Search Results

You are looking at 1 - 10 of 28 items for :

  • Author or Editor: Balázs Nagy x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

The aim of the present pilot study was to apply a flow cytometric assay, the so-called OxyDNA test, to determine the level of oxidative DNA damage in fish spermatozoa exposed to different concentrations (0.01–10,000 mg/L) of cadmium. Milt was collected from three randomly selected Prussian carp (Carassius auratus gibelio) males. Oxidative DNA damage was assessed with the OxyDNA kit and using flow cytometry. The ratio of OxyDNA-positive events increased significantly at higher cadmium concentrations. The results indicate that direct contact of fish spermatozoa with cadmium-polluted water initiates genotoxic damage.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák klinikai képe heterogén, csoportosításuk újabban a myositisspecifikus antitestek alapján történik. Egyik jellegzetes képviselőjük a szignálfelismerő részecske elleni antitest (anti-SRP-) pozitív típus, amelynek klinikai megjelenését súlyosabbnak tartják a többi myositisspecifikus antitestpozitív formához képest. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem Belgyógyászati Intézetének Klinikai Immunológia Tanszékén kezelt 16 anti-SRP-pozitív csoportba tartozó beteg klinikai és kezelési adatainak összehasonlítása volt 16 antitestnegatív esettel. Módszer: Az anti-SRP-pozitív csoportban a manual muscle teszttel vizsgált izomgyengeség a kezelés előtt és után szignifikáns különbséget mutatott a kontrollcsoporthoz képest (χ2 = 0,006, illetve 0,019). A különbség a vázizmokra specifikus gyulladásos laboratóriumi paramétereknél ugyanígy jelentkezett, de a kezelés utáni laktátdehidrogenáz-értékek kivételével nem volt szignifikáns. Eredmények: Első vonalbeli szteroidkezelésre mindkét csoport jól reagált, azonban az antitestpozitív csoport rosszabb terápiás válaszát jelzi, hogy szignifikánsan több esetben volt szükség másodvonalbeli kezelésre. Következtetés: Mindezek alapján az anti-SRP-pozitív csoport súlyosabb klinikai lefutását és rosszabb terápiás válaszát állapítottuk meg. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1382–1389.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A pitvarfibrilláció kezelésében a régi és az új antikoagulánsok jelentősen csökkentik a stroke és mortalitás előfordulását. Célkitűzés: Annak felderítése, hogy az elmúlt időben a pitvarfibrillációt elszenvedő betegek milyen arányban kaptak hatásos stroke-profilaxist, és milyen volt ezeknek a betegeknek a gyógyszer-adherenciája. Módszer: Az OEP/NEAK adatbázisában szereplő, pitvarfibrillációt elszenvedő betegekre vonatkozó adatgyűjtés. A vizsgált időszak: 2010–2015. Azok a betegek kerültek beválogatásra, akiknek ez idő alatt legalább egyszer szerepelt az I48 BNO-kód a nyilvántartásában. Adherensnek tekintettük azokat a betegeket, akik legalább 80%-ban kiváltották a receptjeiket. Eredmények: Magyarországon 3% a pitvarfibrilláció prevalenciája. Az adott évben egészségügyi ellátásra kerülő, pitvarfibrilláló betegek mortalitása 7–10% közötti. A betegek egyharmada nem kap effektív stroke-profilaxis kezelést. A legutolsó, 2015. évet figyelembe véve az adherencia 55% volt a K-vitamin-antagonistát szedőknél, míg 69,7% a direkt antikoagulánst szedőknél. Következtetések: Az új orális antikoagulánsok bevezetésével javítható volt a betegek adherenciája, de még mindig magas az effektív stroke-profilaxisban nem részesülők aránya. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1545–1549.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Stercz, Károly Nagy and József Ongrádi

Az emberi adenovírusok modellként szolgálnak genetikai kutatásokban és génterápiában. Az általuk immunkompetens egyénekben okozott légúti, gyomor-bél rendszeri és szemfertőzések többnyire szövődménymentes lefolyásúak. Lappangó állapotukból azonban reaktiválódhatnak és akár halálos opportunista fertőzéseket okozhatnak immunszuppresszált egyénekben. Az immunszuppresszió okától függően különféle szerotípusú adenovírusok egyedül vagy kombinációkban eltérő szerveket betegíthetnek meg. Súlyos kombinált immundeficientiában szenvedő gyermekekben tüdő- és májgyulladást, vérzéses hólyaghurutot okozhatnak az A- és C-species szerotípusai. A szerzett immunhiányos állapotok közül gyermekkori haemapoeticus őssejt átültetését követő légúti, bélrendszeri és húgyúti gyulladásokban a 31-es típus gyakori. Szervátültetést követően a B-species szerotípusai okozhatják az átültetett szerv pusztulását. AIDS során az F-speciesbe sorolt új szerotípusok, valamint a D-species tagjai okoznak bélgyulladást, a B-species rekombináns szerotípusai pedig húgyúti fertőzéseket. Lymphomák, daganatok, szisztémás lupus erythematosus rosszabbodását adenovírusok okozta immunszuppresszió elősegítheti. Az opportunista adenovírusok diagnosztikájában a szerológiai eljárások nem megbízhatóak, a vírus-DNS, illetve a kópiaszám nyomon követése célszerű. Kezelésre cidofovirszármazékok, ribavirin, ganciclovir, vidarabin, mikro-RNS alkalmas. Orv. Hetil., 2012, 153, 1896–1904.

Open access

Absztrakt:

Az IgA-nephropathia immunológiai eredetű krónikus glomerulonephritis, amelyet a klinikai kép és a kimenetel nagy változatossága jellemez. A betegség végstádiumú veseelégtelenségig progrediálhat a betegek 25%-ában. Ezért fontos, hogy a progresszióra hajlamos betegeket korán felismerjük. A legfontosabb progressziós rizikófaktorok a perzisztáló proteinuria, hypertonia, csökkent vesefunkció és bizonyos szövettani elváltozások. A jelenleg ajánlott kezelést a 2012-es KDIGO Clinical Practice Guideline foglalja össze. A meglevő rizikófaktorok alapján minden betegnek speciális vesevédő terápiát javasolnak (elsősorban renin-angiotenzin rendszert blokkolókat). A guideline-ban a szteroid/immunszuppresszív kezelés javaslata alacsony szintű evidenciákra alapozott. Újabban három vizsgálatot szerveztek a speciális vesevédő kezelésekkel együtt adott szteroid/immunszuppresszív kezelés előnyével és rizikójával kapcsolatban. A STOP-IgAN vizsgálatban a szisztémás szteroid/immunszuppresszív kezelés szignifikánsan csökkentette a proteinuriát, de nem állította meg az IgA-nephropathia progresszióját. A TESTING vizsgálatban a szisztémás szteroidterápia szignifikánsan csökkentette a proteinuriát és a progressziót is. Azonban a vizsgálatot idő előtt le kellett állítani a számos súlyos mellékhatás miatt. A budesonidkezelést a NEFIGAN vizsgálatban a bélnyálkahártya immunrendszerének az IgA-nephropathia patogenezisében felvetett szerepe sugallta. A budesonid elsősorban a distalis vékonybélben és a colonban felszabaduló szteroid, amely csökkentette a proteinurát, miközben a vesefunkció változatlan maradt. A számos mellékhatás miatt esetenként leállított kezelés a budesonid szisztémás hatását is felveti. További vizsgálatok szükségesek arra vonatkozóan, hogy mely betegeket kezeljünk szteroid/immunszuppresszív szerekkel a specifikus vesevédő kezelés után és mellett. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1946–1952.

Restricted access

Absztrakt:

A Down-szindróma a leggyakrabban előforduló autoszomális kromoszóma-rendellenesség. A klasszikus értelmezés szerint a meiosis során létrejövő nondiszjunkció következménye. Előfordulása idősebb anyai életkorban gyakoribb. A genetikai rendellenesség kórélettana az intenzív kutatások ellenére sem teljesen tisztázott. Az újabb kutatások szerint egy másfajta mechanizmus állhat a 21-es triszómia hátterében, mint amilyet eddig gondoltunk. A petefészekmozaicizmus-modell alapján a 21-es triszómia (vagy bármely gyakori triszómia) a kromoszóma praemeioticus mitózisban bekövetkező szegregációs hibájára vezethető vissza. A meiosisba lépő örökítősejt tehát már egy eleve triszómiás petesejt lesz, melynek így a későbbiekben a szükségszerű (úgynevezett „szekunder”) nondiszjunkciója zajlik. A triszómiás petesejtek érésükben lemaradni látszanak a diszómiás (azaz normális) petesejtekhez képest. Az idő előrehaladtával a petefészekben relatíve felhalmozódnak: a triszómiás/diszómiás petesejtek aránya kedvezőtlenebb lesz előrehaladott anyai életkorban. Ha gátoljuk az ovulációt – bár az apoptózis miatt a petesejtek száma továbbra is csökkenni fog –, feltételezhető, hogy a triszómiás/diszómiás petesejtek aránya nem romlik, idősebb anyai életkorban is kedvezőbb marad. Összefoglaló közleményünkben – korábbi adataink bemutatásával és kiegészítésével – arra szeretnénk rámutatni, hogy a petefészekmozaicizmus-modell alapján idősebb anyai életkorban vállalt terhesség esetén előnyös lehet az anamnézisben szereplő hosszabb távú orális fogamzásgátlás. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1146–1152.

Open access

The aberrations of sperm DNA may cause various problems and have negative consequences on fertility. These influence embryonic development or might lead to early embryo loss. Sperm Chromatin Structure Assay (SCSA) is the flow cytometric method most often used for the detection of DNA lesions; however, some studies using that method reached confusing conclusions. The aim of this pilot study was to adjust and compare two alternative tests, namely the TUNEL test and the Nicoletti assay. The above-mentioned two flow cytometric methods capable of detecting the fragmented DNA of sperm were tested on 12 frozen-thawed stallion semen samples. The TUNEL test demonstrated much higher DNA fragmentation ratio than the Nicoletti assay (mean ± SD: 30.77 ± 13.03% vs. 1.93 ± 0.89%, respectively). A fluorescent microscopic check of the samples showed that TUNEL labelled the plasma membrane and the mitochondria in a nonspecific way, rather than detecting only the fragmented DNA, thus eventually resulting in a false positive sign. The Nicoletti assay is simpler, quicker and does not detect nonspecific binding; however, further analyses are required to determine its diagnostic value.

Restricted access

The incidence and number of species involved in the spectrum of sexually transmitted infections continue to increase. Laboratories have to be prepared for identification of unusual microbes. In our practice, a male patient had recurring urethritis and balanitis after having repeated unprotected insertive sexual intercourse with female piglets. He also had allergy to scents and some metals, otherwise he showed no general symptoms. Specimens were swabbed from the urethra, inflamed glans, rectum, mouth onto several culture media, subsequently isolates were tested for their morphology, biochemical activity. Kurthia gibsonii was isolated from urethra and glans. No concomitant infection with other microbes was detected, haemoculture was negative. Relying upon antibiotic sensitivity test, he was cured with 2 × 500 mg oral cefuroxime for 15 days, and topical gentamycin cream for 2 months. This is the first reported sexually transmitted, zoonotic infection without generalization by Kurthia spp. We report first the antibiogram of K. gibsonii. Slight differences in the antibiotic sensitivity suggest independent infection and sensitivity of urethral and mucous membrane tissues to distinct K. gibsonii strains. Allergy of the patient might predispose to opportunistic infection. Such aspects ought to be tested in details in further cases.

Restricted access

Adenoviruses have increasingly been recognized as significant viral pathogens causing highmorbidity andmortality especially among immunocompromised individuals such as transplant recipients and AIDS patients. Through the infection process, after the adenovirus fiber and penton are bonded to cell surface receptors through special amino acid moieties, secondary messengers activate protein kinases, pro-inflammatory cytokines and chemokines. Serotype and species specific antibodies also are induced. Recombinant human adenoviruses have been pivotal in the development of gene therapy strategies and have shown a great promise for the treatment of genetic disorders and malignancies. Recent studies have enlightened their harmful immunological effects dependent on fiber and hexon polypeptide structure and receptor binding. Pre-existing antibodies or those elicited by vectors neutralize input recombinant adenovirus particles rendering them ineffective. Mediators induce serious even lethal side effects and cytotoxic reactions which extinguish transgene expression. To overcome these difficulties new strategies are required in the application of recombinant adenoviruses to redirect vector entry from the natural receptors to alternative binding sites or using rare human or animal adenovirus fiber molecules to modify the native fiber structure by altering amino acid structure and creating chimeric fibers. This requires searching for, isolating and characterizing new serotypes, mutants or variants for new generation vectors. Human adenovirus 1 feline isolate (feline adenovirus) might fulfil these criteria.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access