Search Results

You are looking at 61 - 70 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search
Authors: Márta Kovács, Gábor Veres, László Szőnyi, Antal Dezsőfi, Hedvig Bodánszky, György Illyés, Zsuzsa Schaff and András Arató

A szerzők egy 6 éves gyermeknél jelentkező, letális kimenetelű chronicus intestinalis pseudoobstructio (CIPO) esetét ismertetik. A klinikai tünetek és a képalkotó vizsgálatok ileus képét mutatták mechanikus elzáródás nélkül. Az ápolás során neurológiai tünetek alakultak ki, bal oldali mydriasis, majd grand mal görcsroham laktát-acidosis mellett. A konzervatív kezelés teljes parenterális táplálást, folyadék-elektrolit pótlást, erythromycin és szomatosztatin adását, acidosis korrekciót foglalt magában. A beteg halálát a 48. ápolási napon hirtelen fellépő keringési elégtelenség, szívmegállás okozta. A tisztázatlan eredetű gastrointestinalis és neurológiai tünetek, laktátacidosis alapján mitochondriális myopathia lehetősége merült fel a kórkép hátterében. A postmortem hisztopatológiai vizsgálat viscerális myopathiát bizonyított. A molekuláris genetikai vizsgálatok mitochondriális DNS-mutációt nem igazoltak.

Restricted access
Authors: Gábor Mogyorósy, Enikő Felszeghy, Tamás Kovács, Andrea Berkes, László Tóth, György Balla and Ilma Korponay-Szabó

Open access
Authors: Péter Ónody, Olivér Rosero, Tibor Kovács, Dávid Garbaisz, Viktor Hegedüs, Gábor Lotz, László Harsányi and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Restricted access
Authors: Eszter Kővári, Ádám Koteczki, Balázs Kovács, Péter Magyar, Imre Antal and Gábor Skaliczki

A rotátorköpeny-szakadás a leggyakoribb degeneratív vállbetegség, amelynek kezelése a vállsebészet fontos területe. A szakadás patológiája, valamint a laesio mérete és a funkció között nem mindig van szoros összefüggés, így a rekonstrukció időzítése és módja továbbra is élénk vita tárgyát képezi a szakirodalomban. Célkitűzés: Jelen munkában a szerzők elemezték a rotátorköpeny-szakadás miatt rekonstrukción átesett betegeik középtávú eredményeit, valamint ezek összefüggését a műtéti technikával és a posztoperatív radiológiai elváltozásokkal. Módszer: A vizsgálatban 27 beteg vett részt, akiknél teljes vastagságú szakadás miatt történt rekonstrukció. Tizennégy betegnél artroszkópos technikával, 13 betegnél nyitottan történt a műtét. A vállízület állapotát fizikális tesztekkel határozták meg, továbbá ultrahangos vizsgálatot is végeztek. A saját eredmények bemutatásán kívül a szerzők áttekintik a nemzetközi vállsebészetben jelenleg aktuális irodalmat és ajánlásokat a rotátorköpeny korszerű ellátásával kapcsolatban. Eredmények: Műtét után az átlagos constant score 73, a DASH (disabilities of the arm, shoulder and hand score) átlagértéke 14 volt. Artroszkópos technikával a constant score 80, nyílt műtéteknél 70 értéket adott. Ultrahanggal az esetek 40%-ában részleges vagy teljes rerupturát találtak. Következtetések: A rotátorköpeny-szakadás rekonstrukciója két évvel a műtét után a betegek több mint 70%-ánál kiváló vagy jó eredményt hozott. Az acromiohumeralis távolság változása és az ultrahanggal diagnosztizált részleges szakadás nem volt érdemi befolyással az eredményekre, a teljes vastagságú reruptura azonban szignifikánsan rontotta azokat. Orv. Hetil., 2012, 153, 655–661.

Open access
Authors: Katalin Csordás, Olivér Eipel, Márta Hegyi, Monika Csóka, Éva Pap and Gábor Kovács

A kemoterápiás szerek farmakokinetikai paramétereinek pontos monitorozása elengedhetetlen, hiszen számos mellékhatással járhatnak. Célkitűzés: Nagy dózisú methotrexatkezelések farmakokinetikájának és toxicitásának vizsgálata akut lymphoid leukaemiás gyermekekben. Betegek és módszerek: ALL-BFM 1995 és 2002 protokollok szerinti 5 g/m2/24 óra dózisú methotrexatkezelésre 43 gyermeknél (28 fiú, 15 lány, átlagéletkor 7,03 év) 147 esetben került sor. A methotrexat- és 7-hidroxi-methotrexat-szint-meghatározást nagy nyomású folyadékkromatográfiával végezték a szerzők az infúzió beadását követő 24., 36., 48. órában. Vizsgálták a fellépő máj- és vesetoxicitást, vérképet, a grade III/IV mucositis kialakulását. Eredmények: A methotrexat koncentrációja az esetek 72,5%-ában a terápiás tartományba (30–100 µmol/l) esett. Az ismételt kezelések hasonló methotrexatszinteket eredményeztek. Hepatotoxicitás 17%-ban, hypoproteinaemia 48,9%-ban fordult elő a kezeléseket követően. Szignifikáns korreláció állt fent a 7-hidroxi-methotrexat- és a szérumkreatinin-szintek között (p<0,05). Következtetések: Az 5 g/m2 dózisú kezeléseket követően megbízhatóan lehetett a terápiás szérumszinteket biztosítani. A kialakult mellékhatások enyhék és reverzíbilisek voltak. A 7-hidroxi-methotrexat-szintek monitorozása talán hasznosabb a methotrexatszintekénél. Orv. Hetil., 2011, 152, 1609–1617.

Open access

Absztrakt

Célkitűzés: A sacralis dermoid cysta (SDC) kezelése sebészi kihívás. Etiológiája és megfelelő műtéttechnikai megoldása a mai napig vitatott. Többféle műtéti megoldás mellett is magas a recidívaarány. A már többször sikertelenül operált, sokadjára is kiújuló SDC definitív ellátására biztos megoldás az arteria glutealis inferior (AGI) első perforátorerére nyelezett transzpozíciós lebeny alkalmazása. Anyag és módszer: Cadaverek AGI ágrendszerének preparálása után többszörösen recidivált sacralis dermoid műtéti ellátását végeztük. Eredmény: Az AGI első superficialis ágára nyelezett, annak perforátorát/perforátorait felhasználó transzpozíciós lebeny biztos megoldást kínál a többszörösen recidiváló SDC definitív ellátására.

Restricted access
Authors: Zsófia Jordán, Zsófia Tokodi, Ágnes Németh, Judit Müller, Mónika Csóka, Adrienn Mohl, Dániel Erdélyi and Gábor Kovács

Bevezetés: A terápiás besugárzás és a különböző kemoterápiás szerek károsíthatják a tüdőt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a gyermekkori daganatellenes kezelésben részesültek utánkövetése, a pulmonalis toxicitás lefolyásának monitorozása volt. Betegek és módszerek: A vizsgálatban 26 személy (10 leány és 16 fiú) vett részt, átlagéletkoruk 19,4 év volt, a kezeléstől az első felmérésig eltelt átlagos idő 4,5 év, a második felmérésig eltelt átlagos idő 10 év volt. Eredmények: 14 esetben észleltek kóros légzésfunkciós eredményt az első felmérés alkalmával, ebből hét obstruktív, öt kevert, kettő pedig restriktív jellegű zavar volt. A második felmérés során a kóros esetek száma hatra csökkent, akik közül két esetben obstruktív és négy esetben restriktív jellegű eltérést tapasztaltak. A dinamikus paraméterek pozitív irányú változása minden kóros értékben nyomon követhető volt (p<0,05). A statikus paraméterek értékelése során szintén javulási tendenciát figyeltek meg, azonban ez nem mutatott szignifikáns mértéket. Következtetés: Restriktív jellegű légzészavar a kezeltek kis részében mutatható ki. A kezelés következtében fellépő pulmonalis obstruktív elváltozások az idő előrehaladtával javuló tendenciát mutatnak. Orv. Hetil., 2013, 154, 345–350.

Open access
Authors: István Sugár, Attila Vörös, Csaba Diczházi, Loránd Barabás, Luca Valkó, Gábor László Kovács and Pál Ondrejka

Absztrakt

Esetismertetés: Két fiatal férfi betegünk egyikénél nyelési panaszait okozó mediastinalis szövetszaporulat exstirpatióját követő szövettani vizsgálat, a másiknál egyéb okból elvégzett hasi CT által valószínűsített mellékvese-adenoma „kivétele” után derítette ki a hisztológia a pontos diagnózist: a bronchialis cystát. Megbeszélés: A mediastinalis tumorok néhány százalékát fejlődési rendellenesség hatására keletkező bronchogen cysták alkotják. Csekély hányaduk okoz panaszt, ezek kerülnek felismerésre. Különösen ritka formája, amikor az ébrényi szakban, az egyedfejlődés során a cystakezdemény a hasüregbe vagy a retroperitoneumba vándorol. Diagnosztizálásuk praktikusan csak az eltávolítást követő szövettan révén lehetséges.

Restricted access
Authors: Violetta Csákváry, Tamás Puskás, Tamás Bödecs, Zoltán Lőcsei, György Oroszlán, Gábor Kovács L. and Erzsébet Salamonné Toldy

Az életkorra lebontott gyermekkori referenciatartományok nem állnak hazánkban rendelkezésre, ezért a gyermekkori csontanyagcsere-zavarok felismerése és helyes kezelése nem mindig lehetséges. Jelen tanulmány célja, hogy adatokkal szolgáljon a serdülők csontdenzitási és csontmarkereinek eredményeiről. Anyag és módszer: 169 (98 leány, 71 fiú) egészséges fiatal (átlagéletkoruk: 17,0±1,2 év) csontanyagcsere-vizsgálatát végezték el. Denzitometriával (DEXA, LUNAR, GE Health Care, Amerikai Egyesült Államok) mérték a lumbalis csigolyacsontok ásványianyag-tartalmát (BMC) és sűrűségét (BMD), majd ezekből eltérő referenciacsoportok figyelembevételével különböző Z-score-értékeket származtattak. A szérumosteocalcin- (OC) és β-crosslaps- (β-CL) meghatározást teljesen automatizált elektrokemilumineszcens immunometrikus módszerrel (Elecsys-2010, Roche) végezték. Eredményeiket a nemek szerinti csoportosításban a Tanner-stádiumok figyelembevételével értékelték. Vizsgálták a testtömegindex (BMI), a napi kalciumbevitel, szénsavas üdítő-kóla fogyasztás és testmozgási szokások közötti összefüggéseket. Eredmények: A Tanner V. fiúk BMC-értékei mindkét korcsoportban szignifikánsan (p < 0,001) magasabbak (15–16 év: 62,9±14,3 g; 17–19 év: 69,8±9,3 g), mint a lányoké (58,1±10,4; 61,6±8,5 g). A BMD-értékek a lányok esetében voltak szignifikánsan (p < 0,05) magasabbak a fiúkhoz képest (1,17±0,12 g/cm 2 vs. 1,13±0,11 g/cm 2 ). Az OC- és β-CL-szintek mindkét nemben az életkor növekedésével szignifikánsan (p < 0,01) csökkentek. A fiúk OC- és β-CL-szintjei jelentősen (p < 0,001) magasabbak a lányok értékeihez képest. A testsúly növekedésével a BMC és BMD mindkét nemben szignifikáns (p < 0,05) emelkedést mutat, viszont a sovány lányok biomarkerszintje (p < 0,05) magasabb a túlsúlyos társaikhoz képest. A német standardhoz és a saját populációjukhoz viszonyított Z-score-BMD-értékek között kiváló korrelációt (lányok: r = 0,97; fiúk: r = 0,88) kaptak, de az abszolút értékek szignifikánsan (p < 0,05) eltértek egymástól. A fiatalok 80%-a kalciumszegényen táplálkozik, 38%-uk keveset sportol, 60%-uk rendszeresen fogyaszt szénsavas üdítőt, illetve kólát. Az elégtelen kalciumbevitel esetén 4,7%-ban (6/127) csökkent ásványianyag-tartalmat igazoltak a német standardhoz és a saját referenciához viszonyított Z-score-értékeik alapján is, míg az elégséges kalciumot fogyasztók között ilyen eset nem fordult elő. Következtetés: Adataik hozzájárulhatnak a referenciaértékek meghatározásához az egészséges gimnazisták körében. A csontmarkerek hazai standardjának a beállításához szélesebb populációra kiterjedő vizsgálatok szükségesek még.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Andrea Uhlyarik, Gábor Pák, Attila Török, Judit Gervain and János Fehér

A vékonybél stromatumorai az összes vékonybél-stromatumor 35%-át alkotják. A SIST-tumorok egyik vezető klinikai tünete a gastrointestinalis vérzés. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mivel a módszer alkalmas a teljes vékonybél vizualizálására, a betegek számára jól tolerálható, és a szövődmények száma alacsony. Tisztázatlan eredetű, obskúrus gastrointestinalis vérzések esetén negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően következő diagnosztikus lépésként javasolt módszer. Esetismertetés: 2 beteg (58 és 69 év, egy férfi és egy nő) vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A videofelvételeket mindegyik esetben két független vizsgáló értékelte. Mindkét esetben a kapszula a 8 órás vizsgálati idő alatt elérte a Bauchin-billentyűt, a teljes vékonybél jól vizualizálható volt. A vizsgálatok értékelése során a vékonybél vérzésének hátterében egyik esetben a makroszkópos kép alapján tumort véleményeztünk, a másik esetben a vérzésforrás magasságát tudtuk kijelölni, az észlelés alatt is aktívan vérző laesio típusát azonban nem. A vérzésforrás pontosítása miatt a második esetben kettős ballonos enteroszkópia történt. A sebészeti beavatkozásokat követő hisztológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok során orsósejtes GIST-tumorok igazolódtak. A Fletcher-klasszifikációt alapul véve, a tumorméret és a mitotikus index alapján mindkét eset alacsony rizikócsoportba sorolható. Következtetés: A kapszulás vékonybél-endoszkópia korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access