Search Results

You are looking at 51 - 60 of 88 items for

  • Author or Editor: Zsolt Tulassay x
Clear All Modify Search
Authors: Krisztina Fischer, Orsolya Galamb, Béla Molnár, Zsolt Tulassay and András Szabó

A gyermekkori nephrosis 90%-a idiopathiás nephrosis szindróma. Az idetartozó három kórkép, a minimal change betegség, a mesangialis proliferatio és a focalis sclerosis hasonló klinikai képpel jelentkező, eltérő prognózisú és terápiás válaszú betegség. Dolgozatunk célja az idiopathiás nephrosis szindrómába tartozó kórképek kialakulásával, progressziójával összefüggő genetikai ismeretek, génexpressziós változások áttekintése és funkcionális csoportosítása. A génexpressziós változások meghatározásának eszközeként, dolgozatunk röviden összefoglalja a northern blot, a ribonuclease protection assay, az in situ RNS-hibridizáció, a kvantitatív RT-PCR és a microarray módszerek lényegét. Az eddig elvégzett vizsgálatok a DNS-szintézis és repair gének, növekedési faktorok, extracelluláris mátrix, extracelluláris ligandreceptorok, extracelluláris jelátvitel zavarai mellett kiemelik a metabolikus és transzporter gének, illetve az immunszabályozó gének molekuláris eltéréseit, amelyek összefüggésben vannak az idiopathiás nephrosis szindróma eddig megismert molekuláris hátterével. A chiptechnológia fejlődésével és elterjedésével ezek a markerek és a hagyományos vizsgálati módszerek párhuzamos alkalmazása rutindiagnosztikai szempontból is fontossá válhat.

Restricted access
Authors: Zsófia Tömböl, Péter Szabó, Károly Rácz, Zsolt Tulassay and Péter Igaz

Az RNS-interferencia endogén mediátoraiként a kis molekulasúlyú, kb. 19–23 nukleotidból álló mikro-RNS-ek számos alapvető élettani és kórélettani folyamat szabályozásában játszanak szerepet. E molekulák specifikusan képesek a hírvivő, messenger RNS-ek (mRNS) fehérjére történő átíródását gátolni elsősorban a transzláció gátlásával, de egyes esetekben akár az mRNS lebomlásának elősegítésével. Több humán betegségben észlelték megváltozott expressziójukat, a legtöbb adat azonban elsősorban a mikro-RNS-ek daganatokban betöltött szerepében ismert. Mind szolid, mind hematológiai daganatokban jellegzetes mikro-RNS-expressziós mintázatokat észleltek. A follicularis pajzsmirigyrákok esetében a mikro-RNS-ek segítségével lehetséges a jóindulatú adenomák rosszindulatú daganatoktól történő elkülönítése. Több daganattípus esetén a mikro-RNS-expressziós profil a daganat klinikai viselkedésével is kapcsolatba hozható (pl. tüdődaganatok és krónikus lymphoid leukaemia). A jövőben a kis molekulasúlyú RNS-ek terápiás alkalmazása is felmerül.

Restricted access
Authors: Tamás Zágoni, Eszter Daniella Juhász, Ferenc Sipos and Zsolt Tulassay

Az endoszkópos vizsgálat indikációjának elbírálása és a vizsgálat elvégzése terhességben különösen nehéz feladat, amely tapasztalt vizsgálót kíván.Bár egyrészt helyes a vizsgálatot halasztani a harmadik trimeszter vagy akár a szülés utáni időszakra, mégis bizonyos klinikai helyzetekben (pl.: akut felső tápcsatornai vérzés vagy biliaris pancreatitis esetén) az endoszkópos beavatkozást ugyanúgy azonnal el kell végezni, mint azokban az esetekben, ahol nem várandós betegről van szó.A szakirodalomban viszonylag kevés a fellelhető adat, amire támaszkodhatunk, s ezek az adatok is mind retrospektívek. A helyes döntést az is nehezíti, hogy egy-egy gasztroenterológus valószínűleg legfeljebb évente egy alkalommal kerül hasonló döntési helyzetbe Magyarországon.Nem választhatjuk a védekező álláspontot ezekben az esetekben, fontos, hogy mindig a magzat és az anya érdekeinek figyelembevételével is döntsünk.

Restricted access
Authors: Krisztina Hagymási, Béla Molnár, Ferenc Sipos, Orsolya Galamb and Zsolt Tulassay

A colorectalis rák a második leggyakoribb halálok hazánkban és a fejlett országokban is. A kórkép gyakori előfordulását az epithelsejtek gyors életciklusa, anyagcseréje, illetve a táplálkozási karcinogének közvetlen hatása magyarázza. A legújabb felfogás szerint a rák az őssejtek betegségének tekinthető. Ismereteink az utóbbi években jelentősen bővültek a emésztőrendszeri őssejtek elhelyezkedéséről (niche), sejtciklusukról, szabályozásukról (Notch, illetve Wnt/β-catenin jelrendszer) és markereikről (mathusashi-1, β-catenin). Az őssejtek és a daganatsejtek számos tulajdonságukban – önmegújító és proliferációs képességükben is – hasonlítanak egymáshoz. Újonnan merült fel a gyulladásos jelekre bevándorló csontvelő-eredetű őssejtek szerepe a daganatképződésben. A helyi vagy bevándorló őssejtek malignus átalakulásának okai mutációk (APC-, MMR-gének) vagy metiláció (CDKN2A, p16/INK4a, MGMT, MLH1) lehetnek. A dysplasiás sejtek terjedése még tisztázásra vár.

Restricted access
Authors: Péter Igaz, Károly >Rácz, Miklós Tóth, Edit Gláz and Zsolt Tulassay

A iatrogén Cushing-szindróma a hypercortisolismus leggyakoribb formája. Számos betegség kezelésében alkalmaznak sokszor nagy adagban glükokortikoidokat, ami nem ritkán súlyos klinikai képpel jellemzett hypercortisolismus kialakulásához vezet. A iatrogén Cushing-szindróma különlegességét az exogén glükokortikoidok okozta hypercortisolismus tüneteinek és az endogén hypothalamo-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásának kettőssége adja. A kórkép kezelésének központi kérdése a glükokortikoid terápia leépítésének nehézsége. A hypothalamus-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásában és regenerálódásában igen nagy fokú az egyének közötti variabilitás, emiatt a leépítés megtervezése csak fokozatosan, a klinikai kép és az endogén hormonaktivitás hatékonyságát jelző laboratóriumi paraméterek figyelembe vételével lehetséges. A leépítés során három fő szövődmény jelentkezhet: az alapbetegség reaktiválódása, másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség kialakulása, ill. az ún. szteroid megvonási tünetegyüttes. A szerzők saját klinikai tapasztalataik és a nemzetközi irodalom javaslatai alapján foglalják össze a témakör legfontosabb kérdéseit.

Restricted access
Authors: Sándor Spisák, Béla Molnár, Orsolya Galamb, Ferenc Sipos and Zsolt Tulassay

Az mRNS expressziós chippel való vizsgálati módszer elterjedésével egyre nagyobb igény merült fel az eredmények fehérjechipekkel történő validálására. A szerzők a különböző fehérjechip-módszerek előnyeit, hátrányait, alkalmazási lehetőségeit, eddigi eredményeit mutatják be. A fehérjék chip- vagy array-alapú analízisének speciális gátjai a molekulák bomlékonysága, a nem specifikus kötődés lehetősége és az amplifikációs módszerek hiánya. Ma üvegtárgylemez-alapú nyomtatott, SELDI MS-alapú, elektroforézis-alapú és szövettani mikroblokkmódszerek különböztethetők meg. Az üvegalapú chipek előnye az egyszerű alkalmazhatóságuk, a kisebb költségük. A SELDI-alapú fehérjechipek viszonylag nagy költséggel (tömegspektrométer), kis anyagmennyiségből (<1 µg) is tudnak profilkülönbségből adódó eredményt adni. Az elektroforézis-alapú eljárások még nem kiforrottak. A szöveti mikroblokkok az egyes antitestek szöveti és betegségspecificitásának meghatározását teszik lehetővé. A fehérjechipek eddigi alkalmazása a szérumban a betegségspecifikus mintázatok felderítésére, a daganatspecifikus jelátviteli utak kutatására, az mRNS expressziós vizsgálatok eredményeinek ellenőrzésére, igazolására szolgáltak. A fehérjechipek érzékenységének, specificitásának növekedése, valamint a költségek és a szükséges minta mennyiségének csökkenése elvezethet rutindiagnosztikai felhasználásukhoz.

Restricted access
Authors: István Pregun, György Bodoky, Károly Rácz and Zsolt Tulassay

A szerzők a carcinoid tumorokkal kapcsolatos legfontosabb klinikai gyakorlati ismeretekről adnak áttekintést. A carcinoid daganatok neuroendokrin sejtekből származó, többségében lassan növekvő ritka tumorok, azonban gyorsan metasztatizáló, agresszív formában is jelentkezhetnek. Epidemiológiai adatok szerint gyakoriságuk nő, amit részben a diagnosztikus módszerek fejlődése okozhat. A daganatok gyakran tünetmentesek, máskor carcinoid szindróma vagy egyéb endokrin szindrómák tünetei lehetnek jelen. A korai diagnózist biokémiai markerek (szérum-kromogranin-A, vizelet-5-hidroxi-indolecetsav) és speciális képalkotó módszerek segítik. A daganatok jelentős részét a betegség előrehaladott stádiumában ismerik fel; ezekben az esetekben sebészi módszerekkel nem érhető el teljes gyógyulás, bár a daganat megkisebbítésének sebészi vagy intervenciós radiológiai lehetőségeit ilyenkor is számításba kell venni. A carcinoid tumorokhoz társuló klinikai tünetek kezelésének jelenleg leghatásosabb eszközei a szomatosztatin-analóg készítmények, amelyek a tünetek megszüntetésén/enyhítésén kívül tumorgátló hatásuk révén akár hosszú éveken keresztül kivédhetik a daganatok növekedését vagy ritkán daganatregressziót válthatnak ki. A kemoterápiás készítményeket elsősorban metasztatikus, agresszív, gyorsan növekvő, illetve pancreas neuroendokrin daganatok esetén alkalmaznak, klinikai vizsgálatokban új kemoterápiás lehetőségként a temozolomid és a thalidomid adásával szereztek kedvező kezdeti tapasztalatokat. Progresszív, előrehaladt stádiumú daganatban szenvedő betegek részére hatékony új terápiás lehetőség a 131 I-MIBG, 90 Y-DOTA-TOC és 177 Lu-DOTA-TOC radionuklid kezelés. Kezdeti tapasztalatok állnak rendelkezésre a tirozinkináz-gátlók, tirozinkináz-ellenes antitestek és a „mammalian target of rapamycin” (mTOR) gátlók alkalmazásáról, amelyek közül a hatékonynak bizonyuló készítmények a jövőben szélesebb körű alkalmazást nyerhetnek. Orv. Hetil., 2010, 46, 1885–1894.

Open access
Authors: Krisztina Hagymási, Péter Reismann, Károly Rácz and Zsolt Tulassay

A nem alkoholos zsírmáj a leggyakoribb májbetegség metabolikus szindrómában. Kialakulása összetett, többtényezős, döntően az inzulinrezisztencián alapuló folyamat, amelyben az endokrin rendszer eltérései is jelentősek. Több endokrinológiai megbetegedés okozhat zsírmájat, így például a hypothyreosis, hyperlipidaemia és elhízás révén vezethet nem alkoholos steatohepatitis kialakulásához. A felnőttkori növekedésihormon-hiány szintén elhízást, a metabolikus szindrómához hasonló anyagcsere-rendellenességet okoz. A hypercortisolismus is a metabolikus szindrómára jellemző jegyekkel társul. Addison-kóros betegekben is gyakran kisfokban nő a májenzimek aktivitása. A nem alkoholos zsírmáj kétszer gyakoribb postmenopausában, mint praemenopausában, a női nemi hormonpótló kezelés csökkenti ugyanakkor a májelzsírosodás kockázatát. Az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség, az alvási apnoe, a szív-ér rendszeri betegségek és a nem alkoholos zsírmáj is gyakoribb polycystás ovarium szindrómában. Férfiakban a csökkent androgénszint, nőkben a hyperandrogenismus elhízás és inzulinrezisztencia révén vezethet nem alkoholos zsírmáj kialakulásához. A zsírsejtek által termelt hormonok (leptin, aciláció stimulálta fehérje és adiponektin) is szerepet játszhatnak a nem alkoholos zsírmáj kialakulásában. A cryptogen májbetegségek hátterében az endokrin rendszer eltéréseire is gondolnunk kell. A nem alkoholos zsírmáj és az endokrin rendszer összefüggésének megismerése bővítheti a jövőben a kezelés lehetőségeit.

Open access
Authors: Gábor Valcz, Tibor Krenács, Béla Molnár and Zsolt Tulassay

A vastagbél stromasejtjeinek és az azokat körülvevő mikrokörnyezetnek elsődleges szerepe van a gyulladásos folyamatok szabályozásában, a tumorok kialakításában és az áttétek képzésében. A gyulladásos folyamatokban és az azt követő szöveti regenerációban alapvető jelentőségűek a myofibroblastok, amelyek által termelt molekulák hatnak az immunrendszer sejtjeire és a hámsejtek proliferációjára. A daganatok myofibroblastokat aktiválhatnak, amelyek fokozott és megváltozott regulátoros ligand (citokin, kemokin, kemotaktikus és növekedési faktorok) termelése őssejt-aktiváción keresztül a hámsejtek kontrollálatlan szaporodásához vezethet. Dolgozatunkban a myofibroblastokkal kapcsolatos tudnivalókat foglaljuk össze, és ismertetjük szerepüket a gyulladásos és a neoplasztikus folyamatokban.

Open access
Authors: Richard Szmola, Károly Rácz, Zsolt Tulassay and Pál Miheller

Abstract

Intestinal stenosis is a frequent and oftentimes recurring problem in patients with Crohn's disease, accompanied by a high-risk for bowel resection and subsequent short bowel syndrome. Medical therapy has not proven successful, and even the most conservative surgical options are hampered by a definite mortality rate (and high recurrence rates) without doubt. Technical improvements in endoscopic devices over recent years have created an operative subspecialty (therapeutic endoscopy) that can be applied to several gastrointestinal diseases. Endoscopic balloon dilatation (EBD) for Crohn's disease has been developed to prevent or delay the need for surgical resection. The endoscopy-assisted dilatation is a safe and effective treatment modality for uncomplicated, short Crohn's strictures, and therefore should be offered to Crohn's disease patients. Here, we briefly review the current knowledge on hydrostatic balloon dilatation and present a relevant case from our clinical practice.

Restricted access