Search Results
You are looking at 1 - 2 of 2 items for :
- Author or Editor: Erzsébet Urbán x
- Architecture and Architectonics x
- Refine by Access: All Content x
Templomépítészet a szocializmusban
Szerkezet, forma és szakrális tartalom viszonya az 1970–1980-as évek magyarországi római katolikus templomépítészetében
Church architecture and socialism
Relations of the structure, form and content in the hungarian church architecture in the 1970–1980s
Summary
Intensive church construction activity of the Hungarian Christian churches stopped fundamentally, because of the secularization that came with the political takeover after WWII. The style and forming techniques of the churches built in the interwar period could be perceptible for almost two decades, but from the early 1960s new form experimentations have begun, and style pluralism has widened from the 1970s, thanks to the impulse of Vatican Council II. New, in the field of church architecture formerly not used building structures and materials appeared beside the traditional ones (which often gave an industrial, almost profane appearance to the sacral space). Churches in the period were built under the simplest circumstances — with the easiest obtainable building materials and with the help from the local communities -, thus there is not really an opportunity to analyse complex structural systems and joints, so this study aims to group the buildings according to the visual-aesthetic appearance and accent of the structures. The research took into account a much larger building stock than mentioned in previous literature. Although most of these churches do not own outstanding architectural value, still their numerical value and their construction itself are important from a sociological, church historical perspective. The churches enumerated in the article are intentionally not cited in chronological order. After the analysis of these buildings, it is clear that the traditional longitudinal arrangement with the conventional brick masonry and timber roof structure is dominant in the first third of the period. Later mainly monolith reinforced concrete frame structures with infill brickwork, or freely formed structural systems with reinforced concrete slabs were designed. Traditional building materials and structures come to the fore with the spread of the postmodern and the rediscovery of the elements of historicism in the last stage of the examined period.
Magyarország templomépítészete 1945–1964 között
Vázlat az alkotóművészi értékeléssel megállapítható építészeti folytonosságról
Hungarian church architecture 1945–1964
Survey about the architectural continuity established by the artistical evaluation
Második világháború utáni építészetünk építészettörténeti értékelése mind ez idáig kevéssé foglalkozott a templomépítészet kérdéskörével. Ennek teljes emlékanyagot átfogó értékelése még nem történt meg, alapvetően vázlatát sem adta meg még kritikai építészettörténet-írásunk. Nem meglepő mindez, hiszen összegző megállapításként kezelt axióma: az 1948-at követő politikai fordulat után 40 évig nem lehetett templomot építeni, a kivételesnek tekinthető esetek pedig legfőképp politikai propaganda céllal jöttek létre. Ezt a vélekedést már a rendszerváltás környékén megindult társadalomtudományi és egyháztörténeti kutatások megkérdőjelezték, de az utóbbi negyedszázad építészettörténeti kutatásai még csak részleteiben írták felül. Stíluskritikai értékelésen alapuló átfogó kutatás a témában még nem történt.
Hazai építészetünk második világháborút követő változásait alapvetően a modern építészet folytonossága mentén szokásos vizsgálni — ez a módszer követhető a két világháború között kibontakozó progresszív modern templomépítészet hatásaként is a vizsgált időszakban. Az alkotói megközelítés értékelésére hangsúlyt helyező kutatásunk a stíluskritikai értékelésekkel kibővülve jóval összetettebb és árnyaltabb képet nyújt: nemcsak a modern továbbélését, hanem a tradicionális stílusirányzatok mentén megjelenő, szintézist biztosító folyamatokat is elhelyezi az építészettörténet értékrendszerében. A második világháborút követő gyors politikai és társadalmi változások által létrejött, alapvetően egyházellenes közeggel jellemezhető mintegy 40 évből jelen tanulmány keretei között a legdinamikusabbnak jellemezhető első két évtizedet vizsgáljuk. Az 1945–1964 közötti időszak hazai templomépítészetének értékelése egy tendenciáiban jól körülhatárolható korszakot fog mutatni számunkra. Ennek természetesnek tűnő belső fordulópontja az 1956-os forradalmat követő politikai-társadalmi változás, de az egyházak ügye és a vallásosság kérdésköre csak egy évtizeddel később kerül nyugvópontra. A stíluskritikailag meghatározható határvonal hazai templomépítészetünkben is fordulatot hoz — építészalkotói megközelítésű elemzéssel bizonyítjuk e korszakhatár felállításának létjogosultságát, melyet építészeti tipológiai vázlatunk is alátámaszt a teljes emlékanyagot átfogó tanulmányunkban.
