Search Results

You are looking at 41 - 48 of 48 items for

  • Author or Editor: P. Nagy x
Clear All Modify Search
Authors: A. Szabo, A. Fonseca, L. P. Biro, Z. Konya, I. Kiricsi, A. Volodin, C. Van Hasendonck and J. B.Nagy

Some recent results on the synthesis of coiled carbon nanotubes (CNTs) are summarized. Several supported catalysts can lead to the formation of coiled CNTs. Interestingly, certain domains of the coil pitch and coil diameter are favoured, and two “stability islands”are found in the 3D representation of the number of coiled CNTs as a function of both coil pitch and coil diameter. It is emphasized that these nanotubes are formed either by introducing pairs of five-membered ring - seven-membered ring or by forming haeckelite structures. The coiled CNTs could be used in nanocomposite reinforcement as well as special sensors based on their remarkable mechanical and electrical properties.

Restricted access

Tissue level myocardial perfusion is one of the most important prognostic factors after successful recanalisation of the occluded coronary artery in patients suffering acute ST elevation myocardial infarction (STEMI). The primary objective of the present study was to examine the relationship between videodensitometric myocardial perfusion parameters as assessed on coronary angiograms directly following successful recanalization therapy and magnetic resonance imaging (MRI)-derived myocardial tissue loss late after STEMI. The study comprised 29 STEMI patients. Videodensitometric parameter Gmax/Tmax was calculated to characterize myocardial perfusion, derived from the plateau of grey-level intensity (Gmax), divided by the time-to-peak intensity (Tmax). Myocardial loss index (MLI) was assessed by cardiac MRI following 376 ± 254 days after PCI. Results: Signifcant correlations could be demonstrated between MLI and Gmax (r = 0.36, p = 0.05) and Gmax/Tmax (r = 0.40, p = 0.03) using vessel masking. Using receiver operating characteristic curve analysis, Gmax/Tmax < 2.17 predicted best MLI = 0.3, 0.4, 0.5 and 0.6 with good sensitivity and specifcity data, while Gmax/Tmax < 3.25 proved to have a prognostic role in the prediction of MLI = 0.7. Conclusions: Selective myocardial tissue level perfusion quantitative measurement method is feasible and can serve as a good predictor of myocardial tissue loss following STEMI and revascularization therapy.

Restricted access
Authors: J. Stark, Zs Tulassay, G. Lengyel, D. Szombath, B. Székács, I. Ádler, I. Marczell, P. Nagy-Répas, E. Dinya, K. Rácz, G. Békési and Iván Horváth

Restricted access
Authors: M. Pásztói, P. Misják, B. György, B. Aradi, T. G. Szabó, B. Szántó, M. Cs. Holub, Gy. Nagy, A. Falus and E. I. Buzás

Abstract

While the key initiating processes that trigger human autoimmune diseases remain enigmatic, increasing evidences support the concept that microbial stimuli are among major environmental factors eliciting autoimmune diseases in genetically susceptible individuals.

Here, we present an overview of evidences obtained through various experimental models of autoimmunity for the role of microbial stimuli in disease development. Disease onset and severity have been compared in numerous models under conventional, specific-pathogen-free and germ-free conditions. The results of these experiments suggest that there is no uniform scheme that could describe the role played by infectious agents in the experimental models of autoimmunity. While some models are dependent, others prove to be completely independent of microbial stimuli. In line with the threshold hypothesis of autoimmune diseases, highly relevant genetic factors or microbial stimuli induce autoimmunity on their own, without requiring further factors. Importantly, recent evidences show that colonization of germ-free animals with certain members of the commensal flora [such as segmented filamentous bacteria (SFB)] may lead to autoimmunity. These data drive attention to the importance of the complex composition of gut flora in maintaining immune homeostasis. The intriguing observation obtained in autoimmune animal models that parasites often confer protection against autoimmune disease development may suggest new therapeutic perspectives of infectious agents in autoimmunity.

Restricted access
Authors: Bálint Tóbiás, Bernadett Balla, János Kósa P., János Horányi, István Takács, Eszter Bölöny, Csaba Halászlaki, Zsolt Nagy, Gábor Speer, Balázs Járay, Eszter Székely, Roland Istók and Péter Lakatos

Az elmúlt években több munkacsoportnak sikerült olyan szomatikus mutációkat (BRAF, NRAS, HRAS, KRAS génekben) és génátrendeződéseket (RET/PTC, PAX8/PPAR-gamma) azonosítani, amelyek összefüggést mutatnak a pajzsmirigydaganatok kialakulásával. Jelen vizsgálatban 11 személy 22 (11 kóros és 11 betegségmentes) intraoperatív pajzsmirigy-szövetmintáit elemezték. A RAS géncsalád és a BRAF gének szomatikus egypontos nukleotid polimorfizmusait LigthCycler olvadáspontanalízis-módszerrel, míg a génátrendeződéseket valós idejű polimeráz láncreakció módszerével vizsgálták. A daganatos mintákban 3 BRAF-, 2 NRAS-, 1 HRAS-mutációt, valamint 1 RET/PTC1 átrendeződést találtak. Az eredmények megerősítik a nemzetközi adatokat, miszerint ezek az egypontos nukleotidpolimorfizmusok és génátrendeződések megtalálhatók a daganatos pajzsmirigyszövetekben. Valószínűsíthető, hogy ezen genetikai vizsgálatokkal kiegészült citológiai vizsgálat segítheti a malignus göbök azonosítását, illetve elképzelhető, hogy prognosztikai faktorként előre jelezhetik a későbbi daganatos átalakulást. Orv. Hetil., 2011, 152, 672–677.

Open access
Authors: E. Hartmann, A. Németh, Gy. Juharosi, Zs. Lénárd, P. Á. Deák, V. Kozma, P. Nagy, Zs. Gerlei, I. Fehérvári, B. Nemes, D. Görög, J. Fazakas, L. Kóbori and A. Doros

Abstract

Hepatocellular carcinoma, which has developed in liver cirrhosis is a disease where liver transplantation can provide a cure both for the tumour and the underlying liver damage. However, patients can only be transplanted when the tumour number and size do not exceed the Milan criteria. Tumour ablation methods — such as radiofrequency ablation — can provide a chance to make the patient eligible for transplantation. Among the 416 Hungarian liver transplanted patients there are 6 who had received different types of ablative therapy as bridging therapy in different institutions. On the basis of analysis of the patients' data we created a guideline for the treatment of cirrhotic patients with hepatocellular carcinoma with the aim of developing a uniform Hungarian approach.

Restricted access
Authors: M. Tóth, A. Nagy, I. Szarukán, K. Ary, A. Cserenyec, B. Fenyődi, D. Gombás, T. Lajkó, L. Merva, J. Szabó, P. Winkler and J. K. Jósvai

The addition of synthetic (E)-anethol to the known attractant phenylacetaldehyde synergized attraction of the cotton bollworm Helicoverpa armigera, the blend invariably catching 4 to 6 times more than phenylacetaldehyde on its own. Highest catches were recorded by the 1:1-3:1 blends. The addition of salicyl aldehyde, ±linalool, (R)-(+)-limonene, 2-methoxybenzyl alcohol and 4-methoxybenzyl alcohol (compounds described earlier in the literature as co-attractants for H. armigera), increased catches when added to phenylacetaldehyde. However, the addition of these compounds did not increase catches of the (E)-anethol+pheny- lacetaldehyde blend. When directly compared with performance of the synthetic pheromone, the (E)-anethol +phenylacetaldehyde blend caught an average of 27% of the catch in pheromone baited traps. On an average 79% of moths caught in traps with the (E)-anethol+phenylacetaldehyde blend were females, while traps with pheromone caught only males. The (E)-anethol+phenylacetaldehyde blend described in this study may form the basis for the development of an efficient bisexual lure for H. armigera AFTER further optimization.

Open access
Authors: János Kiss, Bernadett Balla, János P. Kósa, Adrienn Borsy, János Podani, István Takács, Áron Lazáry, Zsolt Nagy, Krisztián Bácsi, Eszter Szlávy, Miklós Szendrői, Gábor Speer, László Orosz and Péter Lakatos

A fibrosus dysplasia a csontok benignus, tumorszerű elváltozása, amelyre az örvényes lefutású kötőszöveti nyalábok és az érett-éretlen csontgerendák jellemzőek. A jelátvivő G-fehérje α-alegységét kódoló GNAS1 gén pontmutációja okozta fejlődési zavarról, az osteoblastok kóros differenciálódásáról van szó, amelynek következtében az érett csontszövet helyét rostos kötőszövet foglalja el. A szerzők célja a fibrosus és a nem fibrosus szövetben eltérően kifejeződő egyedi gének meghatározása volt, és leírni a közöttük lévő összefüggéseket multiparaméteres statisztikai analízisek segítségével. Módszer: Hat fibrosus dysplasiás és hét nem fibrosus dysplasiás nőbeteg csontmintáit vizsgálták. A hat fibrosus dysplasiás nőbeteg mintája magából a fibrosus elváltozásból származott, míg a hét nem fibrosus dysplasiás kontrollcsontmintát csípőprotézis-beültetés során, a combnyakból vették. A 118 kiválasztott gén expressziós különbségeit TaqMan-próbaalapú kvantitatív valós idejű PCR-technikával mérték. Eredmények: A Mann-Whitney-féle U-teszt 27 gén esetében mutatott szignifikánsan eltérő (p ≤ 0,05) expressziós különbséget a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás egyénekben. A fibrosus dysplasiás betegeknél kilenc gén kifejeződése szignifikánsan fokozott volt, további 18 gén esetén jelentős génkifejeződés-csökkenést mértek. Ezek a szignifikáns különbséggel szabályozódó gének elsősorban minor kollagén molekulákat, extracelluláris mátrixot bontó enzimeket, transzkripciós faktorokat, adhéziós molekulákat, növekedési faktorokat, gyulladást serkentő citokineket és lipidanyagcseréhez kapcsolt faktorokat kódolnak. A diszkriminanciaanalízis megmutatta, hogy a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás csontszövet megkülönböztethető részben a G-proteinhez kapcsolt számos gén, a BMP-kaszkád komponenseinek és az extracelluláris mátrixhoz kötődő molekulákat kódoló gének eltérő transzkripciós profilja alapján. Következtetések: A fibrosus dysplasiában szignifikánsan eltérő génkifejeződési mintázatok feltárása további segítséget adhat a csontszövet fibrosus átalakulásának és a kórfolyamat hátterének megismerésében. Orv. Hetil., 2010, 40, 1656–1665.

Open access