Search Results

You are looking at 1 - 10 of 140 items for :

  • Author or Editor: Gábor István x
  • Medical and Health Sciences x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: Down-szindrómás betegeknél gyakori a veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők megvizsgálták, hogy a szívsebészetben bekövetkező szemléletváltozások hogyan befolyásolják a Down-szindrómás szívbetegek életkilátásait. Módszer: 1974–1997 között a szerzők 359 Down-szindrómás szívbeteg gyermek adatait elemezték. 255 esetben nem történt beavatkozás, a mortalitás 25,9% volt, 104 esetben végeztek műtétet 8,6%-os mortalitással. Eredmények: Az összehasonlító vizsgálatok igazolták, hogy a sikeres műtéti beavatkozás ugyanazt az életkilátást biztosítja a Down-szindrómás betegek számára, mint nem szívbeteg társaikénak. Azóta jó eredményekkel történnek csecsemőkori primer rekonstrukciós beavatkozások. Napjainkra már fokozatosan növekszik a felnőttkort megélő operált és nem operált veleszületett szívbetegek száma. A legutóbbi három év alatt 82 felnőtt, közöttük 4 Down-szindrómás betegen (életkoruk 24–60 év) végeztek sikeres szívsebészeti korrekciós műtétet. Következtetések: A csecsemőkori szívsebészeti beavatkozások eredményeként fokozatosan nő a felnőttkorú veleszületett szívbetegek száma. A szívsebészek készek javítani e betegek optimális életkilátásait, azonban a Down-szindrómás betegeknél jelentkező speciális problémák (reoperációk indikációja, szükségessége, életkor megválasztása stb.) még nem megoldottak, és kihívást jelentenek a kardiológusok, szívsebészek számára. Orv. Hetil., 2016, 157(40), 1601–1603.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A veleszületett szívhibák újszülött-, csecsemőkori új sebészi korrekciós megoldásai szükségessé tették a coronariaartériákon történő műtéti beavatkozásokat: szájadékok átültetését, sérülések ellátását, valamint a szerzett Kawasaki-betegség okozta szűkületek áthidaló (bypass) megoldásait. Módszer: A közlemény összegzi azokat a sebészi megoldásokat, melyek az újszülött-, csecsemőkori veleszületett és szerzett coronariabetegségek megoldásait jelentik. Eredmények: A kihívások 7 területen jelentkeznek: 1) a bal coronaria eredése az arteria pulmonalis törzsből, 2) coronariaeredési variációk nagyér-transzpozícióban, 3) akut és késői problémák „switch műtét” során, 4) komplikációk „coronariatranszfer-” (Ross-, Nikaidoh-) műtét során, 5) a coronariaarteria sérülése, 6) Kawasaki-betegség, 7) a fenti problémák koraszülött esetén. A coronariatranszfer-műtét az első megoldás, sikertelensége esetén és az ischaemiás szívizom-károsodás megelőzésére, a legtöbbször sürgősségi megoldásként, a bypassműtét jön szóba. A hosszú távú jobb eredmény érdekében az arteria mammaria interna használata előnyösebb a vena saphena használatánál. E beavatkozások sikeresen, biztonsággal végezhetők el megfelelő nagyító és fonal alkalmazásával. Következtetés: Újszülött- és csecsemőkorban a coronariasebészet biztonsággal, megbízhatóan alkalmazható, és így egy új ágát jelenti a szívsebészetnek. A congenitalis szívsebész megfelelő tréninggel, biztonsággal alkalmazhatja a coronariatranszfer és bypassmegoldásokat még koraszülötteken is. Orv Hetil. 2019; 160(49): 1935–1940.

Open access
Authors: Gábor Bognár, András Novák and Gábor István

Absztrakt

A masszív lokalizált lymphoedema (MLL) a túlsúlyos betegek súlyos kórképe. Az MLL a test egyes részeinek helyi óriási duzzanataként jelentkezik jellegzetes bőrtünetekkel. Az MLL-t „pseudosarcomának” is nevezik a sarcomára jellemző pathologiai és morphologiai megjelenése miatt. Sebészi ellátás nélkül az MLL angiosarcomává alakulhat. Egy 54 éves (BMI: 48,6) férfi beteg kapcsán ismertetjük e ritka, ám a morbid obesitasú betegek között emelkedő tendenciát mutató betegséget.

Restricted access

Abstract

Bevezetés: A krónikus mellűri gennyedések súlyos eseteiben a betegek eredményes kezelése csak thoraco-myoplastica elvégzésével lehetséges. A műtét a lágy részekre és a csontstruktúrára is kiterjedő jelentős szöveti áldozattal, funkcionális károsodással és megmaradó deformitással jár. Az alkalmazott számítógépes műtéti terv kialakításának célja az, hogy a záróműtét lágyrész- és funkciókárosító hatását mérsékelje. A műtét kedvezőtlen hatásainak mérséklésében jelentős segítséget nyújt a CT és spirál-CT segítségével elkészített 3 dimenziós felvételek műtét előtti értékelése. Betegek és módszer: 1990. január 1. és 2010. május 31. között 85 thoraco-myoplasticát végeztek különböző eredetű krónikus mellűri gennyedés miatt. Az átlagéletkor 62,7 év volt. A funkció- és szövetkímélő thoraco-myoplastica 76 esetben fenestratio után végzett nyitott kezelést követően történt, 9 betegnél tartós szívódrainage-t követően. 2006-ban vezettük be osztályunkon a krónikus mellűri gennyedés végleges megoldására szolgáló thoraco-myoplastica műtétek számítógépes tervezését, amelyet 8 beteg esetében alkalmaztunk. A spirál-CT segítségével előre modellezhető, hogy hány bordára és azok mekkora szakaszára terjedjen ki a thoracoplastica. Az üreg pontos térfogatának, lokalizációjának meghatározása és az elforgatható izomnyalábok (m. pectoralis maior, m. latissimus dorsi stb.) térfogatának műtét előtti mérése segít a krónikusan gennyedő üreg megszüntetésében. A szerzők által kidolgozott feltételrendszer alapján kerültek a betegek műtétre. Eredmények: A 20 év alatt végzett 85 thoracomyoplastica műtét mortalitása 4,8% volt. 8 esetben számítógépes modellezés és tervezés előzte meg a műtétet. Mindegyik beteg gyógyult. Következtetés: A szerzők megállapítása szerint a számítógépes tervezés a sebész munkáját jelentősen segíti abban, hogy a műtét során a mellkasi struktúra és a lágy részek feláldozásával járó hátrányos következményeket mérsékelhesse.

Restricted access
Authors: István Hartyánszky, Sándor Varga, István Hartyánszky and Gábor Bogáts

Absztrakt:

A veleszületett szívhibák sebészi kezelése a technika fejlődésével folyamatosan változik. Az egyik legegyszerűbb, legközismertebb fejlődési rendellenesség a coarctatio aortae. A szerzők az elmúlt évtizedek során alkalmazott műtéti megoldásokat (’end-to-end’ anasztomózis, foltplasztikák, interpositumok), a műtéti lehetőségeket mutatják be, hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján ismertetik a különböző megoldások eredményeit, előnyeit, hátrányait. Nagy sebészi kihívást jelent az újszülöttkori súlyos aorta-hypoplasiával járó eseteknek, a későbbiekben a kialakuló restenosisoknak és az esetleges szövődményeknek (aneurysmák, dissectiók) a megoldása. A coarctatio aortae megoldásai még napjainkban is nehézségeket, sebészi kihívást jelentenek, hiszen ezeknek mások a megoldásai csecsemőkben és nagyobb gyermekekben, illetve felnőttkorban. Itt már sokszor kell alkalmazni a katéterintervenciós megoldásokat is, melyek helyes időzítése még napjainkban is nagy kihívást jelent. Orv Hetil. 2020; 161(21): 861–866.

Open access
Authors: Gábor Bognár, András Novák, György Ledniczky and Gábor István

Absztrakt

Az emlő-helyreállító műtétek eredményei a betegek számára nem mindig kielégítőek. A latissimus dorsi izomlebennyel végzett helyreállító műtét megfelelő lehetőség, és endoszkópos preparálás mellett a háti heg is elkerülhető. A hónaljban ejtett egyetlen metszésen keresztül a bőrmegtartó mastectomia és a sentinelnyirokcsomó-eltávolítás vagy az axillaris lymphadenectomia is elvégezhető. Az azonnali emlőrekonstrukcióhoz egyes esetekben a latissimus dorsi izomlebeny használható fel, amely endoszkóposan asszisztáltan ebből a metszésből kipreparálható. A bemutatott beteg az esztétikai és a funkcionális eredménnyel is elégedett volt, a mell alakjának megőrzése és a háti heg mellőzésének köszönhetően.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Loránd Barabás, Enikő Tóth, Andrea Schöller and Gábor István

Absztrakt

Bevezetés: A Poupart-szalag fascia lata felhasználásával végzett rekonstrukcióját ismertetjük. Esetismertetés: Egy 66 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinek anamnézisében kizáródott lágyéksérv műtétje kapcsán szerzett vena femoralis sérülés miatti érsebészeti beavatkozás, majd többszöri rekonstrukciós műtétek szerepelnek. A Poupart-szalag helyreállításakor a fascia lata egy 15 × 3 cm-es csíkját használtuk, amit a spina iliaca anterior superiorra nyeleztünk. Ezt transzponáltuk subcutan tunnelen és varrtuk a tuberculum pubicumhoz, fedve így az iliacalis ereket. A hasfal musculoaponeuroticus részét szabott, 15 × 13 cm-es polipropilén hálóval rekonstruáltuk, amelyet subfascialisan a hasfal izomrétegéhez és a „neo-Poupart-szalaghoz” varrtunk. Megbeszélés: A Poupart-szalag teljes destrukciója ritka, de többszöri műtétet vagy traumát követően kialakulhat. A szalag rekonstrukciójában csak szintetikus háló használata volt ismert. Egy publikáció született autológ szövet és polipropilén háló használatával végzett rekonstrukcióról. Az általunk ismertetett műtéti technika ennek módosítása és első a hazai szakirodalomban. Következtetés: Ez az új technika hasznos eszköze lehet mind a plasztikai, mind a sérvsebészettel foglalkozó általános sebészek armamentáriumának.

Restricted access

Absztrakt:

A pitvarfibrilláció prevalenciája a felnőttkorosztályban körülbelül három százalék. A ritmuskontroll céljából alkalmazott katéterablatiós terápia alapját jelenleg a pulmonalis vénák izolációja képezi, amelynek egyéves sikeraránya azonban többszöri beavatkozással sem emelhető 70% fölé. A beavatkozás hosszú távú eredményességét a pitvarokban bekövetkező elektromos és strukturális remodelláció korlátozza, amely az arrhythmia tartós fennmaradásához vezet. Az epicardialis zsírszöveti akkumuláció, a pitvari fibrosis, az autonóm idegrendszeri hatások, valamint a különféle arrhythmogen gócok lehetséges szerepét számos tanulmány elemezte. A pitvari epicardialis zsírszövet mennyisége, gyulladás indukálta fibroticus átalakulása és a myocardium zsíros infiltrációja, például obesitas esetén, pitvarfibrilláció fellépésére hajlamosít. Az autonóm szabályozás egyensúlyának megváltozása, például rendszeres sporttevékenység hatására, a triggerelt aktivitás fokozódása, valamint a pitvari refrakter periódus csökkenése révén indukálhat ritmuszavart. Hatékony terápia a lehetséges arrhythmogen trigger és szubsztrátmechanizmusok egyénre szabott komplex befolyásolása által valósulhat meg. A fibroticus folyamatok a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása révén lassíthatók. A neuromodulációs lehetőségek magukban foglalják a renalis denervációt, illetve a ganglionablatiót, és az antikoaguláns terápia pitvari remodellációt gátló hatásáról is ismertek adatok. A katéterablatiós beavatkozások lehetséges új irányait a jobb és bal pitvari lineáris laesiók alkalmazása, a heges területek homogenizálása mellett a komplex frakcionált pitvari elektrogramok, rotorok és az ectopiás fókuszok ablatiója képezik. Mindezek mellett kiemelt fontosságú a fennálló rizikófaktorok, úgymint obesitas, hyperlipidaemia, hypertonia, diabetes mellitus és obstruktív alvási apnoe hosszú távú, tervezett kezelése. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1135–1145.

Open access
Authors: István Sejben, Zoltán Som and Gábor Cserni

Absztrakt:

Az ismeretlen eredetű, szisztémás granulomákkal járó Boeck-sarcoidosis 90%-ban bilateralis hilaris lymphadenomegaliával és tüdőérintettséggel jár. Cardialis manifesztáció klinikailag az esetek 5%-ában igazolható, bár a boncolt esetek 25%-ában mutatható ki a szív megbetegedése. A cardialis elváltozás gyakran okoz atrioventricularis blokkot. A szerzők egy 44 éves férfi esetét ismertetik, aki bradycardia miatt került kivizsgálásra. Előbb másodfokú, Mobitz II-es típusú, később harmadfokú atrioventricularis blokk alakult ki. A koronarográfia ép viszonyokat jelzett. Biotronik Entovis DR típusú pacemakerbeültetés után 2,5 évvel hirtelen halál következett be. A patológiai vizsgálat cardialis, pulmonalis, lép-, vese- és nyirokcsomó-érintettséggel járó sarcoidosist talált. Fiatal és középkorú betegeknél atrioventricularis blokk megjelenése esetén célszerű egyéb ok keresése, ha a leggyakoribb coronariaeredet kizárható. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1067–1070.

Restricted access

A hatperces járásteszt (6MWT) jól használható, nem költséges felmérő eszköz a cardiovascularis betegek aktuális fizikai teljesítőképességének jellemzésére akkor, amikor ergometriás vizsgálat nem kivitelezhető, mint pl. ACBG-műtét utáni 6 héten belül. Mivel a teszt a betegek kooperációját is igényli, így valószínűleg nemcsak testi, hanem lelki tényezők is befolyásolják az eredményt. Prospektív vizsgálatunkban 358 ACBG-műtét utáni II. fázisú intézeti rehabilitációs kezelésre érkező betegnél kerestünk kapcsolatot az érkezéskor és távozáskor végzett 6MWT során megtett távolság és a pszichológiai vizsgálat eredményei között (Kórházi szorongás- és depresszió-kérdőív – HADS-kérdőív szorongás és depressziós értékei, D-típusú személyiségteszt). Eredmények: A D-típusú személyiséggel bíró betegek (8,5%) jelentősen rövidebb távot tettek meg a kiindulási teszt során (255 ± 91 m vs 319 ± 106 m, p < 0,01) és távozás előtt is (361 ± 91 m vs 411 ± 106 m, p < 0,05), mint a nem D-típusú személyiségűek, míg a szívfrekvencia és Borg-skála értékei nem különböztek. A HADS szerint szorongó betegek (16,5%) az érkezési, majd távozási tesztnél is rövidebb távolságot tettek meg, mint a kóros szorongástól mentes betegek (274 ± 97 m vs 320 ± 106 m, p < 0,01, illetve 374 ± 110 m vs 413 ± 104 m, p < 0,05), a vizsgálatot a Borg-skála alapján nehezebbnek értékelték (12,5 ± 1,1 vs 11,9 ± 1,4, p < 0,05, illetve 11,7 ± 0,8 vs 11,3 ± 1,3, p < 0,05). A HADS-skála szerint depressziós betegek (14%) kisebb távolságot tettek meg, mint nem depressziós társaik mind érkezés után (267 ± 88 m vs 320 ± 107 m, p < 0,01), mind távozás előtt (347 ± 99 m vs 416 ± 104 m, p < 0,001) végzett vizsgálat során. Nem találtunk lényeges különbséget a pszichológiai eltéréssel bíró, illetve attól mentes betegek lényeges testi funkcióiban. Következtetés: Pszichológiai tényezők (D-típusú személyiség, szorongás, depresszió) jelentősen befolyásolják a 6MWT eredményeit ACBG-műtét utáni korai rehabilitáció során.

Restricted access