Search Results

You are looking at 81 - 90 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search
Authors: Márta Kovács, Gábor Veres, László Szőnyi, Antal Dezsőfi, Hedvig Bodánszky, György Illyés, Zsuzsa Schaff and András Arató

A szerzők egy 6 éves gyermeknél jelentkező, letális kimenetelű chronicus intestinalis pseudoobstructio (CIPO) esetét ismertetik. A klinikai tünetek és a képalkotó vizsgálatok ileus képét mutatták mechanikus elzáródás nélkül. Az ápolás során neurológiai tünetek alakultak ki, bal oldali mydriasis, majd grand mal görcsroham laktát-acidosis mellett. A konzervatív kezelés teljes parenterális táplálást, folyadék-elektrolit pótlást, erythromycin és szomatosztatin adását, acidosis korrekciót foglalt magában. A beteg halálát a 48. ápolási napon hirtelen fellépő keringési elégtelenség, szívmegállás okozta. A tisztázatlan eredetű gastrointestinalis és neurológiai tünetek, laktátacidosis alapján mitochondriális myopathia lehetősége merült fel a kórkép hátterében. A postmortem hisztopatológiai vizsgálat viscerális myopathiát bizonyított. A molekuláris genetikai vizsgálatok mitochondriális DNS-mutációt nem igazoltak.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Andrea Uhlyarik, Gábor Pák, Attila Török, Judit Gervain and János Fehér

A vékonybél stromatumorai az összes vékonybél-stromatumor 35%-át alkotják. A SIST-tumorok egyik vezető klinikai tünete a gastrointestinalis vérzés. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mivel a módszer alkalmas a teljes vékonybél vizualizálására, a betegek számára jól tolerálható, és a szövődmények száma alacsony. Tisztázatlan eredetű, obskúrus gastrointestinalis vérzések esetén negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően következő diagnosztikus lépésként javasolt módszer. Esetismertetés: 2 beteg (58 és 69 év, egy férfi és egy nő) vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A videofelvételeket mindegyik esetben két független vizsgáló értékelte. Mindkét esetben a kapszula a 8 órás vizsgálati idő alatt elérte a Bauchin-billentyűt, a teljes vékonybél jól vizualizálható volt. A vizsgálatok értékelése során a vékonybél vérzésének hátterében egyik esetben a makroszkópos kép alapján tumort véleményeztünk, a másik esetben a vérzésforrás magasságát tudtuk kijelölni, az észlelés alatt is aktívan vérző laesio típusát azonban nem. A vérzésforrás pontosítása miatt a második esetben kettős ballonos enteroszkópia történt. A sebészeti beavatkozásokat követő hisztológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok során orsósejtes GIST-tumorok igazolódtak. A Fletcher-klasszifikációt alapul véve, a tumorméret és a mitotikus index alapján mindkét eset alacsony rizikócsoportba sorolható. Következtetés: A kapszulás vékonybél-endoszkópia korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Artúr Németh, Gábor Pák, János Fehér and István Rácz

Bevezetés és célkitűzések: A portalis hypertensio következtében kialakult vékonybéleltérésekről kevés irodalmi adat ismert. Retrospektív, összehasonlító vizsgálatukban a szerzők a kapszulás endoszkópia diagnosztikus eredményeit, valamint az észlelt elváltozásokat elemezték cirrhosis hepatisban szenvedő betegekben tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Betegek és módszer: 11 cirrhosis hepatisban és portalis hypertensióban szenvedő beteg és 22 májbetegségben nem szenvedő kapszulás endoszkópiás vizsgálat eredményeit hasonlították össze felső panendoszkópiával és kolonoszkópiával nem tisztázott eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. A filmeket két egymástól független vizsgáló értékelte. A kapszulás endoszkópiával vizsgált betegeket átlagosan 19 (1–42) hónapig követték. Eredmények: Két centrumban 48 hónap alatt 7 férfit és 5 nőt vizsgáltak, a betegek átlagéletkora 66,2 (±7,6) év volt. Az első klinikai tünet észlelésétől a vizsgálatig eltelt idő átlagban 15,7 (±14,9) hónap. A betegek ez idő alatt 2,8 (±1,3) alkalommal kerültek kórházi felvételre; egy beteg esetében átlagosan 7,9 vizsgálat történt a kapszulás endoszkópiát megelőzően. Mind a 11 betegnél vérzésforrást diagnosztizáltak kapszulás endoszkópia során a vékonybélben. 7 betegben (63%) két definitív vérzésforrást észleltek. Az összes beteg esetében portalis hypertensióval összefüggő elváltozásokat találtak (8 esetben angiodysplasia, 2 esetben portalis hypertensiv enteropathia és 1 esetben bélvaricositas igazolódott). A követés során az újravérzések aránya 27,3%-os volt; a kontrollcsoportban 18,2%-os. Következtetések: Portalis hypertensióban obskúrus gastrointestinalis vérzés esetén a kapszulás endoszkópia eredményes vizsgáló eljárás negatív panendoszkópiát és kolonoszkópiát követően. A vékonybélvérzések hátterében leggyakrabban multiplex angiodysplasiák állnak, és gyakoriak a többszörös vérzésforrások ebben a betegcsoportban.

Restricted access
Authors: Violetta Csákváry, Tamás Puskás, Tamás Bödecs, Zoltán Lőcsei, György Oroszlán, Gábor Kovács L. and Erzsébet Salamonné Toldy

Az életkorra lebontott gyermekkori referenciatartományok nem állnak hazánkban rendelkezésre, ezért a gyermekkori csontanyagcsere-zavarok felismerése és helyes kezelése nem mindig lehetséges. Jelen tanulmány célja, hogy adatokkal szolgáljon a serdülők csontdenzitási és csontmarkereinek eredményeiről. Anyag és módszer: 169 (98 leány, 71 fiú) egészséges fiatal (átlagéletkoruk: 17,0±1,2 év) csontanyagcsere-vizsgálatát végezték el. Denzitometriával (DEXA, LUNAR, GE Health Care, Amerikai Egyesült Államok) mérték a lumbalis csigolyacsontok ásványianyag-tartalmát (BMC) és sűrűségét (BMD), majd ezekből eltérő referenciacsoportok figyelembevételével különböző Z-score-értékeket származtattak. A szérumosteocalcin- (OC) és β-crosslaps- (β-CL) meghatározást teljesen automatizált elektrokemilumineszcens immunometrikus módszerrel (Elecsys-2010, Roche) végezték. Eredményeiket a nemek szerinti csoportosításban a Tanner-stádiumok figyelembevételével értékelték. Vizsgálták a testtömegindex (BMI), a napi kalciumbevitel, szénsavas üdítő-kóla fogyasztás és testmozgási szokások közötti összefüggéseket. Eredmények: A Tanner V. fiúk BMC-értékei mindkét korcsoportban szignifikánsan (p < 0,001) magasabbak (15–16 év: 62,9±14,3 g; 17–19 év: 69,8±9,3 g), mint a lányoké (58,1±10,4; 61,6±8,5 g). A BMD-értékek a lányok esetében voltak szignifikánsan (p < 0,05) magasabbak a fiúkhoz képest (1,17±0,12 g/cm 2 vs. 1,13±0,11 g/cm 2 ). Az OC- és β-CL-szintek mindkét nemben az életkor növekedésével szignifikánsan (p < 0,01) csökkentek. A fiúk OC- és β-CL-szintjei jelentősen (p < 0,001) magasabbak a lányok értékeihez képest. A testsúly növekedésével a BMC és BMD mindkét nemben szignifikáns (p < 0,05) emelkedést mutat, viszont a sovány lányok biomarkerszintje (p < 0,05) magasabb a túlsúlyos társaikhoz képest. A német standardhoz és a saját populációjukhoz viszonyított Z-score-BMD-értékek között kiváló korrelációt (lányok: r = 0,97; fiúk: r = 0,88) kaptak, de az abszolút értékek szignifikánsan (p < 0,05) eltértek egymástól. A fiatalok 80%-a kalciumszegényen táplálkozik, 38%-uk keveset sportol, 60%-uk rendszeresen fogyaszt szénsavas üdítőt, illetve kólát. Az elégtelen kalciumbevitel esetén 4,7%-ban (6/127) csökkent ásványianyag-tartalmat igazoltak a német standardhoz és a saját referenciához viszonyított Z-score-értékeik alapján is, míg az elégséges kalciumot fogyasztók között ilyen eset nem fordult elő. Következtetés: Adataik hozzájárulhatnak a referenciaértékek meghatározásához az egészséges gimnazisták körében. A csontmarkerek hazai standardjának a beállításához szélesebb populációra kiterjedő vizsgálatok szükségesek még.

Restricted access
Authors: Gábor Bajzik, Anett Tóth, Tamás Donkó, Péter Kovács, Dávid Sipos, Attila András Pandur, Mariann Moizs, Janaki Hadjiev, Imre Repa and Árpád Kovács

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az ionizáló sugárzást használó keresztmetszeti képalkotó modalitások alkalmazása során kiemelt szerepe van a pácienseket érő sugárdózis mennyiségének. A betegeket érő sugárterhelés csökkentésére fókuszálva fontos felmérni a különböző dóziscsökkentő technikák adta lehetőségeket a sugárvédelem optimális megvalósítása céljából a képminőség minél magasabb szinten tartása mellett. Módszer: Kutatásunk során az intézetünkben használt iteratív képrekonstrukciót (SAFIRE) és a szűrt visszavetítéses rekonstrukciót (FBP) alkalmazó CT-berendezések sugárterhelését és képminőségét hasonlítottuk össze. Vizsgálatunkban prospektív módon 2017. február–április intervallumban 105 beteg képanyagával dolgoztunk. A CT-vizsgálatok során a beteget érő effektív dózis került meghatározásra a dózis-hossz szorzat (DLP) és a dóziskonverziós együttható szorzataként. A képminőség értékeléséhez manuális terület kijelölés (ROI-) alapú adatfelvételt követően jel-zaj arányt (SNR) számoltunk. A statisztikai elemzést egymintás t-próbával és Wilcoxon-teszttel végeztük el. Eredmények: Az effektív dózis iteratív rekonstrukciót alkalmazva szignifikánsan alacsonyabb (p<0,001) volt natív és kontrasztanyagos hasi, illetve kontrasztanyagos mellkasi CT-vizsgálat esetén, továbbá a betegeket ért összes effektív dózis tekintetében is. A felvételek zajtartalma natív és kontrasztanyagos hasi CT-vizsgálat során szignifikánsan alacsonyabb (p<0,001) értékeket mutatott az iteratív rekonstrukcióval készült képek esetén. A kontrasztanyagos mellkasi CT-vizsgálatok során szignifikáns eltérés nem mutatkozott a kétféle eljárással készült képek zajtartalma között (p>0,05). Következtetés: Az ismételt CT-vizsgálaton átesett betegek körében szignifikáns dóziscsökkentés vált lehetővé az iteratív képrekonstrukció alkalmazásával, a képminőség megtartása mellett. A képek zajtartalma egy régió vizsgálatánál sem volt szignifikánsan magasabb az iteratív rekonstrukció alkalmazásakor a szűrt visszavetítéses rekonstrukcióhoz képest, így felmerül a további dóziscsökkentés lehetősége optimális képminőség megőrzése mellett. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1387–1394.

Open access
Authors: Ákos Sávolt, Patrick Musonda, Zoltán Mátrai, Csaba Polgár, Ferenc Rényi-Vámos, Gábor Rubovszky, Eszter Kovács, István Sinkovics, Nóra Udvarhelyi, Klára Török, Miklós Kásler and Gábor Péley

Bevezetés: Az emlőrákok regionális nyirokcsomóstátuszának meghatározásában az őrszemnyirokcsomó-biopszia mára rutin emlősebészeti eljárássá vált. A magas szintű bizonyítékon alapuló, minimál invazív sebészi módszer a klinikailag negatív hónalji nyirokcsomók esetén sikerrel váltja ki a diagnosztikus axillaris lymphadenectomiát. Az eljárás fontossága abban rejlik, hogy negatív nyirokcsomóstátusz esetén elkerüli az akár 70%-os morbiditással járó (hónalji fájdalom, vállmerevség, lymphoedema és paraesthesia) teljes hónaljárki lymphadenectomiát. Célkitűzés: Jelenleg az elfogadott eljárás pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a teljes komplettáló axillaris blokkdisszekció. Eközben több randomizált klinikai vizsgálat bizonyította, hogy a hónalji nyirokcsomók besugárzása és az elektív axillaris blokkdisszekció között nincs különbség a túlélés tekintetében az emlőrákos betegeknél. Az Országos Onkológiai Intézet Emlősebészeti Osztálya ebben a témában kezdett előretekintő, randomizált, kétkarú összehasonlító klinikai vizsgálatot. Az OTOASOR vizsgálat (Optimal Treatment of The Axilla – Surgery or Radiotherapy) célja korai emlőrákos esetekben, pozitív hónalji őrszemnyirokcsomó-státusz esetén az axilla két különböző kezelési lehetőségének, a hagyományos axillaris lymphadenectomiának és a régió további műtét nélküli célzott besugárzásának hosszú távú eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: A tanulmányba korai stádiumú primer, invazív emlőrákos nőbetegeket vontak be, akiknél a tumor 3 cm-nél kisebb volt és a műtét előtt nem volt klinikai gyanújel axillaris nyirokcsomó-propagációra. A betegeket a műtét előtt két karra randomizálták, vagy hagyományos komplettáló axillaris blokkdisszekció („A” kar – hagyományos kezeléses kar), vagy hónalji nyirokcsomó-besugárzás („B” kar – vizsgálati kar). Az őrszemnyirokcsomó-biopszia izotóp segítségével történt, a kék festék használata opcionális volt. Az eltávolított őrszemnyirokcsomók végleges szövettani vizsgálata 0,5 mm-es szinteken hematoxin-eozin festéssel történt. A vizsgálati karon a komplettáló sebészeti beavatkozás elmaradt, és a betegek 50 Gy (2 Gy/nap) irradiációban részesültek további axillaris műtét helyett. A műtét utáni adjuváns kezelés és a betegek utánkövetése az aktuális intézeti protokollnak megfelelően történt. Eredmények: A vizsgálatba 2002. augusztus és 2009. június között összesen 2109, korai emlőrákban szenvedő beteg került besorolásra, a komplettáló axillaris blokkdisszekció karra 1054 beteg, míg a sugárterápiás karra 1052 beteg került. A 2 követéses karon a betegek egyenletesen oszlottak el a legjelentősebb prognosztikai faktorokat tekintetbe véve. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia 2073 betegnél volt sikeres (98,4%), és ezek közül 526 betegnél lett pozitív az őrszemnyirokcsomó (25,4%). Ötvenkét beteg került kizárásra a vizsgálatokból különböző okok miatt. A fennmaradó 474 beteg közül a hagyományos komplettáló axillaris lymphadenectomia karra 244 beteg („A” kar), míg a sugárterápiás karra 230 beteg („B” kar) került besorolásra. A korai utánkövetési idő jelenleg 41,9, illetve 43,3 hónap a két karon, és ezalatt nem jelentkezett szignifikáns különbség a két kar betegei között. A hónalji kiújulásban sem találtak eddig lényeges különbséget, 0,82%-nak bizonyult az „A” karon, míg 1,3% volt a vizsgálati „B” karon. Ugyancsak nem találtak szignifikáns különbséget a betegek teljes túlélésében sem eddig a korai utánkövetési időpontig. Következtetések: A 3,5 éves medián utánkövetési idő után vizsgált kezdeti eredmények a felvetett hipotézis helyességét tűnnek alátámasztani, miszerint az axillaris blokkdisszekció a regionális sugárkezeléshez képest nem javítja az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegek regionális kontrollját és a betegek teljes túlélési mutatóit. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1934–1942.

Restricted access
Authors: Zoltán Tóth, Gábor Lukács, Zsolt Cselik, Gábor Bajzik, Miklós Egyed, Zsolt Vajda, Katalin Borbély, Janaki Hadjiev, Tünde Gyarmati, Miklós Emri, Árpád Kovács and Imre Repa

Absztrakt:

Hazánkban az első és eddig egyetlen centrumként a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjában üzemel multimodalitású PET/MR képalkotó berendezés. Összefoglaló közleményünk célja bemutatni a PET/MR képalkotás hazai klinikai alkalmazásának lehetőségeit, a tumoros és nem malignus kórképek diagnosztikájában szerzett kezdeti tapasztalatainkat, illetve az új hibrid képalkotó technológia további, jövőbeli alkalmazási területeinek ismertetése. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1375–1384.

Restricted access
Authors: Árpád Kovács, Dávid Sipos, Gábor Lukács, Zoltán Tóth, Tímea Vecsera, András Kedves, Zsolt Cselik, Attila András Pandur, Gábor Bajzik, Imre Repa and Janaki Hadjiev

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Jelen kutatásunk célja a komplex onkológiai ellátás keretében PET/CT alapú 3D-sugárkezelésben részesült betegek klinikai staging N és M változásainak vizsgálata volt a konvencionális keresztmetszeti képalkotó staging információkhoz viszonyítva. Vizsgáltuk a PET/CT detektálta második tumorok jelenlétét, illetve a többletinformációk terápiás döntésekre gyakorolt hatását is. Módszer: 2015. 01. 01. és 2016. 11. 30. között a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjának Onkoradiológiai Intézetében, onkológiai indikáció szerint 192, PET/CT alapú besugárzástervezésre került beteg anyagát dolgoztuk fel retrospektív módon. Minden beteg hagyományos keresztmetszeti, valamint tervezési PET/CT vizsgálatban részesült. A betegek klinikai N- és M-staging-besorolását az American Joint Committee on Cancer (AJCC) és a Union of International Cancer Control (UICC) rendszere alapján végeztük el. Eredmények: Az N- és M-stádiumokat külön elemezve azt tapasztaltuk, hogy a PET/CT alapján a kiindulási képalkotón alapuló N-stádium 77 esetben, az M-stádium pedig 31 esetben változott meg. Összességében a PET/CT vizsgálat 68 betegnél eredményezte a magasabb klinikai stádiumba sorolást, és 14 esetben alacsonyabb klinikai stádium került megállapításra. A kezelési tervben a betegek 9%-ánál történt változás, és az esetek 20%-ában az N-status változása a sugárkezelés kezelési céltérfogatának kiterjesztését vonta maga után. 15 betegnél addig fel nem ismert másodlagos tumor került leírásra. Következtetés: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a konvencionális keresztmetszeti staging képalkotásnak az indikált lokalizációkban PET/CT-vel történő kiegészítése pontosabb klinikai N- és M-stádium-besorolást tesz lehetővé, és jelentős mértékben képes befolyásolni a terápiás döntéseket. A PET/CT adta információ ugyancsak komoly segítséget nyújt az okkult második tumorok felismerésében. Intézetünk eredményei harmonizálnak az irodalomban fellelhető nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(39): 1593–1601.

Restricted access
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Erzsébet Kertész, Márta Katona, Katalin Rácz, Miklós Csanády, Tamás Forster and Attila Nemes

Absztrakt

Köszönhetően az egyre tökéletesedő műtéti technikáknak és a technikai fejlődésnek, ma már sok, congenitalis szívbetegségben szenvedő egyén éri meg a felnőttkort. Ezeknek a betegeknek a jobb ellátása céljából egy regiszter összeállítása mellett döntöttek, amely jelenleg 2770 beteg 3043 műtéti beavatkozásának adatait tartalmazza, amelyeket közel 30-féle diagnózis miatt végeztek. Jelen tanulmány célja a regiszter-összeállítás okainak és alapjainak bemutatása. Orv. Hetil., 2015, 156(20), 794–800.

Restricted access
Authors: Péter Bajcsi, Tamás Bozsó, Róbert Bozsó, Gábor Molnár, Viktor Tábor, Imre Czinkota, Tivadar M. Tóth, Balázs Kovács, Félix Schubert, Gábor Bozsó and János Szanyi

Our research team has developed a new well completion and rework technology involving lasers. The system is made up of a high-power laser generator and a custom-designed directional laser drilling head. The laser head is attached to a coiled tubing unit to maximize production and to carry out special downhole tasks. In this phase of the development effort, laser technology is particularly well suited to cost-efficiently drill short laterals from existing wells in a single work phase, drilling through the casing and cement as well as the formation. The technology, which is an extended perforation solution, enables a more intensive interaction with the downhole environment and supports cutting edge subsurface engineering scenarios such as barite removal. Laser-induced heat treatment appears to be a suitable alternative to effectively remove the almost immovable deposits and scales from thermal water-well pipes.

Open access