Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: György Sipos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Journal of Flow Chemistry
Authors:
Gellért Sipos
,
Viktor Gyollai
,
Tamás Sipőcz
,
György Dormán
,
László Kocsis
,
Richard V. Jones
, and
Ferenc Darvas

Abstract

The atom economy concept is one of the earliest recognition for green and sustainable aspects of organic synthesis. Over the years, novel technologies emerged that made this important feature of reactions into practice. Continuous-flow devices increased the efficiency of the chemical transformations with novel process windows (high T, high p and heterogeneous packed catalysts etc.) and increased safety which turned the attention to reexamine old, industrial processes. Oxidation can be performed under flow catalytic conditions with molecular oxygen; alcohols can be oxidized to carbonyl compounds with high atom economy (AE = 87 %). Using O2 and 1 % Au/TiO2, alcohol oxidation in flow was achieved with complete conversion and >90 % yield. N-alkylation is another good example for achieving high atom economy. Under flow catalytic conditions (Raney Ni), amines were successfully reacted with alcohols directly (AE = 91 %) with >90 % conversion and selectivity. In both examples, the effective residence time was less than 1 min. These two examples demonstrate the significant contribution of flow technology to the realization of key principles in green and sustainable chemistry.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Mangel
,
László Sipos
,
Imre Fedorcsák
,
Árpád Viola
,
Jenő Julow
,
András Bajcsay
,
György Németh
, and
János Fodor

Bevezetés: A háromdimenziós CT/MRI alapú besugárzástervezés és a konformális sugárterápiás technikák bevezetése lehetővé tette az elsődleges rosszindulatú agydaganatok újabb kezelési formáinak, például az újrabesugárzási (reirradiációs) módszereknek a kidolgozását. Célkitűzés: Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán frakcionált külső reirradiációs kezelésben részesült agydaganatos betegeknél a túlélés és a kezelés mellékhatásainak vizsgálata. Módszer: A szerzők 2002 és 2006 között tizenegy, előzetesen teljes dózisú (50–64 Gy) sugárkezelésben részesített agydaganatos betegnél végeztek teljes (50–54 Gy) vagy csökkentett (34–40 Gy) dózisú ismételt frakcionált külső besugárzást. A kezelések között eltelt időszak 7 és 30 év között volt. Minden esetben kihasználták a háromdimenziós sugártervezés és besugárzás adta lehetőségeket, a frakcionálás konvencionális (napi 1,8–2 Gy) volt. Eredmények: A betegek az újrabesugárzást minden esetben jól tolerálták, a kezelés közben, illetve az azt követő napokban komoly (Grade 3–4) neurológiai toxicitást nem észleltünk, a későbbiekben az érdemi kontaktust is megnehezítő, és nem a daganatos progresszióval kapcsolatos Grade 3 mentális hanyatlás egy esetben mutatkozott. Szövettanilag igazolt és ismételt műtétet szükségessé tévő radionekrózis egyszer fordult elő, illetve egy esetben valószínűsíthettünk komoly funkciókárosodást okozó kiterjedt agyszöveti károsodást. A medián progressziómentes időszak 8 (2–33) hónap, a medián túlélés 13 (4,5–33) hónap volt. A vizsgálat lezárásakor 3 túlélő beteg volt. Következtetések: A központi idegrendszer elsődleges daganatainak kiújulásakor más terápiás alternatíva hiányában a közel teljes dózisú frakcionált reirradiáció megfelelő feltételek mellett elvégezhető. Az optimális kezelési stratégia kidolgozásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.

Restricted access

Néhány potenciálisan mérgező fém frakcióinak meghatározására alkalmazott analitikai módszer értékelése eltérő fizikai talajféleségű mintákon

Evaluation of analytical methods for the determination of different potentially toxic metal fractions in soils with different physical properties

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Katalin Kovács
,
Márk Horváth
,
Gábor Halász
,
Anita Takács
,
György Heltai
,
Norbert Boros
,
Péter Sipos
, and
Zoltán Győri

Munkánk során potenciálisan toxikus fémek frakcióinak meghatározására alkalmazott analitikai módszereket kívántunk értékelni, azok talajféleségtől való függése alapján.

A talajféleségtől való függés mértéke döntően megszabja a módszer használhatóságát. Jelen dolgozat célja, hogy a Cu, a Zn, a Fe és a Ni környezeti mobilitása szempontjából értékelje a vizsgálatba vont egy- és többlépéses kioldásos módszereket.

Vizsgálatainkhoz a TIM adatbázisból származó négy, eltérő fizikai talajféleségű mintát választottunk (homok-, homokos vályog-, vályog- és agyag-talaj sorrendjében növekvő agyag- és humusztartalommal és pH-val).

Öt különböző kivonószerrel végzett egylépéses extrakciót és kétféle szekvens, azaz 3+1 lépéses egymás utáni extrakciós vizsgálatot végeztünk (BCR és McGrath módszerekkel).

Elvégeztük a minták Magyar Szabvány (MSZ 21470-50) szerinti, mikrohullámú kezeléssel egybekötött, H2O2+HNO3 eleggyel való roncsolását is. Az így megállapított elemtartalom környezetvédelmi szempontból teljes („összes”) elemtartalomnak tekinthető.

A mérési eredmények alapján megkíséreltük kiválasztani a vizsgálatba vont módszerek közül azokat, amelyek a talajból már biztonsággal meghatározható mennyiségű elemet vonnak ki, de a kivont mennyiség még nem a teljes elemtartalommal arányos.

A mikrohullámú feltárással kapott Zn-, Cu-, Fe- és Ni-tartalmak, a homok-, homokos vályog-, vályog- és agyag-talaj sorrendben, vagyis az agyag- és humusztartalmukkal, valamint pH-jukkal párhuzamosan nő. Egy olyan összetett rendszerben, mint a talaj, az egyes talajtulajdonságok, így az agyag- és humusztartalom, valamint a pH hatása vizsgálataink alapján nem különíthető el, de mint várható volt, a nagyobb agyag- és humusztartalmú és magasabb pH-jú talajok ezekből az elemekből többet halmoztak fel.

Mivel a kelátképzőket tartalmazó kivonószerek az összes réztartalomnak mintegy harmadát kivonták, a kivont mennyiség a réztartalommal volt arányos, vagyis a réztartalom növekedésével párhuzamosan nőtt.

Ezek a kivonószerek tehát Cu esetében kevésbé alkalmasak az egyes talajféleségek toxicitása közti különbségek kimutatására.

A rézzel ellentétben, a másik három elemnél az egyes talajféleségeknél kivont kis elemmennyiségek esetenként nagyságrendileg is különböztek, így az elméleti meggondolásunknak megfelelően feltételezhető, hogy az egyes talajféleségek toxicitása közti különbséget mutatják.

A két szekvens módszernél a vasnál kapott mérési eredményeket azok szórása miatt nem lehetett értékelni.

Megállapítható, hogy a BCR agresszívebb kivonószereket használ, mint a McGrath módszer, ennek megfelelően a BCR módszerrel a talajok átlagában az elemek 36, a McGrath módszerrel pedig csak 9%-át vontuk ki.

A BCR módszernél nincs vízszerű gyenge kivonószer, amiből a különböző talajok összes elemtartalmából felszabaduló ionok mennyiségére lehetne következtetni. Az ecetsav, a leggyengébb kivonószer, de a kicserélhető elemtartalom mellett kivonja a karbonátokhoz kötött, vagyis biztosan nem szabad ionos elemtartalmat is.

Mivel a BCR módszer minden kivonószerével sok elemet vonunk ki, nincs érdemi különbség az elemek egyes talajoknál mért kivonási százaléka között, ami figyelembe véve, hogy a talajok elemtartalma a homoktól az agyagtalajig nő, azt jelenti, hogy a kivont mennyiség az összes elemtartalommal arányos.

Lényegében ugyanezt mondhatjuk a McGrath módszer két agresszívebb kivonószeréről is, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb elemet vonnak ki. Ezzel szemben a módszer leírása szerint, a 0,1 mólos kalcium-kloridos kivonatból a vízoldható és kicserélhető elemtartalomra lehet következtetni, így minden bizonnyal a talajok toxicitását mutatja.

In this study, we aimed to evaluate some analytical methods used to determine the fractions of potentially toxic metals, based on their dependence on soil type.

The degree of dependence on soil type determines the applicability of the method. The aim of the present paper is to evaluate the single- and multi-step extraction methods included in the study in terms of the environmental mobility of Cu, Zn, Fe and Ni.

For the studies, we selected four samples with different physical soil types from the Soil Information and Monitoring System database.

In order to establish trends, soil samples were selected so that their clay and humus content, i.e., their adsorption capacity as well as their pH increased in the order of sand, sandy loam, loam and clay soils.

One-step extractions with five different extractants and two sequential extraction analyses including 3+1 steps were performed (BCR and McGrath methods).

We also performed the digestion of the samples with H2O2 + HNO3 solvent combined with microwave treatment according to the Hungarian Standard (MSZ 21470-50). The element content determined in this way can be considered as the "total" element content from the environmental point of view.

Based on the results of the analyses, we tried to select from the methods included in the study those that already extract a safe amount of elements from the soil, but the extracted amount is not yet proportional to the total element content.

The Zn, Cu, Fe and Ni contents resulting from microwave digestion increased in the order of sand, sandy loam, loam and clay soils, i.e. in parallel with the clay and humus content and pH of the soils.

As the extractants containing chelating agents extracted about one-third of the total copper content, the amount extracted was proportional to the copper content, i.e. it increased in parallel with the increase in copper content. Thus, in the case of copper, these extractants are less suitable for detecting differences in the toxicity of different soil types.

In contrast to copper, in the case of the other three elements, the small amounts extracted from each soil type also differed in order of magnitude, so according to our theoretical consideration, it can be assumed that they show a difference between the toxicity of each soil type.

The results obtained with iron using the two sequential methods could not be evaluated due to their standard deviation.

It can be stated that BCR uses more aggressive extractants than the McGrath method, accordingly, the BCR method extracted 36%, whereas the McGrath method only 9% of the elements on average of the soils.

The BCR method does not have an aqueous weak extractant, which would indicate the amount of ions released from the total element content of the different soils. Acetic acid is the weakest extractant, but in addition to the exchangeable element content, it also extracts the ionic element content bound to carbonates, which is certainly not free.

Because a large amount of elements is extracted with each extractant in the BCR method, there is no significant difference in the percentage of elements extracted for each soil, which, given that soil element content increases from sand to clay soil, means that the extracted amount is proportional to total element content.

Basically, the same can be said for the two more aggressive extractants of the McGrath method, despite the fact that they extract significantly less amount of elements. In contrast, as described in the method, the water-soluble and exchangeable element content can be inferred from the 0.1 M calcium chloride extract, thus it certainly indicates soil toxicity.

Open access
Journal of Flow Chemistry
Authors:
Tamás Sipőcz
,
László Lengyel
,
Gellért Sipos
,
László Kocsis
,
György Dormán
,
Richard V. Jones
, and
Ferenc Darvas

A novel method for C–H functionalization of heteroaromatic rings by using continuous-flow reactors is reported. Direct alkylation reactions were investigated under heterogeneous catalytic conditions using simple transition metal catalysts at elevated temperature and pressure. As a model reaction, the alkylation of indole was attempted using cheap Raney® Nickel catalyst. Alcohols served both as alkylating agent and as reaction media. The targeted 3-alkyl-indoles were obtained in moderate to good yield with reasonable selectivity. Transient protection on the N-atom increased the selectivity up to 80%. The scope and limitations were also investigated. In summary, direct alkylation with alcohols represents a rapid (residence time of <1 min) and traceless process with high atom economy (88–92%, in those cases where transient protection was not applied).

Restricted access

A pszichológiai szűrés és ellátás helye az asszisztált reprodukcióban

The role of psychological screening and care in assisted reproduction

Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Szigeti F.
,
Krisztina Soltész
,
Miklós Sipos
,
Anna Juhász
,
Katalin Szöllősi
,
Dóra Vesztergom
,
Przemyslaw Péter Ujma
, and
György Purebl

Bevezetés: Biopszichoszociális szemléletben a meddőség hátterében a biológiai hajlam, egyes lelki tényezők, különösen a krónikus stressz, valamint környezeti és társas faktorok összetett együttjárását feltételezzük. Kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a meddőség maga is gyakran okoz pszichológiai problémákat, különösen az asszisztált reprodukcióban részt vevő pácienseknél, akik 15–20%-a mentális zavart mutat. E komorbiditás szakszerű kezelése bizonyítottan emeli a teherbe esés esélyét, a leginkább azzal, hogy mentális állapotuk javulásával a páciensek jobb együttműködést mutatnak, és képesek lehetnek fenntartani egy, a reprodukciónak is kedvező egészségesebb életmódot. Célkitűzés: A pszichológiai segítségnyújtásra vonatkozó ajánlások meglétének és tartalmának áttekintése a meddőségkezelés főbb nemzetközi irányelveiben. Módszer: Az angol nyelven hozzáférhető irányelvek beszerzése és leíró elemzése. Eredmények: Az infertilis páciensek mentális szempontú szűrése és ellátása kivétel nélkül előírásként jelenik meg az áttekintett nemzetközi meddőségi orvosi irányelvekben, akár azokba beépített, akár különálló formában, jellemzően mindkét nemre vonatkozóan. Megbeszélés: A pszichológiai ellátás ma már elengedhetetlen része a korszerű meddőségkezelésnek. Ez a legcélszerűbben lépcsőzetes módon zajlik, a következő sorrendben: szűrés, edukáció, alacsony küszöbű, majd intenzív kezelési stratégiák. Az utóbbiak célja a meddőségspecifikus stressz csökkentése, a megküzdés és ezzel az életminőség javítása, mely indirekt módon nagyobb sikerarányhoz is vezethet. Következtetés: Időszerűvé vált a reproduktív pszichológiai szempont, ismeretanyag és módszertan beépítése a megújuló magyar szakmai irányelvbe. Orv Hetil. 2024; 165(12): 455–463.

Open access
Central European Geology
Authors:
Zoltán Kern
,
Mátyás Árvai
,
Petru Urdea
,
Fabian Timofte
,
Eszter Antalfi
,
Sándor Fehér
,
Tamás Bartyik
, and
György Sipos

Abstract

Visiting three gravel pits and three natural outcrops across the Mureş/Maros Alluvial Fan, 58 samples were collected from subfossil driftwood recovered from coarse-grained fluvial sediment layers, while no subfossil wood was found at three additional gravel pits. Dendrochronological and radiocarbon analysis of these relict wood can support the temporal extension of the regional dendrochronological reference datasets and their dating can provide a useful contribution to the reconstruction of the landscape evolution of the Mureş/Maros Alluvial Fan. The tree-ring widths of the subfossil samples were measured. Dendrochronological synchronization resulted in two oak chronologies which encompassed five, and two reliably cross-dated series covering 191 years (MURchr1) and 127 years (MURchr2), respectively. Based on the 14C ages the subfossil driftwood material represents Middle and Late Holocene ages. The occasionally up to 6 m-thick fluvial sediment covering relatively young, < 1000-yr-old wood, indicates intense accumulation at the apex of the Mureş/Maros Alluvial Fan, which explains the documented rapid and significant Holocene avulsions.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Szeberin
,
Gábor Firneisz
,
Gábor Bíró
,
Gábor Viktor Szabó
,
Péter Sótonyi
,
Mária Windisch
,
Miklós Krepuska
,
Ferenc Sípos
,
Emese Mihály
, and
György Acsády

A kokainfogyasztás gyakorisága Magyarországon is növekszik. E drog használata fokozott kockázatot jelent szív- és érrendszeri betegségek kialakulása, például aortadissectio szempontjából. Klinikánkon zajlik hazánkban a B típusú aortadissectiós betegek döntő többségének ellátása. Célkitűzés: Egy rendszeresen kokaint használó, akut B típusú aortadissectiót elszenvedett beteg műtéti kezelését mutatjuk be esetismertetésünkben, amely tudomásunk szerint az első hasonló eset hazánkban. Módszer: Esetleírás. Eredmények: Egy 35 éves férfi erős, mellkasi-háti-deréktáji fájdalmak miatt először a gerincsebészeti osztályhoz fordult, majd kiugróan magas vérnyomásértékek miatt belgyógyászati osztályra helyezték át. A B típusú aortadissectio diagnózisát CT-angiographia igazolta, a beteg érsebészeti centrumba került, ahol sikeres műtétet, thoracoabdominalis aortarefenesztrációt végeztünk. A beteg 3 hónappal a műtét után jól van, antihipertenzív szerek szedése mellett mindennapi feladatait ellátja, szövődményt nem észleltünk, a kokainról leszokott. Következtetések: Az akut B típusú dissectio sebészi ellátása megmentheti a beteg életét. A hosszú távú eredményes kezelésben a hipertónia kontrollja mellett a kokainról történő leszokás alapvető jelentőségű. Hasonló esetek előfordulására a kokainfogyasztás növekedése esetén hazánkban is számíthatunk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Margit Abonyi
,
Klára Csefkó
,
Judit Gervain
,
Attila Haragh
,
Gábor Horváth
,
Viktor Jancsik
,
Erzsébet Makkai
,
Zsófia Müller
,
Pál Ribiczey
,
Béla Sipos
,
Olga Szabó
,
Ferenc Szalay
,
László Szentgyörgyi
,
István Tornai
,
Eszter Újhelyi
,
Márta Varga
,
György Weisz
, and
Mihály Makara

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2011 és 2013 között korai hozzáférési program keretében a forgalmazó jóvoltából 155, döntően előrehaladott fibrosis stádiumú, hepatitis C-vírus 1-es genotípussal fertőzött beteg kezdhetett el az akkor számára egyedüli gyógyulási esélyt jelentő boceprevir + pegilált interferon + ribavirin hármas kezelést. Célkitűzés és módszer: A szerzők a terápia eredményességének és biztonságosságának retrospektív értékelését végezték el egyrészt a kezelés alatti és utáni virológiai válasz, másrészt a súlyos nemkívánatos, illetve terápialeállítást eredményező mellékhatások alapján. Eredmények: Intent-to-treat analízis szerint a 155 betegből 61 beteg vált tartósan vírusmentessé (39,4%). A korábbi kettős kezelésre relabáló, parciálisan reagáló, illetve nullreagáló betegek esetében sorrendben 59,5%, 41,4%, illetve 22,9% (p<0,05 a másik két kategóriához képest), míg cirrhosis nélkül 52,5%, cirrhosis esetén 31,3% (p<0,05 a nem cirrhosisosokhoz képest) volt a tartós virológiai válasz. A legnehezebben kezelhető cirrhosisos és korábban nullreagáló 33 betegből 6 vált tartósan vírusmentessé (18,2%). A kezelés idő előtti leállítására elégtelen virológiai válasz miatt a betegek 31,1%-ánál, mellékhatás miatt 10,3%-ánál került sor. A súlyos nemkívánatos események gyakorisága 9,8% volt. Ezek okai: anaemia, hasmenés, depresszió, agranulocytosis, jelentős aminotranszferáz-emelkedés, generalizált dermatitis és súlyos gingivitis fogvesztéssel, QT-szakasz-megnyúlás az EKG-n, generalizált oedemák és fulladás, uroinfekció, Crohn-betegség fellángolása, Campylobacter pylori-fertőzés és a beteg által nem tolerálható gyengeség/fáradékonyság. Nyolc betegnél volt szükséges transzfúzió, 4 beteg eritropoetin-, 1 pedig granulocytakolónia-stimuláló faktor kezelésben részesült. A programban halálesetet nem jelentettek. Következtetések: A 2011–2013-ban hazánkban elérhető, legkorszerűbbek közé tartozó bocepreviralapú hármas kezeléssel a betegek jelentős része ért el véglegesnek tekinthető vírusmentességet. A kezelések a törzskönyvezési vizsgálatokból megismert eredményességgel és – esetenként súlyos – mellékhatásokkal jártak, amely utóbbiak jelentősen korlátozták a terápia sikerességét. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1366–1374.

Open access