Search Results

You are looking at 81 - 90 of 174 items for

  • Author or Editor: Gábor István x
Clear All Modify Search
Authors: Gábor Orosz, Mária Benyó, Bernadett Berkes, Edina Nikoletti, Éva Gál, István Tóth-Király and Beáta Bőthe

Background and aims

Tinder is a geo-located online dating application, which is present in almost 200 countries and has 10 million daily users. The aim of the present research was to investigate the motivational, personality, and basic psychological need-related background of problematic Tinder use.

Methods

After qualitative pretest and item construction, in Study 1 (N = 414), confirmatory factor analysis was conducted to corroborate the different motivational factors behind Tinder use. In Study 2 (N = 346), the associations between Big Five traits, Tinder motivations, and problematic Tinder use were examined with structural equation modeling (SEM). In Study 3 (N = 298), the potential role of general self-esteem, relatedness need satisfaction, and frustration in relation to Tinder-use motivations and problematic Tinder use was examined with SEM.

Results

In Study 1, a 16-item first-order factor structure was identified with four motivational factors, such as sex, love, self-esteem enhancement, and boredom. In Study 2, problematic Tinder use was mainly related to using Tinder for self-esteem enhancement. The Big Five personality factors were only weakly related to the four motivations and to problematic Tinder use. Counterintuitively, Study 3 showed that instead of global self-esteem, relatedness need frustration was the strongest predictor of self-esteem enhancement Tinder-use motivation which, in turn, was the strongest predictor of problematic Tinder use.

Discussion

Four motivational factors were identified as predictors of problematic use with need frustration being a relevant background variable instead of general personality traits.

Open access
Authors: István Sugár, Attila Vörös, Csaba Diczházi, Loránd Barabás, Luca Valkó, Gábor László Kovács and Pál Ondrejka

Absztrakt

Esetismertetés: Két fiatal férfi betegünk egyikénél nyelési panaszait okozó mediastinalis szövetszaporulat exstirpatióját követő szövettani vizsgálat, a másiknál egyéb okból elvégzett hasi CT által valószínűsített mellékvese-adenoma „kivétele” után derítette ki a hisztológia a pontos diagnózist: a bronchialis cystát. Megbeszélés: A mediastinalis tumorok néhány százalékát fejlődési rendellenesség hatására keletkező bronchogen cysták alkotják. Csekély hányaduk okoz panaszt, ezek kerülnek felismerésre. Különösen ritka formája, amikor az ébrényi szakban, az egyedfejlődés során a cystakezdemény a hasüregbe vagy a retroperitoneumba vándorol. Diagnosztizálásuk praktikusan csak az eltávolítást követő szövettan révén lehetséges.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Soós, Anna Czégeni, Ferenc Salamon, Mónika Salamon, István Kenessey, András Folyovich, Tibor Tihanyi and Gábor Winkler

Az insul(in)oma a pancreas béta-sejtjeitől kiinduló, túlnyomórészt szoliter, máskor többgócú vagy más endokrin daganatokkal együtt előforduló, rendszerint kisméretű tumor. Bár felismerése típusos esetben, a Whipple-triász révén, nem különösebben nehéz feladat, mérsékelten emelkedett vagy a normális tartományba eső széruminzulinszint esetén, illetve konvulzív anamnézisű betegen diagnosztikus gondot okozhat. Nyolcvanegy éves nőbetegünk esetének bemutatásával a kórismézés buktatóira kívánjuk felhívni a figyelmet. Az eset érdekessége, hogy a beteg epilepsziás rosszullétei a képalkotó és funkcionális diagnosztikai módszerekkel felismert daganat eltávolítását követően is fennmaradtak, noha sem tumorrecidíva vagy residuum, sem az epilepszia hátterében álló morfológiai eltérés nem volt igazolható. A konvulziók perzisztálása hátterében vascularis tényezők mellett felvethető a hypoglykaemiás epizódok során termelődött excesszív glutamát citotoxikus, az idegsejtek apoptózisát okozó hatása is. Orv. Hetil., 2013, 154, 69–73.

Open access
Authors: Gábor Bognár, György Ledniczky, Éva Palik, László Zubek, István Sugár and Pál Ondrejka

Absztrakt

Számos betegség vagy noxa utáni állapot vezethet a retroperitonealis zsírszövet csökkenése következtében az arteria mesenterica superior kompressziós syndromájához. Cikkünkben egy 35 éves nőbeteg vírusfertőzés során kialakult súlyos testsúlyvesztése, majd a sikertelen konzervatív kezeléseket követő eredményes műtéte (duodeno-jejunostomia) kapcsán számolunk be a kórkép etiológiájáról, klinikumáról és kezelési lehetőségeiről a szakirodalom áttekintése alapján. Az interdiszciplináris munka különösen jelentős ebben a nehezen diagnosztizálható kórképben.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A cryosclerosist Milleret és Le Pivert mutatta be az 1980-as években. Módszer: A szerzők egy prospektív nem randomizált összehasonlító vizsgálatot végeztek 96 betegen. 48 esetben cryosclerosis, a többinél stripping történt. Középtávon 52 esetet sikerült értékelni. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a cryosclerosis occlusiós arányát vizsgálták. Másodsorban a klinikai sikertelenséget, a Klinikai Etiológiai Anatómiai Patofiziológiai klasszifikációban és a Vénás Klinikai Súlyossági Pontokban bekövetkezett változásokat elemezték. Eredmények: Egy esetben (4%) észlelték a kezelt vena saphena magna teljes rekanalizációját, amely klinikai sikertelenséggel párosult. Négy vena saphena magna (15%) kinyílt, de ezek nem okoztak főtörzsi elégtelenséget. Az occlusiós arány 81%-os volt középtávon. Recidív varicositast a betegek 35%-ánál (cryosclerosis) és 42%-ánál (stripping) észleltek, nem volt szignifikáns különbség a csoportok között (log rank teszt, p = 0,391). A Klinikai Etiológiai Anatómiai Patofiziológiai klasszifikációban és a Vénás Klinikai Súlyossági Pontokban jelentős volt a javulás mindkét csoportban, azonban nem volt szignifikáns a különbség a csoportok között sem kiinduláskor, sem középtávon. Következtetések: A cryosclerosis – úgy tűnik – effektív a vena saphena magna remodellációjában. A módszernek nincsenek jelentős középtávú előnyei a klasszikus strippinggel szemben. Orv. Hetil., 2016, 157(50), 1994–2001.

Restricted access
Authors: Gábor Füredi, István Varga, Csilla Máj, Anna Szilágyi, László Madácsy, Zoltán Paál and Áron Altorjay

Absztrakt:

Bevezetés: A Gardner-syndroma a Familiaris Adenomatosus Polyposis klinikai altípusa, egy igen ritka autoszomálisan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa, valamint extraintestinalis elváltozásként multiplex osteomák, bőr- és lágyrésztumorok jellemeznek.

A szerzők egy férfi betegük kapcsán áttekintik a Gardner-syndroma diagnosztikáját, kezelését, gondozását, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a ritka betegségcsoportok ismerete az ellátás mindegyik szintjén fontos – kiváltképp a nagy forgalmú osztályokon történő korrekt betegellátás szempontjából.

Restricted access
Authors: Bence Hajnal, Lilla Kapossy, Gábor István, Tímea Kakucs, Péter Benkő and Péter Lukovich

Absztrakt

Bevezetés: A rezidensek a sebészeti osztályokon helyenként két kézzel kezdenek operálni, máshol kizárólag a domináns kezet használják, csak később térnek át a kétkezes technikára. A szakirodalomban nincs adat arról, hogy melyik módszer a hatékonyabb. Módszer: Laparoszkópos tapasztalattal nem rendelkező 20 orvostanhallgatót két csoportba osztottunk: az egyik csoport végig egy (1K), a másik végig két kézzel (2K) végezte a feladatokat öt napon át. Az utolsó napon mindkét csoport elvégezte egy és két kézzel is a feladatokat, majd három új, két kézzel végzendő feladatot. Mértük a teljesítési időket, és elvégeztük a belső videofelvételek OSATS-pontozását. A kiértékeléshez egy- és kétmintás t-próbát használtunk, az eredményeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Az 1K- és 2K-csoport között az első napon az időeredményekben (518/500 s) és az OSATS-pontszámokban (87/84; 54/55 pont) sem volt eltérés. Mindkét csoportban javultak az időeredmények és a pontszámok is (1K: 52%, 77%; 2K: 50%, 70%), de a különbség a csoportok között egyik esetében sem volt szignifikáns. Az utolsó napon végzett kétkezes feladatoknál az átlagidőben (1K: 425 s, 2K: 411 s) és összpontszámban (53/59 és 56/52) nem, de a kétkezességre adott pontszámoknál szignifikáns volt a különbség. Következtetés: Vizsgálatunk alapján nem egyértelmű, hogy a haladó laparoszkópos műtétek elvégzéséhez nélkülözhetetlen bimanualitás az azonnali kétkezes oktatással gyorsabban elsajátítható.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Artúr Németh, Gábor Pák, János Fehér and István Rácz

Bevezetés és célkitűzések: A portalis hypertensio következtében kialakult vékonybéleltérésekről kevés irodalmi adat ismert. Retrospektív, összehasonlító vizsgálatukban a szerzők a kapszulás endoszkópia diagnosztikus eredményeit, valamint az észlelt elváltozásokat elemezték cirrhosis hepatisban szenvedő betegekben tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Betegek és módszer: 11 cirrhosis hepatisban és portalis hypertensióban szenvedő beteg és 22 májbetegségben nem szenvedő kapszulás endoszkópiás vizsgálat eredményeit hasonlították össze felső panendoszkópiával és kolonoszkópiával nem tisztázott eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. A filmeket két egymástól független vizsgáló értékelte. A kapszulás endoszkópiával vizsgált betegeket átlagosan 19 (1–42) hónapig követték. Eredmények: Két centrumban 48 hónap alatt 7 férfit és 5 nőt vizsgáltak, a betegek átlagéletkora 66,2 (±7,6) év volt. Az első klinikai tünet észlelésétől a vizsgálatig eltelt idő átlagban 15,7 (±14,9) hónap. A betegek ez idő alatt 2,8 (±1,3) alkalommal kerültek kórházi felvételre; egy beteg esetében átlagosan 7,9 vizsgálat történt a kapszulás endoszkópiát megelőzően. Mind a 11 betegnél vérzésforrást diagnosztizáltak kapszulás endoszkópia során a vékonybélben. 7 betegben (63%) két definitív vérzésforrást észleltek. Az összes beteg esetében portalis hypertensióval összefüggő elváltozásokat találtak (8 esetben angiodysplasia, 2 esetben portalis hypertensiv enteropathia és 1 esetben bélvaricositas igazolódott). A követés során az újravérzések aránya 27,3%-os volt; a kontrollcsoportban 18,2%-os. Következtetések: Portalis hypertensióban obskúrus gastrointestinalis vérzés esetén a kapszulás endoszkópia eredményes vizsgáló eljárás negatív panendoszkópiát és kolonoszkópiát követően. A vékonybélvérzések hátterében leggyakrabban multiplex angiodysplasiák állnak, és gyakoriak a többszörös vérzésforrások ebben a betegcsoportban.

Restricted access
Authors: Eszter Erika Balogh, György Gábor, Szilárd Bodó, László Rózsa, József Rátky, Attila Zsolnai and István Anton

The aim of this study was to reveal the effect of single-nucleotide polymorphisms (SNPs) on the total number of piglets born (TNB), the litter weight born alive (LWA), the number of piglets born dead (NBD), the average litter weight on the 21st day (M21D) and the interval between litters (IBL). Genotypes were determined on a high-density Illumina Porcine SNP 60K BeadChip. Data screening and data identification were performed by a multi-locus mixed-model. Statistical analyses were carried out to find associations between individual genotypes of 290 Hungarian Large White sows and the investigated reproduction parameters. According to the analysis outcome, three SNPs were identified to be associated with TNB. These loci are located on chromosomes 1, 6 and 13 (−log10P = 6.0, 7.86 and 6.22, the frequencies of their minor alleles, MAF, were 0.298, 0.299 and 0.364, respectively). Two loci showed considerable association (−log10P = 10.35 and 10.46) with LWA on chromosomes 5 and X, the MAF were 0.425 and 0.446, respectively. Seven loci were found to be associated with NBD. These loci are located on chromosomes 5, 6, 13, 14, 15, 16 and 18 (−log10P = 10.95, 5.43, 8.29, 6.72, 6.81, 5.90, and 5.15, respectively). One locus showed association (−log10P = 5.62) with M21D on chromosome 1 (the MAF was 0.461). Another locus was found to be associated with IBL on chromosome 8 (−log10P = 7.56; the MAF was 0.438). The above-mentioned loci provide a straightforward possibility to assist selection by molecular tools and, consequently, to improve the competitiveness of the Hungarian Large White (HLW) breed.

Open access
Authors: Gábor Forrai, Éva Szabó, Katalin Ormándi, Éva Ambrózay, Zoltán Péntek, Margit Milics, Mária Rajtár and István Sinkovics
Restricted access