Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • Author or Editor: Akos Nagy x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

The effect of various environmental factors on the stability of aqueous solutions of amoxicillin-clavulanic acid combination in a veterinary water-soluble powder product was investigated. In the swine industry, the combination is administered via the drinking water, where both substances are quickly decomposed depending on several environmental factors. The degradation rate of the substances was determined in solutions of different water hardness levels (German hardness of 2, 6 and 10) and pH values (3.0, 7.0 and 10.0), and in troughs made of different materials (metal or plastic). Increasing the water hardness decreased the stability of both substances, amoxicillin being more stable at each hardness value than clavulanate. Amoxicillin trihydrate proved to be most stable at an acidic pH, while increasing the pH decreased its stability (P < 0.05). Maximum stability of potassium clavulanate was experienced at neutral pH, while its decomposition rate was significantly higher at acidic and alkaline pH values (P < 0.01). The stability of the amoxicillin-clavulanic acid combination depends mainly on the less stable clavulanate, although the effect of metallic ions significantly increased the decomposition rate of amoxicillin, rendering it less stable in metal troughs than clavulanate (P < 0.05). Therefore, the amoxicillin-clavulanic acid combination should be administered to the animals in soft water, at neutral pH and in plastic troughs.

Restricted access

Absztrakt:

Az endogén T-sejtek genetikai manipulációjával létrehozott kiméra antigén receptorral felruházott T-sejtek (CAR-T) ma az egyik legújabb és legnagyobb potenciállal rendelkező terápiás alternatívát jelentik az onkológiában, elsősorban a hematológiai, azon belül is B-sejtes malignitások körében. A CAR-T-sejtek ötvözik a T-sejtek effektor működését, illetve a B-sejtek antigénfelismerő képességét, megkerülve ezzel az endogén T-sejtek antigénprocesszálás, antigénprezentáció és kostimuláció iránti igényét. A haematológiai malignitások között a legjobb eredmények CAR-T-kezeléssel gyermekkori-, illetve felnőtt relabáló/refrakter B-sejtes akut lymphomblastos leukémiában vannak akár 70–90%-os komplett remisszió aránnyal. Hasonlóan ígéretesek a kezdeti vizsgálatok többek között diffúz nagy B-sejtes lymphomában, follikuláris lymphomában és krónikus lymphocytás leukaemiában. A mellékhatások közül messze a leggyakoribb, akár 80%-ban előfordulhat a gyakran rendkívül súlyos, akár letális formában megjelenő citokinfelszabadulási szindróma. A jelenleg folyó intenzív kutatások éppen ezért a CAR-T-sejtek újabb generációjának jobb irányíthatóságára, kombinációk alkalmazására, illetve a további problémát jelentő óriási előállítási költségek csökkentésére irányulnak. Ezen összefoglaló mind a jelenlegi CAR-T repertoár ismertetését, mind a terápia kihívásainak és a potenciális megoldásoknak felvázolását célozza, ezzel betekintést engedve az tumorterápia egyik legígéretesebb pillérjének kibontakozásába.

Open access

Absztrakt:

A szkeletális kormeghatározás mind az antropológia, igazságügyi orvostan, gyermekgyógyászat, endokrinológia, mind pedig a fogszabályozás, állcsont-ortopédia területén kiemelt jelentőséggel bír. A csontkor alapvetően az egyén biológiai fejlettségére ad választ, mely viszonylag tág határok között mozoghat ugyanabban a kronológiai korban. Így a csontérettségnek, illetve a pubertáskori növekedés megítélésének fontos szerepe van bizonyos betegségeknél a diagnózis pontos felállításában, továbbá sok esetben elengedhetetlen a kezelések megfelelő időzítése és sikere szempontjából is. Jelenleg számos módszer áll rendelkezésünkre, melyek segítségével a csontkor, illetve a növekedés üteme meghatározható. A növekedés során a csontok számottevő változáson mennek keresztül, továbbá az egyénben végbemenő változások sorrendje mindig meghatározott. Ezen változások különböző módszerekkel, például radiológiai vizsgálatokkal mérhetők, így a klasszikus módszerek elsősorban a kézcsontok, illetve a nyaki csigolyák morfológiai változásainak radiológiai vizsgálatán alapulnak. Ugyancsak léteznek módszerek, melyek a fogazati fejlettség alapján következtetnek az egyén biológiai érettségére. Azonban a háromdimenziós képalkotó eljárások és a molekuláris diagnosztikai módszerek elterjedésének hála egyre pontosabb vizsgálatokat végezhetünk a biológiai érettség meghatározására. Ezen modern vizsgálómódszerek egyrészről a cone-beam komputertomográfos felvételek adatállományából nyert információkon, másrészről pedig a különböző, a keringésben vagy egyéb, testváladékban jelen lévő biomarkerek szintjének mérésén alapulnak. Az összefoglalás célja, hogy áttekintést nyújtson a különböző klasszikus és modern szkeletális kormeghatározást segítő vizsgálómódszerekről, amelyek segítségünkre lehetnek számos tudományterületen. Orv Hetil. 2018; 159(35): 1423–1432.

Restricted access