Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Ferenc Rácz x
  • All content x
Clear All Modify Search

Összefoglalás

Tizenkét silókukorica hibridet vizsgáltunk szántóföldi kísérletben Martonvásáron, 2007–2008. évek folyamán. A kísérletben leafy (leveles) és nem-leafy silókukorica hibridek agronómiai tulajdonságait, a szemtermés minőségi paramétereit, valamint a biogáz kihozatalt hasonlítottuk össze. A vizsgált évek időjárása különbözött egymástól, az évjárat hatása jelentősen befolyásolta a kapott eredményeket. A 2008-ban lehullott nagy mennyiségű csapadéknak köszönhetően a hibridek elérték a genetikailag determinált magasságukat (átlagosan 274 cm), miközben a 2007-es aszályos esztendőben az átlagos magasságuk csupán 238 cm volt. Mindkét évben a leafy hibridek nagyobbra nőttek, mint a nem-leafy, hagyományos nemesítésű silókukorica hibridek. A főcső fölötti legnagyobb asszimilációs levélterületet mindkét évben a kísérletben szereplő öt leafy hibrid érte el. Két év átlagában ez az érték a leafy hibrideknél 0,53–0,84 m2, a nem-leafy hibrideknél 0,35–0,45 m2 közötti intervallumban változott. A leafy hibridek nagyobb levélterületét a főcső fölötti nagyobb levélszám és a szélesebb levelek eredményezték. Az ideális silókukorica hibridek a nagy zöldtömeg mellett (szár, levél) kielégítő mennyiségű szemtermést is produkálnak. A kísérletben szereplő néhány leafy és nem-leafy hibrid ebből a szempontból is kiemelkedő eredményt produkált. A legnagyobb egyedi csőtömeg produkciót egy leafy hibrid (Mv Massil) érte el mindkét évben (198; 320 g), ennél a hibridnél mértük a legnagyobb főcső fölötti levélterületet a vizsgált években. A legnagyobb keményítő tartalmakat leafy hibridek mintáiban mértük, miközben a legnagyobb fehérje- és olajtartalom a nem-leafy hibrideket jellemezte, elsősorban a korai érésűeket. Mind a hagyományos, mind a leafy silókukorica hibridekből elvégeztettük a biogáz kihozatali vizsgálatot. Az eredmények azt mutatták, hogy 1 kg szárazanyagra vetítve az Mv Limasil (494 l/kg) és az Mv Dunasil (490 l/kg) leafy hibridekből képződött a legtöbb gáz.

Restricted access

Az intravénás droghasználatból fakadó eszköz- és tűmegosztás komoly közegészségügyi következményeket von maga után. Az egészséghit-modell az előbbiekkel kapcsolatos preventív viselkedés leírására alkalmas: Apreventív viselkedés tekintetében racionális döntést feltételez a kockázatos viselkedést folytatók részéről.Vizsgálatunkban e modell használhatóságát tanulmányoztuk magyarországi injekciós droghasználók körében. 121 „utcai”, azaz nem kezelt injekciós droghasználóval készült strukturált interjú, amely a megkérdezettek szociodemográfiai jellemzői mellett injekciós és szexuális kockázati viselkedéseit, valamint az egészséghit-modell összetevőit vizsgálta: a kockázatnak való fogékonyságot, sebezhetőséget, a kockázat súlyosságát, a preventív viselkedés akadályát és előnyeit, valamint az „én­hatékonyságot” tartalmazták. Az eredmények szerint az egészséghit-modell három dimenziója (én­haté­kony­ság, a kockázatirántiészlelt fogékonyság, a preventív viselkedés kivitelezésének nehézsége), valamintahasznált drogok számavolt összefüggésbe hozhatóa_s

Restricted access

A „büntetés helyett kezelés” elve a szakirodalomban élénken vitatott kérdés. Kábítószer-bűncselekményekben ezt a lehetőséget Magyarországon az 1993. évi büntető törvénykönyv módosítása teremtette meg. 2003-ban jelentősen kibővült ez a jogi lehetőség. Célkitűzés: Bemutatni, hogyan érvényesül egy fővárosi, drogbetegekkel foglalkozó kezelőintézmény gyakorlatában ez az elv 2001–2005 között; valóban kezelésre szoruló drogbetegek kerülnek-e ilyen módon a kezelőrendszerbe, illetve eléri-e ez a jogintézmény a kezelésre szoruló célcsoportokat. Módszer: A szerzők egy fővárosi drogambulancia 2001 és 2005 között kezelésre jelentkező betegeinek addikciós súlyossági index interjú alapján nyert adatait elemezték ( n = 628). A „büntetés helyett kezelés”-t választók és a többi drogbeteg súlyossági indexének összehasonlítása klaszterelemzéssel és kétmintás statisztikai T-próbával történt. Eredmények: 2003-at követően a „büntetés helyett kezelésben” részt vevők aránya 24%-ról 72,6%-ra nőtt (szignifikáns eltérés). Jól elkülöníthető egy betegcsoport (a vizsgálati minta fele), amely nem bír kezelést igénylő problémával. 2003-tól ebben a „problémamentes” betegpopulációban magas azoknak az aránya (60%), akik a „büntetés helyett kezelést” választották. Következtetések: A szerzők indokoltnak tartják a „büntetés helyett kezelés” elvének pszichiátriai-addiktológiai átgondolását.

Restricted access
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Ferenc Rácz, Szilvia Hidvégi, Sándor Záborszky, Magda Pál, and Csaba Marton
Restricted access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Szegedi, Gábor Dandé, Sándor Ágoston, János Kovács, Ferenc Rácz, and László Vén

Absztrakt

Bevezetés: A malignus gastroduodenalis obstrukció palliatív kezelése enteralis stentekkel hatékony és biztonságos módszer, a palliatív céllal elkészített gastroenterostomia reális alternatívája. Célkitűzés: A szerzők ismertetik a malignus gastroduodenalis obstrukció hátterében fennálló leggyakoribb daganatos betegségeket, a stent kiválasztásának szempontjait, behelyezési technikáját, valamint elemzik a kezelés technikai és klinikai sikerességét, megemlítve a lehetséges komplikációkat. Módszer: 2013. március 1. és 2015. április 9. között 19 esetben történt fedetlen, öntágulós enteralis stentbehelyezés. A 19 beteg közül 6 nő, 13 férfi, átlagéletkoruk 67 év volt. A stentelés indikációját 5 esetben peripyloricus gyomortumor, 1-1 esetben a duodenum, gastroenteralis anastomosis, Vater-papilla és az epehólyag malignus folyamata, 7 esetben pancreas, 3 esetben az epeút tumora képezte. Eredmények: A stentbehelyezés technikai sikeressége 100%-os volt. A klinikai siker objektivizálása a Gastric Outlet Obstruction Scoring System alapján történt. Következtetések: Az enteralis stentek alkalmazása malignus gastroduodenalis obstrukcióban technikailag jól kivitelezhető, biztonságos módszer, amely látványosan csökkenti a betegség tüneteit, javítja az életminőséget. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1778–1781.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Papp, Gábor Rácz, István Lénárt, Jenő Kóbor, Csaba Bereczki, Eszter Karg, and Ákos Baráth

Absztrakt:

Bevezetés: A csecsemőkori B12-vitamin-hiány súlyos neurodegeneratív betegségként jelenhet meg, és rendszerint vegetáriánus étrend vagy anaemia perniciosa következtében létrejövő anyai hiány okozza. Korai felismerésével és kezelésével a potenciálisan súlyos és irreverzibilis neurológiai károsodás megelőzhető. Biokémiailag a B12-vitamin-hiány metil-malonsav-, homocisztein- és propionil-karnitin-felhalmozódáshoz vezet. A tandem tömegspektrometriás kiterjesztett újszülöttkori szűrés azonosíthatja az újszülöttkori és anyai B12-vitamin-hiányt, a propionil-karnitinnek és egyéb metabolitoknak az újszülöttek beszárított vércseppmintájában történő mérésével. Célkitűzés: A B12-vitamin-hiány szűrésével nyert tapasztalataink összefoglalása. Módszer: Retrospektív módon elemeztük a Szegedi Szűrőközpontban diagnosztizált B12-vitamin-hiányos csecsemők klinikai és laboratóriumi adatait. Eredmények: Magyarországon a kiterjesztett újszülöttkori szűrés 2007-ben került bevezetésre. Központunkban azóta körülbelül 395 000 újszülött szűrése történt, és közülük négy újszülöttet azonosítottunk B12-vitamin-hiánnyal a szűrési eredményeik alapján. Három esetben emelkedett propionil-karnitin-szint és a negyedikben alacsony metioninszint utalt B12-vitamin-hiányra. Egy további B12-vitamin-hiányos, neurológiai tüneteket mutató csecsemő is észlelésre került négy hónapos életkorban, normális újszülöttkori szűrést követően, a vizelet-metil-malonsav-koncentráció emelkedése alapján. A B12-vitamin-hiány mind az öt csecsemőben anyai autoimmun anaemia perniciosa miatt másodlagosan jelentkezett. A felismert esetekből következően a csecsemőkori B12-vitamin-hiány incidenciája a kelet-magyarországi régióban 1,26/100 000 születés volt, de a valós gyakoriság feltehetően magasabb. Következtetések: A B12-vitamin-hiány felismerési aránya a jelenleg használt szűrési paraméterek határértékeinek optimalizálásával és a beszárított vércseppmintában másodlagos vizsgálatként a metil-malonsav és/vagy homocisztein mérésével javítható. Orv Hetil. 2017; 158(48): 1909–1918.

Restricted access