Search Results

You are looking at 1 - 10 of 34 items for

  • Author or Editor: András Papp x
Clear All Modify Search
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés: A pancreatoduodenectomiákat követő szövődmények közül az egyik legjelentősebb a pancreasfistula. Számos próbálkozás történik a csökkentésére. A szerzők célja egy dohányzacskóöltéssel kombinált pancreatojejunostomiás anastomosis ismertetése és a kezdeti tapasztalatok bemutatása. Anyag és módszerek: A 2003 óta alkalmazott implantációs pancreatojejunostomiát módosították úgy, hogy egy dohányzacskó- és két matracöltés segítségével rögzítették a pancreas maradékát a vékonybélben. Puha pancreas esetén a Wirsung-vezetéket stentelték, és az erre használt vénakanült az afferens jejunumkacson át hozták ki a hasfal elé. 7 betegnél tumor miatt végzett, pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomia során alkalmazták a módszert. Eredmények: A posztoperatív időszakban két szövődményt észleltek (egy esetben a duodenojejunostomia területén kialakult fekély vérzett, egy másik betegnél pedig átmeneti zavartság volt), pancreasfistulát viszont nem. Reoperációra nem került sor, és beteget sem vesztettek el. Következtetések: Bár a kis esetszám miatt messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, a módszer ígéretesnek tűnik.

Restricted access
Authors: Zsolt Zsákai, András Gömöri and Miklós Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A csípőarthroscopia mint minimálinvazív eljárás egyre nagyobb szerepet tölt be a csípőízületi megbetegedések diagnosztikájában és kezelésében. Vizsgálatunkban a csípőarthroscopiának az osztályunkon kialakult gyakorlatát és az ezzel kapcsolatos kezdeti tapasztalatainkat mutatjuk be. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy osztályunk műtéti protokolljába illesszük a csípőarthroscopia eljárását, mert az irodalom áttekintése után, valamint külföldi tanulmányutak tapasztalatát átgondolva reális és sikeres technikának tartjuk ezt a beavatkozást. Módszer: Az osztályunkon 2017. 01. 01. és 2019. 04. 15. között történt 29 csípőarthroscopia eredményeit vizsgáltuk a pre- és posztoperatív, módosított Harris-csípőpontérték (modified Harris hip score – mHHS) összehasonlításával. A műtéteket 30 fokos optikával, jellemzően standard behatolási kapukból végeztük. A műtéti indikáció jellemzően a csípőütközési (hip impingement) szindróma volt. Eredmények: Izolált ’cam’ (bütyköstengely) típusú deformitást 3, izolált ’pincer’ (csipesz) típusú deformitást 9, kevert deformitást 13 esetben észleltünk. A 13 férfi és 16 nő átlagéletkora 44,1 év volt. Legfiatalabb betegünk 22, a legidősebb pedig 60 éves volt. A műtét után az mHHS szignifikáns javulását észleltük mind az F-, mind a Student-féle t-próba szerint. Következtetés: A csípőarthroscopia megfelelő alternatíva a csípő számos betegségének műtéti kezelésében. A ’learning curve’ (tanulási görbe) hosszabb ugyan, mint más ízületek tükrözése esetén, a beavatkozás megfelelő szakmai felépítésével azonban a szövődmények kockázata csökkenthető, ezáltal a csípőarthroscopia megoldás lehet a csípő számos megbetegedésének ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(9): 340–346.

Open access

Absztrakt:

A gastrooesophagealis refluxbetegség a felnőtt lakosság több mint 10%-át érinti. A betegek nagy többsége életmódbeli változtatásokkal és hatásos savcsökkentő szerekkel jól kezelhető. Az érintettek körülbelül 10%-a azonban a kezelés dacára panaszos marad, és náluk súlyos szövődmények fejlődhetnek ki. Különös módon a szövődmények egy része védekező jellegűnek tűnik, amivel a beteg panaszai mérséklődhetnek, illetve mintha az állapot súlyosbodásának és további szövődmények kialakulásának megelőzését céloznák. Az egyértelműen refluxszövődménynek tekinthető Barrett-oesophagusban jelentősen mérséklődhetnek az életminőséget rontó panaszok, mert a Barrett-hám sokkal ellenállóbb a gyomorsav maró hatásával szemben, mint a nyelőcsövet normálisan bélelő laphám. A refluxszövődményként kialakuló motilitászavarok (hipertenzív alsó nyelőcsősphincter, achalasia cardiae és cricopharyngealis achalasia) és strukturális elváltozások (Schatzki-gyűrű, nyelőcsőstrictura, subglotticus tracheastenosis) pedig segítenek megelőzni az aspirációt, amely újabb panaszok megjelenésével járhat, és további súlyos szövődmények kialakulásának a lehetőségét hordozza magában. Orv Hetil. 2017; 158(20): 763–769.

Restricted access
Authors: Melinda Szabó, Gábor Pavlovics, András Papp and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Korrozív sérülést követően a hegrák kialakulásának potenciális veszélye miatt a sebészi ellátásban máig vitatott kérdés, hogy minden esetben kell-e a sérült nyelőcsövet resecálni vagy elegendő a szimpla bypass-műtét. Esetismertetés: 56 éves nőbetegnél lúgivás következtében kialakult nyelőcsőstrictura miatt nyelőcsőresectio történt intramediastinalis colonpótlással. 28 évvel később progrediáló nyelési panaszok, fogyás hátterében epidermoid nyelőcső-carcinoma igazolódott a maradék nyelőcsőben. Sikeres neoadjuváns kemoradioterápiát követően klinikánkon a maradék nyelőcső resectiója és szabad jejunum-transzplantáció történt. A posztoperatív 14. napon szövődménymentes gyógyulást követően, jó nyelési funkcióval otthonába emittáltuk. Megbeszélés: Bemutatott esetünkben 28 évvel a nyelőcső-resectio után és több mint 50 évvel a korrozív sérülést követően alakult ki hegrák a maradék nyelőcsőben, mely egy újabb érv a bypass mellett.

Restricted access
Authors: Gábor Pavlovics, László Cseke, András Papp and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyelőcső-rekonstrukció speciális, szövődményes eseteiben plasztikai sebészeti módszereket alkalmaztunk. Myocutan lebenyeket használtunk a nyaki nyelőcső partialis hiányainak pótlására, nyaki lágyrész-hiányok kitöltésére, valamint varratvonalak biztosítására. Mikrosebészeti technikát alkalmaztunk szabad jejunumgraft átültetéséhez és supercharged colonnal történő pótlásához. Beteganyag és módszer: 1998 és 2012 áprilisa között 5 esetben használtunk m. pectoralis major myocutan vagy izomlebenyt. 38 esetben mikrosebészeti technika felhasználásával rekonstruáltuk az oesophagust, 34 szabad jejunumgraftot és 4 „supercharged” colont alkalmaztunk. Eredmények: 23 primer helyreállítás történt pharyngo-laryngectomiát követően, 15 betegnél szekunder rekonstrukciót végeztünk korábbi pótlások szövődménye(i) vagy recidiváló tumor miatt. Tapasztalatainak bővülésével szabad jejunumgraftot használtunk a nyelőcső teljes thoracalis szakaszának pótlására is. Három graft necrotizált, kettő anastomosisthrombosis, egy MRSA-infekció következtében. Összefoglalás: Nyelőcsősebész és plasztikai sebész együttműködésével a nyelőcsőpótlás nehéz, szövődményes esetei is elfogadható szövődményaránnyal kezelhetők.

Restricted access
Authors: Péter Lukovich, András Papp, László Nehéz, Katalin Nagy and Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív nyelőcső-exstirpatio a nyelőcsőtumorok sebészetében napjainkban már a hagyományos műtéti technika alternatívája. Beteg és módszer: A szerzők egy 51 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek bizonytalan hasi panaszok miatt végzett endoscopia során derült fény a fogsortól 32 cm magasságban elhelyezkedő, kb. 2 cm-es nyelőcsődaganatára. EUS- és CT-vizsgálat történt, mely szerint a tumor a submucosát elérte, regionális nyirokcsomó-metastasis nem volt kimutatható. A tumor intraluminalis endoscopos eltávolítása nem jött szóba, ezért laparoscopos transhiatalis nyelőcső-exstirpatio történt. A nyelőcső pótlása az intracorporalisan csövesített gyomorral a hátsó mediastinumban történt. Eredmény: A posztoperatív szakban a gyomor középső harmadában ventriculopleuralis fistula alakult ki, mely konzervatív kezelés mellett (mellkasi drainage, Salem-szonda) gyógyult. Az egyik trokár helyén készült tápláló jejunostoma mellett kialakult phlegmone miatt feltárás, majd perzisztáló vékonybélnedvcsorgás miatt a jejunostoma helyének suturája történt. 3 hónappal a műtét után végzett kontrollvizsgálat során a beteg panaszmentes volt, és hízott 2 kg-ot. Következtetés: A laparoscopos transhiatalis nyelőcső-exstirpatio rendelkezik a minimálisan invazív módszer minden előnyével, ugyanakkor – a kifejezetten jó látási viszonyok következtében – a hagyományos transhiatalis műtétnél radikálisabb műtét végezhető ilyen módon. A szerzők az esetismertetés kapcsán egyéb minimálisan invazív módszerekről s ezekkel kapcsolatban a nyirokcsomó-dissectio, a pylorusplasztika és nyelőcsőpótlás kérdésköréről is beszámolnak.

Restricted access
Authors: András Papp, Tünde Vezér, Andrea Szabó and László Nagymajtényi
Restricted access
Authors: Dezső Kelemen, Zoltán Lőcsei, Róbert Papp, Sándor Ferencz and András Vereczkei

Absztrakt:

Esetismertetés: Esetünkben neoadjuváns onkológiai kezelést követően egy olyan pancreas baloldali tumor sebészi eltávolítását ismertettük, ami infiltrálta a truncus coeliacus oszlást és a gyomort is. A beavatkozás során a truncust resecáltuk, distalis pancreatectomiát, splenectomiát, total gastrectomiát, bal mellékvese-resectiót és cholecystectomiát végeztünk. Betegünk zavartalanul gyógyult, csupán átmeneti májfunkciós laboreltérést tapasztaltunk. A histologiai feldolgozás R1 resectiót mutatott, ezért adjuváns onkológiai kezelésre kerül sor. Megbeszélés: A pancreas distalis tumorai gyakran inoperábilisak. Ilyennek számított sokáig a truncus coeliacus oszlását involváló elváltozás is, azonban van lehetőség radikális műtétre a truncus resectiójával, ami után a máj artériás vérellátását a pancreaticoduodenalis árkád biztosítja. Egy esetünk kapcsán ismertettük a műtéti technikát és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Artériás infiltrációt mutató pancreastumor esetén feltétlenül ajánlott a preoperatív kemoterápia, mivel megfelelő válasz esetén van esély a daganat radikális eltávolítására.

Restricted access
Authors: Örs Péter Horváth, Gábor Varga, Zsanett Biró, András Papp, Laura Bognár and András Vereczkei

Absztrakt

A belgyógyászati módszerekkel panasz- és tünetmentessé nem tehető gastrooesophagealis refluxbetegségben szenvedő betegek kezelésére bevált módszer a laparoszkópos antireflux-sebészet. Gyakorlatot szerzett sebészek nagy biztonsággal végzik a műtétet, mégis fellépnek intraoperativ, korai postoperativ és késői szövődmények, amelyek reoperációt tehetnek szükségessé. A Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 1998 és 2015 között 407 laparoszkópos antirefluxműtétet végeztünk. A periódust két szakaszra osztottuk. Az elsőben 1998 és 2006 között 241 beteget operáltunk és a vizsgálat prospektív volt; minden diagnosztikus eljárást magunk végeztünk. A második periódusban 166 beteget kezeltünk minimálisan invazív módszerrel és az eredményeket retrospektíve elemeztük. Az összbeteganyagban a férfi/nő arány 161/246 volt. A betegek átlagéletkora 53,1 év volt. A 407 műtétet kiegészítettük 27 esetben ligamentum teres plasztikával, 28 esetben hálóbeültetéssel és négy esetben fascia lata plasztikával, mert a hiatus direkt zárását nem tartottuk megbízhatónak. 16 esetben (4%) végeztünk konverziót, a halálozás 0,5% volt. 39 esetben végeztünk laparoszkópos reoperációt és hat esetben thoracolaparotomiás reoperációt (12%). Ehhez még öt reoperáció járul, amelynél a primer műtét nem klinikánkon történt. A 4%-os konverziós ráta, a 12%-os reoperációs arány, valamint a 0,5%-os halálozás megfelel az irodalomban talált arányoknak. Összességében megállapíthatjuk, hogy a laparoszkópos antirefluxműtét biztonsággal és nagyon jó eredménnyel végezhető beavatkozás. A tartós szövődmények (elsősorban reflux- és sérvkiújulás), illetve a reoperációk szinte kizárólag csak a nagyméretű hiatusherniák sebészi kezelése kapcsán fordultak elő.

Restricted access
Authors: Zsolt Szakács, Nándor Faluhelyi, András Fincsur, András Papp, Áron Vincze and Judit Bajor

Absztrakt:

A Crohn-betegek akut hasi panaszai gyakori forrásai a nehéz differenciáldiagnosztikai helyzeteknek. Különösen igaz ez a biológiai terápiában részesülő, remisszióban lévő betegek esetében. Az akut exacerbatio mellett más gyakori kórképekre, például az oly hasonló tünettannal fellépő, igen gyakran atípusos megjelenésű akut appendicitis jelenlétére minden korosztályban gondolni kell. Infliximabterápia mellett remisszióban lévő perianalis Crohn-betegség esetében az akutan kialakuló ileocaecalis manifesztáció valószínűsége alacsony – még akkor is, ha a laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok ezt látszanak alátámasztani. Esetünkben egy perianalis Crohn-betegség miatt infliximabterápiában részesülő középkorú nőbetegnél a remisszió ideje alatt fellépő akut hasi tünetek miatt műtétet indikáltunk, mely perforált appendicitist igazolt. Orv Hetil. 2018; 159(10): 405–409.

Restricted access