Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • Author or Editor: Csilla Tóth x
  • Chemistry and Chemical Engineering x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Kutatásunk célja a víztartóképesség-függvény (VKF) paramétereit az átnézetes térképeink adattartalmával becslő módszerek megbízhatóságának összehasonlítása és továbbfejlesztésük vizsgálata a Magyarországi Részletes Talajfizikai és Hidrológiai Adatbázison (MARTHA).Az irodalomban fellehető módszerek közül VKF-becslő módszert hazai átnézetes talajtérképi információkra eddig egyedül a Kreybig térképekre alkalmazták (Bakacsi et al., 2012). Ők a talaj higroszkópossága (hy) alapján becsülték adott talaj FAO (1995) fizikai féleség kategóriába tartozását. Wösten és munkatársai (1999) és Nemes (2003) pedotranszfer-függvényei alapján rendelték továbbá a talajhoz a fizikai féleség kategóriára meghatározott víztartóképesség-függvény (VKF) van Genuchten paramétereit (HYPRES_hy és HUNSODA_hy módszerek).Bakacsi és munkatársai (2012) eljárását követve, a MARTHA adatbázison vizsgáltuk a hy és az ötkategóriás FAO fizikai féleség kapcsolatát. A fizikai féleség becslését az Arany-féle kötöttség (KA) alapján is kidolgoztuk.Wösten és munkatársai (1999) módszerével meghatároztuk a MARTHA adatbázis talajainak a FAO fizikai féleség kategóriákra jellemző víztartóképességfüggvényeinek van Genuchten paramétereit. A meghatározást a pF6,2 értéken felül a legalább három, majd a legalább öt mért víztartóképesség-értékű talajmintákon végeztük.Megállapítottuk, hogy a KA alapján hatékonyabb a talajminták FAO fizikai féleség kategóriába sorolása, mint a hy alapján.Abban az esetben, amikor nem áll rendelkezésre mechanikai összetétel és a fizikai féleség kategóriába történő besorolást a talaj higroszkópossága alapján végezzük, akkor a VKF-becslés megbízhatósága szignifikánsan rosszabb. Hazai talajmintákon vizsgálva a MARTHA adatbázison pontosított VKF-becslő módszerek szignifikánsan megbízhatóbbak a HYPRES és HUNSODA VKF-becslő módszereinél. A hy-ból kiinduló MARTHA VKF-becslések annak ellenére szignifikánsan megbízhatóbbak a WÖSTEN és munkatársai (1999) módszerénél (HYPRES), hogy utóbbit nem rontja a fizikai féleségbe sorolás hibája.A dolgozat az EU FP7/2007-2013 (Nr. 263188) MyWater és a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében készült. A TÁMOP projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Restricted access

Jelen cikkünkben egy olyan kísérletet mutattunk be, melyben a talaj szén-dioxid kibocsátását bolygatatlan szerkezetű nagy talajoszlopokból mértük laboratóriumi körülmények között. Az adatokat kielemeztük és a mintavétel ütemezését optimalizáltuk az adatok alapján. Nem találtunk statisztikai különbséget a 3 és 6 óra hosszan tartó inkubáció után mért emisszióértékek között. Így, az inkubáció időtartalmát 3 órára állítottuk be. A különböző talajművelési módokból [szántás (SZ); direktvetés (DV); mélylazítással kombinált tárcsázás (L+T)] származó mintákból mért emisszióértékek összehasonlítása alapján elmondható, hogy a legmagasabb CO 2 -kibocsátásokat a DV kezelésből, míg a legalacsonyabbakat a SZ kezelésből mértük. Ez a kevésbé bolygatott kezelésben a magasabb hozzáférhető szerves-C-tartalommal magyarázható. A vizsgált talajnedvesség-tartományban a kísérlet elején a talajnedvesség növekedésével emelkedő CO 2 -emisszió értékeket mértünk. A kísérlet negyedik hete után csökkenést figyeltünk meg a CO 2 -emisszió értékeiben a szabadföldi vízkapacitás körüli nedvességtartalomnál. Minden kezelésben az idő múlásával – ahogy a szubsztrátok kiürültek – az emisszióértékek egyre alacsonyabbak lettek. Eredményeink ismételten rámutatnak arra, hogy a talajban végbemenő folyamatok gyorsasága és összetettsége miatt szükséges és fontos a terepi és laboratóriumi mérések egymást kiegészítő, együttes értékelése.

Restricted access

A talaj szén-dioxid kibocsátását, valamint általában véve a talaj szénkészletének változásait az utóbbi időben jelentős tudományos érdeklődés kíséri a klímaváltozással mutatott szoros összefüggésének köszönhetően. A mezőgazdasági művelés alatt álló talajok az okszerű gondozásnak betudhatóan lehetőséget biztosítanak a talaj szénveszteségének csökkentésére vagy a szénmegkötő képesség növelésére, amelylyel párhuzamosan javul a talaj minősége. A megfelelő kezelési módok fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a talajlégzés mechanizmusainak megismerése, valamint a talajlégzést befolyásoló biotikus és abiotikus tényezők megváltozására adott válaszának vizsgálata, melynek során elengedhetetlen a legkorszerűbb módszerek alkalmazása.Jelen tanulmányban a talajrespiráció laboratóriumi mérésének módszertanát vizsgáljuk. Vizsgálatainkban két célt tűztünk ki: 1. a talajbolygatás emissziómérésre gyakorolt hatásának felmérését és annak kiküszöbölését, 2. a talajnedvesség hatásának vizsgálatakor biztosítani a különböző fizikai féleségű talajok összevethetőségét.A kísérleti eredmények értékelése után a bolygatatlan talajminták vizsgálatát ajánljuk, amelyek jóval megbízhatóbb adatokat szolgáltatnak a talajlégzésől, mivel a talajszerkezet a lehető legkevésbé változik meg. Vizsgálataink alapján azt is megállapítottuk, hogy a különböző fizikai féleségű talajok esetén a talaj CO2-kibocsátásának értékelésekor az eredmények összehasonlíthatósága érdekében a talaj vízpotenciált ajánlott használni a térfogatszázalékos talajnedvesség-tartalom helyett.Tóth Eszter publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001, Gelybó Györgyié a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 számú Nemzeti Kiválóság Program — Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A kutatás szakmailag kapcsolódik az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA K101065 és OTKA K104816) projektjeihez.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
László Simon
,
Marianna Makádi
,
Zsuzsanna Uri
,
Szabolcs Vigh
,
Katalin Irinyiné-Oláh
,
György Vincze
, and
Csilla Tóth

Open-field small plot long-term experiment was set up during 2011 with willow (Salix triandra × S. viminalis ‘Inger’), grown as a short rotation coppice energy crop in Nyíregyháza, Hungary. The sandy loam Cambisol with neutral pH was treated three times (2011, 2013, and 2016) with 15 t ha–1 municipal sewage sludge compost (MSSC) and with 600 kg ha–1 (2011, 2013) or 300 kg ha–1 (2016) wood ash (WA). In 2018 the MSSC-treated plots were amended with 7.5 t ha–1 municipal sewage sediment (MSS), and 300 kg ha–1 WA. MSSC and WA or MSS and WA were also applied to the soil in combinations during all treatments. Control plots remained untreated since 2011. Repeated application of wastewater solids (MSSC, MSS) and wood ash (WA) significantly enhanced the amounts of As (up to +287%), Ba, Cd (up to +192%), Cu, Mn, Pb, and Zn in the topsoil of willows. The combined application of MSSC+MSS+WA resulted in significantly higher Mn and Zn and lower As Ba, Cd Cr, and Pb concentrations in topsoil than MSSC+MSS treatment of soil without WA. Nitrogen concentrations in leaves of treated plants were generally slightly lower or similar to control. All soil treatments significantly enhanced the uptake or accumulation of nutrient elements (Ca, K, Mg, P) and potentially toxic elements (As, Ba, Cd, Cr, Cu, Mn, Ni, Pb, and Zn) in the leaves of willows during 2018, 2019, and 2020. Significantly higher Mn or Zn concentrations were measured in MSSC+MSS+WA than in MSSC+MSS treatments. Significant amounts of Cd (up to 1.11 mg kg–1) or Zn (up to 183 mg kg–1) can be translocated (phytoextracted) from a soil amended with wastewater solids or wood ash to willow leaves. In 2018 the treatments decreased the chlorophyll fluorescence values, while in 2019 and 2020 the light adapted fluorescence yield (Y) values were higher in treated than in control plants.

Open access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors:
Karina Ilona Hidas
,
Csaba Németh
,
Anna Visy
,
Adrienn Tóth
,
László Ferenc Friedrich
, and
Ildikó Csilla Nyulas-Zeke

Abstract

Eggs are commonly used in the food industry because of their excellent nutrient value and also for their coagulating, foaming, emulsifying, colouring and flavouring properties. Manufacturers substitute shell eggs with processed egg products, such as liquid whole egg, liquid egg yolk or albumin. They have a shelf life of a few weeks, but freezing can increase it to 1 year. However, freezing causes gelation in case of egg yolk. This process is highly dependent on the conditions of freezing and thawing.

In our study, raw liquid egg yolk was frozen and stored for 14 days at −18 °C. On days 1, 7 and 14 samples were thawed by two different methods. Denaturation temperature and enthalpy were investigated by differential scanning calorimetry. Besides, rheological properties were examined at 20 °C, Herschel–Bulkley model was fitted to flow curves of the examined samples. The dry matter content was also recorded during the experiment. Two-way ANOVA was used to analyse data.

The results of the study showed that method of thawing had no significant effect on calorimetric and rheological properties and dry matter content. In contrast, freezing and frozen storage had a significant effect on denaturation enthalpy and rheological properties.

Open access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors:
Karina Ilona Hidas
,
Csaba Németh
,
Lien Phuong Le Nguyen
,
Anna Visy
,
Adrienn Tóth
,
László Friedrich
, and
Ildikó Csilla Nyulas-Zeke

Abstract

Freezing can enhance the storage time of liquid egg products, but egg yolk undergoes an irreversible textural and structural change when it is cooled to –6 °C. In this study, the effects of different salt concentrations on the physical properties of frozen-thawed egg yolk were investigated.

The pasteurised liquid egg yolk (LEY) was treated with 4, 5, and 6% of NaCl before freezing and it was stored at –18 °C for 4 weeks. The colour, pH, and rheological characteristics (firmness, consistency, cohesiveness, and index of viscosity) of yolk samples were evaluated before and after freezing.

Salt treatment resulted in preventing gelation, with decreasing firmness, consistency and viscosity compared to control samples. The pH of all yolk samples increased during frozen storage. The lightness value decreased in treated samples and increased in the control sample after freezing.

The results indicated that the applied salt concentrations could inhibit protein aggregation of LEY induced by freezing during the storage period. At least 5% salt concentration could reduce effectively the changes in rheological properties.

Open access