Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Hajnalka Rajnai x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Hepatitis C-vírus- (HCV-) infekció és malignus lymphomák: az ellátás szempontjai egy HCV-pozitív, marginalis zóna lymphomás beteg esete kapcsán

Hepatitis C virus (HCV) infection and malignant lymphomas: aspects of care in a HCV-positive patient’s case with marginal zone lymphoma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Anikó Folhoffer
,
Ilona Tárkányi
,
Dániel Németh
,
Balázs Csernus
,
Hajnalka Rajnai
,
András Matolcsy
,
Pál Kaposi Novák
,
Margit Abonyi†
,
Tamás Tóth
,
Ferenc Szalay
, and
Judit Demeter

Absztrakt:

Bevezetés: A hepatitis C-vírus (HCV) krónikus májgyulladáshoz, májcirrhosishoz, májrákhoz vezethet. A Flaviviridae csoportba tartozó RNS vírus nemcsak hepatotrop, de lymphotrop tulajdonsággal is rendelkezik. Számos extrahepatikus manifesztációja között jelentős a lymphoproliferatív eltérés. A főként B-sejtes betegségek közül leggyakoribb az alacsony malignitású marginalis zóna lymphoma, a diffúz nagy B-sejtes lymphoma, valamint a follicularis lymphoma. Beteg: A hypertoniás, visszérműtéten átesett 54 éves férfi beteg thrombopeniájának, indirekt, Coombs-pozitív hyperbilirubunaemiájának és hepatosplenomegaliájának hátterében HCV-infekció talaján kialakult Child B stádiumú májcirrhosis igazolódott. Az inhomogén szerkezetű, megnagyobbodott, lobulált felszínű májban körülírt eltérés nem látszott. A portalis keringés megtartott volt. A máj fokozott keménysége (26 kPa, IQR/med. 18%) F4 cirrhosisra utalt. A homogén szerkezetű lépet jelentősen nagyobbnak (20×9 cm) mértük. A perifériás vérkenet alapján lymphoma gyanúja merült fel, amit a crista-biopsia eredménye megerősített, CD5/CD10-negatív marginális zóna lymphomát (MZL) diagnosztizáltunk. A fenti májbetegségnek és a HCV 1b genotípusnak megfelelően, sofosbuvir/ledipasvir direkt antivirális kezelést indítottunk. A 12 hetes kezelés tartós vírusmentességet eredményezett. Mind a májbetegség, mind a lymphoma tünetei mérséklődtek, a beteg testsúlya nőtt, fáradékonysága megszűnt. Megbeszélés: Az irodalomból is ismert, hogy a krónikus C hepatitisben a B-sejtes lymphomák előfordulása gyakoribb. Az antiviralis kezelés hatására lymphoma javulását is leírták, esetünkben a társuló immunhaemolysis mértékének csökkenését észleltük. Lymphomaspecifikus kezelés jelenleg nem szükséges, a beteg tünetmentes és stabil, progresszió esetén rituximab monoterápia jön szóba. Következtetés: A fenti eset példa a HCV-pozitív betegekben előforduló B-sejtes lymphomára. Bár az irodalomból ismert, hogy a hepatitis C-vírus eradikációjával a B-sejtes non-Hodgkin-lymphoma regrediálhat, esetünkben az eddig eltelt vírusmentes időszakban ezt még nem észleltük, igaz, hogy progressziót sem.

Open access

Agyi myeloma képét utánzó toxoplasmosis

Toxoplasmosis masquerading as cerebral myeloma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Eszter Nagy
,
Andrea Ceglédi
,
Bálint Gergely Szabó
,
Botond Lakatos
,
Viktória Kiss Anita
,
András Kozma
,
Attila Balogh
,
Hajnalka Rajnai
,
Péter Reményi
, and
Gábor Mikala

Bevezetés

Myeloma multiplexben és társuló plazmasejtes leukémiában szenvedő 63 éves nőbetegünk másodvonalbeli carfilzomib-lenalidomid-dexamethason mentőkezeléssel komplett remissziót ért el, melyet autológ őssejt-átültetéssel konszolidáltunk. A transzplantációt követően gyors relapszusa alakult ki, melyre harmadvonalbeli daratumumab-lenalidomid-dexamethason kezelést indítottunk.

A kezelések szövődményeként Clostridioides difficile okozta pseudomembranosus colitis jelentkezett, mely során intenzív osztályra került, így a kúrát felfüggesztettük. Osztályunkra visszavéve szótalálási nehézséget, jobb oldali felső végtagi túlsúlyú hemiparesist, ködös tudatállapotot észleltünk. Az elvégzett koponya MRI-vizsgálat a capsula interna-thalamus határán 28 × 25 mm-es térfoglalást igazolt, perifokális ödémával, bal oldali oldalkamra kompresszióval és középvonali áttolással. A kép myeloma multiplex agyi relapszusának alapos gyanúját keltette, de felmerült gyulladásos folyamat lehetősége is. Idegsebészeti javaslatra sztereotaxiás biopsziás mintavétel történt, melynek szövettana toxoplasmosist igazolt. Infektológiai megbeszélés alapján pyrimethamin, sulfadiazin és folinsav kombinációt kezdtünk, melyre a beteg jól reagált, az ágyból kikelt, sétált, tudata feltisztult. A klinikai javulást képalkotó vizsgálat is megerősítette. Közben a myeloma multiplex betegség progressziója alakult ki, ezért a daratumumab adását újrakezdtük. Sajnos a beteg klinikai állapota hanyatlott, újból ágyhoz kötötté vált, Klebsiella pneumoniae véráram-infekció miatt ismételten intenzív osztályos ellátást igényelt. A kontroll koponya-MRI újabb agyi góc megjelenését igazolta.

A beteget progresszív myeloma multiplex és agyi toxoplasmosis együttes fennállásában elveszítettük. Esetünk legfontosabb tanulsága, hogy agyi toxoplasmosis lehetőségére immunszupprimált, myelomás betegeink agyi plasmocytomának megfelelő képe esetén is gondolnunk kell.

Restricted access