Search Results
You are looking at 1 - 2 of 2 items for
- Author or Editor: András Csepregi x
- All content x
Hazánkban a koponya-agy sérülésekkel kapcsolatos epidemiológiai és klinikai adatok meglehetősen hiányosak. A Magyar Neurotraumatológiai Társaság célul tűzte ki, hogy átfogó tanulmányt készít a hazai súlyos koponya-agy sérültek számáról, halálozásáról, ellátásának szervezettségéről, a használatos diagnosztikus és monitorizálási lehetőségekről, valamint a meglévő klinikai gyakorlatról. Kérdőíves módszerrel az egész országra kiterjedő, a 2001-es év adataira vonatkozó retrospektív és három hónapos, prospektív esetelemző adatgyűjtést végeztek a 2002-es évben. A helyszíni ellátás és a szállítás adatainak rögzítését az Országos Mentőszolgálat központilag szervezte meg, míg a kórházi ellátási adatok összegyűjtése regionális koordinátorok és kórházi adatközlők hálózatával történt. A válaszolók az ország kórházi neurotraumatológiai ellátásának 76%-át fedték le. A koponya-agy sérültek évi száma közel 14 000; 71,3%-uk az enyhe, 19,4%-uk a közepes, 9,4%-uk a súlyos kategóriába tartozott. A prospektív adatok szerint a kórházakba súlyosként került koponya-agy sérültek 55%-a, a másodlagosan súlyossá vált sérültek 35%-a halt meg az akut ellátás során, ami jóval magasabb, mint a világ fejlett részén közölt halálozási adatok. Ennek hátterében a prehospitális és a hospitális ellátás közötti kommunikációs zavar, a definitív ellátásig, illetve az első CT-vizsgálatig eltelő extrém hosszú idő, illetve az áll, hogy a magyar és a nemzetközi ellátási irányelvek nem kerülnek széles körben alkalmazásra.
Absztrakt:
Vizes hasmenés és izomfájdalmak miatt vettünk fel infektológiai osztályunkra egy 41 éves nőbeteget a téli évszakban, aki a panaszok kezdete előtt családi disznótoron vett részt, ahol mások is megbetegedtek. Fizikális vizsgálattal periorbitalis ödémát és myalgiát tapasztaltunk. Laboratóriumi vizsgálattal eosinophiliát, hypalbuminaemiát, kreatin-kináz- és laktát-dehidrogenáz-emelkedést észleltünk. A fizikális és laboratóriumi vizsgálati eredmények az epidemiológiai adatok ismeretében trichinellosisra utaltak, ezért albendazol adását kezdtük. A 22. napon post infectionem levett savó szerológiai vizsgálata trichinellosis irányába kétes pozitív eredményt adott, ezért és a kezelés ellenére fennálló tartós láz miatt izombiopsziát végeztünk. A szövettan által leírt granulomatosus myositis és a 62. napon post infectionem megismételt szerológiai vizsgálat végül igazolta a trichinellosist. A kórlefolyás során szívizom-érintettségre utaló troponin-I-kiáramlást tapasztaltunk, amit myocarditisre jellemző klinikai tünet, illetve EKG-eltérés nem kísért. Közel száz évvel ezelőtt hasonló kezdetű esetleírással találkozhatunk, a trichinellosis akkor öt halálos áldozatot követelt. Orv Hetil. 2019; 160(24): 952–957.