Search Results

You are looking at 1 - 10 of 72 items for :

  • Author or Editor: Gábor Tóth x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A nyugtatószer-függőség az egész világban, így Magyarországon is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Az egyéb függőségben is szenvedők, valamint a pszichiátriai betegek különösen veszélyeztetettek a gyógyszerfüggőség szempontjából. A probléma valós nagyságáról azonban kevés tudományos adattal rendelkezünk. Célkitűzés: Benzodiazepin hatóanyagú gyógyszerek használatának vizsgálata egy budapesti kórház pszichiátriai rehabilitációs és addiktológiai rehabilitációs osztályán kezelt betegei fogyasztási szokásainak felmérésével és összehasonlításával. Módszer: A vizsgálat alapjául a két osztály 103 betege által anonim módon, önkéntesen, interjú során kitöltött, a nyugtatószer-használati szokásokra, illetve az ezzel kapcsolatos viselkedésekre vonatkozó, 19 kérdésből álló kérdőív szolgált. Statisztikai analízis: A demográfiai adatok leírása az átlaggal és a szórással vagy százalékos arányok megadásával történt. A csoportok összehasonlítására a minta eloszlásának megfelelően t-próbát, Mann–Whitney-féle U-tesztet vagy khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A gyógyszerfüggőségre utaló tünetek, a többféle nyugtató együttes használata, valamint a nyugtatószedés alkoholfogyasztással történő kombinálása is nagyon gyakori volt mindkét osztály betegei között. Az eredmények ugyanakkor számos kérdésnél szignifikáns különbséget mutattak a két mintában. A gyógyszerabúzus szignifikánsan gyakrabban fordult elő az addiktológiai betegek között, valamint az illegális csatornákon történő gyógyszerbeszerzés is ehhez a betegcsoporthoz köthető. A szociális státuszra vonatkozó demográfiai jellemzők, közülük is kiemelkedő módon a lakhatás, jelentősen befolyásolja a nem orvosi rendelésre történő gyógyszerfogyasztást. Következtetések: Az eredmények a gyógyszerfüggőség gyakoriságára hívják fel a figyelmet az addiktológiai és pszichiátriai betegek között, jelezve, hogy sürgős lépések szükségesek a probléma visszaszorítása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(15): 594–600.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A fiatalkori szexualitás és az azzal kapcsolatos nemkívánatos következmények megelőzése világszerte probléma. Hazai és nemzetközi felmérések egyaránt kimutatták, hogy a serdülők egyre fiatalabb korban esnek át az első szexuális aktuson. Célkitűzés: A kérdőíves felmérés és az interaktív szexuális oktatás során szerzett tapasztalatok, valamint a témához kapcsolódó nemzetközi irányelvek alapján annak meghatározása, hogy milyen módon és milyen ismeretek átadásával tudnak az orvosok – háziorvosok, házi gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok stb. – bekapcsolódni a fiatalok szexuális nevelésébe. Módszer: A vizsgálat önkitöltéses, papíralapú kérdőíves felmérés formájában történt 13–18 éves általános, illetve középiskolás lányok (N = 868) körében 2009 és 2016 között. A kutatás során serdülőkorú lányok szexuális aktivitását, fogamzásgátlással, szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismereteit, nőgyógyászattal (például rákszűrés) összefüggő tapasztalatait mértük fel nőgyógyász szakorvos által tartott szexuális oktatás előtt. Eredmények: Minden 4. lány már 14 évesen vagy korábban átesett az első szexuális aktuson, ugyanakkor szexuális ismereteik hiányosnak bizonyultak, és jelentős volt azoknak az aránya, akik ugyan éltek már szexuális életet, de még soha nem voltak nőgyógyászati vizsgálaton. Következtetés: Az eredmények felhívták a figyelmet a reprodukciós élet oktatási, nevelési hiányosságaira, amelynek javítása összetett feladat, megoldásához szükség van a hazai egészségügyi és oktatási rendszer szemléletváltására, a tudományos bizonyítékokon alapuló irányelvek elfogadására, követésére. A szexuális nevelésben minden olyan egészségügyi dolgozónak részt kell vállalnia, aki a munkája során serdülőkkel találkozik. Ugyancsak elengedhetetlen a szexuális nevelésnek az oktatásba való folyamatos beépítése, kisgyermekkortól egészen a fiatal felnőtt korig. Orv Hetil. 2019; 160(13): 494–501.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bognár, Loránd Barabás, Enikő Tóth, Andrea Schöller, and Gábor István

Absztrakt

Bevezetés: A Poupart-szalag fascia lata felhasználásával végzett rekonstrukcióját ismertetjük. Esetismertetés: Egy 66 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinek anamnézisében kizáródott lágyéksérv műtétje kapcsán szerzett vena femoralis sérülés miatti érsebészeti beavatkozás, majd többszöri rekonstrukciós műtétek szerepelnek. A Poupart-szalag helyreállításakor a fascia lata egy 15 × 3 cm-es csíkját használtuk, amit a spina iliaca anterior superiorra nyeleztünk. Ezt transzponáltuk subcutan tunnelen és varrtuk a tuberculum pubicumhoz, fedve így az iliacalis ereket. A hasfal musculoaponeuroticus részét szabott, 15 × 13 cm-es polipropilén hálóval rekonstruáltuk, amelyet subfascialisan a hasfal izomrétegéhez és a „neo-Poupart-szalaghoz” varrtunk. Megbeszélés: A Poupart-szalag teljes destrukciója ritka, de többszöri műtétet vagy traumát követően kialakulhat. A szalag rekonstrukciójában csak szintetikus háló használata volt ismert. Egy publikáció született autológ szövet és polipropilén háló használatával végzett rekonstrukcióról. Az általunk ismertetett műtéti technika ennek módosítása és első a hazai szakirodalomban. Következtetés: Ez az új technika hasznos eszköze lehet mind a plasztikai, mind a sérvsebészettel foglalkozó általános sebészek armamentáriumának.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Andrea Gyenes, Jeannette Tóth, Berthold Seitz, Zoltán Zsolt Nagy, and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

Jelen összefoglalóban a szemfelszíni laphám-neoplasiáról való ismereteket összegzik a szerzők, beleértve ezen daganattípus epidemiológiáját, etiológiáját, patológiáját, klinikai megjelenését és kezelését. A conjunctivalis intraepithelialis neoplasiával és az invazív laphámrákkal kapcsolatos közleményeket tekintették át a szerzők néhány saját eset bemutatásával, amelyek alapján olyan alapvető írást szeretnének közölni, amely részletesen taglalja és bemutatja jelenlegi ismereteinket a szemfelszíni laphám-neoplasiáról. A szemfelszíni laphám-neoplasia a leggyakoribb szemfelszíni malignus tumor, illetve a choroidealis melanoma malignumot és a lymphomát követően a harmadik leggyakoribb okuláris malignoma. Alacsony malignitási potenciálja ellenére előrehaladott stádiumban jelentős látásromláshoz vezethet, sőt akár a szemgolyó eltávolításának szükségessége mellett távoli metasztázis kialakulásakor az életet is veszélyeztetheti. Gyakori recidívaképződés miatt kezelésében elengedhetetlen az intra- és posztoperatív adjuváns kezelési módok ismerete és alkalmazása, valamint a rendszeres kontrollvizsgálat. A szemfelszíni laphám-neoplasia felismerése és adekvát kezelése elengedhetetlen ezen tumortípus progressziójának elkerülésében és a recidíva kialakulásának megelőzésében. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2011–2022.

Open access

Absztrakt

A peritonealis carcinosis megjelenése ma egy igen rossz prognózisú, terminális kondícióként kezelt kórkép, amelynek terápiájában jelentős előrelépést jelent a cytoreductiv sebészet (CRS) és a hyperthermiás intraperitonealis chemotherapia (HIPEC). A hashártyaáttétes pácienseknél eddig alkalmazott hagyományos műtétekkel és csekély hatású vénás chemotherapiás kezeléssel szemben ez egy olyan új, személyre szabott, speciális beavatkozás, amellyel a betegek többségének túlélése meghosszabbítható. Bizonyos jól meghatározott esetekben lehetőséget nyújt a definitív, kuratív terápia elvégzésére is. A közlemény célja a hazánkban újnak számító eljárás folyamatának irodalmi adatok szerinti ismertetése, figyelembe véve saját gyakorlatunkat.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A háló alkalmazásával végzett rekonstrukciók egyre gyakoribbak a különféle sérvek ellátásánál, beleértve a posztoperatív sérveket is. A hálós sérvműtétek esetén a leggyakoribb szövődmény a seroma-, haematoma- és abscessusképződés. Korábban irodalmi ritkaságnak számított a késői posztoperatív időszakban megjelenő fibrosus cystás elváltozás, azonban több klinikai tanulmány, valamint saját tapasztalatunk is arra enged következtetni, hogy ez gyakoribb elváltozás, és esetleges jelentkezésével számolnunk kell.

Beteganyag: 2001. január 01. és 2005. december 31. között 148 esetben végeztünk háló beültetésével hasfali rekonstrukciót hegsérv miatt. Késői szövődményként 4–25 hónap után 5 esetben észleltük pseudocysta kialakulását onlay behelyezett polipropilén hálót követően. A cystafal széles excisióját követően betegeink szövődménymentesen gyógyultak.

Megbeszélés: A pseudocysta-képződés etiológiája nem tisztázott, de valószínűsíthető az összefüggés seroma, illetve haematoma kialakulásával, annak ellenére, hogy ezeket az elváltozásokat a közvetlen posztoperatív szakban betegeinknél nem észleltük. Nem bizonyítható az sem, hogy a háló tulajdonsága, illetve beültetésének módja hatással van-e a fibrosus cysta kialakulására. Kiemelendő, hogy az onlay hálós sérvrekonstrukcióknak ezen késői szövődménye csak egy ismételt műtéttel gyógyítható. A pseudocysta-képződés megelőzhetőnek tűnik a sublay és minimálisan invazív technikák szélesebb körű alkalmazásával.

Restricted access

A vérben keringő, illetve a vizelettel ürülő neuroendokrin tumormarkerek vizsgálata kiemelt fontosságú diagnosztikai eszköz a neuroendokrin daganatok kórisméjének felállításában. Az általános neuroendokrin tumormarkerek olyan biológiailag aktív fehérjék, amelyek szintézisére minden neuroendokrin differenciálódást mutató sejt képes, ezért vizsgálatuk megfelelően érzékeny módszernek bizonyult e daganatok felismeréséhez. Az általános neuroendokrin tumormarkerek közül a legszélesebb körben a chromogranin A vizsgálata terjedt el. A legújabb eredmények szerint a chromogranin A szérumkoncentrációjának vizsgálata a kórjóslat megállapításában, a daganatellenes terápia hatékonyságának előrejelzésében, továbbá a daganatkiújulás észlelésében is fontos eszközként szolgál. Az általános tumormarker mellett a sejtspecifikus markerek is komoly jelentőséggel bírnak. Jelen közleményben a szerzők áttekintik a neuroendokrin tumormarkerek szerepét a daganatok diagnosztikájában, illetve a betegek kezelése és utánkövetése során. Orv. Hetil., 2014, 155(45), 1775–1782.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Simon, Melinda Erdős, László Maródi, and Judit Tóth

A Gaucher-kór a leggyakoribb lizoszomális tárolási betegség, amelyet a glukocerebrozidáz nevű lizoszomális enzim elégtelen működése okoz. A nemzetközi Gaucher-regiszterben 2006 végén 4584 beteget tartottak nyilván, közülük 34 volt magyar. A betegségnek három típusa van: nem neuropathiás (1. típus), akut neuropathiás (2. típus) és krónikus neuropathiás (3. típus). Ezek közül a nem neuropathiás típus a leggyakoribb, amelynek klinikai megjelenési formái nagy változatosságot mutatnak, és a tünetek a betegek több mint felében tízéves kor előtt jelentkeznek. A gyermekkori manifesztáció rendszerint súlyosabb fenotípusra utal, az irreverzíbilis komplikációk kialakulásának a veszélye nagy. A biztonságos és hatékony enzimszubsztitúciós kezelést 1991 óta alkalmazzák, Magyarországon 1992 óta elérhető. Az optimális dózisban történő korai kezelés megállítja a betegség progresszióját, a korábban kialakult visceralis és hematológiai eltérésekben regressziót idéz elő, megelőzi az irreverzíbilis csontelváltozások kialakulását, és biztosítja a betegek jó életminőségét. A szerzők három, korai gyermekkorban diagnosztizált Gaucher-kóros betegük kórtörténetét mutatják be. Felhívják a figyelmet a korai diagnózis és az irreverzíbilis komplikációk kialakulása előtt elkezdett kezelés fontosságára. A kórkép időben történő felismerése nagy kihívást jelent a gyermekgyógyászok számára.

Restricted access

The purpose of this study was to evaluate changes in biomarker and synovial parameters following autologous osteochondral transplantation (AOT) in the equine stifle joint, to test the hypothesis whether synovial parameters would show significant differences at selected time points following the surgery (at days 3, 14, 60 and 180) compared to baseline level (at day 0). Surgical intervention was performed in both stifles of nine horses (n = 18). The joints were randomly assigned to operated and sham-operated groups. Grafts 8.5 mm in diameter were harvested from the femoropatellar (FP) joint under arthroscopic control and the medial femorotibial (MFT) joints had AOT using mosaicplasty (MP) instrumentation, while the sham FP and sham MFT joints underwent arthroscopy and miniarthrotomy without transplantation, respectively. Synovial fluid (SF) parameters were evaluated at days 4, 14, 60 and 180. Data were analysed by two-way repeated- measures analysis of variance (ANOVA), and P < 0.05 was considered significant. During the first 10–14 days after surgery, lameness of degree 2–3/5 [American Association of Equine Practitioners (AAEP) scores] was present, which disappeared after 60 days. Joints with transplantation showed significant increases in synovial white blood cell count (WBC), total protein (TP), substance P, C1,2C and CS846 epitope concentration at day 3 compared to baseline and shamoperated joints (P < 0.05). These parameters returned to the baseline values by two months after surgery and remained within normal levels at 6 months postoperatively.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Gábor Darabos, László Székely, László Barta, Gábor Vallus, Tamás Tóth, and László Szentpétery

Absztrakt:

Az aortaív fejlődési rendellenességei az újszülöttek 1-2%-ában fordulnak elő. E betegcsoportban a bal oldali aortaívből eredő jobb arteria subclavia incidenciája 0,7–2%, míg a jobb oldali aortaívből eredő bal arteria subclavia 0,4%-ra tehető. A rendellenes eredésű arteria subclavia – arteria lusoria – okozta panaszok vagy az oesophagus, vagy a trachea compressiójából, vagy azok kombinációjából származnak. Ritka szövődményként a Kommerell diverticulum B típusú aortadissectióval vagy törmelékes bennékének elsodródásával felső végtagi embolisatiót okozhat. Dolgozatunkban 5 eset ismertetését adjuk közre. Egy beteg felső végtagi embolisatióval, 2 beteg akut B típusú aortadissectióval került észlelésre. Egy beteget krónikus I. típusú thoracoabdominalis aneurysma miatt operáltunk, akinél B típusú aortadissectio állumenének thrombotizált aneurysmáját találtuk, ami Kommerell diverticulum thrombosissal társult. Egy betegünkben jobb oldali aortaívből eredő bal arteria lusoriát transponáltunk a carotis communisba. Évekkel később a centralis csonk növekedő aneurysmája miatt kellett beavatkoznunk. Sternotomiából végzett debranching után thoracalis stentgraft-implantatiót végeztünk.

Restricted access