Search Results

You are looking at 41 - 50 of 132 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák and János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access

A herediter intestinalis polyposisszindrómák és a nem polyposisos colorectalis carcinoma ritka, autoszomálisan dominánsan öröklődő kórképek. Az emelkedett vékonybél-karcinóma rizikó és a gyakori akut sebészeti beavatkozásokat eredményező obstrukció és intussusceptio megelőzése miatt szükséges a betegek követése és szűrése. Korábban a kisméretű vékonybélpolipok diagnosztikája nehéz volt, mert a hagyományos radiológiai módszerek diagnosztikus értéke alacsony ezekben az esetekben, és a tradicionális endoszkópos módszerekkel, mint felső endoszkópia, kolonoszkópia és push-enteroszkópia a vékonybél csak részlegesen vizualizálható. A „drót nélküli” kapszulás endoszkópiával lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. Az eddigi vizsgálati tapasztalatok igazolják a kapszulás endoszkópia hatékonyságát és biztonságosságát ezekben a kórképekben. Ismételt sebészeti beavatkozásokat követően is biztonsággal alkalmazható a módszer, a kapszularetenció veszélye alacsony. A familiáris adenomatosus polyposisban és a Peutz–Jeghers-szindrómában elvégzett összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján a kapszulás endoszkópia diagnosztikus érzékenysége lényegesen jobb a báriumos követéses röntgenvizsgálatnál és az MR-enterográfiánál. A vizsgálatok értékelése során viszont problémát jelent a polipok méretének és lokalizációjának meghatározása.

Restricted access
Authors: Irén Haltrich, Monika Csóka, Gábor Kovács and György Fekete

A rutinszerű molekuláris citogenetikai vizsgálatok bevezetése lehetővé tette, hogy a gyermekkori acut lymphoid leukaemiák bizonyos génszintű, eddig ismeretlen elváltozásait is feltárjuk. Különös jelentőségű a negatív prognosztikai értékű, ritkán előforduló citogenetikai kórképek felismerése, amikor azok közismerten jó kórjóslatú elváltozásokkal társulnak. A jelen tanulmányunkban egy gyermekkori B-sejtes ALL-re jellemző, új citogenetikai elváltozást, a 21-es kromoszóma intrakromoszomális amplifikációját ismertetjük, amely a többi kockázati tényezőtől függetlenül magas rizikócsoportú terápiát igényel, és amely egy jó prognosztikai értékű elváltozással, a rejtett 12;21-es kromoszóma-transzlokációval társult.

Restricted access
Authors: Viktória Anna Kovács, Anita Gábor, Zsuzsanna Fajcsák and Éva Martos

A gyermekkori elhízás egyike korunk legjelentősebb népegészségügyi problémáinak. Az inaktív életmód és a csökkenő fizikai aktivitás a legfontosabb kiváltó tényezők közé tartoznak. Célkitűzés: Felmérésünkben Óbudán tanuló általános iskolások tápláltsági állapotát és életmódját vizsgáltuk. Módszer: A dolgozatban 3302 általános iskolás (1648 fiú, 1654 lány; 11,3±2,3 év) adatait elemeztük. Testsúly-, testmagasság- és derékkörfogat-mérések mellett a tanulók kérdőívet töltöttek ki az aktivitási szokásaikról. Eredmények: Az IOTF-kritériumok alapján a résztvevők 14,5%-a túlsúlyos, 4,6%-a elhízott volt. A nem sportolók aránya fiúknál 9 éves kortól (15,3%) folyamatosan nőtt, és 15 éves korra megduplázódott (31,0%). Lányoknál az arány 10 éves kortól (21,0%) emelkedett, és a 15 éves lányoknak már több mint fele (53,8%) nem sportolt. A tanulók hétköznap 2,2±1,9 órát, hétvégén 3,6±2,6 órát töltöttek képernyő előtt. Hétköznap a gyerekek egyharmada (32,2%), hétvégén majdnem kétharmada (61,8%) több mint napi 2 órát töltött képernyő előtt. Következtetések: Mind a nem sportoló, mind a képernyő előtt naponta több mint 2 órát töltő gyermekek aránya magas volt. Tekintettel arra, hogy mind a két kockázati tényező előfordulása az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb volt, javasoljuk, hogy a megelőző programok minél korábbi életkorban kezdődjenek meg.

Restricted access
Authors: Kovács Krisztina, F. Földi Rita, Smohai Máté, Géczi Gábor and Gyömbér Noémi

Háttér és célkitűzések

Jelen tanulmány célja a Szülői Bevonódás a Sportban Kérdőív magyar változatának (PISQ-H) pszichometriai vizsgálata, a mérőeszköz reliabilitásának és validitásának ellenőrzése.

Módszer

A keresztmetszeti kutatás keretében a kérdőív érvényességét és megbízhatóságát 13-21 év közötti (M = 16,76 év; SD = 2,79 év) 471 fős (40,3% fiú és 54,2% lány, 5,5% hiányzó adat) kényelmi mintán ellenőriztük. A fent említett kérdőív mellett felvételre került az Észlelt Szülői Autonómiatámogatás Kérdőív is.

Eredmények

A feltáró faktoranalízis során négy elkülönülő faktort kaptunk (Dicséret és támogatás, Szülői nyomásgyakorlás, Aktív bevonódás, valamint Direkt, kontrolláló viselkedés). A kérdőív alskáláinak belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α: 0,640,85). A mérőeszköz időbeli stabilitásának vizsgálata során szignifikáns (p < 0,001), pozitív irányú, erős teszt-reteszt korrelációs együtthatókat kaptunk (Dicséret és támogatás alskála: r(67) = 0,82; Szülői nyomásgyakorlás alskála: r(67) = 0,81; Direkt, kontrolláló viselkedés alskála: r(67) = 0,93; és Aktív bevonódás alskála: r(67) = 0,94. A konstruktum validitás vizsgálata során a korábbi kutatásokkal megegyező, gyenge-mérsékelt erősségű korrelációt kaptunk a PISQ-H két alskálája és az Észlelt Szülői Autonómiatámogatás Kérdőív között (r = 0,30–0,56; p < 0,001).

Következtetések

A Szülői Bevonódás a Sportban Kérdőív kérdőív magyar változata pszichometriailag megfelelő mérőeszköznek tekinthető.

Open access
Authors: Gábor László Kovács, Judit Dénes, Erika Hubina, László Kovács, Sándor Czirják and Miklós Góth

2009 áprilisában az Acromegaly Consensus Group összefoglalta azokat a legújabb eredményeket, amelyek alapján szükségessé vált az acromegalia aktivitását jelző kritériumok változtatása. Az eredmények értékelésében 74 tapasztalt idegsebész és endokrinológus vett részt. A konszenzuskritériumok összeállítása során elemezték a növekedési hormon és inzulinszerű növekedési faktor-1 assay-k megbízhatóságát, valamint a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 szerepét az acromegalia aktivitásának megítélésében. Véleményt alkottak az egymásnak ellentmondó növekedési hormon és inzulinszerű növekedési faktor-1 eredmények megítéléséről. Leírták az acromegalia gyógyulását meghatározó kritériumokat, illetve a gyógyulást elősegítő evidenciákon alapuló terápiás lépéseket. Az összefoglaló a klinikum számára legfontosabb megállapításokat ismerteti. Orv. Hetil., 2011, 152, 703–708.

Restricted access
Authors: Erika Hubina, Ágnes Tóth, Gábor László Kovács, Judit Dénes, László Kovács and Miklós Góth

A humán növekedési hormon és a növekedésihormon-receptor szerkezetének részletes felderítése, valamint interakciójuk pontos megismerése lehetővé tette egy újabb hatásmechanizmusú fehérje, a növekedésihormonreceptor-antagonista, a pegvisomant kifejlesztését. Ezzel bővült az acromegalia kezelésére alkalmazható gyógyszercsoportok köre. Ennek jelentőségét az adja, hogy a betegség mortalitását tekintve bizonyított a növekedési hormon/inzulinszerű növekedési faktor-I tengely szigorúbb kontrolljának szükségessége, valamint hogy az eddig rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségek (műtét, radioterápia, dopaminagonista, szomatosztatinanalóg) alkalmazása ellenére a betegek jelentős része nem megfelelően kontrollált. A pegvisomant 2004-ben került törzskönyvezésre. 2006-tól hazánkban is alkalmazzák olyan acromegaliás betegek kezelésére, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatinanalógokkal való kezelés hatására nem normalizálódott az inzulinszerű növekedési faktor-I koncentrációja és a növekedésihormon-érték nem került a kívánt tartományba, vagy a kezelést nem tolerálták. A pegvisomant klinikai alkalmazása eredményes, jól tolerálható és biztonságos a nemzetközi adatbázis (Acrostudy) eredményei alapján. A kezelés eredményességének további növelése céljából számos nemzetközi vizsgálatot végeztek a szomatosztatinanalógok és a pegvisomant együttes adásával. A növekedési hormon/inzulinszerű növekedési faktor-I tengely egyéb hatásainak ismeretében a növekedésihormonreceptor-antagonistának további alkalmazási lehetőségei is a kutatás tárgyát képezik. Orv. Hetil., 2011, 152, 709–714.

Restricted access
Authors: István Kovács, Zoltán Lóderer, Gábor Bognár, Zoltán Jánó, Róbert Németh, Gábor Bognár and Attila Nagy

Absztrakt

A talpi lágyrész-hiány gyakran komoly kihívást jelentő probléma. Bemutatott esetünk kapcsán a helyreállítás gyakoribb lehetőségeit tekintjük át, és egy jól alkalmazható, megbízható lehetőségre szeretnénk felhívni a figyelmet. ALT (antero-lateral thigh) lebenynek a talpra történő szabad átültetésével a mechanikai igénybevételt jól tűrő pótlásra nyílik lehetőség.

Restricted access

Abstract

A szájfenéki tumorok radikális műtéti megoldása után visszamaradó defektusok egyik jól ismert rekonstrukciós alternatívája a fibula osteocutan lebenyének szabad átültetése mikrosebészeti technikával. E lebeny ellátó erének anatómiája jól ismert, azonban igen ritkán ugyan, de előfordulhat nem várt variáció is. Esetünkben egy T4 stádiumú gingivatumor miatt végzett centrolateralis mandibularesectio utáni rekonstrukcióról számolunk be. Az eset érdekessége, hogy a felhasznált fibula és a hozzá tartozó bőrsziget külön érnyélről kapta vérellátását az arteria tibialis posteriorból. Kettős szabadlebeny-átültetés történt a szabad fibula esetében autológ peronealis arteria és vena graft pótlással. Az esetet irodalmi raritása és a műtéttechnikai megoldás miatt tartjuk közlésre érdemesnek.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Lipiodollal jelölt tumorágy alapján végzett képvezérelt sugárkezelés, illetve szimultán integrált boost technika bevezetése izominvazív hólyagdaganatok radiokemoterápiájában. Módszer: Izominvazív tranziciocelluláris hólyagcarcinoma miatt 2016. április óta három férfi betegünknél végeztünk radiokemoterápiát. A radiokemoterápia megkezdése előtt mindegyiküknél tumorágy-reszekciót végeztünk, amely során a daganatágyba submucosalisan 10 ml lipiodolos oldatot fecskendeztünk be, így jelölve a tumor helyét az emelt dózisú besugárzáshoz. A radiokemoterápia során 30 frakcióban a kismedencére 51 Gy-t (napi 1,7 Gy), a teljes hólyagra 57 Gy-t (napi 1,9 Gy), a lipiodollal megjelölt tumorágyra 63 Gy-t (napi 2,1 Gy) adtunk szimultán integrált boost formájában, forgóíves, intenzitásmodulált technikával. A besugárzás pontosságát napi kilovoltos CT-vel biztosítottuk. A radiokemoterápia alatt jelentkező korai radiogén urogenitalis és gastrointestinalis mellékhatásokat a Radiation Therapy Oncology Group beosztása szerint osztályoztuk. Eredmények: A lipiodol beadása során és azt követően érdemi perioperatív mellékhatást, toxicitást nem észleltünk. Betegeinknél az előírt dózist leadtuk. A sugárkezelés időtartama hat hét volt (heti öt frakció). A SIB-kezeléshez kialakított dózis–térfogati megszorításokat minden betegünknél teljesítettük. A kilovoltos CT-ellenőrzések során a lipiodollal megjelölt tumorágy jól látható volt. A kezelés alatt egy betegnél grade II cystitist és grade II proctitist, egy betegnél grade I cystitist észleltünk, amelyek tüneti, gyógyszeres kezeléssel javultak. A harmadik betegnél akut radiogén mellékhatás nem alakult ki. Következtetések: A lipiodol hólyagfali injektálása biztonságos volt, perioperatív toxicitást nem okozott. A tumorágy lipiodolos jelöléssel jól látható volt a sugárkezelés előtt végzett kilovoltos CT-n. A teljes kezelési idő négy nappal megrövidült, a tumorágyra leadott biológiai összdózis emelése mellett. A korai radiogén mellékhatások mérsékeltek voltak. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2041–2047.

Open access