Search Results

You are looking at 71 - 80 of 93 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
Clear All Modify Search

A herediter intestinalis polyposisszindrómák és a nem polyposisos colorectalis carcinoma ritka, autoszomálisan dominánsan öröklődő kórképek. Az emelkedett vékonybél-karcinóma rizikó és a gyakori akut sebészeti beavatkozásokat eredményező obstrukció és intussusceptio megelőzése miatt szükséges a betegek követése és szűrése. Korábban a kisméretű vékonybélpolipok diagnosztikája nehéz volt, mert a hagyományos radiológiai módszerek diagnosztikus értéke alacsony ezekben az esetekben, és a tradicionális endoszkópos módszerekkel, mint felső endoszkópia, kolonoszkópia és push-enteroszkópia a vékonybél csak részlegesen vizualizálható. A „drót nélküli” kapszulás endoszkópiával lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. Az eddigi vizsgálati tapasztalatok igazolják a kapszulás endoszkópia hatékonyságát és biztonságosságát ezekben a kórképekben. Ismételt sebészeti beavatkozásokat követően is biztonsággal alkalmazható a módszer, a kapszularetenció veszélye alacsony. A familiáris adenomatosus polyposisban és a Peutz–Jeghers-szindrómában elvégzett összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján a kapszulás endoszkópia diagnosztikus érzékenysége lényegesen jobb a báriumos követéses röntgenvizsgálatnál és az MR-enterográfiánál. A vizsgálatok értékelése során viszont problémát jelent a polipok méretének és lokalizációjának meghatározása.

Restricted access
Authors: György Szabó, Éva Keller, László Környei, Gabriella Lengyel and János Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin (CDT: carbohydrate deficient transferrin) meghatározása a napi 60 gr-nál több alkoholt fogyasztók körében volt eddig használatos, elsősorban biztosítás-orvostani szempontok miatt, mivel annak szintje 2–3 héttel a fogyasztás befejezése után is informatív értékű. Célkitűzés: A vegyszerek használata esetén a CDT-szintre vonatkozóan sok információ nincs a szakirodalomban, ezért eseteinket bemutatásra érdemesnek tartjuk. Esetismertetés: Az első esetben nitrobázisú lakk használata után egy hónappal történt a CDT-vizsgálat: a CDT értéke megemelkedett. A másik esetben mezőgazdasági (vegyszerező/permetező) növényvédelmi munkakörben dolgozónál történt a meghatározás 6 hónappal a munka befejezése után. A CDT értéke szintén nagyon emelkedett volt. Következtetés: Mivel mindkét dolgozó dokumentáltan alkoholos italfogyasztásra absztinens volt, így valószínűsíthető a CDT kórjelző/problémajelző értéke a vegyszerfogyasztás hatására. A szerzők úgy látják, hogy a CDT magas értéke vegyszeres expozíciók esetén utalhat a vegyszer okozta károsodás következményére.

Restricted access
Authors: Emil Fraenkel, György Szabó, Gabriella Lengyel, Peter Jarčuška, Ivica Lazúrová, Elek Dinya and János Fehér

Abstract

The non-alcoholic fatty liver (NAFLD) is an aquired metabolic liver disease as a consequence of triglyceride accummulation within the liver cells. It is accompanied by necrobiotic inflammatory reaction, fibrosis and also by liver cirrhosis. Its differentiation from alcoholic fatty liver (AFLD) looks sometimes to be difficult. It is simple knowing the clear anamnesis, but if the individual does not want to inform us about the alcohol consumption, the differentiation is not very easy.

Aim of the study: The aim was to determine the value of carbohydrate deficient transferrin (CDT) in patients with non-alcoholic fatty liver, as well as to analyse the high values according to the anamnesis.

Patients and methods: The group of patients consisted of 39 individuals, whose ultrasound examination showed the signs characteristic of fatty liver. The sex rate was: 21 female and 18 male patients. The values of CDT, body mass index (BMI) and HOMA index were determined. The mean value of CDT was: 239±0,52% (in male 2.51±0.61, in female 2.28±0.4). No significant difference was found between the two sexes. The diversity of CDT values was normal. The value of BMI belonged to the overweight area without any significant difference between the two sexes.

Conclusion: On the basis of the results the NAFLD and the AFLD can be diffenrentiated according to the CDT value, and this value could be a higher specific value than the activity of gammaglutamyl transpeptidase, though also in this relation the valuations of anamnesis and other factors are very important for achieving the correct diagnosis.

Restricted access
Authors: Krisztina Hagymási, Gabriella Lengyel, Eszter Nagy, Zsolt Pallai, Ibolya Kocsis, János Fehér, Zsolt Tulassay and Anna Blázovics

Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is developed mainly by insulin resistance and oxidative stress, but the exact pathogenesis is unknown. Increased prevalence of non-organ specific autoantibodies (NOSA) in NAFLD may be the result of primary immune-mediated mechanism or secondary hepatocellular injury as a consequence of free radical reaction and cytokine production. The importance of NOSA positivity in NAFLD is uncertain. Our aim was to investigate the NOSA prevalence and the redox status as well as the cytokine level in NAFLD patients. Plasma free SH-group concentration, total antioxidant status were measured by colorimetric methods. Free radical–antioxidant balance was determined by a chemiluminometric assay. IL-6 concentration was measured by ELISA in various group of NAFLD patients. NOSA (antinuclear antibody) prevalence was found to be 55% in NAFLD patients. NOSA-positive patients showed a decrease of plasma free SH-group concentration, total antioxidant status and strengthening of free radical reaction. Elevated IL-6 concentrations were measured in both patient groups, but IL-6 concentration was higher in the ANA-negative group with better antioxidant status.

Restricted access
Authors: Janos Feher, Balint Kovacs, Illes Kovacs, Monika Schvöller and Corrado Balacco Gabrieli

Currently, age-related macular degeneration is one of the most common eye diseases causing severe and permanent loss of vision. This disease is estimated to affect approximately 300–500 thousand Hungarians. While no treatment was available earlier, in the recent decade an antioxidant therapy became very popular using combinations of high dosage antioxidant vitamins C, E, beta carotene and zinc. Based on theoretical concepts and mostly in vitro experiences, this combination was thought to be effective through neutralizing reactive oxygen species. According to a large clinical trial (AREDS), it reduced progression of intermediate stage disease to advanced stage, but did not influence early stage disease. This original combination, due to potential severe side effects, is not on the market anymore. However, the efficacy of modified formulas has not yet been proven. Recently, a combination of omega 3 fatty acids, acetyl-L-carnitine and Coenzyme Q10 has been introduced for treating early stage age-related macular degeneration through improving mitochondrial lipid metabolism and ATP production in the retinal pigment epithelium, improving photoreceptor turnover and reducing generation of reactive oxygen species. According to a pilot study and a randomized, placebo controlled, double blind clinical trial, both central visual field and visual acuity slightly improved after 3–6 months of treatment and they remained unchanged by the end of the study. The difference was statistically significant as compared to the base line or to controls. These functional changes were accompanied with an improvement in fundus alterations: drusen covered area decreased significantly as compared to the base line or to control. Characteristically, all these changes were more marked in less affected eyes. A prospective case study on long-term treatment confirmed these observations, with an exception that after slight improvement, visual functions remained stable, while drusen regression continued for years. Sometimes significant regression of drusen was found even in intermediate and advanced cases. All these findings strongly suggested that the metabolic approach may be the first choice for treating age-related macular degeneration. Currently, this is the only combination of ingredients which corresponds to the recommended daily allowances and shows clinically proven efficacy.

Restricted access
Authors: Mónika Fekete, Vince Pongor, Ágnes Fehér, Márta Veresné Bálint, János Tamás Varga and Ildikó Horváth

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus obstruktív légúti betegekben a tápanyagok fokozott felhasználása és a szükséglethez képest alacsonyabb energiabevitel miatt alultápláltság alakulhat ki. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt felmérni a 40 év feletti, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő emberek tápláltsági állapotát, valamint megvizsgáltuk az összefüggéseket a betegség súlyossága és a betegek tápláltsági állapota között. Módszer: Retrospektív obszervációs vizsgálatot végeztünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet légzésfunkciós laboratóriumában 2017. évben megjelent betegek körében; a légzésfunkciós és antropometriai adatokat az egészségügyi elektronikus nyilvántartási rendszerből nyertük ki. A beválasztási kritériumok a 40 év feletti életkor és a COPD diagnózisa voltak. A légúti obstrukció súlyosságát a mért FEV1-értékek alapján GOLD-stádiumok szerint kategorizáltuk. Eredményeinket SPSS Statistics V22.0 programban dolgoztuk fel. Eredmények: A betegek átlagéletkora 66 év volt; a nemi megosztást tekintve 49,3% férfi és 50,7% nő volt. A COPD-s betegek körében az átlagos testtömegindex (BMI) 27,14 kg/m² volt, értéke széles tartományban mozgott: a cachexia, valamint a súlyos obesitas egyaránt előfordult. A FEV1 (ref%)-értékek alapján a 3236 vizsgált beteget GOLD I.: 30%, GOLD II.: 40%, GOLD III.: 23% és GOLD IV.: 7% stádiumba soroltuk be. Pozitív korrelációt találtunk a mért FEV1-értékek és a tápláltsági állapot között (H = 0,2297, r = 0,1401), azaz a cachexia mértéke a betegség súlyosságával összefüggést mutatott. Varianciaanalízis alapján szignifikáns összefüggést találtunk a betegek tápláltsági állapota és a betegség súlyossága között (p<0,001), azaz a magasabb BMI-vel rendelkező betegek jobb tüdőfunkcióval rendelkeztek. Következtetés: A malnutritio kedvezőtlen hatású a légzésfunkcióra, gyengül a légzőizmok teljesítménye. Vizsgálatunkban a BMI növekedésével a FEV1-értékek javultak, tehát a BMI hasznos mutató lehet a COPD-s betegek légzésfunkciós prognózisának előrejelzésében. Orv Hetil. 2019; 160(23): 908–913.

Open access
Authors: Tamás Bálint, Gabriella Lengyel, Romána Zelkó, Sándor Halász, Zoltán Vincze and János Fehér
Restricted access
Authors: Tamás Bálint, Gabriella Lengyel, Romána Zelkó, Sándor Halász, Zoltán Vincze and János Fehér
Restricted access
Authors: Edit Székely, Gyöngyi Tasnádi, Klára Szentmihályi, Andrea Almási, Márta Bor, János Fehér and Anna Blázovics

Az elmúlt évtizedekben egyre több betegségről derült ki, hogy patogenezisében az oxidatív stressznek és a fémionoknak fontos szerepük van. Ez a magyarázata annak, hogy az antioxidáns-kezelés jelentősége felértékelődött, és napjaink kutatásaiban is előtérbe került. Porphyria cutanea tardában (PCT) a hem bioszintézise károsodik, amely az uroporfirinogén-dekarboxiláz enzim csökkent aktivitásának következtében alakul ki. A hem-prekurzorok akkumulálódnak a vérben, a májban és a bőrben. A hem-prekurzorok és a porfirin a széklettel és a vizelettel ürülnek. Az enzimdefektus autoszomális domináns. A bőrtünetek napfény hatására felerősödnek. Ennek oka a bőrben felszaporodó uroporfirinek és a heptakarboxilporfirin fényérzékenyítő, valamint a vas lipidperoxidációt kiváltó hatása. A genetikai eredet mellett az alkoholfogyasztás, hepatotoxikus vegyületek, ösztrogén és a vírusfertőzések is hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Az elfogadott kezelési mód az időnkénti vérlebocsátás. A májkárosodás talaján kialakuló, sporadikus porphyria cutanea tarda esetében a felhalmozódó vas felelős elsősorban az oxidatív stressz kialakulásáért. Megváltozik a betegek redox-homeostasisa és az antioxidánsszint csökken. A máj redoxstátuszának vizsgálata, valamint az antioxidáns kiegészítő kezelés hatásának követése phlebotomizált porphyria cutanea tardában szenvedő betegeknél a klinikai diagnosztika mellett biokémiai és fémanalitikai módszerekkel történhet. Vizsgálatok igazolták, hogy a phlebotomia jó kezelési módszernek bizonyult a phototoxikus bőrtünetek kezelésében, de az eljárás nem változtatta meg kedvezően a fémionok egymáshoz viszonyított arányát a betegek vérében.

Restricted access
Authors: János Fehér, Bálint Kovács, Illés Kovács, Mónika Schvöller and Gabrieli Corrado Balacco

Az időskori makuladegeneráció napjaink egyik leggyakoribb, végleges és súlyos látáskárosodást okozó szemészeti betegsége. Becslések szerint Magyarországon 300–500 ezerre tehető az érintettek száma. Míg korábban semmilyen kezelés nem volt erre a betegségre, az elmúlt évtizedben igen elterjedt az antioxidáns-terápia, ami nagy adag antioxidáns vitaminok (C-vitamin, E-vitamin, béta-karotin) és cink kombinációja. Elméleti meggondolások és nagyrészt in vitro kísérletek alapján a reaktív oxigéngyökök közömbösítése révén fejti ki hatását. Egy klinikai tanulmány (AREDS) szerint jelentősen csökkentette az előrehaladott stádium kialakulását, de nem volt hatással a korai stádiumra. A potenciális mellékhatások miatt azonban ez az eredeti kombináció már nincs a forgalomban, a módosított összetételű és dózisú készítmények hatása viszont nincs bizonyítva. Új megközelítést jelent a metabolikus terápia, egy omega-3-zsírsavakat, koenzim-Q10-et és acetyl-L-carnitint tartalmazó készítmény, amely az időskori makuladegenerációban meghatározó szerepet játszó mitochondrialis diszfunkció csökkentése révén javítja a pigmenthám zsíranyagcseréjét, ATP-termelését, a fotoreceptor regenerációját, és csökkenti a reaktív oxigéngyökök képződését. Egy előzetes tanulmány és egy randomizált, placebokontrollált, kettős klinikai vakvizsgálat szerint az időskori makuladegeneráció korai stádiumában a metabolikus terápia már 3–6 hónap után kisfokú javulást eredményezett a centrális látótérben és a látásélességben, ami megmaradt az 1 éves megfigyelési idő végéig. A különbség statisztikailag szignifikáns volt mind a kiindulási értékhez, mind a kontrollhoz viszonyítva. A látásfunkciók javulása, majd stabilizálódása együtt járt a szemfenéki kép javulásával: a drusen kiterjedése szignifikánsan csökkent mind a kiindulási állapothoz, mind a kontrollhoz viszonyítva. Jellemző módon, a kezelés hatása szignifikánsan nagyobb volt kevésbé súlyos állapotú szemeken. A hosszabb időtartamú (6 éves) esettanulmányok megerősítették ezeket a tapasztalatokat azzal a megjegyzéssel, hogy a látásfunkciók a kezdeti javulás után már nem változtak, míg a drusenregresszió évekig tovább folytatódott. Esetenként igen jelentős drusenregresszió volt megfigyelhető a középsúlyos, illetve súlyos esetekben is. Mindezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy a mitochondrialis anyagcsere javítása racionális és hatásos eljárás az időskori makuladegeneráció kezelésére. Jelenleg ez az egyetlen készítmény, amelynek adagolása megfelel a napi ajánlott mennyiségnek, ugyanakkor hatásosságát klinikai vizsgálatok támasztják alá.

Restricted access