthetnek. A szerzők egy 17 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél a Gardner-syndroma a lumbalis régió agresszív desmoid tumorával jelent meg. A beteget a 80 hónapos utánkövetés során sebészileg, non-steroid gyulladáscsökkentőkkel, tamoxifennel és sugárterápiával kezeltük. Következtetésként elmondhatjuk, hogy familiaris adenomatosus polyposisban vagy Gardner-syndromában a desmoid tumorok megjelenése megelőzheti a betegség gastrointestinalis manifesztációját. Az ilyen betegeknél genetikai vizsgálatot és colonoscopiát kell végezni, megelőzendő a későbbi colorectalis rosszindulatú daganat kialakulását. A desmoid tumor multidisciplinaris kezelést igényel.

Restricted access
Authors: Viktória Fésüs, Dóra Marosvári, Béla Kajtár, Péter Attila Király, Judit Demeter, Tímea Gurbity Pálfi, Miklós Egyed, Márk Plander, Péter Farkas, Zoltán Mátrai, András Matolcsy and Csaba Bödör

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt években jelentős előrelépések történtek a krónikus lymphocytás leukaemia kezelésében, ugyanis az új innovatív gyógyszerek a TP53-defektust hordozó csoportban is hatékonynak bizonyultak. Ezen betegek maradéktalan azonosításához elengedhetetlen a TP53-defektus mindkét formájának (17p-deletio és TP53-mutációk) vizsgálata. A TP53-mutációk vizsgálata ma a nemzetközi ajánlások részét képezi, segítséget nyújtva az optimális terápiás stratégia megalkotásában. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a TP53-mutációk előfordulásának és a 17p-deletióhoz való viszonyának meghatározása, valamint a mutációk rutindiagnosztikus kimutatására alkalmas szekvenálási eljárás beállítása volt. Módszer: A mutációanalízist Sanger-szekvenálással végeztük el 196, krónikus lymphocytás leukaemiában szenvedő beteg esetében. Eredmények: A betegek 15,8%-ában azonosítottunk TP53-mutációt, ami az esetek felében 17p-deletio nélkül fordult elő. A TP53-defektus mindkét formájának vizsgálatával összesen a betegek 25,4%-ánál azonosítottunk TP53-defektust. Következtetések: A mutációanalízis elvégzésével további 10% magas rizikójú beteg azonosítható, akik számára a legjobb választást az ebben a betegcsoportban is hatékony új célzott terápiák jelentik. Orv. Hetil., 2017, 158(6), 220–228.

Open access
Authors: Ákos Sávolt, Patrick Musonda, Zoltán Mátrai, Csaba Polgár, Ferenc Rényi-Vámos, Gábor Rubovszky, Eszter Kovács, István Sinkovics, Nóra Udvarhelyi, Klára Török, Miklós Kásler and Gábor Péley

Bevezetés: Az emlőrákok regionális nyirokcsomóstátuszának meghatározásában az őrszemnyirokcsomó-biopszia mára rutin emlősebészeti eljárássá vált. A magas szintű bizonyítékon alapuló, minimál invazív sebészi módszer a klinikailag negatív hónalji nyirokcsomók esetén sikerrel váltja ki a diagnosztikus axillaris lymphadenectomiát. Az eljárás fontossága abban rejlik, hogy negatív nyirokcsomóstátusz esetén elkerüli az akár 70%-os morbiditással járó (hónalji fájdalom, vállmerevség, lymphoedema és paraesthesia) teljes hónaljárki lymphadenectomiát. Célkitűzés: Jelenleg az elfogadott eljárás pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a teljes komplettáló axillaris blokkdisszekció. Eközben több randomizált klinikai vizsgálat bizonyította, hogy a hónalji nyirokcsomók besugárzása és az elektív axillaris blokkdisszekció között nincs különbség a túlélés tekintetében az emlőrákos betegeknél. Az Országos Onkológiai Intézet Emlősebészeti Osztálya ebben a témában kezdett előretekintő, randomizált, kétkarú összehasonlító klinikai vizsgálatot. Az OTOASOR vizsgálat (Optimal Treatment of The Axilla – Surgery or Radiotherapy) célja korai emlőrákos esetekben, pozitív hónalji őrszemnyirokcsomó-státusz esetén az axilla két különböző kezelési lehetőségének, a hagyományos axillaris lymphadenectomiának és a régió további műtét nélküli célzott besugárzásának hosszú távú eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: A tanulmányba korai stádiumú primer, invazív emlőrákos nőbetegeket vontak be, akiknél a tumor 3 cm-nél kisebb volt és a műtét előtt nem volt klinikai gyanújel axillaris nyirokcsomó-propagációra. A betegeket a műtét előtt két karra randomizálták, vagy hagyományos komplettáló axillaris blokkdisszekció („A” kar – hagyományos kezeléses kar), vagy hónalji nyirokcsomó-besugárzás („B” kar – vizsgálati kar). Az őrszemnyirokcsomó-biopszia izotóp segítségével történt, a kék festék használata opcionális volt. Az eltávolított őrszemnyirokcsomók végleges szövettani vizsgálata 0,5 mm-es szinteken hematoxin-eozin festéssel történt. A vizsgálati karon a komplettáló sebészeti beavatkozás elmaradt, és a betegek 50 Gy (2 Gy/nap) irradiációban részesültek további axillaris műtét helyett. A műtét utáni adjuváns kezelés és a betegek utánkövetése az aktuális intézeti protokollnak megfelelően történt. Eredmények: A vizsgálatba 2002. augusztus és 2009. június között összesen 2109, korai emlőrákban szenvedő beteg került besorolásra, a komplettáló axillaris blokkdisszekció karra 1054 beteg, míg a sugárterápiás karra 1052 beteg került. A 2 követéses karon a betegek egyenletesen oszlottak el a legjelentősebb prognosztikai faktorokat tekintetbe véve. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia 2073 betegnél volt sikeres (98,4%), és ezek közül 526 betegnél lett pozitív az őrszemnyirokcsomó (25,4%). Ötvenkét beteg került kizárásra a vizsgálatokból különböző okok miatt. A fennmaradó 474 beteg közül a hagyományos komplettáló axillaris lymphadenectomia karra 244 beteg („A” kar), míg a sugárterápiás karra 230 beteg („B” kar) került besorolásra. A korai utánkövetési idő jelenleg 41,9, illetve 43,3 hónap a két karon, és ezalatt nem jelentkezett szignifikáns különbség a két kar betegei között. A hónalji kiújulásban sem találtak eddig lényeges különbséget, 0,82%-nak bizonyult az „A” karon, míg 1,3% volt a vizsgálati „B” karon. Ugyancsak nem találtak szignifikáns különbséget a betegek teljes túlélésében sem eddig a korai utánkövetési időpontig. Következtetések: A 3,5 éves medián utánkövetési idő után vizsgált kezdeti eredmények a felvetett hipotézis helyességét tűnnek alátámasztani, miszerint az axillaris blokkdisszekció a regionális sugárkezeléshez képest nem javítja az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegek regionális kontrollját és a betegek teljes túlélési mutatóit. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1934–1942.

Restricted access
Authors: Mihály Újhelyi, Dávid Pukancsik, Péter Kelemen, Ákos Sávolt, Mária Gődény, Eszter Kovács, Nóra Udvarhelyi, Mihály Bak, Csaba Polgár, Gábor Rubovszky, Miklós Kásler and Zoltán Mátrai

Absztrakt

Bevezetés: A European Society of Breast Cancer Specialists létrehozta az emlőrákellátást végző onkológiai központok és szakorvosok európai minőségbiztosítási feltételrendszerét, hogy egységes minimumstandardok bevezetésével csökkentse az emlőrák mortalitását a kontinensen. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja, hogy az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályán operált, illetve az intézetben multidiszciplinárisan kezelt emlődaganatok komplex onkológiai ellátását a European Society of Breast Cancer Specialists minőségbiztosítási kívánalmai szerint elemezze és a nagy esetszámú, reprezentatív minta révén a magyar emlőrákos populációról részletes klinikopatológiai adatokat szolgáltasson az onkológiai ellátórendszer számára. Módszer: 2011. június 1. és 2012. május 31. között multidiszciplinárisan kezelt emlődaganatok részletes klinikopatológiai retrospektív adatfeldolgozását végezték a European Society of Breast Cancer Specialists egységes nemzetközi kritériumrendszere szerint. Eredmények: A vizsgált időszakban 906 betegnél történt malignus, illetve jóindulatú emlődaganat miatt műtét. Az EUSOMA kötelező minőségbiztosítási minimumelvárásainak az Országos Onkológiai Intézet eredményei mindenben megfeleltek. Következtetések: Az Országos Onkológiai Intézet emlődiagnosztikával és multidiszciplináris onkológiai kezelésével foglalkozó emlőrák-ellátási szervezeti egysége a European Society of Breast Cancer Specialists által meghatározott minimumesetszámot, személyi és tárgyi feltételeket teljesíti. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1674–1682.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, Vanda Plotár, Gabriella Liszkay, Zsuzsanna Fejős, Ágnes Vámosi, Zsolt Dubóczky, Ferenc Rényi Vámos, István Vámosi Nagy, István Köves, Alexandra Bartal, Emese Schmidt and László Tóth

Meghatározott bőrtumoroknál a Mohs-féle mikrográfikus sebészeti eljárás kínálja a legjobb lehetőséget a tumor teljes eltávolítása mellett a maximális funkcionális és kozmetikai állapot megtartására. A módszer előnye, hogy horizontálisan vezetett fagyasztásos metszetekkel a specimen sebészi széleinek 100%-át, beleértve a perifériás és mély felszínt is, intraoperatívan vizsgálja. Ez az eljárás a konvencionális sebészi kimetszéssel vagy más technikával szemben szignifikánsan magasabb ablasticitást eredményez. A Mohs-féle mikrográfikus sebészet a választandó beavatkozás nagy, kiújult vagy inkomplett módon eltávolított bőrdaganatok esetén, illetve ha a daganat funkcionálisan vagy esztétikailag kényes anatómiai régiót érint. A szerzők egy 75 éves férfi esetét mutatják be, akinél a talpon másodszor lokálisan kiújult invazív melanoma malignumot kezeltek sikeresen Mohs-féle mikrográfikus sebészeti technikával, azonnali rekonstrukcióval, félvastag lebenyt alkalmazva.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, László Tóth, Toshiaki Saeki, István Sinkovics, Mária Gődény, Hideki Takeuchi, Mária Bidlek, Alexandra Bartal, Ákos Sávolt, Bence Dorogi and Miklós Kásler

A regionális nyirokcsomóstátus az emlőrák legfontosabb prognosztikai faktora. A korai, klinikailag nyirokcsomó-negatív emlőrákoknál az őrszemnyirokcsomó-biopszia az axillaris staging standard módszere. A preoperatív limfoszcintigráfia az őrszemnyirokcsomók számának és elhelyezkedésének meghatározásával pontosítja a biopsziát. Az utóbbi években az idős, túlsúlyos betegeknél, atípusos vagy extraaxillaris nyirokelvezetésnél, nem ábrázolódó, illetve az izotópbeadási helyhez közeli őrszemnyirokcsomók meghatározásához egy új, hibrid képalkotó eljárás, a komputertomográfiával kombinált single photon emissziós komputertomográf (3D SPECT/CT) nyújt segítséget. A szerzők magyarul elsőként tekintik át az emlőrák-őrszemnyirokcsomó meghatározásával foglalkozó, a 3D SPECT/CT teljes – máig mindössze 14 közleményből álló – angol nyelvű szakirodalmát. Összefoglalásként elmondható, hogy a 3D SPECT/CT növeli a preoperatív őrszemnyirokcsomó-meghatározás eredményességét, minőségét, segítve ezzel a rutin klinikai gyakorlatban az emlőrákos betegek pontosabb stagingjét. Orv. Hetil., 2011, 152, 678–688.

Open access