Search Results

You are looking at 61 - 70 of 88 items for

  • Author or Editor: Zsolt Tulassay x
Clear All Modify Search
Hungarian Medical Journal
Authors: Krisztina Hagymási, Gabriella Lengyel, Eszter Nagy, Zsolt Pallai, Ibolya Kocsis, János Fehér, Zsolt Tulassay and Anna Blázovics

Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is developed mainly by insulin resistance and oxidative stress, but the exact pathogenesis is unknown. Increased prevalence of non-organ specific autoantibodies (NOSA) in NAFLD may be the result of primary immune-mediated mechanism or secondary hepatocellular injury as a consequence of free radical reaction and cytokine production. The importance of NOSA positivity in NAFLD is uncertain. Our aim was to investigate the NOSA prevalence and the redox status as well as the cytokine level in NAFLD patients. Plasma free SH-group concentration, total antioxidant status were measured by colorimetric methods. Free radical–antioxidant balance was determined by a chemiluminometric assay. IL-6 concentration was measured by ELISA in various group of NAFLD patients. NOSA (antinuclear antibody) prevalence was found to be 55% in NAFLD patients. NOSA-positive patients showed a decrease of plasma free SH-group concentration, total antioxidant status and strengthening of free radical reaction. Elevated IL-6 concentrations were measured in both patient groups, but IL-6 concentration was higher in the ANA-negative group with better antioxidant status.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Peter Igaz, Nikolette Szücs, Tibor Retteghy, Katalin Leiszter, Krisztina Hagymási, Károly Rácz and Zsolt Tulassay

Hepatic encephalopathy is the most frequent cause of altered mental status and coma in cirrhotic patients. In this report we describe an interesting case of a differential diagnostic pitfall, where a cirrhotic patient with compromised mental status initially supposed to suffer from hepatic encephalopathy turned out to have a non-traumatic chronic subdural hematoma. The major points leading to diagnosis were almost normal ammonia, hypertension and deteriorating overall condition despite targeted therapy of hepatic encephalopathy. In comatose cirrhotic patients with normal ammonia and hypertension intracranial hemorrhage should be excluded.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Patai, Árpád V. Patai, Norbert Solymosi, Zsolt Tulassay and László Herszényi

Absztrakt

Magyarországon az évente elvégzett több mint 14 000 endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia következtében hozzávetőlegesen 1400 pancreatitis kialakulásával, ezen belül 10 beteg halálával kell számolni. A szerzők áttekintik az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiát követő heveny hasnyálmirigy-gyulladás megelőzésére vonatkozó szakirodalmat, ismertetik saját tapasztalataikat. Utalnak a diagnosztikus endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia háttérbe szorulására. Hangsúlyozzák a beavatkozás javallatának gondos mérlegelését, a kockázati tényezők elemzését. Fontosnak tartják a kanülálások számának csökkentését, a korai előmetszést, a nagy kockázatú betegekben a pancreasstent beültetését, az indometacin vagy a diclofenac alkalmazását és a megfelelő intravénás folyadékbevitelt. Orv. Hetil., 2015, 156(18), 715–719.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Kinga Barták, Zsófia Brigitta Nagy, Sándor Spisák, Zsolt Tulassay, Magdolna Dank, Péter Igaz and Béla Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A sejten kívüli szabad DNS-t már az 1940-es években kimutatták. Eredetéről több elmélet is létezik: lehetséges folyamat a tumoros sejtekből, valamint ezzel párhuzamosan az egészséges sejtekből történő felszabadulás is. Célkitűzés: Munkánk célja a szabad DNS felszabadulási ütemének vizsgálata volt SHO-egér/HT-29 humán colorectalis adenocarcinoma sejtvonal xenograftmodellben, valamint célul tűztük ki egészséges és C38 tumorral oltott C57BL/6-os egerek véráramába juttatott mesterségesen fölszaporított metilált és nem metilált DNS-szakaszok lebomlásának nyomon követését. Módszer: SHO-egerekre HT-29 sejteket oltottunk subcutan, majd vért vettünk 8 héten keresztül. A plazma szeparálása után DNS-t izoláltunk, majd mitokondriális és genomiális RT-PCR-próbákkal megállapítottuk a humán/egér DNS-arányt. A szabad DNS lebomlásának vizsgálatához egészséges és C38 tumorsejttel oltott C57BL/6-os állatok vérébe 3000 bázispár (bp) méretű in vitro metilált és nem metilált DNS-fragmentumot juttattunk. Az amplikonok degradációját 19 valós idejű PCR-próbával mértük, a bomlás ütemére a relatív amplikonkoncentrációk alapján következtettünk. Eredmények: A tumorból származó humán DNS mennyisége a 2. hétig a kimutathatósági határ alatt volt, majd a 3. héttől folyamatos emelkedést tapasztaltunk, amely a 8. hétre 18,26%-ot ért el. A véráramba juttatott DNS-szakaszok lebomlásának sebességében különbséget mutattunk ki a nem metilált és a metilált fragmentumok között. Az egészséges állatokban a nem metilált DNS 6 óra után eltűnt a vérplazmából, míg a metilált fragmentum szakaszai 24 óra múlva is kimutathatók voltak. Tumoros állatokban a degradáció mértéke lelassult, és mindkét forma kimutathatóvá vált 24 óra elteltével. Következtetés: A szabad DNS szerepének és hatásmechanizmusának vizsgálatát egyre nagyobb érdeklődés övezi. Munkánk segítséget nyújthat a DNS felszabadulásának és degradációjának pontosabb megismeréséhez. Orv Hetil. 2018; 159(6): 223–233.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dorottya Kocsis, Mária Papp, Tamás Tornai, Zsolt Tulassay, László Herszényi, Miklós Tóth and Márk Juhász

Absztrakt

Az intestinalis zsírsavkötő fehérje a zsírsavkötő fehérjék családjába tartozó, a vékony- és vastagbél enterocytáinak citoszoljában termelődő, kis molekulasúlyú fehérje. Az enterocytasejtek membránintegritásának megbomlását követően megjelenik a szisztémás keringésben, és a vesék glomerularis szűrőjén keresztül kiválasztódik a vizeletbe. A szerzők akut és krónikus enterocytakárosodással járó gastrointestinalis kórképekben az intestinalis zsírsavkötő fehérje biomarkerként való használatával kapcsolatos vizsgálatokat tekintik át. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 59–64.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márk Juhász, Dorottya Kocsis, Tamás Zágoni, Pál Miheller, László Herszényi and Zsolt Tulassay

A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a vékonybél krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán gondozott felnőttkorú coeliakiás betegek dokumentációjának retrospektív feldolgozása. Betegek, módszerek: Az elmúlt 11 évben (1999–2010) a klinikán gondozott összesen 132 coeliakiás beteg (107 nő, 25 férfi; átlagéletkor 37 év, medián 35 év, range: 19–78 év) dokumentációját dolgozták fel. A centrumban jelentkező coeliakiagyanús betegeknél rutinszerűen az alábbi kivizsgálást végezték el: duodenumból sorozatbiopszia, szöveti transzglutamináz- vagy endomysiumellenes antitest metodikával végzett szerológia, testtömegindex-számítás, oszteodenzitometria, illetve a társuló betegségek feltérképezése és családszűrés. Eredmények: Szövettani eredmény 101 esetben volt elérhető, amelyek megoszlása a Marsh-klasszifikáció alapján: negatív 9%, M3a 27%, M3b 18%, M3c 46%. A rendelkezésünkre álló 117 szerológiai eredmény közül 93/117 (79%) mutatott szeropozitivitást. A testtömegindex 95 betegnél volt számítható; a férfiaknál az átlag 22,4 kg/m² (tartomány: 17–30,3 kg/m²), nőknél az átlag 20,7 kg/m² (tartomány: 15,2–30,4 kg/m²) volt. Oszteodenzitometria 90 betegnél történt: 45 (50%) normális, 31 (34%) osteopenia, 15 (26%) osteoporosis eredmény igazolódott. Negyvenöt coeliakiás betegnél (hat férfi, 39 nő; 34%) állt fenn coeliakiához társult betegség, ezek: 15 dermatitis herpetiformis Duhring, 15 pajzsmirigy-érintettség (öt hypo- és 10 hyperthyreosis), hat Crohn-beteg, három szelektív IgA-hiány, két endometriosis, egy szisztémás lupus erythematosus, egy myasthenia gravis és egy 1-es típusú cukorbetegség. Családszűrésre 64/132 (48%) index coeliakiás beteg hozta el összesen 133 elsőfokú rokonát, akik közül 26 elsőfokú rokonnál (19,5%) igazolódott coeliakia. Következtetések: A betegek életkori megoszlása is bizonyítja, hogy a coeliakia bármely életkorban jelentkezhet. A szerzők centrumában is jelentős a női dominancia. A szövettani eredmények a diagnózis felállításakor rendszerint súlyos boholyatrófiát mutattak. A szerológiai vizsgálatok, együtt a szövettani eredményekkel, nélkülözhetetlenek a diagnózis felállításához, továbbá alkalmasak a diéta monitorizálására és a családszűrések kivitelezésére. A testtömegindex-eredmények jól tükrözik, hogy a felnőttkori coeliakiások többnyire nem alultápláltak. A családszűrés során észlelt közel 20%-os prevalencia kiválóan demonstrálja a szűrés feltétlen szükségességét. Orv. Hetil., 2012, 153, 776–785.

Open access

Idiopathic retroperitoneal fibrosis

Buktatók és kihívások – két kórlefolyás tapasztalatai

Orvosi Hetilap
Authors: Hajnal Székely, Krisztina Hagymási, Zoltán Sápi, Erika Hartmann, Emese Mihály, Györgyi Műzes and Zsolt Tulassay

A retroperitonealis fibrosis a retroperitoneum idült, nem specifikus gyulladása; az esetek 75%-ában idiopathiás. Fibrosis jellemzi, amely valószínűleg autoimmun gyulladást követően alakul ki. A kiváltó tényező nem ismert, de az atherosclerosis szerepét feltételezik. A jellegtelen klinikai tünetek, laboratóriumi eltérések miatt gyakran hosszú idő telik el a kórisméig, ezért sok esetben már szövődmények megjelenésével találkozunk. A gyógyszeres kezelés – a szövődmények sebészi vagy urológiai megoldását követően – az immunszuppresszív terápia. A kortikoszteroid a leggyakrabban alkalmazott készítmény, az optimális dózis és a kezelés időtartama nem teljesen egyértelmű. Kiújulás miatt az esetek többségében ismételt vagy a szteroiddózis csökkentését lehetővé tevő kezelés szükséges. A kezelésre adott válasz megjósolására, a kortikoszteroidigény megítélésére vagy a betegség visszatérésének előrejelzésére alkalmas tényezők nem ismertek. A szerzők két beteg kórtörténetét ismertetik – bemutatva a kórisme megállapításának nehézségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 1818–1826.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Döbrőssy, Attila Kovács, András Budai, Judit Simon, Andrea Rita Horváth, Ágnes Cornides and Zsolt Tulassay

Magyarországon a vastag- és végbélrákból származó halálozás drámaian magas, és népegészségügyi méretű beavatkozást sürget, ezért a halálozás mérséklése a népegészségügyi lakosságszűrés révén kiemelt helyet foglal el a Nemzeti Népegészségügyi Program célkitűzései között. A szerzők modelltanulmányokban szűrővizsgálati módszerként a székletbeli rejtett vér humán specifikus laboratóriumi kimutatását alkalmazták, átlagosan 32%-os lakossági részvétellel. A vastag- és végbéldaganatok szűrésére vonatkozó célok azonban nem teljesültek. Ennek oka – egyéb akadályozó tényezők mellett – egy, a szakmát megosztó vitában keresendő, amely a szűrés módszertanát és stratégiáját érinti. A közlemény kritikusan tárgyalja a vitatott kérdéseket azzal a meggyőződéssel, hogy a vastag- és végbélrák magyarországi epidemiológiai helyzete a mortalitás mérséklésének ez idő szerint legígéretesebb stratégiájának, a lakossági szűrésnek a folytatását sürgeti. Orv. Hetil., 2011, 152, 1223–1232.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Döbrőssy, Attila Kovács, András Budai, Ágnes Cornides, Szabolcs Ottó and Zsolt Tulassay

A vastag- és végbélrák a halálokok sorrendjében a második helyen áll. Fejlődésmenete különösen alkalmassá teszi szűrővizsgálatra. Bár a tünetmentes vastag- és végbélrák kimutatására endoszkópos módszereket is eredményesen alkalmaznak, máig csak a rejtett székletvér kimutatásának hatásosságára rendelkezünk epidemiológiai, azaz randomizált, ellenőrzött vizsgálatokban nyert bizonyítékokkal, ezért ennek módozatai alkalmazhatók tömeges, népegészségügyi lakosságszűrésre. A guajak típusú kémiai vérkimutatást a fajlagosság hiánya miatt joggal kritizálják. Az újabb módszerek közül a vérfehérjék (hemoglobin) antigenitásán alapuló immunkémiai módszereket tartják a legmegfelelőbbnek. Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében szervezett modellprogramokban kétféle vérfehérje (emberi hemoglobin és albumin) specifikus kimutatására alkalmas immunkémiai módszert használtak. A mintaprogramokban a meghívottak 30–45%-a jelent meg. A pozitív székletmintát adó személyek mintegy harmada visszariadt a kolonoszkópiás vizsgálattól. A szűrővizsgálatok jelentős számú, szövettanilag igazolt mirigyes polipot és korai rákot hoztak felszínre, és igazolták a módszer hasznosságát. A modellprogramok még folyamatban vannak. A szűrővizsgálatok folyamatos és fokozatos kiterjesztése előtt a mintaprogramokban használt kettős specificitású (hemoglobin és albumin) vérkimutatási eljárás alkalmazhatóságát – hitelesített kontrollmódszerekkel párhuzamosan vizsgálva – igazolni kell annak érdekében, hogy a laboratóriumi protokoll rutin-vizsgálóeljárásnak ismerje el. Emellett kívánatos a teljes kolonoszkópia alkalmazhatóságának vizsgálata is, ám ehhez szükség van az ország kolonoszkópos kapacitásának fejlesztésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Tőke, Attila Patócs, Péter Gergics, Rita Bertalan, Miklós Tóth, Károly Rácz and Zsolt Tulassay

Régóta ismert, hogy az ionos kalcium fontos sejten belüli másodlagos hírvivő szerepet tölt be. Az utóbbi 15 évben megismert kísérletes vizsgálatok és klinikai tanulmányok eredményei alapján az is egyértelművé vált, hogy az ionos kalcium elsődleges jelként is működik: az extracelluláris kalciumion egy G-fehérjéhez kapcsolódó sejtfelszíni receptort aktivál, amit kalciumérzékelő receptornak neveztek el. A szerzők összefoglalják a kalciumérzékelő receptor szerepét a kalciumhomeosztázis fenntartásában, ismertetik a receptor működésének szövetspecifikus sajátosságait és azokat a kórképeket, amelyek a kalciumérzékelés zavarával járnak. A kalciumérzékelő receptor génjének funkcióvesztést vagy fokozott működést okozó csírasejtes mutációi hyper- vagy hypocalcaemiával járó öröklődő betegségeket váltanak ki. Az inaktiváló hatású mutációk heterozigóta formában familiáris hypocalciuriás hypercalcaemiát, míg homozigóta formában a gyakran életet veszélyeztető újszülöttkori hyperparathyreosist okozzák. Az autoszomális domináns hypocalcaemia hátterében aktiváló mutációk állnak. A szerzők összefoglalják ezeknek a betegségeknek a klinikai és laboratóriumi jellemzőit és a kezelés lehetőségeit. Áttekintik azokat a molekuláris folyamatokat, amelyek primer és szekunder hyperparathyreosisos betegekben hibás kalciumérzékelést váltanak ki, valamint azokat a klinikai vizsgálatokat, amelyek a kalciumérzékelő receptorgén genetikai variációinak funkcionális következményeiről számolnak be.

Open access