Search Results

You are looking at 31 - 40 of 88 items for

  • Author or Editor: Zsolt Tulassay x
Clear All Modify Search
Authors: Dorottya Kocsis, Zsolt Tulassay and Márk Juhász

Absztrakt

Az eosinophil oesophagitis a nyelőcső krónikus, antigénmediált gyulladása. A nyelőcsőben orális és/vagy aeroantigének által indukált eosinophilgranulocyta-infiltráció, nyálkahártya-hyperplasia és a subepithelialis rétegek fibrosisa szűkülethez, dysphagiához és falatelakadáshoz vezethet. A betegség gyakran társul más allergiás kórképekkel, mint az asthma vagy az atopiás dermatitis. Az eosinophil oesophagitis kezelésének sarokkövei az elkerülő diéta és a helyileg alkalmazott, gyulladáscsökkentő szteroidkezelés. A szerzők áttekintik a jelenleg rendelkezésre álló kezelési stratégiákat. Orv. Hetil., 2015, 156(23), 927–932.

Open access

A gyulladásos bélbetegség fiatal, termékeny korban lévő felnőtteket érintő megbetegedés, amelynek népesedési következményei sem elhanyagolhatóak. Míg a termékenység (férfiak szulfaszalazinkezelésétől, illetve ileum-poch analis anastomosison átesett nőktől eltekintve) nem különbözik jelentősen az átlaglakosságétól, az „önkéntes gyermektelenség” előfordulása nagyobb, 14–18%. A betegek megfelelő felvilágosítása a terhesség kimeneteléről, a gyógyszerelés lehetőségeiről, azoknak nem kívánt hatásairól, a család bevonása a döntéshozatalba kiemelt jelentőségű, amellyel a gyulladásos bélbetegségben szenvedők és családjuk „önkéntes gyermektelenségének” aránya csökkenthető, a gyógyszerszedés elfogadása javítható. A szerzők összefoglalják a gyulladásos bélbetegségnek a termékenységet, a terhesség kimenetelét befolyásoló hatását, a gyógyszerelés lehetőségeit a fogantatás előtt, a terhesség, illetve a szoptatás alatt. Orv. Hetil., 2012, 153, 1855–1862.

Open access
Authors: László Herszényi, Richárd Szmola and Zsolt Tulassay

A pancreas divisum a hasnyálmirigy leggyakoribb fejlődési rendellenessége, amelyhez a vezetékrendszer három fő eltérése társulhat: a klasszikus formában a fővezetékek teljesen elkülönülnek egymástól (I-es típus); a II-es típusban a dorsalis pancreasvezeték is lehet a domináns vezető; az inkomplett formában pedig (III-as típus) másodlagos csatornán keresztül kapcsolat alakulhat ki a fővezetékek között. A pancreas divisum három klinikai állapot kialakulásához vezethet: 1. akut recidíváló pancreatitis vagy 2. a dorsalis telepben jelentkező idült pancreatitis alakulhat ki, valamint 3. pancreatogen obstruktív hasi fájdalom jelentkezhet. A diagnózis felállításában jelenleg az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiáé a döntő szerep, de újabban a mágneses rezonancia cholangiopancreatographia az elsődlegesen választandó noninvazív módszerré lépett elő. A pancreas divisum tünetmentes formája önmagában nem igényel orvosi beavatkozást, de az enyhe visszatérő akut pancreatitises betegeket kezelni kell. A sebészi vagy az endoszkópos beavatkozások a járulékos papilla relatív szűkülete miatt kialakult obstrukció megszüntetésére irányulnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1764–1771.

Open access
Authors: Gabriella Lengyel, Zsuzsa Aszalós and Zsolt Tulassay

A világon kb. 170 millió ember szenved krónikus C hepatitisben. A krónikus C vírushepatitisesek között a depresszió előfordulása gyakoribb, mint az egészséges lakosságban, a betegek kb. 58%-ában ismerhető fel. A szerzők az irodalmi adatok alapján áttekintik a májbetegségben fellépő depresszió etiológiáját, vizsgálva a HCV neuropatogén hatását. Ismertetik azokat a kutatási eredményeket, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak a hepatitis C vírus központi idegrendszerben okozott elváltozásaira. A HCV kezelésére alkalmazott α-interferon egyik mellékhatása a depresszió. A szerzők ismertetik az interferon okozta depresszió biológiai alapjait, keletkezését, következményeit krónikus C hepatitisben, és áttekintik a depressziós beteg kivizsgálásának menetét. Összefoglalják a krónikus májbetegségek pszichiátriai gyógyszeres kezelésének lépéseit. Fontos annak a mérlegelése is, hogy a depressziós krónikus C hepatitises beteg kezelhető-e interferonnal. Az interferon-kezelés elmulasztása a májbetegség fatális kimeneteléhez vezethet. A helyes döntés meghozatalához megfelelő együttműködés szükséges a belgyógyász és a pszichiáter között.

Restricted access

A protonpumpa-gátlók (PPI) a gastrooesophagealis reflux és más savfüggő betegségek kezelésében széles körben használatosak. Az omeprazol, lansoprazol, pantoprazol, rabeprazol és esomeprazol hatékonyan gátolják a gyomorsav-szekréciót a protonpumpa, H + /K + -adenozin trifoszfatáz (ATPáz) bénításával.E vegyületek döntően CYP-mediált oxidatív metabolizmusában megfigyelhető különbségek kifejezett egyéni eltéréseket okozhatnak a savszekréció gátló hatásban. A PPI-kezelés során fellépő gyógyszerkölcsönhatások nagy része szintén e metabolikus folyamatokhoz köthető.A PPI-k átalakításában elsősorban a CYP2C19 és a CYP3A4 izoenzimek vesznek részt; aktivitásukat részben exogén hatások, részben endogén (farmakogenetikai) tényezők módosíthatják. Napjainkban elérhetővé vált az egyes genotípusok (homozigóta extenzív, heterozigóta extenzív metabolizálók és lassú metabolizálók) PCR, DNS chip módszerrel történő vizsgálata, mely egyre több magyarázattal szolgál a terápiás válaszokban megfigyelhető egyéni eltérések megértéséhez.A genotípus meghatározása a klinikai gyakorlat számára jelentős segítséget nyújthat az optimális kezelési forma kiválasztásában, és egyénre szabott savszekréció-gátló terápia kialakításában, különösen PPI-kezelésre non-responder gastrooesophagealis reflux, vagy fekélybetegség esetében, illetőleg sikertelen eradikációs kezelést követően.

Restricted access
Authors: Gyöngyi Munkácsy, Zsolt Tulassay and Balázs Győrffy

Az RNS-interferencia a poszttranszkripciós génelcsendesítés olyan formája, amelynek során rövid, specifikusan RNS-molekulák elnyomják a gének kifejeződésében kulcsszerepet játszó hírvivő RNS-ek működését. A sejtbe juttatott dupla szálú vagy rövid interferáló RNS-molekulák aktiválják az RNS-indukált elcsendesítő komplexet, amely a célgén hírvivő RNS-ét lebontja. A sejtek saját szabályozó mikro-RNS-molekulákkal is rendelkeznek, amelyeknek hírvivő RNS-e képes önmagával hajtűt képezni, amit a sejt dupla szálú RNS-ként értelmez. Az RNS-interferencia élettani működései közé tartozik a vírusok és a transzpozonok elleni védekezés, valamint a génkifejeződés szabályozása. Az RNS-interferencia nemcsak in vitro alkalmazható az egyes gének működésének vizsgálatára, hanem klinikai alkalmazásainak lehetőségei is megjelentek. Eddig vírusfertőzésekben, az időskori makuladegeneráció gátlására, a vér koleszterinszint-csökkentésére, daganatellenes és neurodegeneratív betegségek kezelésében alkalmazták. Az RNS-interferencia alkalmazását azonban nehezíti, hogy a megfelelő rövid interferáló RNS-molekulák tervezéséhez szükséges bioinformatikai algoritmusok nem tökéletesek; a szervezet szöveteibe való bejuttatásuk nehéz; illetve csak olyan esetekben alkalmazható, amelyekben átmeneti antagonista génelcsendesítő hatás és nem hosszú távú kezelés szükséges. Az alkalmazás legnagyobb előnye a jelentős specificitás, ami miatt mellékhatása is kevés. Az RNS-interferencia alapú kezelések megjelenése már a közeli jövőben várható.

Restricted access

A carcinoid daganatok jelentős hányada hormonálisan inaktív. E daganatok diagnózisára és követésére a klasszikusan alkalmazott biokémiai, illetőleg hormonvizsgálatok nem alkalmasak, de a neuroendokrin daganatok többségére jellemző tumormarkert, a chromogranin-A-t a hormontúltermeléssel nem járó carcinoid daganatok is termelhetik. A hormonálisan inaktív carcinoidokra is jellemző a somatostatin-receptorok expressziója, ami mind a képalkotó diagnózis, mind a kezelés terén nagy jelentőségű. Esetismertetés: A szerzők egy bronchialis kiindulású, többszörös májáttéteket adó, hormonálisan inaktív carcinoid daganatban szenvedő beteg kórtörténetét ismertetik. A bronchus carcinoid műtéti eltávolítását követően kialakult májáttétek somatostatinreceptor-expressziójára alapozva, tartós hatású octreotidkezelést, valamint ittriumizotóppal kapcsolt somatostatin-analóg terápiát alkalmaztak. A kezelés megkezdése előtt jelentősen megnövekedett szérum-chromogranin-A-szint a kezelések hatására fokozatosan csökkent. A 19 hónapos észlelés időtartama alatt a májáttétek mérete és száma nem növekedett. Következtetés: A szérum-chromogranin-A hatékonyan alkalmazható a hormonálisan inaktív carcinoid daganatok klinikai követésére. A somatostatin-analógok nemcsak a hormontúltermeléssel járó, hanem a hormonálisan inaktív carcinoidok esetében is gátolhatják a daganat progresszióját.

Restricted access
Authors: Györgyi Műzes, Hajnal Székely and Zsolt Tulassay

A Whipple-kór bakteriális fertőzés okozta, ritkán előforduló, számos szerv érintettségével, így változatos klinikummal társuló, alattomos kezdetű, relapsusokkal kísért idült lefolyású, kezelés nélkül fatális gyulladásos betegség. A kórkép gyanúját a jellegzetes (de nem specifikus) tüneti triász (fogyás, krónikus hasmenés, arthralgia) megjelenése sugallhatja. Elhúzódó, intermittáló jellegű láz és lymphadenopathia társulásakor fennállásának különösen nagy a valószínűsége. A Whipple-kór vonatkozásában meghatározó jelentőségű volt az egyedi tulajdonságokkal bíró kórokozó, a Tropheryma whipplei felismerése. A bakteriális fertőzés vélhetően gyakori, betegség viszont csak a hajlamosító immunológiai tényező(k) megléte esetén alakul ki. Tekintettel az alapvetően a macrophagokban perzisztáló és szaporodó baktériumokra, főként a mononuclearis-phagocyta rendszer kóros funkciója tételezhető fel. (A Whipple-kór elsősorban macrophag betegségként értelmezhető.) A klinikai kép sokszínű. Bár a Whipple-kórt eredetileg a gastrointestinalis rendszer megbetegedésének vélték, ma szisztémás betegségnek tekintik. A fertőzés gyanújakor az elsőként választandó vizsgálat a gasztroszkópia: jellegzetes esetben a postbulbaris duodenum és a jejunum területén az erythemas, erodált, sérülékeny nyálkahártyán szétszórt halványsárgás plaque-ok mutatkoznak. A szövettani mintákban előtérben áll a kifejezett macrophag infiltráció (a baktérium intracelluláris inváziójával). A betegség igazolásának klasszikus eszköze a vékonybél-biopsziás minták PAS-festése, valamint a kórokozó PCR-ral történő igazolása. A megfelelő antibiotikum kiválasztása és a terápia időtartama napjainkban is nagyrészt empirikus.

Restricted access

A Toll-like receptor-4 a természetes immunválasz egyik központi mediátora. Fő ligandja a Gram-negatív baktériumok lipopoliszacharidja, de emellett más molekulák is kötődnek a receptorhoz, mint például a hősokkprotein-60, az oxidált alacsony denzitású lipoprotein és a fibronektin. A receptor aktivációja a proinflammatorikuscitokin-szint növekedésével jár. Az elmúlt évek kutatási eredményei kimutatták, hogy a Toll-like receptor-4 a fertőző ágensek elleni immunválaszon kívül olyan krónikus gyulladásos reakcióval járó egyéb betegségekben is részt vehet, mint például az atherosclerosis, a diabetes mellitus vagy a gyulladásos bélbetegségek. A közlemény bemutatja a receptorral kapcsolatos újabb ismereteket, a receptor gyakori koszegregációs polimorfizmusait, valamint a polimorfizmusok különböző megbetegedésekre gyakorolt hatását.

Restricted access
Authors: Györgyi Műzes, Pál Miheller and Zsolt Tulassay

Az amyloidosis azoknak a szokatlan kórformáknak az egyike, amelyeket a beteg vizsgálatakor gyakran nem ismernek fel. Az elmúlt három évtized kutatásai komoly előrelépést jelentettek a kórkép biokémiai természetének, osztályozásának, patogenezisének, megnyilvánulási formáinak, felismerésének és a lehetséges kezelés mikéntjének megértése és elmélyítése tekintetében. A változatos klinikai megjelenés alapján az emésztőrendszeri amyloidosis diagnózisa valódi kihívás. Fennállásával elsősorban olyan 30 év feletti betegek esetében lehet és kell számolni, akik nem tisztázott hátterű hasmenésben, fogyásban, motilitási vagy felszívódási zavarban szenvednek.

Restricted access