Search Results

You are looking at 51 - 60 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Lipiodollal jelölt tumorágy alapján végzett képvezérelt sugárkezelés, illetve szimultán integrált boost technika bevezetése izominvazív hólyagdaganatok radiokemoterápiájában. Módszer: Izominvazív tranziciocelluláris hólyagcarcinoma miatt 2016. április óta három férfi betegünknél végeztünk radiokemoterápiát. A radiokemoterápia megkezdése előtt mindegyiküknél tumorágy-reszekciót végeztünk, amely során a daganatágyba submucosalisan 10 ml lipiodolos oldatot fecskendeztünk be, így jelölve a tumor helyét az emelt dózisú besugárzáshoz. A radiokemoterápia során 30 frakcióban a kismedencére 51 Gy-t (napi 1,7 Gy), a teljes hólyagra 57 Gy-t (napi 1,9 Gy), a lipiodollal megjelölt tumorágyra 63 Gy-t (napi 2,1 Gy) adtunk szimultán integrált boost formájában, forgóíves, intenzitásmodulált technikával. A besugárzás pontosságát napi kilovoltos CT-vel biztosítottuk. A radiokemoterápia alatt jelentkező korai radiogén urogenitalis és gastrointestinalis mellékhatásokat a Radiation Therapy Oncology Group beosztása szerint osztályoztuk. Eredmények: A lipiodol beadása során és azt követően érdemi perioperatív mellékhatást, toxicitást nem észleltünk. Betegeinknél az előírt dózist leadtuk. A sugárkezelés időtartama hat hét volt (heti öt frakció). A SIB-kezeléshez kialakított dózis–térfogati megszorításokat minden betegünknél teljesítettük. A kilovoltos CT-ellenőrzések során a lipiodollal megjelölt tumorágy jól látható volt. A kezelés alatt egy betegnél grade II cystitist és grade II proctitist, egy betegnél grade I cystitist észleltünk, amelyek tüneti, gyógyszeres kezeléssel javultak. A harmadik betegnél akut radiogén mellékhatás nem alakult ki. Következtetések: A lipiodol hólyagfali injektálása biztonságos volt, perioperatív toxicitást nem okozott. A tumorágy lipiodolos jelöléssel jól látható volt a sugárkezelés előtt végzett kilovoltos CT-n. A teljes kezelési idő négy nappal megrövidült, a tumorágyra leadott biológiai összdózis emelése mellett. A korai radiogén mellékhatások mérsékeltek voltak. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2041–2047.

Open access

Abstract

A szájfenéki tumorok radikális műtéti megoldása után visszamaradó defektusok egyik jól ismert rekonstrukciós alternatívája a fibula osteocutan lebenyének szabad átültetése mikrosebészeti technikával. E lebeny ellátó erének anatómiája jól ismert, azonban igen ritkán ugyan, de előfordulhat nem várt variáció is. Esetünkben egy T4 stádiumú gingivatumor miatt végzett centrolateralis mandibularesectio utáni rekonstrukcióról számolunk be. Az eset érdekessége, hogy a felhasznált fibula és a hozzá tartozó bőrsziget külön érnyélről kapta vérellátását az arteria tibialis posteriorból. Kettős szabadlebeny-átültetés történt a szabad fibula esetében autológ peronealis arteria és vena graft pótlással. Az esetet irodalmi raritása és a műtéttechnikai megoldás miatt tartjuk közlésre érdemesnek.

Restricted access
Authors: Éva Virágh, Dóra Horváth, Zoltán Lőcsei, László Kovács, Rita Jáger, Bernadett Varga, Gábor Kovács L. and Erzsébet Salamonné Toldy

Bevezetés: Az utóbbi időben egyre több adat támasztja alá a megfelelő D-vitamin-bevitel egészségmegőrző jelentőségét. Cél: A vizsgálat célja a D-vitamin-ellátottság felmérése volt Vas megye véradói és idősebb önkéntesei körében. Módszer: A szerzők 178 felnőttben (68 férfi, 110 nő, utóbbiak közül 41 orális fogamzásgátlót szedett) meghatározták a szérum-25-hidroxi-D-vitamin-, intakt parathormon-, kalcium-, albumin- (Cobas, Modular, Roche) és alfa-2-globulin-koncentrációkat (Gelelfo, Interlab), az eredményeket a nemek és az életkor (43 évesnél fiatalabb és idősebb) szerint analizálták, figyelembe véve az antikoncipiens szedését is. Eredmények: D-vitamin-hiányt 9,6%-ban, -elégtelenséget 32,0%-ban, megfelelő ellátottságot 58,4%-ban találtak. Az idősebbek 63%-a, illetve a fiatalok 41,2%-a (p<0,01) bizonyult szuboptimális D-vitamin-ellátottságúnak. Orális fogamzásgátlót szedő nőkben a szérum-25-hidroxi-D-vitamin és alfa-2-globulin magasabb, a szérumkalcium- és -albuminszint szignifikánsan alacsonyabb volt a fogamzásgátlót nem szedőkhöz képest, míg az intakt parathormon szintekben nem volt szignifikáns különbség. Következtetések: A megfigyelt szuboptimális D-vitamin-ellátottság jelentős mértékű, bár ritkábban fordult elő az irodalmi adatokhoz képest. Az orális fogamzásgátlót szedő nőkben észlelt szignifikánsan magasabb szérum-25-hidroxi-D-vitamin-szint ellenére az intakt parathormon szintek nem voltak alacsonyabbak a kontrollhoz viszonyítva. Utóbbi eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy az emelkedett szérum-25-hidroxi-D-vitamin-szinteket az ösztrogénhatásra módosult fehérjefrakciók okozhatják. Orv. Hetil., 2012, 153, 1629–1637.

Restricted access
Authors: Anita Stréhn, László Szőnyi, Gergely Kriván, Lajos Kovács, György Reusz, Attila Szabó, Imre Rényi, Gábor Kovács and Antal Dezsőfi

Bevezetés: A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség a leggyakoribb szolid szerv- vagy allogén vérképző őssejt-transzplantációt követően kialakuló malignitás gyermekkorban. E széles spektrumú betegség immunszuppresszió talaján jön létre, kialakulásában kiemelkedő jelentőségű az Epstein–Barr-vírus immunsejteket módosító hatása. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Magyarországon előforduló gyermekkori esetek összefoglaló felmérését. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott vese-, máj- és tüdőtranszplantált, valamint a Szent László Kórházban kezelt őssejttranszplantált gyermekek képezték a vizsgált betegpopulációt. Hetvennyolc vese-, 109 máj-, 17 tüdő-, illetve 243 allogén őssejttranszplantált gyermek adatait dolgozták fel. Eredmények: 1998 és 2012 között 13 transzplantált gyermeknél alakult ki szövettanilag igazolt poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség. A megbetegedettek közül 8 gyermek esett át szolid szervtranszplantáción, 5 beteg pedig őssejtátültetésen. A 8 szervtranszplantált közül hármat, míg az 5 őssejttranszplantált közül 4 beteget veszítettünk el. A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség legmagasabb arányban a tüdőtranszplantáltak között alakult ki (17,6%). Következtetések: Az eredmények alátámasztják, hogy a poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség ritka, ám nagyon magas letalitású kórkép. A legfontosabb terápiás lehetőség az immunszuppresszió csökkentésén túl a kemoterápia és a rituximab. A kimenetelt döntően befolyásolja a korán felállított diagnózis, amelynek fontos eszköze a magas kockázatú betegek Epstein–Barr-vírus-szűrése polimeráz láncreakcióval. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 313–318.

Open access
Authors: Judit Dénes, Márta Korbonits, Erika Hubina, Gábor László Kovács, László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják and Miklós Góth

A családi halmozódást mutató hypophysisadenomák 1-es típusú multiplex endokrin neoplasia, Carney-komplex és familiáris izolált hypophysisadenoma formájában nyilvánulhatnak meg. A familiáris izolált hypophysisadenoma autoszomális dominánsan öröklődő megbetegedés, ami inkomplett penetranciát mutat. Jellemzője, hogy az agyalapi mirigy adenomája mellett nem jelentkezik más jellegzetes tumor. Familiáris izolált hypophysisadenomában szenvedő családok 20–40%-ában mutatható ki az aryl hydrocarbon receptor interacting protein gén mutációja, míg a családok nagyobb részénél a betegséget okozó gén még nem ismert. Az aryl hydrocarbon receptor interacting protein génmutációja esetén a családok fenotípusa eltér a mutációt nem hordozó családokétól, mert ezekben a betegség fiatalabb életkorban jelentkezik, és leggyakrabban szomatotrop vagy laktotrop adenoma fejlődik ki. Az aryl hydrocarbon receptor interacting protein gén csírasejtes mutációja ritkán sporadikus esetekben is kimutatható, elsősorban gyermek- vagy serdülőkorban diagnosztizált acromegaliás esetekben. Tekintettel a betegség öröklődő jellegére, a családtagok genetikai és klinikai szűrővizsgálata az esetleges tumor jelenlétének mielőbbi felismerését és kezelését teszi lehetővé. Orv. Hetil., 2011, 152, 722–730.

Restricted access
Authors: István Zapf, György Tizedes, Gábor Pavlovics, Gyula Kovács, Endre Kálmán, Gábor Szalai, Erika Kövér, Róbert Farkas and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Mária Kohári, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Tamás Forster and Attila Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A teljes nagyér-transzpozíció az egyik leggyakoribb, cyanosissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők célja a teljes nagyér-transzpozíció miatt Senning- és Mustard-féle műtéten átesett betegeik hosszú távú túlélésének, funkcionális stádiumának, aritmológiai kontrolljának és életminőségének elemzése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálatban 85, teljes nagyér-transzpozíció miatt operált beteg vett részt, közülük 37 esetben Senning-műtét, míg 48 esetben Mustard-műtét történt. Valamennyi esetben utánkövetéses vizsgálatot végeztek. Eredmények: A több évtizedes utánkövetés sikeraránya 74%-nak bizonyult. A 31 utánkövetett Senning-műtött közül 12-en hunytak el a követés során (39%), míg a 32 Mustard-műtött közül 16-an haláloztak el (50%) (p = 0,45). Nem volt különbség a szívelégtelenség és az aritmiák jellemzői között sem a két betegcsoportban. Az életminőséget és a funkcionális kapacitást jellemző paraméterek kedvezőbbnek bizonyultak a Senning-műtött betegekben. Következtetések: A Mustard- és Senning-műtött TGA-betegek mortalitásában és morbiditásában szignifikáns különbség nem volt igazolható. A Senning-műtött betegek életminősége és funkcionális kapacitása a hosszú távú követés eredményei alapján kedvezőbb. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 104–110.

Restricted access
Authors: Gabriella Kovács, Gabriella Kulcsár, Gábor Serlegi, Mateusz Jaeger, Nicole Taylor and Ákos Pető

A Kiskunsági homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis—Alpári homokhát találkozásánál az ócsai Turjánvidék szomszédságában található Kakucs—Turján mögött lelőhely a Kárpát-medence középső bronzkorában (ca. 2000/1900–1500/1450 cal BC) a Vatya-kultúra népességének egyik jellegzetes települése volt.

A területen több talajtani módszer együttes alkalmazásával lehetőség nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, sekélyföldtani viszonyait, illetve a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, tafonómiájának egyes részleteit rekonstruáljuk.

A talajtani térképező fúrások eszközének segítségével a fedő talajképződmény alatt meghatároztuk az antropogén hatásra fejlődött és módosult talajok, valamint üledékek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében nem csak a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését, hanem az épületobjektumok által megjelenített megtelepedési és pusztulási rétegeket is vizsgáltuk. A pusztulási rétegként meghatározott K1 réteg magas patics- és faszéntartalmával ellentétben az alatt elhelyezkedő — minden valószínűség szerint az eredeti megtelepedési szintet megjelenítő — K2 réteg kevesebb antropogén szemcsét tartalmazott.

Kakucs—Turján mögött bronzkori lelőhelyen végzett régészeti talaj mikromorfológiai megfigyelések arra utalnak, hogy a K1 rétegben régészeti módszerekkel meghatározott két feltételezett padló szint közül egyik sem in situ helyzetű. Bár mindkét esetben megfigyelhetők padlótöredék-darabok, ezek nagy valószínűséggel áthalmozott formában vannak jelen. Ezt támasztja alá a T4-es vékonycsiszolati mintában az égetetlen padló töredékek jelenléte, amelyek tetején égetetlen talajos jellegű betöltés és égett patics található (T3). A patics körül nincs nyoma égésnek, így az is áthalmozott anyag. A korábban padlóként meghatározott rétegtani egységek (T6 ‘c’ és T7 ‘a’) ugyancsak nem in situ, hanem áthalmozott anyagként definiálhatóak. A megfigyelések arra utalnak, hogy legalább kétféle padló típussal számolhatunk a lelőhelyen. Az egyik egy igen finom szerkezetű, kifejezetten meszes, a másik pedig homokos vályog alapanyagú. Ebből az anyaghasználat, építéstechnika, ezzel együtt pedig esetlegesen a helyhasználat különbözőségére következtethetünk.

Az antropogén eredetű összetevők aránya alacsony. Talán ez is annak a jele, hogy nem egy in situ házzal/épülettel, hanem annak áthalmozott maradványaival van dolgunk. Az antropogén eredetű mikro-maradványok a mindennapi élethez kapcsolhatók (pl. hamu, faszén — égetés; csont — élelem, ételkészítés; kerámia — tárolás, fazekasság). Az elemzett vékonycsiszolatok az anyagok folyamatos áthalmozását mutatják, ami intenzív emberi jelenlétre utal.

A vékonycsiszolatokban megfigyelt, a telepen zajló anyagmozgatás, áthalmozás mértékével kapcsolatban általánosítani nem lehet. A mintázott profil azonban jól mutatja a szándékos anyagmozgatást, áthalmozást, mely a mintázás helyén sem egyszeri esemény. A padlók esetében régészetileg is bizonytalan interpretációt („feltételezett padló”) szándékoztunk megerősíteni vagy elvetni. A terepi megfigyelések szerint valószínűsíthető volt a mintázott helyen padlók megléte, melyek nem őrződtek meg minden kétséget kizáróan. A vékonycsiszolatok megfigyelései igazolták a padlók (pontosabban padló alapanyagok) meglétét, hisz valóban padló anyag került lerakásra, de ezek vélhetően nem elsődleges, azaz kialakításuk pozíciójában voltak jelen. „Bolygatatlan” padló töredéket csupán a T2-es mintában találtunk. Bár mintázáskor itt nem rögzítettük padló jelenlétét, mind az ásatási dokumentáció mind pedig a mikroszkópos megfigyelés azt mutatja, hogy in situ padlót találtunk.

A homokos/homokos vályog szerkezetnek köszönhetően a szerves (növényi) anyagok megőrződése igen rossz. Gyakorlatilag nincsenek jelen a mintákban, így ezekkel kapcsoltban nem állt módunkban megfigyeléseket tenni.

Az intenzív emberi jelenlét az egész lelőhelyen megfigyelhető, melyet a fúrások során tapasztalt változó vastagságú kultúrréteg is mutat. A telep egyes részein anyagok halmozódtak fel, kerültek lerakásra, míg máshol ilyen jellegű tevékenység nem figyelhető meg, sekélyebb üledékréteget hátrahagyva.

Mind a talajfúrások, mind pedig a vékonycsiszolatok elemzése alapján a lelőhelyképződés a következőképen vázolható:

  1. Eredeti természeti környezet
  2. Emberi megtelepedés
  3. Az eredeti/eltemetett talaj felszínének modifikációja, mely nem drasztikus, hanem folyamatos.
  4. Folyamatos emberi behatás (házak építése, mindennapi tevékenység következtében kialakuló anyagok felhalmozódása (kerámia, patics, csont, hamu stb.), anyagok áthalmozása).
  5. Telep el/felhagyása, a telep pusztulása, eltemetődése
  6. Recens talajfejlődés

Restricted access

The estimation of environmental risk caused by pollution with potentially toxic elements (PTE) is usually carried out using the (3+1) step sequential extraction procedure suggested in 1993 by the Community Bureau of Reference (BCR). In the 1st step the water-soluble, exchangeable and carbonate-bound element content is extracted with acetic acid. In 2002 a fractionation procedure based on the application of supercritical CO2, subcritical H2O and of a mixture of subcritical H2O/CO2 was proposed, which allowed the water-soluble and carbonatebound element contents to be extracted separately from sediment or soil samples weighed into the preparative column of a supercritical fluid extractor and diluted with quartz sand in a mass ratio of 1:20. The aim of the present study was to develop a new reduced-size column construction with which this dilution rate could be decreased to 1:2. A kinetic study was performed to determine the extraction time necessary for samples with different carbonate contents and the extracted element contents were compared to the results of the BCR sequential procedure on the same samples. It was established that fractionation using the reduced-size column may be a rapid way to obtain more reliable information on the easily mobilizable (watersoluble and carbonate-bound) PTE content of soils and sediments than was previously available to supplement BCR fractionation.

Restricted access