Search Results

You are looking at 51 - 60 of 174 items for

  • Author or Editor: Gábor István x
Clear All Modify Search
Authors: Zsuzsanna Aschenbrenner, Gábor Simon jr., Gizella Mayer, Márta Szokó, István Hartyánszky, András Szatmári and Gábor Simon

A szerzők egy 12 éves, infektív endocarditises leánybeteg esetét mutatják be, akinek panaszai és tünetei három nappal korábban kezdődtek, és meningealis izgalmi tünetek miatt került sor osztályos felvételére. A klinikai kép, a laboratóriumi paraméterek, a liquorvizsgálat, valamint a hemokultúra Staphylococcus-szepszis és meningitis diagnózisát támasztották alá. A megkezdett terápia mellett a beteg állapotában átmeneti javulás mutatkozott, majd ezzel párhuzamosan hangos szisztolés szívzörej jelent meg. Az echokardiográfiás vizsgálat mitralis billentyű infektív endocarditis diagnózist igazolt. Az ismételt vizsgálatok során észlelt progresszió miatt a beteg áthelyezésre került a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjába, ahol az elvégzett transoesophagealis echokardiográfiás vizsgálat megerősítette a beküldő diagnózist. Ezt követően extracorporalis szívműtét során a mitralis billentyűn lévő vegetációkat eltávolították és a billentyűt plasztikázták. A kezdetben észlelt klinikai tüneteket és a liquoreltérést a koponya-MR-vizsgálat során leírt, szeptikus embolizáció következtében kialakult apró, multiplex agyi infarktusokkal hozták összefüggésbe. Gyógyulását követően a rendszeres kontrollvizsgálatok során neurológiai maradványtünetek nem mutatkoztak, enyhe fokú residualis mitralis regurgitatio mellett a beteg panaszmentessé vált.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Bence Forgács, Gábor István, Bíborka Bereczky, Lajos Berczi, György Ledniczky and Pál Ondrejka

Absztrakt

A mesenterialis panniculitis minden hasi műtéten átesett beteget érinthet. A betegség klinikai és patológiai képe nem egységes, ennek megfelelően a terápiája is más a különböző stádiumaiban. E stádiumokat egyesek vitatják, és egy betegség különféle manifesztációinak tartják őket, míg mások folyamatában látják a betegség kialakulását. Egy 65 éves férfi betegünknél két ízben alakult ki posztoperatív fibrotisáló, meseneterialis panniculitis. Az első alkalommal laparoscopos sigmaresectiót követően észleltük a teljes mesosigmát érintő folyamatot. Az ekkor végzett Hartmann-műtét után, a tervezett vastagbél-rekonstrukciót követően másodszor is kialakult a betegség, mely ekkor a teljes mesenteriumot és a mesocolon-lemezeket involválta. Az exploratio során sebészi intervenció nem volt kivitelezhető. A beteg antibiotikum, steroid, tartós parenteralis táplálás és nasogastricus szonda mellett 3 hét alatt meggyógyult. Konzervatív sikerrel kezelt esetünk kapcsán ismertetjük e sokarcú betegséget és a kezelés lehetőségeit.

Restricted access
Authors: Loránd Barabás, Ákos Szabó, Szilárd Szabó, Gábor Turcsányi, Csaba Sipos and Gábor István

Absztrakt

A Hartmann-műtétet eredetileg a rectosigmoideum tumoros betegségeinek kezelésére alkalmazták. Az utóbbi években a bal colonfél gyulladás okozta szövődmények, tumoros bélelzáródás, perforáció, reszekciót követő varratelégtelenség esetén, továbbá trauma okozta bélsérülés sürgős ellátására alkalmazzák, ha az anasztomózis készítése kockázatos. A későbbi gastrointestinalis tractus folytonosságának helyreállítása lehetséges hagyományos vagy laparoscopos úton. Ez utóbbi technikával végzett műtéttel kapcsolatos tapasztalatainkat mutatjuk be, összehasonlítva eredményeinket a hagyományos műtéti megoldással.

Restricted access
Authors: Anikó Báti, Tamás Régi, István Sántha, Katalin Tóth, Zoltán Nagy, Gábor Vargyas and Gábor Vargyas
Restricted access
Authors: László Csepregi, Gábor Bari, Miklós Bitay, Zoltán Hegedűs, Sándor Varga, Gábor Iglói, Antal Szabó-B., István Hartyánszky and Gábor Bogáts

Absztrakt

Célkitűzés: Vizsgálatunkkal áttekintjük az osztályunkon beültetett Sorin Perceval S öltés nélkül rögzíthető műbillentyűvel szerzett kezdeti tapasztalatainkat. Módszerek: Másfél év alatt 27 esetben ültettünk be Sorin Perceval S biológiai billentyűt aortabillentyű-betegség miatt. Az eszközt elsősorban nagy kockázatú betegek esetén alkalmaztuk, reoperációs környezetben, meszes aortagyök esetén, időskorban. Eredmények: A billentyű beültetési ideje rövidült, az átlagos aortalefogási idő 27 perc, így a műtéti terhelés csökkent, de a nagy kockázatú betegek súlyos társbetegségei miatt a kockázat nem szüntethető meg teljesen. (Három beteget vesztettünk el a postoperativ szakban, bár egyik beteget sem cardialis ok miatt.) Parciális sternotomia esetén a billentyű használata megkönnyíti a sebészi beavatkozást. A műtétet követő echokardiográfia minden esetben kitűnően működő, az anulusba jól illeszkedő műbillentyűt véleményezett, paravalvularis insufficientia nem volt. Következtetés: A Sorin Perceval S aorta biológiai műbillentyű biztonsággal alkalmazható nagy kockázatú betegek műtéte esetén, valamint parciális sternotomia esetén is megkönnyíti a műtétet.

Restricted access
Authors: István Hartyánszky, László Ablonczy, Elek Bodor, István Hartyánszky jr., Gábor Bodor, Sándor Mihályi, Erzsébet Sápi, Balázs Héthársi and András Szatmári

A szerzők egy 7 éves dilatativ cardiomyopathiás gyermek esetét ismertetik, akinél megelőzően súlyos aortainsufficientia miatt műbillentyű-beültetés történt. Az NYHA–IV. stádiumba került betegnél 2007. október 18-án szívtranszplantációt végeztek. Magyarországon ez volt az első sikeres gyermekszív-átültetés. Zavartalan korai posztoperatív szak után 6 hónappal a gyermek panaszmentes, szívizom-biopszia, echokardiográfiás vizsgálat rejectiót nem mutat, keringéstámogató gyógyszert nem igényel, immunszuppresszív terápiájaként az interleukin-2-receptor-blokkoló basiliximabbal történő indukciója után hármas kombinációt (tacrolimus + mycophenolate mofetil + corticosteroid) alkalmaznak.

Restricted access
Authors: Kristóf Dede, István Láng, Balázs Pörneczi, Gábor Mester, András Fekete, György Kőszegi, Tamás Mersich, István Besznyák and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A colorectalis májáttétek (CRLM) kezelésének egyetlen potenciálisan kuratív terápiája a sebészi resectio. A preoperatív/neoadjuváns kemoterápia mind a resecabilis, mind az ún. borderline resecabilis, mind az irresecabilis betegek esetében része lehet a kezelésnek. Beteganyag: Az Uzsoki Utcai Kórházban májresectióval kezelt CRLM-es betegek adatait elemeztük. Két csoportba osztottuk a betegeket: az A csoport kapott preoperatív kemoterápiás kezelést, a B csoport nem kapott preoperatív kezelést. Eredmények: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 128 betegnél történt kuratív célú májresectio CRLM miatt. 68 beteg (53%) kapott, 60 beteg (47%) nem kapott preoperatív kemoterápiás kezelést. A szövődmények tekintetében nem találtunk különbséget a két csoport között (p = 0,39). A median teljes túlélés 41 hónap volt. A progressziómentes (PFS) 3 és 5 éves túlélés 25%, a teljes (OS) 3 és 5 éves túlélés 55% és 31% volt. A kemoterápiás csoport (A) túlélését szignifikánsan rosszabbnak találtuk mind a PFS, mind az OS tekintetében (p = 0,014, p = 0,015) a B csoporthoz képest. Amikor az A csoporton belül a bevacizumabbal kombinált kemoterápiát kapott alcsoport adatait a csak citotoxikus kezelést kapott betegek adataival hasonlítottuk össze, szignifikánsan jobb PFS-értéket kaptunk a bevacizumab-kezelésben részesültek javára (p = 0,004). Következtetések: A colorectalis májáttétek sebészi kezelésével jó hosszú távú túlélési eredmények érhetőek el még nem szelektált beteganyagon is, az irodalomban közölt kiemelkedően magas túlélési eredményeket azonban beteganyagunkon még nem tudtuk igazolni. Amennyiben a preoperatív kemoterápiás kezelést bevacizumabbal kombináltan kapták a betegek, úgy a májresectiót követő túlélési eredmények az eleve resecabilis betegek túlélési eredményeivel egyezőek voltak.

Restricted access
Authors: István Zapf, György Tizedes, Gábor Pavlovics, Gyula Kovács, Endre Kálmán, Gábor Szalai, Erika Kövér, Róbert Farkas and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access
Authors: Gábor Cserni, Rita Bori, István Sejben, Gábor Boross, Róbert Maráz, Mihály Svébis, Mária Rajtár, Eliza Tekle Wolde and Éva Ambrózay

A kisméretű emlőrákok sok tekintetben más kezelést igényelhetnek, mint a nagyobbak. Axillaris őrszemnyirokcsomó-biopszián átesett, 15 mm-nél nem nagyobb daganattal diagnosztizált betegeknél, 8 prediktív eszköz segítségével értékeltük a pozitív őrszemnyirokcsomóhoz társuló egyéb nyirokcsomók áttéteinek gyakoriságát és annak megjósolhatóságát. Ötszázhat beteg közül pozitív őrszemnyirokcsomó lelete mellett 138 alkalommal történt hónalji blokkdisszekció, és 39 esetben igazolódott további nyirokcsomóáttét. A prediktív eszközök közül a Stanford-nomogram és a mikrometasztatikus nomogram határozott meg egy olyan kis csoportot, akiknél a pozitív őrszemnyirokcsomók mellett is további áttétek kis kockázata miatt elhagyható lehet a kiegészítő blokkdisszekció. Adataink szerint a Tenon-pontszám is alkalmas lehet egy további, áttétek szempontjából kisebb és nagyobb kockázati csoport elkülönítésére. A kis tumorméretük alapján egyébként is alacsonyabb kockázatú őrszemnyirokcsomó-áttétes betegeknél a többváltozós modelleken alapuló prediktív eszközök némelyike segíthet az utólag feleslegesnek tűnő hónalji blokkdisszekciók egy részének elhagyásában.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Andreas Imdahl, Bíborka Bereczky, György Ledniczky, Gábor István, Éva Katalin Tóth, Christian Ihling and Pál Ondrejka

Absztrakt

Bevezetés: A tumorok vascularisatiójának és proliferatiójának prognosztikai szerepéről eltérő eredmények láttak napvilágot. A végbélrák prognosztikájában a májmetastasis jelenléte vagy megjelenése meghatározó szereppel bír. Munkánk célja a fenti prognosztikai faktorok vizsgálata és elemzése volt. Beteganyag és módszer: 37 végbélrákos betegnél végeztünk vizsgálatokat, akik preoperatív radioterápián, resectión és adjuváns kemoterápián estek át. A májmetastasisok közül 17 szinkrón volt, a többi öt éven belül került felismerésre. Immunhisztokémiai eljárással (CD34 és MIB-1) határoztuk meg a rectumtumor vascularisatióját (microvessel density: MVD) és a proliferatiós indexet (PI). Az eredményeket összevetettük a klinikopatológiai leletekkel és a betegek utánkövetési eredményeivel. Eredmények: A túlélésre a metastasis megjelenése volt a legjelentősebb befolyással. A pN státusz és a MVD ugyancsak szignifikánsan prognosztikus volt a betegségmentes és az 5 éves túlélésre egyaránt. A magasabb PI csak alacsony tumorvascularisatio mellett mutatott kedvező prognosztikai értéket. Összefoglalás: Az általunk vizsgált májmetastasist adó rectalis adenocarcinomák esetében a metastasisok megjelenéséig eltelt idő, a nyirokcsomók érintettsége (pN) és a tumor vascularisatiója bizonyult független kedvezőtlen prognosztikai faktornak.

Restricted access