Search Results
You are looking at 1 - 2 of 2 items for
- Author or Editor: Hajnalka Rajnai x
- Refine by Access: All Content x
Hepatitis C-vírus- (HCV-) infekció és malignus lymphomák: az ellátás szempontjai egy HCV-pozitív, marginalis zóna lymphomás beteg esete kapcsán
Hepatitis C virus (HCV) infection and malignant lymphomas: aspects of care in a HCV-positive patient’s case with marginal zone lymphoma
Absztrakt:
Bevezetés: A hepatitis C-vírus (HCV) krónikus májgyulladáshoz, májcirrhosishoz, májrákhoz vezethet. A Flaviviridae csoportba tartozó RNS vírus nemcsak hepatotrop, de lymphotrop tulajdonsággal is rendelkezik. Számos extrahepatikus manifesztációja között jelentős a lymphoproliferatív eltérés. A főként B-sejtes betegségek közül leggyakoribb az alacsony malignitású marginalis zóna lymphoma, a diffúz nagy B-sejtes lymphoma, valamint a follicularis lymphoma. Beteg: A hypertoniás, visszérműtéten átesett 54 éves férfi beteg thrombopeniájának, indirekt, Coombs-pozitív hyperbilirubunaemiájának és hepatosplenomegaliájának hátterében HCV-infekció talaján kialakult Child B stádiumú májcirrhosis igazolódott. Az inhomogén szerkezetű, megnagyobbodott, lobulált felszínű májban körülírt eltérés nem látszott. A portalis keringés megtartott volt. A máj fokozott keménysége (26 kPa, IQR/med. 18%) F4 cirrhosisra utalt. A homogén szerkezetű lépet jelentősen nagyobbnak (20×9 cm) mértük. A perifériás vérkenet alapján lymphoma gyanúja merült fel, amit a crista-biopsia eredménye megerősített, CD5/CD10-negatív marginális zóna lymphomát (MZL) diagnosztizáltunk. A fenti májbetegségnek és a HCV 1b genotípusnak megfelelően, sofosbuvir/ledipasvir direkt antivirális kezelést indítottunk. A 12 hetes kezelés tartós vírusmentességet eredményezett. Mind a májbetegség, mind a lymphoma tünetei mérséklődtek, a beteg testsúlya nőtt, fáradékonysága megszűnt. Megbeszélés: Az irodalomból is ismert, hogy a krónikus C hepatitisben a B-sejtes lymphomák előfordulása gyakoribb. Az antiviralis kezelés hatására lymphoma javulását is leírták, esetünkben a társuló immunhaemolysis mértékének csökkenését észleltük. Lymphomaspecifikus kezelés jelenleg nem szükséges, a beteg tünetmentes és stabil, progresszió esetén rituximab monoterápia jön szóba. Következtetés: A fenti eset példa a HCV-pozitív betegekben előforduló B-sejtes lymphomára. Bár az irodalomból ismert, hogy a hepatitis C-vírus eradikációjával a B-sejtes non-Hodgkin-lymphoma regrediálhat, esetünkben az eddig eltelt vírusmentes időszakban ezt még nem észleltük, igaz, hogy progressziót sem.
Agyi myeloma képét utánzó toxoplasmosis
Toxoplasmosis masquerading as cerebral myeloma
Introduction
A 63-year-old female patient with multiple myeloma and plasma cell leukemia achieved complete remission with second-line carfilzomib-lenalidomide-dexamethasone treatment, which was consolidated by autologous stem cell transplantation. Following transplantation, rapid relapse developed resulting in initiation of third-line daratumumab-lenalidomide-dexamethasone therapy.
As a complication, Clostridioides difficile associated pseudomembranous colitis occurred, during which she was admitted to the Intensive Care Unit, and her anti-myeloma treatment was suspended. Upon reamittance to our department, difficulty in word finding, upper right limb hemiparesis and a clouding of consciousness was documented. Cranial MRI confirmed an aberrant volume of 28 × 25 mm at the border of the interna-thalamus capsule, with perifocal edema, left ventricular compression and midline shift. The image raised strong suspicion of cerebral relapse of multiple myeloma. After consultation with neurosurgeons, stereotaxic biopsy was performed and cerebral toxoplasmosis was confirmed by histopathology. After consultation with infectious disease specialists, a combination of pyrimethamine, sulfadiazine and folinic acid was initiated, to which the patient responded remarkably well, got out of bed, walked, and spoke with proper articulation. Clinical improvement was also confirmed by imaging examination. Meanwhile, a progression of multiple myeloma was documented, so daratumumab was restarted. Unfortunately, the patient’s clinical condition declined and she became bedridden again. During this period, Klebsiella pneumoniae bloodstream-infection was documented and she repeatedly required intensive care. Repeated cranial MRI confirmed the appearance of new brain foci.
The patient was lost due to the coexistence of progressive multiple myeloma and cerebral toxoplasmosis. The conclusion of our case report is that the possibility of cerebral toxoplasmosis should be considered in the case of suspected cerebral plasmocytoma among immunocompromised myeloma patients.
