Search Results

A szerzők egy 50 éves myomás nőbeteget erythrocytosisa miatt vizsgáltak. A két lelet kapcsolatát, a myomás erythrocytosis gyanúját a vártnál magasabb erythropoetinszint erősítette, majd a supravaginalis hysterectomia a diagnózist igazolta. A műtét után a beteg vérképe normalizálódott, és szérum-erythropoetinszintje jelentősen csökkent. Az eset kapcsán a szerzők az uterusban termelődő erythropoetin fiziológiájáról, a szérum-erythropoetinszintek értékeléséről és differenciáldiagnosztikai hasznáról írnak. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2088–2092

Összefoglaló. Bevezetés: A colon sigmoideum diverticulosisa veleszületett vagy szerzett lehet. Az óriás vastagbél diverticulum (Giant Colonic Diverticulum, GCD), amelyet 4 cm-nél nagyobb diverticulumként definiálnak, ritka, de klinikailag fontos entitás. A McNutt (1988) osztályozást használják az óriás diverticulumok három alcsoportjának megkülönböztetésére. Az 1-es típusú diverticulumok pulziós pseudo-diverticulumok, amelyek fokozatosan növekszenek. A 2-es típusú diverticulumok gyulladásos eredetűek; egy korábbi suberosalis perforáció után alakulnak ki, ahol a tályogüreg kommunikál a bél lumenével, és a tályogfal fokozatosan rostonyás hegszövetté alakul, melyből hiányoznak a bél szövettani rétegei. A 3. típus a vastagbél valódi, veleszületett diverticulumai, amelyek a bélfal minden rétegét tartalmazzák.

Egy 59 éves férfibeteg esetét ismertetjük, akit sürgősséggel vettünk fel Sebészeti Osztályunkra kizáródott bal oldali lágyéksérv diagnózissal. Hasi CT-vizsgálat a sérvtömlőben herniálódott sigmabél-szakaszt ábrázolt, bélelzáródás jelei nélkül. Sürgős műtétet végeztünk; bal oldali inguinalis metszést követően a sérvtömlőben a sigmabél 3-as típusú óriás diverticulumát találtuk. Laparotómiát végeztünk, és egy szokatlanul nagy, 7-8 cm hosszú incarcerálódott diverticulumot szabadítottunk fel. Egyéb kóros nem volt a hasüregben, a sigmabél nem károsodott. A diverticulumot TA varrógéppel resecáltuk, a kapocssort seromuscularis varrattal buktattuk. A sérvkaput kívülről zártuk. A postoperatív szak eseménytelen volt, a beteget a 7. napon otthonába bocsátottuk.

Röviden áttekintjük a GCD diagnózisára és kezelésére vonatkozó ajánlásokat. Az elváltozás McNutt 3-as típusa miatt a kevésbé invazív, egyszerű diverticulectomiát választottuk a (Hartmann-szerinti) sigmaresectio helyett. Esetünk az amúgy is kis számban előforduló GCD rendkívül ritka szövődménye volt, amit egy szokatlan – de sikeres gyógyulást eredményező – beavatkozással oldottunk meg.

Summary. Introduction: The diverticulosis of the sigmoid colon may be congenital or acquired. The Giant Colonic Diverticulum (GCD), defined as a diverticulum larger than 4 cm, is a rare, but clinically important entity. The McNutt (1988) classification is used differentiate the three subgroups of giant diverticula. Type 1 diverticula are pulsion pseudo-diverticula, which enlarge gradually. Type 2 are inflammatory diverticula due to a previous subserosal perforation, where the abscess cavity is communicating with the bowel lumen and its wall would be gradually composed of fibrous scar tissue, lacking the intestinal histological layers. Type 3 are the real, congenital diverticula of the colon, containing all layers of the intestinal wall.

We present a case of a 59-year-old male patient, who was admitted to our Dept. of Surgery in emergency with the diagnosis of strangulated left inguinal hernia. Abdominal CT demonstrated the herniation of the sigmoid colon into the hernia sac without the signs of bowel obstruction. The patient was operated on urgently; subsequent to a left inguinal incision, a Type 3 giant diverticulum of the sigmoid colon was found in the hernia sac. Laparotomy was performed, and the unusually large, 7-8 cm long strangulated diverticulum was liberated. There were no other pathological findings, the sigmoid colon was not damaged. The diverticulum was resected with a TA stapler, and the staple line was inverted with a layer of seromuscular sutures. The inguinal hernia orifices were reconstructed both intraabdominally and externally. The postoperative course was uneventful, the patient was discharged on the 7th day.

The recommendations concerning the diagnosis and treatment GCD are briefly reviewed. Due to the McNutt Type 3 characteristics, we opted for the less invasive, simple diverticulectomy instead of sigmoid resection (Hartmann’s procedure). Our case was an extremely rare complication of the already uncommon GCD, resolved by an unusual surgical intervention leading to a successful cure.

A mára ritkán előforduló tuberkulózis (tbc) extrapulmonális manifesztációi előrehaladott rosszindulatú daganatok képét utánozhatják, jelentős diagnosztikus dilemmákat okozva. A tbc igazolása gyakorta bonyolult, komplex vizsgálatokat igényel. Egy fiatal vietnámi nőbeteg esetét ismertetjük, aki idült hasi fájdalom, fogyás, fejfájás, bal oldali hemiparesis miatt jelentkezett kórházunkban. Az urgens vizsgálatok hasi folyadékgyülemek, lymphadenopathia és peritonealis carcinosis képe mellett az uterushoz asszociált ökölnyi kismedencei térfoglaló képletet, intracranialisan agyödémát és metastaticusnak tűnő gócokat ábrázoltak. Neurológiai, belgyógyászati, majd pulmonológiai klinikai vizsgálatok és kezelések során először disszeminált gynaecologiai tumor, majd meningealis-, miliaris tüdő- és kiterjedt hasüregi-kismedencei érintettséggel járó tbc gyanúja fogalmazódott meg. Bár mycobactérium jelenléte nem volt igazolható, antituberculoticus- és komplex antibiotikus terápiát alkalmaztak. Ennek szövődményeként Clostridium difficile okozta enterocolitis alakult ki. Átmeneti állapotrosszabbodás miatti intenzív osztályos kezelést követően a beteget visszahelyezték kórházunk belgyógyászatára. Itt toxicus megacolon, acut peritonitis alakult ki, emiatt sürgős műtétet végeztünk.

A hasüregben granulomatosus peritonitis encapsulans, extrém tágult, megrepedt taeniájú colon, hyperaemiás vékonybéltraktus, tuboovarialis tályogok voltak láthatók. Oncotomiát követően salpingo-oophorectomiát és subtotalis colectomiát végeztünk, Brooke szerinti ileostomát készítettünk. Az intenzív osztályos, majd infektológiai kezelésnek köszönhetően a beteg reconvalescentiája sikeres volt, kielégítő állapotban emittálták. A specimenek valós idejű PCR-vizsgálata során Mycobacterium DNS nem volt detektálható, végül a hasüregi váladék és granulomák mikroszkópos vizsgálatával sikerült saválló pálcákat identifikálni.

Az eset kapcsán áttekintjük az extrapulmonális tbc diagnosztikus lehetőségeit és terápiás nehézségeit.

Absztrakt:

Vizes hasmenés és izomfájdalmak miatt vettünk fel infektológiai osztályunkra egy 41 éves nőbeteget a téli évszakban, aki a panaszok kezdete előtt családi disznótoron vett részt, ahol mások is megbetegedtek. Fizikális vizsgálattal periorbitalis ödémát és myalgiát tapasztaltunk. Laboratóriumi vizsgálattal eosinophiliát, hypalbuminaemiát, kreatin-kináz- és laktát-dehidrogenáz-emelkedést észleltünk. A fizikális és laboratóriumi vizsgálati eredmények az epidemiológiai adatok ismeretében trichinellosisra utaltak, ezért albendazol adását kezdtük. A 22. napon post infectionem levett savó szerológiai vizsgálata trichinellosis irányába kétes pozitív eredményt adott, ezért és a kezelés ellenére fennálló tartós láz miatt izombiopsziát végeztünk. A szövettan által leírt granulomatosus myositis és a 62. napon post infectionem megismételt szerológiai vizsgálat végül igazolta a trichinellosist. A kórlefolyás során szívizom-érintettségre utaló troponin-I-kiáramlást tapasztaltunk, amit myocarditisre jellemző klinikai tünet, illetve EKG-eltérés nem kísért. Közel száz évvel ezelőtt hasonló kezdetű esetleírással találkozhatunk, a trichinellosis akkor öt halálos áldozatot követelt. Orv Hetil. 2019; 160(24): 952–957.

A diffúz nagy B-sejtes limfóma 5 éves általános túlélése a mai kezelések mellett 60–70%, melynek hátterében a betegség komplex heterogenitása állhat.