Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • Author or Editor: András Szabó x
  • Biology and Life Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Összefoglalás

A köztermesztésben szereplő korszerű napraforgó hibridek termésbiztonságának fokozása az agrotechnikai tényezők optimalizálását teszi szükségessé. A vetéstechnológia jelentős mértékben képes kompenzálni az évjárat kedvezőtlen hatásait, valamint hozzájárulni a kórokozókkal szembeni sikeresebb védekezéshez és a termésmaximalizáláshoz. A tőszám és a vetésidő az agrotechnika két sarkalatos pontját képezi. A kísérletet a hajdúsági löszháton állítottuk be a 2009. évben. A köztermesztésben alkalmazott napraforgó hibridek tőszám és vetésidő reakcióját vizsgáltuk a kórtani tényezők és a produktivitás vonatkozásában. Az eltérő időpontú vetésidők a szárszilárdsági paramétereket, valamint a betegségfertőzöttséget jelentősen befolyásolták. A legkésőbbi időpontú vetésidőben volt a szárdőlés és a tányér alatti szártörés mértéke a hibridek átlagában a legalacsonyabb (4,6%, 1,9%), míg a korai vetésidőben a legmagasabb (9,5%, 6,3%). Ugyanez a tendencia érvényesült a szár Sclerotinia, a Diaporte, valamint a tányérbetegségek fertőzöttségével kapcsolatban is. A tőszám növelése ugyancsak a szárszilárdsági paraméterek romlásához, valamint a vizsgált kórokozók infekciójának növekedéséhez vezetett. A 2009. száraz évjáratban az 55 000 tő ha−1 állománysűrűség bizonyult optimálisnak (4838 kg/ha). A 2009. évben az április közepi vetésidőben kaptuk a hibridek átlagában a maximális termést (4717 kg/ha). A korábbi vagy későbbi vetésidő egyaránt terméscsökkenéshez vezetett (3712 kg/ha, 4228 kg/ha). A kórokozók kártétele a vetésidő későbbre halasztásával fokozatosan csökkent. A hibridek olajtartalmát a vetésidő és az állománysűrűség befolyásolta. A legnagyobb átlagos olajtartalmat a 3. vetésidőben (44,51%), valamint a legnagyobb vizsgált tőszámsűrűségi szinten figyeltük meg (44,27%). Az olajhozam alakulását elsősorban a termésmennyiség határozta meg. A hibridek genotípusosan eltérő módon reagáltak a kísérlet során mind a tőszám, mind a vetésidő változására a vizsgált tényezőkkel kapcsolatban.

Restricted access
Restricted access
Restricted access

Magyarországon az erdőterületek jelentős növekedésére lehet számítani a jövőben. A 2009-es Nemzeti Erdőstratégia által erdősítésre ajánlott területek azok, melyeken az egyéb mezőgazdasági tevékenység nem jövedelmező, e területek pedig átfedést mutatnak azon területekkel, melyek alatt sekély, sós talajvizek találhatóak. Célunk az erdősí-tett területeken végbemenő, a talajvíz mélységére és a sófelhalmozódásra ható folyamatok és tényezők áttekintése, valamint egy hipotézis felvázolása a nemzetközi szakirodalomra támaszkodva. Hipotézisünk szerint a növényzet egyértelműen képes befolyásolni az adott terület sóforgalmát, ugyanakkor az erdő hatása erősen függ az adott terület egyéb (klimatológiai, hidrogeológiai, pedológiai, biológiai) tényezőitől. A telepített erdők alatti talajban lezajló víz- és sómozgás folyamatait sokan, sokféle szempont figyelembevételével vizsgálták, ezek az eredmények alátámasztották az általunk felvázolt hipotézist. Ismert, hogy a fásított területeken jelentős mértékben megváltozik a talajok vízforgalma. Ennek a változásnak hosszútávú hatását azonban a klíma–növényzet–talaj rendszer minden fontosabb eleme együttesen befolyásolja. Bár a szakirodalom jól lefedi az egyes részfolyamatokat, és mélyrehatóan elemzi az egyes tényezők kapcsolatát, nincs olyan vizsgálat, mely az összes fontos tényezőt vizsgálva komplex módon tárgyalná a kérdést. Elmondható tehát, hogy a telepített erdők sófelhalmozódást és talajvízszint-csökkentést okozó szerepe világszerte további vizsgálatokat igényel. Hazánk esetében ez fokozottan igaz, hisz bár a témakörben megjelent publikációk rávilágítanak általánosan elfogadott összefüggésekre, a vizsgált faj(ok), illetve az eltérő klíma miatt, ezek nem szolgálnak közvetlenül hasznosítható eredményekkel számunkra. Tekintettel a bevezetőben leírt, a hazai földhasználatban megfigyelhető változásokra, mindenképpen szükséges, hogy a témakörben átfogó kutatások induljanak Magyarországon, annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a közleményünkben bemutatott folyamatok kellő ismeretének hiányából fakadó esetleges természeti és gazdasági károk.

Restricted access
Restricted access

Az erdőállományok talajvíz utánpótlódásra gyakorolt hatásának vizsgálata kecskemét-ménteleki mintaterületen

Investigation of the impact of forest stands on groundwater recharge in the Kecskemét-Méntelek study area

Agrokémia és Talajtan
Authors:
András Szabó
,
Zoltán Gribovszki
,
Péter Kalicz
,
Ján Szolgay
,
Zsolt Gácsi
, and
Bence Bolla

Az Alföldet, azon belül is különösen a Homokhátságot érintő talajvízszint süllyedés, súlyos ökológiai és gazdasági következményekkel is járó problémakör. A jelenség hátterében álló lehetséges okokkal kapcsolatban több évtizede zajlik kutatómunka, ugyanakkor ezek relatív súlyának meghatározása a mai napig tudományos vita tárgyát képezi.

Több szerző is kiemeli az erdőtelepítések talajvízszint csökkentő hatásának fontosságát. Ez a hatás két módon, a vegetáció vízfelvétele, illetve a csapadékból történő utánpótlódás csökkentése (intercepció, talajnedvesség felvétel) által jelentkezhet. Ezen mechanizmusok működését vizsgáltuk meg egy akác (Robinia pseudoacacia) és egy fekete fenyő (Pinus nigra) állomány esetében a Homokhátságon, Kecskemét-Ménteleken kialakított mintaterületünkön, 90, 150 és 200 cm-es mélységben, nagy időbeli felbontással mért talajnedvesség, illetve talajvíz adatokra alapozva.

Az adatok alapján feltételezhető, hogy a talajvízből nem történik közvetlen, vagy közvetett vízfelvétel, aminek oka vélhetően a gyökérzóna és a talajvíz közti igen jelentős horizontális távolság. A talajnedvesség esetében a sekélyebb rétegekben egyértelműen jelentkezik az erdőállományok szezonális szárító hatása. Ugyanakkor a mélyebb rétegek talajnedvesség adatai alapján kijelenthető, hogy a csapadékból történő talajvíz visszatöltődésre leginkább az akác állomány alatt van elméleti lehetőség. A látszólagos ellentmondás feltételezhetően a gyökérzet által kialakított makropórusok hatásával magyarázható. Ezt támasztja alá az akác és fekete fenyő állományok közti igen jelentős eltérés is.

Következtetésünk, hogy az erdőállományok lokálisan jelentősen eltérő hatást gyakorolhatnak a talajvízszintre. Ezért a lezajló folyamatok hátterét, általános jellegű megállapítások helyett, az adott hidrológiai rendszer több elemét vizsgáló monitoring adataira alapozva lehetséges csak felderíteni.

Open access