Search Results

You are looking at 51 - 60 of 110 items for

  • Author or Editor: Zoltán Tóth x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A szerzők vizsgálatukban a hazai forgalomba hozott élelmiszer-kiegészítők közül a Flavon Max (GéSz Kft., Debrecen) készítmény szív- és érrendszeri hatásait értékelték többek között súlyos koszorúérbetegeken. A vizsgálatokat két randomizált, kettős vak-, placebóval ellenőrzött betegcsoporton végezték, felhasználva impedancia-kardiográfot, TensioMed Arteriographot®, az arteria ulnaris intima vastagságának mérését, illetve biokémiai módszereket. A vizsgálat eredményeit összesítve és elemezve, a Flavon Max hatására két tényező esetében találtak jelentős (p < 0,05) javulást: a vérnyomásgörbék vizsgálatával kapott augmentációs index, illetve a laboratóriumi vizsgálat során mért C-reaktív protein (CRP) érték esetében. Összefoglalva: A Flavon Max a koszorúérműtétet követő időszakban a betegek számára hasznos kiegészítő kezelésnek bizonyult.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Árpád Tóth, Péter Sipos, Mária Borbély, Csilla Uri, Ágnes Elek, Éva Mars and Zoltán Győri
Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Ákos Tóth, Brigitta Berta, Tamás Tirczka, Csilla Jekkel, Anita Ábrahám, Zoltán Prohászka, Zsófia Bognár and Tímea Erdősi

A Hungarian soldier previously immunized against Neisseria meningitidis by quadrivalent polysaccharide vaccine was twice infected with meningococci within six weeks. The patient was treated with ceftriaxone during both episodes and he successfully recovered. His close contacts received rifampicin prophylaxis. An investigation was performed to characterize the genetic background of the pathogens to ascertain if the recurrent invasive meningococcal disease was caused by the same strain and to find out the reason for reinfection. Both meningococci belonged to the fine type Y:P1.5-2,10-1:F4-1:ST-23. This is the first description of the Europe-wide prevalent N. meningitidis serogroup Y in Hungary. In the first episode, we found wild-type rpoB allele in the non-culturable sample implying the susceptibility to rifampicin. The culturable isolate from the second episode proved resistant to rifampicin and had a point mutation in the rpoB gene. The rifampicin resistance might have evolved during the prophylactic treatment of contacts. Previous immunization of the patient with polysaccharide vaccine was ineffective due to his immunodeficiency, thus immunization with conjugate vaccine was proposed. We have proposed the implementation of centralized rifampicin susceptibility testing of N. meningitidis strains within a defined time frame to intervene and administer appropriate prophylaxis to close contacts.

Restricted access
Acta Ethnographica Hungarica
Authors: Anikó Báti, Tamás Régi, István Sántha, Katalin Tóth, Zoltán Nagy, Gábor Vargyas and Gábor Vargyas
Restricted access
Clinical and Experimental Medical Journal
Authors: Tünde Fischer, Márta Tiboly, Péter Tóth, Mária Szenes, Zoltán VÖlgyi, Otília Bali and Beáta Gasztonyi

Abstract

Whipple's disease is a chronic, systemic, relapsing bacterial illness, which always has a fatal outcome without treatment. It represents a significant diagnostic challenge for both clinicians and pathologists. In 80% of cases, the disease affects middle-aged white men belonging to the Caucasian race. Case report: The authors present three cases and review the aetiology, clinical features, presumed pathomechanism and the possibilities of treatment. Conclusion: Several immunologic mechanisms underlying Whipple's disease have emerged, but their primary or secondary nature has not yet been elucidated. First of all, this is a gastrointestinal disease; however, extraintestinal symptoms may often precede final diagnosis by several years. The histological hallmark for the diagnosis is the presence of numerous macrophages in the duodenal mucosa showing periodic acid — Schiff (PAS)-positive inclusions as well as polymerase chain reaction. The choice of antibiotics and the duration of therapy are empirical, but in most cases, there is an immediate response to the treatment. Relapses are common, particularly in patients with central nervous system involvement.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Babett Tóth, Zoltán Dénes, Emese Kudron, Beáta Barta, Dóra Szennai and Dóra Terjék

Absztrakt:

Bevezetés: Jelenleg nem rendelkezünk kielégítő adatokkal a rehabilitációs kezelések alatti táplálási problémák megoldásairól. Az alultápláltság és a szekunder sarcopenia komorbiditási tényezők, melyek növelik a szövődményeket, továbbá csökkentik a rehabilitációs kezelés eredményességét. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet betegeinek alultápláltságkockázat-felmérése egy adott időpontban. Módszer: A malnutritiokockázat-szűrés a ’Malnutrition Universal Screening Tool’ skálával történt. Eredmények: Az ellátottak közül (n = 331; átlagéletkor: 59 év) 44% esetében malnutritiokockázat állt fenn. Ebből a betegek 19%-a közepes, míg 25%-a fokozott kockázattal rendelkezett a felmérés időpontjában. A minta 176 férfiből és 155 nőből állt (53%/47%). Az ellátottak 50%-a testtömegindexük alapján a 22–29,9 kg/m2-es interkvartilis-tartományba esett (átlagos testtömegindex 26 kg/m2; s = 6,36). Az Agysérültek Rehabilitációs Osztályának betegei között mutatkozott a legnagyobb számban alultápláltság-kockázat (62,5%, 25 fő). Következtetések: Kombinált, malnutritiokockázatot szűrő módszer kialakítása szükséges a rehabilitációs intézetek betegcsoportjainak esetében, mert a jelenleg használt módszerek nem minden esetben elég szenzitívek. Orv Hetil. 2020; 161(1): 11–16.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János László Iványi, Éva Marton, Márk Plander, Zoltán Vendel Engert and Csaba Tóth

Bevezetés: A primer herelymphoma ritkán előforduló extranodalis non-Hodgkin-lymphoma-entitás. Legtöbbször idős férfiakban fordul elő, nagy malignitású szövettani képpel és kedvezőtlen kórlefolyással. Az érintett here eltávolítása után alkalmazott immunkemoterápia ellenére a betegek kezelési eredményei elmaradnak más extranodalis lymphomásokétól. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben a szerzők célul tűzték ki 2000 és 2012 között kórismézett és kezelt herelymphomás betegeik klinikopatológiai és kezelési eredményeinek felmérését. Módszer: Ezen időszak alatt 334 agresszív non-Hodgkin-lymphomás betegből nyolc esetben (8/334, 2,39%) kórisméztek primer herelymphomát (diffúz nagysejtes B-sejtes hét esetben, Burkitt-típusú egy esetben). A betegek medián életkora 60 év (23 és 86 év között) volt. Korai I–IIE hét betegben, előrehaladott stádium egy betegben fordult elő. Egy beteg kivételével (csak radioterápia) minden beteg kemoterápiát kapott (rituximab+CHOP, hat–nyolc ciklus 21 vagy 28 naponként). Mindössze egy beteg részesült központi idegrendszeri kemoterápiás profilaxisban, preventív ellenoldali hereirradiációt nem alkalmaztak. Eredmények: Ötven hónapos medián követés alatt semicastratiót követő rituximab- és CHOP-kúra után hét beteg került komplett remisszióba, két beteg elhunyt (egy beteg a lymphoma progressziója következtében, a remisszióban levő másik beteg szekunder tüdőtumor miatt). Komplett remissziót a betegek 87,5%-ában értek el. A betegségmentes túlélés 13–152 hónap között (medián 38 hónap), az összesített túlélés 17–156 hónap között (medián 43 hónap), az ötéves betegségmentes és összesített túlélés pedig egyaránt 37,5% volt. Következtetések: A viszonylag kedvező kezelési eredmények hátterében a korai stádium túlsúlya, a lymphoma urológiai sebészi eltávolítása, az immunkemoterápia hatásossága, illetve a közeli és távoli (idegrendszeri) relapsus hiánya állhat. Orv. Hetil., 2013, 154, 1666–1673.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Wettstein, Mátyás Hamar, Orsolya Cseprekál, Szabolcs József Tóth, Balázs Rózsa, Ádám Remport and Zoltán Máthé

Absztrakt:

A modern transzplantációban a marginális szervek gépi perfúziója jelenthet egy lehetséges választ a várólistán lévő betegek növekvő halálozása és morbiditása miatt világszerte fokozódó szervigényre. A szervek beültetését megelőző aktív szervkonzerválás, a tárolás körülményeinek optimalizálása az utóbbi évek transzplantációs kutatásainak középpontjába került. A gépi perfúzió lehetőséget teremthet a szervek prezervációs károsodásának csökkentésére, rekondicionálására, a funkcionális paraméterek és biomarkerek beültetést megelőző értékelésére, a konzerválás időtartamának növelésére, valamint további terápiás eljárások egyidejű alkalmazására. Az új technológiák célja a transzplantációt követő szervfunkció javítása és a biztonsággal beültethető donorszervek számának növelése. A gépi perfúzió rövid és hosszú távú eredményeit multicentrikus vizsgálatok kutatják, a különböző módszerek előnyeiről számos kérdés maradt még megválaszolatlan. Közleményünkben összegezzük a gépi szervkonzerválás eddigi vívmányait, a közelmúlt legfontosabb preklinikai és klinikai kutatási eredményeit, melyek alapján a gépi perfúziót a transzplantáció újabb mérföldkövének tekinthetjük. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1882–1890.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Gyenes, Nóra Szentmáry, Gábor Tóth, Huba Kiss, Csaba Szekrényesi, Achim Langenbucher and Zoltán Zsolt Nagy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A crosslinking kezelés szaruhártya-hámosodásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Betegek és módszer: Vizsgálatunkba 39 keratoconusos beteget vontunk be crosslinking kezelés után, és 11 pácienst fotorefraktív keratectomiát követően (kontroll) crosslinking kezelést követően 21, 45 és 69 órával. A festődő szaruhártyahám-hiány területét a fotorefraktív keratectomiát követően 16, 37 és 61 órával meghatároztuk. A fotorefraktív keratectomia kezelések utáni kontrollok időpontja nem egyezett a crosslinking kezelést követő kontrollidőpontokkal, így a fotorefraktív keratectomiás csoportnál a hámhiány feltehető méretét a crosslinking kezelési csoport mérési időpontjaira számítottuk, és χ2-teszt segítségével hasonlítottuk össze a két csoportban a hámhiány méretét. Eredmények: A cornea crosslinking kezelést követően a szaruhártya hámjának záródása a kezeléstől számított három napon belül, fotorefraktív keratectomiát követően négy napon belül következett be. 45 és 69 óra elteltével a két csoport között szignifikáns különbség igazolódott a hámhiány méretében (p = 0,005 és p<0,001). Következtetés: A crosslinking kezelést követően a szaruhártya hámosodása gyorsabb, mint fotorefraktív keratectomiát követően. Vizsgálatunk a crosslinking kezelés hámgyógyulásra kifejtett kedvező hatását igazolta. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 376–379.

Open access

Absztrakt:

A 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) kezelése terén új antidiabetikumok váltak elérhetőkké. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük a 2TDM gyógyszeres kezelési szokásainak változását 2001–2014 között. A vizsgálatot az Országos Egészségügyi Pénztár adatbázisának elemzésével végeztük. Az újonnan felismert 2TDM éves előfordulása 75 700 esetről 33 700 esetre csökkent. A 2TDM prevalenciája fokozatosan emelkedett, majd később stagnáló jellegűvé vált (2014-ben 727 000 eset). A szulfonilurea-monoterápia gyakorisága 64%-ról 35%-ra csökkent, a metformin-monoterápia gyakorisága 19%-ról 42%-ra nőtt. Gyógyszeres kezelés szükségessége esetén 2014-ben a metformin volt a leggyakrabban választott első készítmény (66%), ezt követte a szulfonilureák választása (16%). Első alkalommal DPP-4-gátlót 20 362 beteg, GLP-1-mimetikumot pedig 4996 beteg kapott 2014-ben. Öt évvel a szulfonilureakezelés megkezdése után (2010–2014 között) metforminra gyakrabban volt szükség második szerként (39,0%), mint a szulfonilureára öt évvel a metforminkezelés megkezdése után (22,9%). Az antidiabetikumok felírási szokásai az évek során megváltoztak, követve a szakmai irányelvek ajánlásait. Várható, hogy a terápiás szokások a közeljövőben tovább módosulnak. Orv Hetil. 2017; 158(20): 770–778.

Open access