Search Results

You are looking at 31 - 40 of 55 items for

  • Author or Editor: Zoltán Szabolcs x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Vigvári, Zsuzsanna Nemes, Áron Vincze, Jenő Solt, Dávid Sipos, Zsófia Feiszt, Ágnes Kappéter, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

Bevezetés: Az elmúlt évtizedben drámai változásokat tapasztalhattunk a Clostridium difficile-fertőzések epidemiológiájában. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, van-e különbség a két, felső gastrointestinalis bejuttatási módszer eredményessége között. Módszer: 100 ml szűrletet 15 esetben nasoduodenalis szondán keresztül adtak be, 15 esetben pedig nasogastricus szondán keresztül. Az elsődleges gyógyulási ráta alatt az esetek azon hányadát értették, ahol a tünetek megszűntek a széklettranszplantáció után és nem tapasztaltak recidívát sem. Másodlagos gyógyulási ráta alatt pedig a betegek azon arányát értelmezték, akiknél egy ismételt beavatkozás után szűntek meg a panaszok és nem tapasztaltak recidívát a következő hat hétben sem. Eredmények: Nasojejunalis szondát használva az elsődleges sikerráta 100%-os volt. Nasogastricus szondát használva az elsődleges sikerráta 80%-os, a másodlagos sikerráta 93,3%-os volt. Összességében a felső gastrointestinalis rendszeren keresztül végzett széklettranszplantáció elsődleges gyógyulási rátája 90,0%, a másodlagos gyógyulási ráta 96,7% volt. Következtetések: A széklettranszplantáció igen hatásos módszer, különösen a terápiarefrakter esetekben Orv. Hetil., 2014, 155(44), 1758–1762.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Mónika Szűcs, Szabolcs Ábrahám, Gellért Baradnay, Tibor Wittmann, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy and Tamás Molnár

Bevezetés: A tumornekrózis-faktor-alfa-gátlókat egyre gyakrabban alkalmazzák a súlyos Crohn-betegség kezelésében. Célkitűzés: A szerzők retrospektív módon értékelték a perianalis fisztulázó Crohn-betegség miatt indított anti-TNF-alfa terápia rövid és hosszú távú hatékonyságát. Módszer: Tumornekrózis-faktor-alfa-gátló kezelésben részesült 68 betegnél meghatározták a luminaris és perianalis aktivitás változását, a komplett fisztulazáródás arányát és a műtéti beavatkozások szükségességét. Eredmények: A kezelés megkezdése után 12 héttel a betegek több mint 80%-ánál a perianalis aktivitás csökkent, 60%-ukban komplett remissziót láttak. Egyéves kezelés alatt a betegek harmadánál a fisztulák záródtak, de a biológiai szer elhagyását követően minden második személynél a sipolyok recidiváltak. Legtöbb esetben a tumornekrózis-faktor-alfa-gátló mellett szükség volt immunszuppresszív kezelésre. A befejezett egyéves terápia alatt a betegek 45%-ánál legalább egy alkalommal végeztek sebészi beavatkozást, többségében ismételt seton-drenázst vagy tályogfeltárást. Következtetések: A tumornekrózis-faktor-alfa-gátló kezelés hatékony a perianalis Crohn-betegség kezelésében. Az immunszuppresszív szerek sok esetben nem hagyhatók el, és nagy arányban van szükség rectummegtartó sebészi beavatkozásokra. A terápia elhagyása utáni magas sipolyrecidíva-arány miatt mérlegelendő a folyamatos tumornekrózis-faktor-alfa-gátló kezelés. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1943–1948.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Mátyás, Tünde Varga, Péter Kovács, Márton Kónya, Klára Rajczy, Éva Babenko, Barbara Szabó, G. Steven Kaali and Zoltán Szentirmay

Absztrakt

A preimplantációs genetikai diagnózis alkalmazásával lehetőség van arra, hogy beültetésre csak egy adott genetikai rendellenességben nem érintett preembriók kerüljenek. A szerzők trophectoderma-biopszia és vitrifikáció kombinációját alkalmazták monogénes betegség vizsgálatára. A genetikai vizsgálat indikációja a feleség korábban diagnosztizált 1-es típusú neurofibromatosisa volt. Az in vitro fertilizáció és a preembriók tenyésztése szekvenciális tápoldatok alkalmazásával történt. Az ötödik napon hét blasztocisztából lehetett mintát venni, amelyeket ezután vitrifikáltak. A polimeráz láncreakcióval végzett genetikai vizsgálat eredménye alapján két blasztociszta rendelkezett normális genotípussal. A felengedett blasztociszták beültetését és zavartalan terhességet követően az asszony egészséges fiúgyermeknek adott életet. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1787–1792.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentina Kutyifa, Béla Merkely, Zoltán Pozsonyi, Krisztina Hosszú, Szabolcs Szilágyi, György Balázs, Attila Tóth, Pál Sármán and László Gellér

A primer cardialis tumorok ritka kórképek, amelyek sokszor sokáig tünetmentesek maradhatnak. Az áttétet még nem adó tumor kuratív terápiája a reszekció és a kombinált célzott kemoterápiás kezelés. A legtöbb olyan esetben azonban, amikor a terime már nem reszekálható, szükséges lehet a biopszia elvégzése a pontos szövettani diagnózis felállításához, valamint a terápiás terv kidolgozásához. A következőkben egy 56 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél ismétlődő pericardialis fluidum kivizsgálása során derült fény az intracardialis tumormassza jelenlétére. Az elváltozás nonreszekábilisnak bizonyult, így biopsziát és célzott kemoterápiás kezelést terveztünk. A beteg kisebb megterhelése érdekében a tumormassza-biopsziát nem thoracotomiából, hanem percutan katéteres módszerrel végeztük el. A biopszia pontosságát egy új módszer, az intracardialis ultrahang biztosította. Esetünk jól mutatja, hogy az intracardialis ultrahang vezérelte biopszia hatékony, biztonságos módszer, amely segíti a pontos mintavételt, és a beavatkozás biztonságosságát is növelheti.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Benkő, Imre Fehérvári, Kristóf Rácz, Orsolya Friedrich, Ildikó Gálfy, Szilárd Török, Ádám Remport, Jenő Járay, Elek Bodor and Zoltán Szabolcs

Az irreverzíbilis szív- és veseelégtelenségben szenvedő betegeknél terápiás lehetőséget jelenthet az azonos donorból származó, egyidejű, kombinált szív- és veseátültetés. A módszerben rejlő számos előny ellenére csak kevés adat áll rendelkezésre a hosszú távú grafttúlélést és -mortalitást illetően. A szerzők közleményükben beszámolnak a Magyarországon először végzett kombinált szív-vese átültetés során szerzett tapasztalataikról, és irodalmi áttekintésben az eljárás jogosultságát elemzik. – A fiatal, urémiás férfi beteg ischaemiás eredetű dilatativ cardiomyopathiával szívtranszplantációs várólistán szerepelt. Testsúly, testméret, AB0-vércsoport alapján egyező, kadáver donorból eltávolított szívvel és vesével, negatív T-sejt-keresztpróbát követően, transzplantációt végeztek. Először a szív beültetése történt meg, majd a hemodinamikai paraméterek stabilizálódása után azonnal, az egyazon donorból eltávolított vesét transzplantálták. Mindkét műtét technikája megegyezett azzal, amit az izolált szív- vagy veseátültetés során alkalmaznak. A beültetett szív és vese működésének paraméterei gyors javulást mutattak. A beteg több mint egy évvel a kettős szervátültetést követően is kompenzált keringéssel és veseműködéssel, jó általános állapotban, aktív életet él. A bemutatott eset és az irodalmi adatok alapján kijelenthető, hogy a kombinált szív- és veseátültetés alternatívát jelent végállapotú szív- és vesebetegek kezelésében. A mindkét graftnál tapasztalt – az irodalomból ismert – alacsonyabb korai rejekciós arány az immunszuppressziós protokolljukat igazolja, illetve felveti a szervek egymásra gyakorolt protektív hatását is.

Restricted access
Central European Geology
Authors: Attila Demény, Alexandra Németh, Zoltán Kern, György Czuppon, Mihály Molnár, Szabolcs Leél-Őssy, Mihály Óvári and József Stieber

Determination of the long-term behavior of cave systems and their response to changing environmental conditions is essential for further paleoclimate analyses of cave-hosted carbonate deposits. For this purpose, four actively forming stalagmites were collected in the Baradla Cave where a three-year monitoring campaign was also conducted. Based on textural characteristics and radiocarbon analyses, the stalagmites are composed of annual laminae, whose counting was used to establish age–depth relationships. Fast and slowly growing stalagmites have different stable carbon and oxygen isotope compositions as well as trace element contents that could be attributed to differences in drip water migration pathways. The stable isotope compositions were compared with meteorological data of the last ∼100 years indicating that carbon isotope compositions of the stalagmites may reflect changes in precipitation amount, while oxygen isotope compositions are more related to temperature variations. The combined textural–geochemical–meteorological interpretation lead us to select the isotope record that can best reflect variations in environmental conditions and can be used for further evaluation of the climate–proxy relationships.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Mangel, Zoltán László, Zsuzsanna Varga, Zsolt Sebestyén, Szabolcs Szappanos, Zoltán Lőcsei, Emese Mezősi, Örs Péter Horváth, István Battyáni, Antal Zemplényi, István Földi and Lajos Kollár

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben a daganatgyógyítás fejlődésének és eredményességének jeleként a lokális terápiás modalitások szerepe az áttétes betegségek ellátása során felértékelődött. A szerzők tudomása szerint a hazánkban első eredményes, koponyán kívüli sugársebészeti beavatkozást ismertetik. Az 58 éves férfi gyomoradenocarcinoma miatt műtéten, kemoterápián és mellékveseáttétek miatt metastatectomián esett át. Az első műtét után 4 évvel a követési komputertomográfiás vizsgálat kétgócú és inoperábilisnak véleményezett peritonealis áttétképződést mutatott, a májszél, illetve a bal vese alatt, 2 cm-es átmérőkkel. Definitív ellátásként, egy ülésben 12 Gy dózisú stereotaxiás hasi sugársebészeti beavatkozást végeztek, cone-beam komputertomográfiás ellenőrzés mellett, dinamikus ívbesugárzást, illetve 2-2 ívet alkalmazva. A kezelés 25 percig tartott, sem akut, sem késői mellékhatást nem észleltek. A kezelés után 3, illetve 7 hónappal elvégzett kontroll-komputertomográfia teljes tumorregressziót igazolt. A szerzők megállapítják, hogy megfelelő technológia és gyakorlottság birtokában, nem gyorsan növekvő oligometasztázisok esetében a koponyán kívüli stereotaxiás sugársebészeti ellátás biztonságos és hatékony alternatívája lehet a műtéti beavatkozásnak. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1593–1599.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Baukje G. Andela, Frank J. C. M. Van Eerdenburg, Ali Choukeir, Dávid Buják, Zoltán Szelényi, Szabolcs Boldizsár, Fruzsina Luca Kézér, László Molnár, Levente Kovács and Ottó Szenci

Activities of alkaline phosphatase, aspartate aminotransferase and alanine aminotransferase, and concentrations of serum metabolites [beta-hydroxybutyrate (BHB) and non-esterified fatty acids (NEFA)] of primiparous (n = 83) and multiparous (n = 213) Holstein cows were studied as possible predictors of retained fetal membranes (RFM), grade 2 clinical metritis (CM) and clinical endometritis (CEM). A logistic regression model was used to calculate odds ratios (OR) for the prevalence of CM diagnosed between 0–5, 6–10 and 11–20 days in milk (DIM) and for the prevalence of CEM diagnosed between 22–28 and 42–49 DIM. The activities of the examined serum enzymes did not show significant associations either with CM or with CEM. For NEFA sampled on days 0 and 5, an OR of 2.38 for CM 0–20 DIM and an OR of 2.58 for CM 11–20 DIM was found. For BHB sampled on days 0 and 5, an OR of 8.20 for CEM 22–28 and 42–49 DIM and an OR of 1.98 for CM 6–10 DIM were found. The prevalence of RFM was higher in ≥ 4 parity cows compared to primiparous cows (46.3% vs. 26.5%). BHB and NEFA levels measured between 0 and 5 DIM could have a predictive ability for postpartum uterine disorders such as RFM, CM and CEM.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Csaba Fehér, Zoltán Heiler, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Miklós Molnár, Gabriella Koncsek, Shadi Aleid, Edit Hídvégi, Zsolt Rozgonyi, Szabolcs Horváth and Pál Vadász

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdősequestratio (TS) sebészi kezelése gold standard eljárásként alkalmazható. A malignus tüdődaganatok sebészi ellátásában egyre inkább teret nyerő videothoracoscopos (VATS) technika a benignus tüdőbetegségek kezelésére is alkalmasnak látszik. Három, radiológiailag azonosított intralobaris TS VATS műtétjéről számolunk be hazánkban elsőkként. Módszer: A műtéteket kettőslumenű tubussal megoldott szeparált lélegeztetéssel, általános narkózisban, a betegek oldalt fekvő helyzetében két porton (1,5 cm-es kameraport és egy 5-6 cm-es, műanyag gyűrűvel védett axillaris munkaport) keresztül végeztük. Eredmények, esetek: A betegek (37 éves nő, 39 és 46 éves férfi) közül kettő tünetekkel (vérköpés és tüdőgyulladás) a harmadik pedig radiológiai szűrést követően került kivizsgálásra. A tápláló artéria mindhárom esetben azonosítható volt a CT képeken. Két esetben jobb alsó, egy esetben bal alsó lebenyt távolítottunk el nagyobb szövődmény nélkül. Következtetés: A videothoracoscopos lebeny eltávolítást TS kezelésére is alkalmas eljárásként ajánljuk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Bátai, Péter Reményi, Marienn Réti, Anikó Barta, László Gopcsa, Lilla Lengyel, Éva Torbágyi, Zoltán Csukly, Éva Karászi, Attila Tordai, Hajnalka Andrikovics, Katalin Balassa, Szabolcs Tasnády and Tamás Masszi

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A magyarországi vérképzőőssejt-transzplantáció meghatározó és 2016 nyaráig egyetlen allogén transzplantációs centrumaként működő Szent László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályán 1993-tól 2015-ig terjedő időszakban végzett 2548 vérképzőőssejt-transzplantáció összesítése mellett a cikk a 2007-től 2013-ig terjedő időszak 425 allogén transzplantációjának részletes feldolgozását tűzte ki céljául. Módszer: Ezen keresztül mutatja be a vérképzőőssejt-transzplantáció jelentős előrelépéseit, irányvonalait és a magyarországi őssejt-transzplantációs eredményeket. Eredmények: Az allogén transzplantációs indikációs területek eltolódásában kifejezett a krónikus myeloid leukaemia térvesztése és a myelodysplasiás szindrómák előretörése, emellett figyelemre méltó a transzplantációs korhatár jelentős kitolódása a csökkentett intenzitású transzplantációs előkészítő kezeléseknek köszönhetően. Hasonlóan meghatározó változást eredményez a donorkorlát csökkenése a haploidentikus transzplantáció technikájának kidolgozásával, amelynek köszönhetően gyakorlatilag szinte minden arra rászoruló és fizikailag alkalmas betegnél elvégezhető az allogén vérképzőőssejt-átültetés. Következtetések: Rámutat a cikk arra is, hogy a fenti tendenciák egyre inkább szükségessé teszik a transzplantációs keretszámok bővítését és további centrumok allogén vérképzőőssejt-transzplantációba történő belépését. Orv. Hetil., 2017, 158(8), 291–297.

Open access