Search Results

You are looking at 61 - 70 of 93 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
Clear All Modify Search
Authors: Emil Fraenkel, Rita Takács, József Hamvas, Gabriella Lengyel and János Fehér

Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is an acquired metabolic disease of the liver caused by accumulation of triglycerides in the hepatocytes followed by necrobiotic inflammatory reaction, fibrosis, and even cirrhosis. The accumulation of fatty acids in consequence of insulin resistance lies in the background of the process; the next step of pathogenesis is activation of microsomal polysubstrate systems and the oxidative stress caused by the released free radicals. Obesity, insulin resistance, diabetes mellitus and hyperlipidaemia are important pathogenetic factors. Patients with cholelithiasis and with a history of diabetes mellitus are known to have complications of cholelithiasis more frequently in comparison to those without diabetes. Objective: The aim of the study was the observation of the incidence of cholelithiasis and its complications in patients with NAFLD, as well as the comparison of the incidence of cholelithiasis between healthy persons and patients with NAFLD. Method: Abdominal ultrasonographical findings of patients hospitalised at the authors’ department and of outpatients have been analysed. Patients with severe co-morbidity were excluded of the analysis. The patient population studied can be considered as a selected sample, since patients undergoing abdominal ultrasound examination attended the clinics because of various clinical complaints, and the majority of them were hospitalised at the department. Alcohol abuse was excluded with the help of history taking by several investigators. Gender distribution within each group was also analysed. The independence of the two examined variables was measured by the χ 2 test. Results: Steatosis was described in 38% of the examined patients; cholelithiasis was described in 16% of patients. Of patients diagnosed with steatosis, 16% had cholelithiasis or some of its complications. Non-alcoholic fatty liver disease has been diagnosed by ultrasonography in 33% of patients with cholelithiasis. The incidence of NAFLD among patients examined because of cholelithiasis and its complications is two times higher than the incidence of cholelithiasis among patients examined for NAFLD. Complications of cholelithiasis occurred more frequently among patients with NAFLD than in those without it. The χ 2 test has brought no significant result for the independence of cholelithiasis and NAFLD. Conclusion: The pathogenetic factors of non-alcoholic fatty liver disease may play a role in the development of cholelithiasis, and presumably the non-alcoholic fatty liver disease develops more quickly than cholelithiasis, upon the effect of the shared pathogenetic factors.

Restricted access

Increased prevalence of insulin resistance in patients with nonalcoholic fatty liver disease (NAFLD) has been demonstrated in various studies. However, there are only few references regarding the relationship between plasma insulin values or insulin sensitivity index and the biochemical severity of liver infiltration. The aim of this study was to examine a relationship between symptoms of the metabolic syndrome, i.e. insulin resistance, body weight and plasma lipoproteins and the laboratory parameters of liver fatty infiltration in patients with nonalcoholic fatty liver disease. There was found a significant positive correlation between plasma insulin and alaninaminotransferase ( r = 0.359, p < 0.01) and a significant positive correlation between plasma insulin and aspartateaminotransferase ( r = 0.42, p < 0.01). Additionally, a significant positive correlation was found between the index of insulin resistance (HOMA index) and alaninaminotransferase ( r = 0.637, p < 0.01) and a significant positive correlation between the index of insulin resistance (HOMA index) and aspartateaminotransferase ( r = 0.49, p < 0.01).

Restricted access

Egyre több kísérletes és klinikai tapasztalat bizonyítja az irritábilis bél, irritábilis szem és irritábilis elme tünetek együttes előfordulását. Ennek alapján egyre határozottabban fogalmazódik meg egy új koncepció, miszerint a gyomor-bél, a szem és a neuropszichiátriai tüneteket egy közös kórtani mechanizmus, a mikroflóra és a bélnyálkahártya szimbiózisának zavara (dysbiosis) kapcsolja egybe. Következésképpen, a szimbiózis fenntartása, illetve helyreállítása egy ígéretes új terápiás lehetőség a betegség kezelésére, továbbá a visszaesések megelőzésére. Napjainkban széles körben ajánlják az élő probiotikus baktériumokat tartalmazó készítményeket, esetenként prebiotikummal kombinálva a bélflóra egyensúlyának helyreállítására és ezáltal a panaszok csökkentésére. Több vizsgálat viszont előnyösebb hatásról számolt be a hővel kezelt (elölt) probiotikumok alkalmazásával. A szerzők saját vizsgálatai szerint a hatás tovább növelhető, ha a lizált (fragmentált) probiotikumokat kombinálva alkalmazzuk A-, B-, D-vitaminnal és ómega-3 zsírsavakkal, amelyek a gazdaszervezetre fejtik ki a hatásukat. Ezek a tapasztalatok koncepcióváltást sürgetnek, miszerint a szimbiózis helyreállítása akkor lehet eredményes, ha a kezelésben azonos súlyt kap a mikroflóra és a bélnyálkahártya funkcióinak helyreállítása. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1454–1460.

Open access
Authors: Ágnes Fehér, Mónika Fekete, János Tamás Varga and Ildikó Horváth

Absztrakt:

Bevezetés: A védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság már az orvosok körében is tapasztalható. Fontos, hogy a fiatal orvosgenerációk megfelelő tájékozottsággal rendelkezzenek, betegeiket meg tudják győzni az oltások hasznosságáról, maguk jó példát mutassanak e téren. Célkitűzés: A tanulmány célkitűzése a Semmelweis Egyetem általánosorvostan-hallgatóinak vakcinológiai ismereteit, valamint a védőoltásokhoz való hozzáállásukat felmérni a ’Népegészségtan és preventív medicina’ oktatása előtt és után. A kanyaró és a hepatitis B-vírus elleni védőoltások mellett hangsúlyt kapott a hallgatók véleménye az influenza elleni védőoltásról és hatékonyságáról. Módszer: Az adatgyűjtés önkéntes résztvevőkkel, anonim, önkitöltéses kérdőívekkel történt. Az oktatás és az átoltottság közötti összefüggés igazolása Pearson-féle korreláció számításával és egytényezős varianciaanalízissel történt. Eredmények: Tanulmányunkban rávilágítunk a vakcinológia oktatását követő ismeret- és attitűdváltozás mértékére. Az orvostanhallgatók tudása hiányos, negatív attitűdökkel rendelkeznek az influenza elleni oltással kapcsolatban. A válaszadók általánosságban hasznosnak tartották a védőoltásokat, azonban az influenza elleni vakcinát a kitöltőknek csak a kétharmada vélte fontosnak. A hallgatók influenzaátoltottsága oktatás előtt 6,5%, az oktatást követően 24% volt. A statisztikai számítások igazolták az összefüggést az oktatás és az átoltottság mértékének emelkedése között. A hallgatók kétharmada (67,8%) volt tisztában azzal, hogy az influenza elleni oltóanyagot járvány idején is be szabad adni. Meglepő módon a kézmosás fontosságának nagyobb szerepet tulajdonítottak a védőoltásnál az influenza megelőzésében. Következtetések: Az oktatás jelentősége vitathatatlan a leendő orvosok szemléletének, felelősségtudatos magatartásának alakításában. Megbízható tudást kell szerezniük, hogy gyakorló orvosként meggyőzzék betegeiket a fertőző betegségek primer prevenciója leghatékonyabb eszközének igénybevételéről. Szemléletváltás szükséges, hogy a védőoltással – megszakítva a fertőzési útvonalat – nemcsak a saját, de a környezetük, ezáltal a betegeik egészségének védelmét is szolgálják. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1193–1199.

Open access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák, János Fehér and Kálmán Hüttl

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Restricted access
Authors: Emil Fraenkel, Rita Takács, József Hamvas, Gabriella Lengyel and János Fehér

Bevezetés: A nem alkoholos zsírmáj szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre, és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirózissal is. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisében jelentős kóroki tényezők az elhízás, az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú diabetes mellitus és a hyperlipidaemia, tehát a metabolikus szindróma egyes megnyilvánulási formái. Ismert, hogy azon epekövességben szenvedő betegeknél, akik anamnézisében diabétesz is szerepel, gyakoribbak az alapbetegség szövődményei. Célkitűzés: A kutatás célja az epekövességnek, továbbá szövődményei előfordulásának megfigyelése nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint az epekövesség gyakoriságának összehasonlítása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegek és egészségesek között. Módszer: A hasi ultrahang-vizsgálati leleteket elemezték ambuláns, illetőleg bentfekvő betegeknél, a megfigyelésből kizárták a súlyos társbetegségekben szenvedő betegeket. A vizsgált betegcsoport válogatott betegmintának tekinthető. A két valószínűségi változó függetlenségének vizsgálatakor a χ 2 próbát alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált betegek 38%-ánál a steatosis jelenlétét, és 16%-ban az epekövesség jelenlétét tudták igazolni. A nem alkoholos zsírmáj kétszeri gyakorisággal fordul elő epekövesség és szövődményei miatt vizsgált betegeknél (33%), mint az epekövesség a nem alkoholos zsírmáj irányában vizsgált betegeknél (16%). Az epekövesség szövődményei gyakrabban fordultak elő azon betegeknél, akiknél nem alkoholos zsírmáj diagnózisát is véleményezték, mint azoknál, akiknél ez nem volt jelen. A χ 2 -próba nem hozott szignifikáns eredményt az epekövesség és a zsírmáj függetlenségét illetően. Következtetés: A nem alkoholos zsírmáj kóroki tényezői szerepet játszhatnak az epekövesség kialakulásában, így valószínűsíthető, hogy a nem alkoholos zsírmáj gyorsabban alakul ki az adott közös kóroki tényezők hatására, mint az epekövesség.

Restricted access
Authors: György Szabó, László Környei, Éva Keller, Gabriella Lengyel and János Fehér

A rendszeres alkoholfogyasztás mennyiségének a megítélése a beteg anamnézisfelvételekor a beteg elmondása alapján rögzíthető adat. Sok esetben azonban a betegek az alkoholfogyasztás mértékét érdemlegesen nem közlik orvosukkal, bizonyos esetekben egyszerűen eltitkolják. Ilyenkor a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) mennyiségének meghatározása segíthet. Célkitűzés: A szénhidrátszegény transzferrin szintjének meghatározása egészséges populációban. Módszerek: A szerzők vizsgálataikat egy magyarországi település (Enese) lakosainak körében végezték. 409 beteg (átlagéletkor: 49,7 év) adatait dolgoztuk fel. Közülük 204 volt férfi (átlagéletkor: 49,3 év) és 205 nő (átlagéletkor: 50,3 év). A vizsgált egyéneket két csoportra osztottuk: 1. alkoholos italt nem vagy csak kismértékben (napi 40 g alatt) fogyasztók; illetve 2. napi 40–60 g-nak megfelelő, úgynevezett társasági ivók csoportjára. A szénhidrátszegény transzferrin mennyiségét immunturbidimetriás módszerrel, Roche/Hitachi Modular P 912 automata készülékkel (Roche, USA) mérték. Eredmények: A CDT értéke alkoholos italt nem vagy csak kis mennyiségben fogyasztók esetében a kor előrehaladtával fokozatosan nő. 45–65 éves korban szignifikánsan magasabb, mint a 25 év alattiak értéke. Nők esetén a fiatalabb, 45 év alatti korosztályban jelentősen nagyobb értéket találtak, mint férfiaknál. A társasági ivóknál (napi 40–60 g-nak megfelelő alkoholos italfogyasztás esetén) az értékek minden esetben magasabbak voltak, mint az alkoholt nem fogyasztók esetén, a 45–65 éves korcsoportban pedig szignifikánsan nagyobb szintet találtak, mint a fiatalabb korosztályban. Közöttük a férfiak esetén volt jelentősen magasabb az érték a nőkhöz viszonyítva. Következtetés: A CDT-szint a korral mérsékelten emelkedik, a társasági alkoholfogyasztás is növeli az értéket.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák and János Fehér

A coeliakia olyan autoimmun enteropathia, amelyet a genetikailag prediszponált egyénekben a gabonafélék gluténje indít el. A betegséget sokáig gyermekkori betegségnek tartották, mivel a klinikai tünetek a glutén étrendbe való beépítésekor jelentkeztek. A coeliakiára specifikus szerológiai markerek elterjedése megváltoztatta a kórkép epidemiológiájával és tünettanával kapcsolatos ismereteket. A diagnosztika nehézsége abból adódik, hogy a gluténszenzitív enteropathiás betegek több mint 50%-ának tünetei atípusosak, és az extragastrointestinalis manifesztációjú coeliakiában szenvedő betegek 90%-ának nincs gastrointestinalis tünete. Jelenleg a coeliakia diagnosztikája a specifikus autoantitestek kimutatásán és a duodenum szövettani értékelésén alapszik. Kezeletlen betegek esetén a felső standard endoszkópia során a nyombélben jól láthatók a boholyatrophia makroszkópos eltérései (Kerking-redőzet elsimulása, a nyálkahártyán áttűnő érrajzolat, a mucosa mozaikszerű rajzolata vagy granuláltsága és a fésűfogszerű redőzet kialakulása). A kapszulás endoszkópia (CE) a hagyományos endoszkópos módszerekkel szemben a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálatát teszi lehetővé. A vizsgálatok során a vékonybél-nyálkahártya 8:1 arányú nagyításban válik láthatóvá, ami gyakorlott vizsgáló számára lehetővé teszi a boholyatrophia megítélését. Az első tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a standard felső endoszkópia és a kapszulás endoszkópia szenzitivitása és specificitása azonos coeliakiában. A CE előnyét a felső endoszkópiával szemben a vékonybél teljes értékelhetősége jelenti, mert így a betegség kiterjedése és súlyossága is megítélhető. Hátránya a hisztológiai mintavétel hiánya. Bizonyítottan coeliakiában szenvedő betegek esetében, „alarm” tünetek jelentkezésekor a CE „first line” módszerként javasolható.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák and János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access
Authors: György Szabó, Éva Keller, Gergely Szabó, Gabriella Lengyel and János Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin (CDT: carbohydrate-deficient transferrin) meghatározása a napi 60 g-nál több alkoholt fogyasztók körében volt használatos, elsősorban biztosítás-orvostani szempontok miatt, mivel a szintje 2-3 héttel a fogyasztás befejezése után is informatív értékű. Célkitűzés: A vegyszerek, gyógyszerek vagy táplálékkiegészítők és úgynevezett proteinek nem rendeltetésszerű használata esetén a CDT% szintjére vonatkozóan nincs sok információ a szakirodalomban, ezért eseteinket bemutatásra érdemesnek tartjuk. Esetismertetés: A bodybuilderek CDT%-értéke mindhárom esetben, nem orvosi utasításra, hanem önként, laikus módon használt szerek, gyógyszerek, élelmiszerek fogyasztása után – alkoholt nem fogyasztván –, lényeges emelkedést mutatott. Következtetés: Mivel mindhárom bodybuilder egyébként egészséges, alkoholt nem fogyaszt, munkahelyén vegyszerrel nem kerül kapcsolatba, feltételezésünk szerint csak az általuk szedett, forgalomban lévő testépítő anyagok hatására mutathatnak emelkedett CDT%-szintet.

Restricted access