Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for
- Author or Editor: Farkas Gábor Kiss x
- Refine by Access: All Content x
Abstract
The present study offers a re-evaluation of literary production in Hungary under the Jagiellonian kings Wladislas II and Louis II. Traditionally, the literary works produced in this period have been contrasted to the blossoming of humanist literature under King Matthias, and disregarded in many respects. The aim of this study is to make a survey of the main authors and other agents of the literary culture of this period and to stress that this age experienced an unseen growth and expansion in late medieval and humanist scholarly and lay culture. While János Horváth called the authors of this period “humanists with party allegiances”, I argue that their stronger “party allegiance” is, in fact, the direct result of the steady growth in the number of intellectuals with a modern, humanistic educational outlook, and of a less centralized state.
This study deals with Celtis’ practice of rewriting and recontextualizing his own poetry. His poem To the literary odality of Hungarians (Ad sodalitatem litterariam Ungarorum, Odes II.2), addressed to a Hungarian ‘coetus’ (not a ‘sodalitas’) was first published in 1492. Through a detailed analysis of the poem, I claim that this ode was not directed to an academic circle of friends in Buda, but rather to the ‘bursa Hungarorum’ at the University of Cracow. As Celtis took up teaching in Ingolstadt in the spring of 1492, he published the Epitoma, which contained his course material on rhetoric from Cracow, and contained five poems, including this poem, which he composed while still in Poland. Consequently, it cannot be regarded as a proof of the continuity of academic thought between the Neo-platonic circles of King Matthias (1485-1490) and the Vienna-centered Sodalitas Danubiana of 1497. Around 1500, to please his Hungarian aristocratic friends in the Sodalitas Danubiana, he revised the same poem in Vienna and added it to the cycle of his Odes.
Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.
