Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • Author or Editor: Dávid Dóra x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Az emésztőrendszer megfelelő működése nélkülözhetetlen a tápanyagtranszporthoz, a felszívódáshoz, az emésztéshez és a salakanyagok kiürítéséhez, de ezenfelül fontos feladata van a patogénekkel, allergénekkel és toxinokkal szembeni védelemben és a bélrendszer homeosztázisának fenntartásában. Ezeknek a feladatoknak a koordinációját a bél ideg- és immunrendszere szoros együttműködésben végzi a belső és külső környezethez való folyamatos alkalmazkodás révén. A bél élőhelyet és tápanyagokat szolgáltat a benne élő mikroorganizmusok számára, amelyek jelentős hatással vannak a tápcsatorna fejlődésére és annak funkcionális működésére. A bélcsatorna és a benne élő mikroorganizmusok közösen végzik el az emésztést, s látják el az immun-, neuroendokrin és ingerületátviteli funkciókat. Ezt az egymással morfofunkcionálisan együttműködő struktúrát hívjuk mikrobiom–bél–agy-tengelynek, melynek kiindulópontját az enteralis idegrendszer és a bél mononukleáris sejtjei között fennálló neuroimmunológiai interakciók szolgáltatják. Összefoglaló közleményünkben ennek a fellendülő tudományterületnek a legfontosabb és legfrissebb eredményeiről, aktuális kutatási témáiról számolunk be, kiegészítve azzal, hogy milyen klinikai vonatkozásai lehetnek a jövő orvoslásában a bél–agy-tengely patológiás működésének és a bélflóra megváltozásának. Orv Hetil. 2020; 161(19): 771–779.

Open access

Here, we experimentally studied the site preference of Myxobolus cerebralis, one of the most pathogenic myxozoan (Cnidaria, Myxozoa) fish parasites, which causes whirling disease in salmonids. Parasite invasion was examined in three fish species with various susceptibility levels: the type host brown trout, the highly susceptible rainbow trout, and the non-susceptible gibel carp, in which parasite spores do not develop. We investigated the first two hours of fish invasion, and measured the site preference of triactinomyxons (TAMs) during attachment and penetration of fish in three body parts (gills, fins, skin). Infection prevalence and intensity were estimated using a species-specific nested PCR, optimised in the present study. The highest infection prevalence was detected in the most susceptible fish species, rainbow trout. Interestingly, higher prevalence was observed in gibel carp than in the type host, brown trout (95.2% vs. 85.7%). Considering body locations, remarkable differences were detected in infection intensities. The highest intensity was observed in fins, whereas skin was the least infected body part in every fish species examined. Infection prevalence and intensity did not differ significantly among fish species. Thus, we confirmed that M. cerebralis TAMs cannot discern fish species. Furthermore, we proved experimentally that fish fin is significantly more attractive to fish-invading parasite TAMs than gills or skin.

Open access

One of the main obstacles in freshwater aquaculture is the parasitic ciliate Ichthyophthirius multifiliis (Ich), the causative agent of white spot disease. The use of immunostimulants as feed additives may be a promising approach to control Ich infection. In the present study, we tested the prophylactic effect of orally administered β-1,3/1,6-glucan and propolis extract E50 against Ich infection in common carp. In total, 122 fish were separated into three experimental groups fed with a control, 3% β-glucan and 1% propolis diet for 40 consecutive days, respectively. On day 40, 16 fish per group were individually exposed to Ich theronts and the number of trophonts was counted 5 days post exposure. Relative gene expression of interleukin 1-β (IL-1-β) in common carp liver was examined by qPCR. Compared to control, the mean infection intensity was lower in the β-glucan- and propolis-fed groups; however, the difference was not statistically significant. The relative expression of IL-1-β significantly decreased in the propolis-fed group at day 10. In the β-glucan-fed group, a significant IL-1-β decrease was detected at day 15 compared to control. Although the Ich infection intensity was slightly decreased in both treated groups, and IL-1-β was moderately down-regulated in the liver of common carp, our results suggest that the applied feeding regime is insufficient to prevent Ich outbreaks in common carp.

Full access
Authors: Anna Dávid, Henriett Butz, Zita Halász, Dóra Török, Gábor Nyirő, Ágota Muzsnai, Violetta Csákváry, Andrea Luczay, Ágnes Sallai, Éva Hosszú, Enikő Felszeghy, Attila Tar, Zsuzsanna Szántó, Gy. László Fekete, Imre Kun, Attila Patócs and Rita Bertalan

Absztrakt:

Bevezetés: A SHOX gén izolált haploinsufficientiája az alacsonynövést okozó monogénes elváltozások leggyakoribb oka. A gén heterozigóta eltérése az idiopathiás alacsonynövéssel (ISS) diagnosztizált betegek 2–15%-ában, Leri–Weill-dyschondrosteosis szindróma (LWS) 50–90%-ában, valamint a Turner-szindrómában szenvedők csaknem 100%-ában igazolható. Célkitűzés: A SHOX gén haploinsufficientiája gyakoriságának meghatározása ISS-sel és LWS-sel diagnosztizált, valamint Turner-fenotípusú, de normális karyotypussal rendelkező betegek (TF) körében, valamint beazonosítani a SHOX géneltérésre jellemző dysmorphiás jeleket. Módszer: Összesen 144 betegben került sor a SHOX gén haploinsufficientia-vizsgálatára multiplex ligatiós próba Amplifikáció (MLPA) módszerrel. A betegek klinikai adatai (auxológiai paraméterek, csontrendszeri rendellenességek, dysmorphiás tünetek) és a pozitív genotípus közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A vizsgált 144 betegből 11 (7,6%) esetében igazolódott SHOX géneltérés, női dominanciával (8/11, 81%). A SHOX-pozitív betegeknek szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexe (BMI) (5/11-ből vs. 20/133-ból mutatott emelkedett értéket, p<0,02), és gyakoribbak voltak a dysmorphiás tünetek (9/11 vs. 62/133, p = 0,02). A felső végtagokon megjelenő Madelung-deformitás SHOX-pozitív betegek között szintén szignifikánsan gyakrabban fordult elő (4/11, 36% vs. 14/133, 10%, p = 0,0066), mint a SHOX-negatívakban, de a vizsgálatkori életkor, az alacsonynövés mértéke, valamint az auxológiai mérések alapján számolt testarányok nem mutattak statisztikailag kimutatható különbséget a két csoport között. Következtetések: A SHOX gén haploinsufficientiájának előfordulási gyakorisága a vizsgált betegpopulációnkban megegyezik az irodalmi adatokkal. SHOX-pozitív esetekben, az idiopathiás alacsonynövés mellett, a dysmorphiás elváltozások pozitív prediktív értékkel bírnak a SHOX génelváltozások fennállására. Ugyanakkor a dysmorphiás jegyet nem mutató, de genetikailag pozitív eset arra utal, hogy a SHOX gén vizsgálata indokolt dysmorphiás tünetet nem mutató idiopathiás alacsonynövés esetén is. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356.

Open access